Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-02 / 31. szám
Ja egy kis öniróniával a kandidátusnő — Magától értetődik, hogy sok ország ban végeznek ilyen irányú kutatásokat — Intézetünkben majdnem két évti zede foglalkozunk az idegszövet elekt romos ingerlésével. 1972-ben kezdtünk különféle betegségeket, egyebek között epilepsziát úgy gyógyítani, hogy az agyat elektromos áramlással serkentjük. Már akkor felvetődött az a gondolat, hogy ezen a módon javítsunk a látáson is. — Köztudomású, hogy mindaz, amit a szem lát, a látóideg közvetítésével elektromos jellé alakulva jut el az agyba. Ha ez az élő „villanyvezeték“ károsodik, a látás is romlik, és végső esetben vakság következik be. A Szovjetunióban meglehetős sikerrel gyógyítják a különféle szembetegségeket, de a látóideg működésének a helyreállításában nem voltak tapasztalatok. Nem véletlenül. — A látóideg fejsérülések és agydaganat miatt károsodik leggyakrabban. Ha például ez a kényes Ideg raegcsa- varodik, az Ingerületvezetö képessége nyomban romlik. A szem felfogja a fényt, de az ingerület nem jut el az ELEKTRÓDDAL A LÁTÓIDEGÉRT Borisz Sogiradze 29 éves grúz mérnök hét nappal az agyműtét után újra szemUgyre vehette a környező világot. A fiatalember, aki fejsérülést szenvedett, sok hónapon át épp csak érzékelte a fényt, s meg volt győződve ar ról, hogy már sohasem fog úgy látni, mint régen. Három bét alatt azonban meglepően sokat javult a látásélessége Borisz volt a 32. beteg, akit Álla Sandu rina ilyen bajjal kezelt. — A tudomány sokat tud a bioelektromosságról, de minden titkának a ki- fürkészésétől, következésképp a széles körű orvosi gyakorlatban való alkalmazásától még messze vagyunk — mondagyba. Az eredmény: az ember elveszti a látását. Valami efféle történhetett említett betegünkkel a fejsérülése után. ... Évszázados vélekedés, hogy a látóideg sorvadása miatti vakság nem gyógyítható. Az Álla Sandurina, továbbá Vitalij Hilko professzor és munkatársai által végzett kísérletek azonban megcáfolták ezt a hiedelmet. Másfél évvel ezelőtt egy agyműtét során szokatlan dologra határozta el magát a profesz- szor: különleges elektródot szúrt be a beteg látóidegébe. Hajszálfinomságú. biológiailag összeférhető műanyag ré teggel bevont aranyelektródot. Csupaszon csak az elektród két vége maradt. Az egyik végét az idegbe dugták, a másik — akárcsak egy csillogó hajszál —> kiállt a beteg fejéből. Négy-öt nap múltán, amikor a beteg már kipihente az operáció fáradalmait, az orvosok újra munkához láttak. Az elektródnak a fejből kiálló végét igen gyenge árammal ingerelték. Az ingerléseket félóránként, naponta ötször- nyolcszor megismételték, s az egész kezelést 18—20 hétig végezték. — Minden kezelés után megmértük a beteg látásélességét — folytatja Sandurina doktornő —, s azt tapasztaltuk, hogy fokozatosan javul a látás. Egyes esetekben betegeink látása ugrásszerűen, majdnem egyik pillanatról a másikra tért vissza. Jó hatásúnak bizonyult az Is, ha az elektromos ingerléssel egyidejűleg fénysugarat irányítottunk a beteg szemébe. A teljesen fájdalmatlan fénysugaras kezelést az elektród eltávolítása után is folytattuk. — Megemlítem, hogy amerikai orvo- * sok kezdték el az agykéreg nyakszirti lebenyét avégett ingerelni, hogy a beteg valamelyest lásson. Abból a föltevésből indultak ki, hogy ezen a módon látási érzetet lehet kelteni az agyban. Nagyon bonyolult és költséges operációval egy ki^ lapocskát helyeztek az agyra, s platina elektródokat rögzíiet- tek bele, de nem jártak eredménnyel. Mi más utat választottunk, s a siker nem maradt el. — Nem titkolom, hogy szándékunkban van széles köbben elterjeszteni eljárásunkat. Hiszen az ember sírni szeretne bosszúságában, ha arra gondol, hogy egy olyan műtéti eljárás birtokában van, amellyel a látóideg betegsége gyógyítható, és közben a másutt dolgozó orvosok nem is hallottak róla. Nyomatékosan fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy eljárásunk korántsem alkalmazható minden esetben. C-sak olyan agyműtét során kerítünk rá sort, amikor hozzáférünk a látóideghez. Ez az ideg ugyanis elég mélyen fut a koponyában. így nem könnyű a feltárása és az elektróddal való megcélzása. A jóhV »Mali rajz •Zt ábrázolja. Miképp Jut el az elektród ■ látóideghez A leheietfiiiom elekWódokat tiszt« aranyból kíszifik <Bss»diasenlftásul egy 1 IeoÍkJIií» pénzénoe) Alik SniliRlna trezetlsIviA iotgozllk ki lagerlésével való látásjavfláat At egyik beteg Ifilásjwnilásáiiak U Mzlopdiagtainja A radiókarbonos kormeghatározás azon alapszik, hogy megmérik, menynyire bomlott el a mintában levő szén nek 14-es, radioaktív izotópja. Amíg valamely szerves anyag él, benne a szén — 12 aránya nagyjában állandó: 1:10*^. szén — 14 atomokat. Az oxfordi kutatók egy grafitminta szénionjait megfelelő mágneses tér mentén nagy energiára felgyorsították. Minthogy a kétféle izotópnak némiképp mások a mágneses tulajdonságai, valamennyivel más Kormeghatározás szénatomszámlálással Mihelyt azonban az anyagcsere meg szűnik, vagyis attól kezdve, hogy a szerves anyag élettelenné vált, a benne levő radioaktív szén mennyisége 57'30 évenként megfeleződik. Ha tehát megmérik a mintában még föllelhetc szén — 14 radioaktív sugárzást, kiszá mítható, hogy a szerves anyag mióta élettelen, vagyis mekkora a kora. Az oxfordi egyetemen kidolgozott új eljárásban nem a szén — 14 sugárzá sát, hanem a szén — 14 atomjainak 8 számát mérik meg. A legnehezebb feladat elkülöníteni a szén — 12 és a a sebességük és a tömegük, felgyorsít va egy kevéssel más a pályájuk Is. t különbség alapján aztán szétválasztha tók. Ezzel az eljárással a minták kora 60 000 évre visszamenően állapítható meg, ellentétben a hagyományos radio karbonos eljárásnak legföljebb 40 000 évével. A kísérletek szerint ezen a módon 3 százalékos pontossággal old ható meg a radioaktív szénatomok száma, ám remélik, hogy ezt az értéket még az eljárás széles körű elterjedése előtt sikerül 1 százalékra csökkenteni Aki megszabadít a szemüvegtől A moszkvai szemsebészeti intézet Igazgató professzora, Szjatoszlav FJo- dorov az elmúlt öt esztendő alatt ötezer rövidlátót szabadított meg a szemüvegviseléstől. A rövidlátás leggyako- rib oka, hogy a szaruhártya túlságosan domború, s ezáltal a szembe hatoló fény törése nagyobb a kelleténél. Ezt eddig szemüveggel korrigálták. A szovjet professzor által kidolgozott, mind össze tizenöt perces sebészeti beavatkozás csökkenti a szaruhártya görbületét, s ezáltal a beteg látása normálissá válik. Nem kell tovább a szem- i üveg. „Néma” dob Az NSZK-ban készítették a képünkön láhatő — a környezetet nem zavaró — tanulódobot. A villamos tűzhelyek lapjaihoz hasonlóan elrendezett kör alakú lapok egy-egy dobtípus felső bőrének felelnek meg. Ezeket a tanuló a szokványos ütővel ütögeti. Az ütéseket érzékelők fogják fel, róluk megfelelő villamos Impulzusok készülnek, majd ezeket egy elektronikus berendezés felerősíti, s a megfeleő dobhanggá alakítja át. A szabályozható erősségű hang fülhallgatón ás is hallgatható. .... Lézeres hegesztő és vágó robot Lézerfénnyel már régóta megmunkálnak anyagokat. Most egy brit kutatócsoport sikerrel épített be egy ilyen célú lézert a képünkön látható ipari robotba. Az 500 W-os széndioxidlézer fényét a robotkar csuklóinál elhelyezett tíz tükör tereli — a kar bármely lehetséges helyzetében — a megmunkáló fejbe beépített lencséhez, amely aztán a tényt a munkadarabra fókuszálja. Mind a lencsét, mind a munkadarabot gázáram vagy folyadék hűti. A „kobra“ névre keresztelt automata egy aránt felhasználható hegesztésre, vágásra és fúrásra. Különösen alkalmas arra, hogy vele lemezből bonyolult formájú darabokat vágjanak ki. Nagyon pontosan dolgozik, ráadásul nagy finomságú vágási felületeket készít. Ha a hűtőgáz egyúttal védögáz is, a robottal könnyen oxidáló fémek is jól hegeszthetők, ilyen például az alumínium. Ha ellenben oxigént áramoltatnak a munkadarabra, a vágás vagy a fúrás hatásfoka megnövekszik. Egyúttal mindkét gáz tisztára fújja a megmunkálás helyét.
