Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

Hétvége. A hőmérő higanyszála Jóval 20 Celslus-fok fölé szaladt, A dunaeper- Jesi [Jahodná) Álba Regia üdülőközpontba ,érkező tűzoltórajok még mielőtt kicsomagolták volna felszerelésüket, gyorsan ledobták magukról a felesleges ruhadaraboKat. A készülődés azt jelezte, hogy igazi férfias gyakorlatra készülnek a dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da] járás üzemi tűzoltórajai.

Az Üdülőközpontba felnőttekből álló rajok érkeztek, mégis úgy éreztem magam köztük, mint egy vérbeli ifjúsági rendezvényen. A rajok tagjai ugyanis többnyire huszonéves fiatalok voltak, s közülük sokan néhány évvel ezelőtt még az Ifjúsági kategóriában versenyeztek.

Czajllk Jenő, a Tűzvédelmi Szövetség járási bizottságának vezető titkára, aki szintén eljött a gyakorlatra, örvendetes tényként könyvelte el ezt a jelenséget. A dunaszerdahelyi járásban néhány évvel ezelőtt elég sok fejtörést okozott a tűzoltó-alapszervezetek „elöregedése“. Körültekintő és szakszerű politikai-szervezési munka eredménye, hogy az ifjúsági szervezetek megtalálták a TVSZ-hez vezető utat. Az eredmény láttán ma már senki sem kérdezi, ki tette meg az első lépést, kinek volt nagyobb szüksége az együttműködésre. 'A legfontosabb, hogy az Ifjúsági szervezetek és a tűzoltó-szervezetek is megtalálták számításukat az egyre jobban kibontakozó együttműködésben.

Visszatérve a gyakorlathoz; a kívSl- álló nem is hinné, hogy milyen ádáz harc folyik a másodpercekért egy-egy ilyen gyakorlaton. A rajok felkészítését irányító idősebb tűzoltók stopperórával a kezükben mérték, mennyi idő alatt sikerül a tagoknak üzemképessé tenni a motoros fecskendőket, kihúzni a f&ömlőt, felszerelni az elosztót, s továbbvinni a két sugárcsőben végződő tömi éh és a vízsugárral eltalálni a célpontokat. Legtöbbjüknek mindez alig

tartott tovább 1 percnél, mégis bosszankodó arcokat láttam: Ebből még le kell faragni néhány másodpercet, ha nem akarunk az utolsók között végezni, bizonygatták egymásnak és kezdték az egészet elölről, ötödször, tizedszer, ki tudja hányadszor. Nézni is fárasztó volt, nem még csinálni, de mintha ők észre sem vették volna, a nap is megtette már pályájának nagyobbik felét.

— Mi ösztönzi ezeket az embereket? — kérdeztem magamtól. Az a tudat-e, hogy tűz oltásában főleg az első percek, másodpercek a sorsdöntőek, vagy csak egyszerűen az, hogy ezt még jobban is lehet csinálni? Lehet, hogy mindkettő. Az egyik idősebb tűzoltó lelkendezve magyarázta fiatal társainak: gyerekek, ha nekünk annak idején ilyen korszerű felszerelésünk van, olyan rekordokat állítunk fel, hogy azt soha senki sem dönti meg. Persze ez enyhe túlzás, de tény, hogy az idősebbek nemcsak követelményeket támasztanak a fiatalokkal szemben, hanem gondoskodnak arról is, hogy az önként vállalt, nehéz feladatokhoz minden feltétel meglegyen. És ezzel élni kell.

Délután négy órakor mindenki sze- delőzködni kezdett. Az egyik csoport vezetője ugyancsak sürgette társait: — Siessünk, hogy útközben megállhassunk a kavicsbányánál, hátha annak a vizét jobban viszi a fecskendőnk. Aztán, aki megszomjazott, ihat egy kis sört a kocsmában ...

KAMOCSAI IMRE

A KEZDET KEZDETÉN

„Mi lustábbak lennénk, mint a környező falvak fiataljai; a szomszédos faluban, Kiskövesden [Mal^ Kamenec] mások a fiatalok, mint mi?“ — kérdezték önérzetesen és kezdtek mozgolód ni a tőketerebesi (Trebisov) járás egyik községében, Örösön (Strááíne) a tlzen-huszonévesek. A községben ugyanis évekkel ezelőtt szétesett a SZISZ- -alapszervezet. Klubjukat átalakították üzletté, nem volt, aki összetartsa az ifjúságot, s a közösségi életnek a legparányibb jele sem mutatkozott évekig Közben látták, tapasztalták, olvasták, hogy máshol nagyszerű eredményeket érnek el a fiatalok, egymást és máso kát is segítve tartalmasabb életet élnek mint ők.

Megelégelve a helyzetet, néhányan összedugták a fejüket, s rájöttek, hogy a falu 700 lakosából 120—130 a tizen- -huszonéves, de az is kiderült, hogy valamennyien szívesen lennének tagjai a SZISZ-szervezetnek, értékes ötleteik vannak, csak a lehetőségre várnak, hogy megvalósíthassák őket.

A helyi nemzeti bizottsággal és a

SZISZ járási bizottságával karöltve a fiatalok megtartották alakuló gyűlésüket. Az elnöki posztra Rácz Sándort, az alelnökire pedig Bélán Valériát javasolták. Nagy tapasztalatokkal egyikük sem rendelkezik, de mindketten tudják, hová, kihez forduljanak segítségért, tanácsért. Például Kréza József, a SZISZ járási bizottsága ellenőrző bizottságának elnöke bármikor szívesen áll rendelkezésükre, mert pedagógus, és ismeri a fiatalok érdeklődését. Több hasznos gyakorlati tanácsot adott már az örö- sl fiataloknak a munkaterv összeállításához.

Ä nyár a pihenés és a munka évszaka. Ilyenkor otthon vannak azok Is, a- klk a középiskolákban, szaktanintéze tekben tanulnak. Az ő tapasztalataikat is szeretnék hasznosítani tevékenysé gükben. Jó kapcsolatot akarnak létesíteni a szövetkezettel, ezért társadalmi munkát vállalva részt vesznek a gabo na, a zöldség, a gyümölcs begyűjtésében, mert tudják, ha szükség lesz rá, valamilyen formában a viszonzás sem marad el.

Minden kezdet nehéz, az övék úgyszintén, de" már körvonalazódik elképzelésük tevékenységükről. Mivel sokan vannak, sokféle igénynek, kívánalomnak kell helyt adni. Kulturális és sport- téren csoportokat, illetve csapatokat alakítanak, a kultúra főleg a lányokat, a sport a fiúkat érdekli. Külön szorgalmazzák az olvasást, az önművelést, ezért minden összejövetelükön elbeszélgetnek olvasmányaikról, könyveket hoznak, ajánlanak egymásnak. így akarnak megemlékezni a politikai, társadalmi, kulturális eseményekről, évfordulókról, elbeszélgetve egymás között, meg- ' vitatva egy-egy esemény fontosságát. Ősztől pedig megszervezik a fiatalok politikai oktatását. Tudják, ha a szorgalmukkal, eredményeikkel meggyőzik a többi tömegszervezeteket, azok is szívesen együttműködnek velük. Szeretnék felvenni a kapcsolatot a CSEMA- DOK-tagokkal, a Nöszövetség, a Vörös- kereszt helyi szervezetével is.

Még a kezdet kezdetén tartanak az örösl fiatalok, de lelkesedésben nincs hiány. Ha azonban valamennyi tervüket tettekre váltják, egyenrangúaknak érezhetik magukat a környékbeli falvak fiataljaival, akik mögött már többéves közösségi munka áll.

(benyák)

Ismét eljött az a nap, amelyen, mint minden esztendőben, találkozunk a szép gombaszögi völgyben magyar polgártársaink központi kulturális-művészeti seregszemléjén. Ez a seregszemle egyben hagyományosan a békének, a munkának, népünk szabad életének az ünnepe is. Sokatmondó, jelképes erejű, hogy jó szokás szerint szlovák, cseh és ukrán együttesek is érkeznek ide, önökhöz, magyar énekesekhez, zenészekhez és táncosokhoz, távolabbi tájak lakosaival közösen juttatják kifejezésre népünk, nemzeteink és nemzetiségeink egységét, amelyek egyetértésben élnek hazájukban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban:

A szocializmus az, amely nemcsak külsőleg, hanem az egyes osztályokon belül az egyenjogúság, a testvériség és a barátság szellemében alakította ki a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyt. így volt és így van ez a ml szocialista Csehszlovákiánkban Is.

Magyar polgártársainknak lehetőségük van, hogy anyanyelvükön szerezhessék meg alapfokú műveltségüket, általános tájékozottságra és szakképzettségre tegyenek szert. Ä párt- és állami szervek gondoskodása eredményeként az utóbbi években emelkedett a magyar nevelési nyelvű óvodákba járó gyermekek száma, és a gazdasági fejlődéssel összhangban javult a fiatalok felkészítése a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben. Annak érdekében, hogy a hallgatók száma emelkedjék az egyetemeken és főiskolákon, s a magyar polgártársak még jobban érvényesüljenek az egész ország területén, a különböző gazdasági és állami tisztségekben, a Nemzeti Front szervezeteiben, a tudományos életben, a hadseregben, a nemzetbiztonsági testületekben, helyes és célszerű, ha az anyanyelv mellett tökéletesítjük a szlovák nyelv tanítását is.

Az egységes csehszlovák kultúra elválaszthatatlan részeként gyümölcsözően' fejlődik-Szlovákiában a magyar nemzeti kultúra is, amely ápolja a nemzeti büszkeséget, valamint , nemzeteink és nemzetiségeink szoros összetartozásának és együvé tartozásának tudatát, örülünk, hogy egyre szilárdul a magyar nemzetiségi kultúra anyagi alapja, hogy ez új művelődési házakkal, népművelési létesítményekkel, képtárakkal, múzeumokkal gazdagszik, és befejezés előtt áll a komáromi kulturális központ is, amely otthont ad majd a magyar színháznak. Kiépítettük és állandóan fejlesztjük a magyar nemzetiségi kultúra Intézményesített alapjait, melyet a nemzetiségi sajtó, a művészeti együttesek, a kiadók, a könyvtárak, a magyar nyelvű rádióadás és a Csehszlovák Televízió készülő adása alkot,

A magyar nemzetiségű polgártársak kulturális életének fejlődésében és társadalmi aktivitásukban jelentős és pótolhatatlan szerepet tölt be a magyar dolgozók kulturális szövetsége. Tevékenységével aktívan hozzájárul a szocialista életmód formálásához, a magyar polgártársak proletár internacionalista és csehszlovák szocialista hazafias szellemben való neveléséhez.

Társadalmunk sokoldalú fejlődése szempontjából elkerülhetetlen, hogy minden területen következetesen teljesítsük a CSKP XVI. kongresszusának irányvonalát, és még határozottabban haladjunk gazdaságunk intenzívebbé tételének útján. Ezért a CSKP Központi Bizottsága 8. Ülésén sürgető feladatként hangsúlyozta, hogy minden területen bátrabban érvényesítsük a tudományos- -műszaki fejlődést mint forrásaink leghatékonyabb kihasználásának döntő módját.

Meggyőződésünk, hogy a dél-szlovákiai járások dolgozói, földművesei, az értelmiségiek is támogatják pártunk központi bizottságának felhívását, és jobb munkával, a források hatékonyabb kihasználásával, az igényes termelési programok sikeres megvalósításával járulnak hozzá országunk gazdasági erejének megszilárdításához és társadalmunk előrehaladásához.

(Részlet lozef Lenártnak a csehszlovákiai magyar dolgozók XXVIII. országos kulturális ünnepségén mondott beszédéből.)

IDE KEMENY lEGlNYER KELLENEK