Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-02 / 31. szám
ui« Hogy a komáromi (Komárno) Dunamentl Múzeum Vanek Imre szobrászművész kerámiáiból végre kiállítást rendezett, nagy örömömre szolgált, és csak dicsérni tudom ezért. Remélhetőleg ezután mások művel Is követik majd a város szülöttel közül. Akad ugyanis ennek az élenjáró Intézménynek mit pótolnia. Csicsátka Ottó, Melis György, Sudolsky István már rég megérdemelték volna, hogy Komáromban Is láthatók legyenek a munkáik. Biztos vagyok benne, hogy a múzeum kitartó és lelkes közönsége éppúgy nem csalódna az ö munkáikban sem, mint ahogy Vanek Imre csodálatos, izgató kerámiáiban sem csalódott. Viszont hadd mondjam el, hogy az örömbe némi üröm Is vegyül részemről. Láthattuk már Vanek Imre munkáit a fővárosban többször Is, Ér- sekújvárott és Pöstyénben {Nővé Zámky, Piestany), de amit Komáromban felsorakoztatott, az már nem Is kiállítás, hanem egyfajta tobzódás. Ügy fest az egész, mint egy kapzsi műgyűjtőnél. Kerámia a falon, az emelvényen, a padlón, sőt még az ajtórámák között is. Nem tudom, a vastag spárgát vagy az égetett agyagot nézzem-e. Kicsit ízléstelen ötlet, még ha maMIT ÉS HOGYAN? (Tárlati jegyzetek Vanek Imre szobrászművész komáromi kiállítása alkalmából) Wjinek Imre szobrászművész ga a munka csábít Is az effajta megoldásokra. A művész húszév! munkássága így egymásba van mosva, mintha egy megáradt folyó hömpölygette volna a művészt. Elég jól ismerem Vanek Imre munkáit, de itt mégsem tudom elrendezni, összefogni az egészet. Hát akkor mihez kezdjen az a művészetpártoló, aki először találkozik a munkáival?! Hogy végül is ml történt, nehéz megmondani. Talán a művész volt telhetetlen, vagy a múzeum vétette el? Ügy tűnik, az utóbbi. Mintha nem fordítottak volna kellő figyelmet az egész kiállításra, ösz- szehányva a munkák, és kész. Néhány fotó, egy-két írás, katalógus a vitrinekben, biztosan közelebb hozta volna a közönséghez ezt az Igazán Izgató és európai szintű művészt, aki valaha egy kicsit Komáromhoz is kötődött. Ügy tűnik, nem vették komolyan a lehetőségeiket. Ott a Jó udvar, a folyosók, a bejárat, szépen és főleg ízlésesen el lehetett volna osztani a látványt. De a rendezők csak a meglévő két földszinti teremben gondolkoztak. Nem látták, vagy nem akarták látni, hogy ez a tömérdek munka, amelyet lehoztak, mind-mind külön teret, levegőt, szellőt kíván. Igaz, nyugodtak lehettek, hiszen az alkotások önmagukért beszélnek, ennek ellenére jobban oda kellett volna figyelni! Ott van például a Kék akvárium. A katalógusként clklosztllo- zott egytől kilencvennyolcig terjedő jegyzékben is három sorszámot kapott, vagyis a művész mind a három munkát különálló műnek tekinti, és az is. Órákig el lehet nézegetni, tűnődni rajta, gyönyörködni benne, mintha tényleg élő halacskák úszkálnának benne, de ahhoz látni kellene, és nem egymásra halmozva-polcozva eltakarni gazdag tartalmát. Máskor meg elszakítottak egy- má.stól néhány összetartozó és igazán együtt érvényesülő munkát, mint amilyen a három nagy zeneszerző, Bach, Beethoven, Bartók tiszteletére alkotott szobrok. És helyenként talán ki is lehetne emelni valamit, így például a különös, sajátos eszközökkel készült önportré igényelte volna ezt a kiemelést. A tárlatlátogató bizonyára más szemmel nézte volna a munkákat, ha valahol, rögtön a bejáratnál találkozik ezzel a huncut, öngúnnyal teli portréval. Aztán emlékszem például Az én drága nagyanyám csodálatos tiszta glazúrozott samott-tálalra az Vanek Imre: Virág (1980) Vanek Imre: Kályhalap érsekűjvárl kiállításról. Ott fénylettek, külön életet éltek, képesek voltak megigaéznl a drága aranyos és jóságos nagymama alakját, itt meg mintha jelen sem lettek volna. Még sokáig sorolhatnám az észrevételeimet, de talán ennyi is elég. Mert miről Is van szó? Arról, hogy nem mindegy, mit hogyan mutatunk be. önmagát is becsülné a múzeum, ha körültekintőbben, rátartlbban járna el, s ha nemcsak önmagáért, de a közönségért is rendezné a kiállítást. Túlvagyunk ugyanis már azon, hogy csak a ténynek örüljünk. Számít, és kell, hogy számítson a hogyan, a miért és a kinek. Márpedig honnan tudja meg a gyanútlan látogató, hogy kicsoda is ez a művész, ml az, amit eddig alkotott, ha a múzeum nem veszi magának azt a fáradságot, hogy megmutassa? Németh István MŰHELY ’83 Kedvcsináló olvasmányként Indult 1978-ban a Műhely, amely — 1981 kivételével — évente megjelenik. Az eddigi antológiákban azokkal a művekkel ismerkedtek meg az olvasók, amelyeket abban az esztendőben jelentetett meg a Madách Kiadó, valamint újraközölték a csehszlovákiai magyar sajtó hasábjain napvilágot látott írásokat. De nagyon sokszor megtörtént, hogy a Műhely később jelent meg, mint a benne Ismertetett könyvek. Az első két kötet a hazai sajtóban publikált versek széppróza, gyermek- és ifjúsági irodalom, esszék, tanulmányok stb. bibliográfiáját is tartalmazta. Az idei Műhely célja más; mint az alcíme Is jelzi: „Szemelvények a csehszlovákiai magyar írók legújabb műveiből“. Ez a kötet nem a megjelenő müvek Iránt szeretné felkelteni a közönség érdeklődését, hanem irodalmunk — íróink születő alkotásait mutatja be az olvasóknak, ösz- szeállította Fonód Zoltán. A könyv fülszövegében olvashatjuk: „Valóban új, eddig meg nem jelent alkotások kerültek a kötetbe, hogy ízelítőt adjanak abból, ki mit ír, mivel foglalkozik. Ha az egyes részletekhez a szerzők Ismertetést is küldtek (errre egyértelműen kértük őket}, ezt Is közöljük. Máskor csak maga a vers, novella, tanulmány stb. jelzi, mi készül az egyes alkotói műhelyekben.“ Az idei kiadvány válogatása bár, mint minden Ilyen, szubjektív, mégis igényes. Szándéka munka közben bemutatni a szlovákiai magyar írók alkotásait, hogy min dolgoznak, és mi van az asztalfiókjukban. A legjobb alkotásokkal felkelteni az érdeklődést hazai irodalmunk iránt. A könyv Arc és tükör fejezete verseket, novellákat, elbeszéléseket, regényrészieteket tartalmaz. Külön figyelmet érdemel Grendel Lajos, Rácz Olivér, Gál Sándor, Dobos László és Kulcsár Ferenc müve. A mérlegen című fejezetben Szeberényl Zoltán, Csan- da Sándor, Alabán Ferenc és Farkas Veronika tollából olvashatunk tanulmányt, esszét, publicisztikai írásokat. A Barangolás (Riportok) rovatban Miklós! Péter: Az utolsó jelentés című írását olvashatjuk. Az antológia a ,,Csehszlovákiai magyar szerzők művel 1983-ban című könyvismertetéssel zárul. Az eddigi Műhely-antológiákat a kiadó csupán kedvcsináló olvasmánynak szánta. Az idei kicsit más, a könyv terjedelmesebb, és népesebb olvasótábor Ismerkedik meg vele, mert érdemes elolvasni irodalmunk legújabb alkotásait. szAraz PAL M ég bennünk a prágai béke- -világtalálkozó hangulata, az emberek millióinak békevágyát bizonyító rendezvényekről szóló híradások, amikor Bra- tislavában a Csehszlovák-Szovjet Barátság Házában megnyílt az Élet békében elnevezésű képzőművészeti kiállítás. Az Itt látható 164 alkotás mindegyikét nő készítette. Nők, akik egyikének sem mindegy, mit hoz a holnap, derűs reggelre ébrehárom képét, amelyek mindegyikén roppant látványos technikával teremti meg a lírai hangulatot. Jarmila Cihánková tompa, visszafogott színei, színárnyalatainak gazdagsága, s az így létrejövő kellemes, bensőséges összhatás teljes mértékben hitelesíti bennünk a Boldogság (ez a címe) alkotóját. Derűt sugároz Mária Nem- ceková fákat, madarakat, emberpárt ábrázoló, kombinált technikával készült A kertben című kélegtöbb alkotással Jarmila Pavliő- ková érdemes művész mutatkozott be. Nagy-nagy mesterségbeli tudás és műgond jellemzi a lapokra álmodott világot, mégsem válik aprólékossá, mert a művésznő biztos kézzel ábrázolja monadnlvaló- ját. Leginkább elmondható ez a Forradalom emlékére, az Ének a békéről, a Győztünk című fametszetéről. Anyagában rendkívül változatos a plasztikák, klsszobrok sorozata. A MŰVÉSZET EREJÉVEL dünk-e vagy sem. Akik átélték a második világbáborút, azért küzdenek szóval, tettel, alkotásaikkal, hogy sose ismétlődjék meg mindez a borzalom, amiben a történelem kényszeréből részük volt, akik már a békés évtizedekben születtek, tanultak, élnek, azért, hogy gyermekeiknek is ilyen életet biztosíthassanak. A képeket, festményeket, grafikákat, plasztikákat, szobrokat, dekorációs fali- szőnyegeket, textilmunkákat nézegetve Is ezt a törekvést érezzük. Az alkotóknak az volt a szándékuk, hogy bemutassák: élni, alkotni csak békében lehet. A tárlat anyagának többsége festmény, ismert képzőművészek lírai vallomásai mindennapjainkról, cselekvéseinkről és érzéseinkről. Különösen megkapóak az anyaságot, az anya-gyermek kapcsolatát, a gondtalan gyermekkort megörökítő képek. Ilyen például Zlatlca BalazSovjech-KlIncová érdemes művész Élni akarunk című, három képből álló sorozata, ame lyek egyike a terhes nőt, a másik a pici gyermeket, a harmadik az iskolássá cseperedett gyereket ábrázolja, mint az élet természetes folyamatosságát. Említhetném még Magdaléna Dubravková-Lehotská pe. Tömörítő készsége nyilvánul meg Kveta Gandlová mindkét itt látható képén, alakjai Ideálisan szépek, meleg színei pedig élővé, plasztikussá teszik őket. Elvira Antalévá két pasztellképét, a Medzl- brod és a Hegyek címűket állította ki. Tájai nyíltak, kitárulkozó- ak, bár az embert nem ábrázolja rajtuk, mégis érezni jelenlétét. A nyár, a gondtalanság a témája Kysellca Éva képeinek. A művésztől már megszokott finomsággal tárják elénk a nyár szépségeit. Könnyödén, mintegy jelzésként ábrázolja a tulajdonképpeni témát, amelynek hatását fokozza a képbe szervesen illeszkedő csipke- minta. Hálós csipkéből készítette a gomba kalapját, a bogáncsot, a mezei virágokat, amelyek ezáltal élővé, természetessé váltak. A kiállítás további részében tizenhárom alkotó ötven grafikája képviseli az utóbbi évek termését. Hangulatukban vegyes benyomást keltenek e grafikai lapok: a vidámságot, a gondtalanságot éppúgy tükrözik, mint a jövő, a béke féltését. Különösen élesen megmutatkozik ez Bo2ena Augustíno- vá fametszetein és lenyomatain, Agnesa Bakard2iéva-Hlo2íková II- ' nőin, Viera Bombová kollázsain. A a bronz, a terrakotta, az epoxl, a homokkő, az égetett agyag, a gipsz, a fa mind-mind képviselve van. Legnagyobb örömünkre láttuk Pataki Klára érdemes művész két remek klsszobrát is. Anna Ko- sáková napjaink gyermekeit örökítette meg epoxiból készült alkotásával, élethű Valentyina Tye- resková arcmása Anna Góllásová- -Drobná bronzszobrán. Érdekes látványt nyújtanak a textíliák Is, a béke témájának ilyen anyagokon való megjelenítése. Ezért Is nézegetik sokan tűnődve a csipkemintákat, a fali- szőnyegeket, az art protisokat. S méltán gyönyörködnek Natália Mudrochová Május, Dagmar Ro- sulková érdemes művész A béke jegyében, Márta Fllová Nyugodt nap vagy Vlera Skrabalová Boldogság elnevezésű alkotásaiban, mert valamennyien, jelképekkel ugyan, de megelevenedik napjaink emberének élete, békevágya, boldogsága, az öröm. júliusban és augusztusban tart nyitva ez a kiállítás. S bár ilyenkor a legtöbben nyaralásra gondolnak, mégis bizonyosra vesz- szük, hogy sokan megtekintik ezt a tárlatot. Benyák Mária
