Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-20 / 51. szám

..f

N

yolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra alvás-pihenés — életünk egyik be nem tartott szabálya. A „Tiarmadlk harmad“ — életünk egyhar- mada — azonban nem teljesen olyan, ami lyennek évszázadokon át tartottuk.

Pibenés-e az alvás? Képtelennek tűnő kérdés, százból kilencvenkilencen fenntartás nélkül vágnák rá a választ. A legújabb kutatások eredményei tükrében a tudomány válasza csak óvatos, fejcsóválós hümmögés lehet: is-ls.

Az élettani mutatók vizsgálatával keresik a kutatók a választ arra a kérdésre, hogy a magasabb rendű élőlények miért alszanak? Két alapvető eltérő felfogás állt szemben egymással. Az egyik képviselői (tulajdonképpen Pavlov alváselméletének követői J azt tartják: az alvás passzív, gátlás! folyamat, az érzékszervi ingerek hozzák létre Indukciós (szétáradó kiváltott) gátlások révén. A másik tábor hívei aktív folyamatként értelmezik az alvást, és sok adat erősíti ezt a feltevést. Megtalálták a köztiagyban (a talamuszban] az alvásközpontot, s az agyban termelődő olyan vegyi anyagok hatását tisztázták (például a sze- rotonlnét], amelyeket Joggal tarthatunk természetes altatóknak. Egyre Jobban megismerték és összehasonlíthatták a különböző állatok alvási Jellegzetességeit és szokásait.

verednek, a tér, az Idő és az okság határozott rendje felbomlik.

— Az álmok megjelentését határozottan jelzi az EEG: a mély alvásra Jellemző lassú delta hullámok helyéhe gyors theta és esetenként alfa hullámok lépnek. A modern alváskutatásban EMG (elektromiogram) és EOG (elektrookulogram) is kiegészíti a vizsgáiatokat. Az előbbi ernyedt izmokat, az utóbbi nagyon gyors szemmozgásokat jelez. Ezek a szemmőzgások vetítik elénk az álomképeket?

— Nem. A RÉM fázis (Rapid Eye Movement = gyors szemmozgás J szemmozgásai nem azonosak az éber tekintet pásztázó mozgásaival. Az ember vizuális lény, a környezettel való kapcsolatát elsősorban a látási ingerek biztosítják, és a RÉM belső aktivitása is elsősorban a látórendszert és kivitelezőrendszerét mozgósítja. .Alvás közben azért látunk álomképeket, mert bizonyos agyi képletek, kiváltképpen a látóközpont és a vele kapcsolatos kérgi területek a RÉM Idején Is aktívak. Alomban Is állandó ingerek bombázzák a látómezőt — ezek belső, endogén Ingerek —, és ugyanezek indítják be a szemmozgásokat is.

— Sokoldalú vizsgálatok bizonyítják, hagy az alvás „nyugalmi szakasz“ a szervezet

TUDOMÁNYOS

I

L

í

im

s az alvás .közbeni élettani és biokémiai változásokat. Megerősítik a feltevés helyességét azok a kísérletek is, amelyekben a kísérleti alanyok (állatok és emberek] alvását hosszabb Ideig megakadályozták.

Mindezek alapján ügy tekinthetjük az alvást mint evolúciós alkalmazkodást az ember és egyes állatok esetében a sötétség, másoknál a világosság veszélyének lehető csökkentésére, s egyúttal a környezet napi ciklikus változásaihoz Igazodó biológiai ritmusok összehangolására. Az alvás végeredményben ösztönfunkció, az „álmosság“ hiányérzetét elégíti ki úgy, hogy a szervezet sokféleképpen működő biológiai óráinak időzítését, a különböző életműködések összehangolását szolgálja a cirkadian ritmusnak megfelelően.

Alvás közben bizonyos időközönként (általában 90 percenként 10—40 percnyi időre) ellentmondásos helyzet következik be: a test szemmel láthatóan nyugalomban van, míg az agy — az EEG tanúsága szerint — lázasan dolgozik. Ezt a szakaszt nevezik gyors alvásnak vagy paradox alvásnak — ez az álmodás időszaka.

— Miről álmodunk? — kérdeztük Halász Pétertől, az Orvostovábbképző Intézet ideg- gyógyászati tanszékének docensétői, aki kutatási terUietét tekintve '.„hivatásos álomfejtő“.

— Ez a kijelentés ugyan kicsit túlzás, annak ellenére, hogy mind tudományos, mind terápiás céllal valóban foglalkozom az álmok, de még inkább az alvás titkainak für- készésével. Mindenki minden éjszaka álmodik, csak legfeljebb felébredés után nem emlékszik rá. Mindarról álmodunk, ami valamilyen módon, tudatosan vagy tudatlanul foglalkoztat bennünket. Almainkban a valóságelemek Jelennek meg sajátos, az ébrenléttől eltérő törvényszerűség szerint. Nappali érzelmek, gondolatok töredékei elevenednek fel, nemegyszer a régmúltban lejátszódó események, gyermekkori emléknyomok. Megjelennek teljesületlen vágyaink, szorongást okozó, feldolgozatlan kudarcok, kínzó problémák. A Jelenségek között az éber gondolkodás számára szokatlan, esetenként alkotó Jell^ű kapcsolatok születnek, anekdotikus példa erre a periódusos rendszer vagy a benzolgyűrű szerkezetének felfedezése.

Természetesen az álomképek eseményei, dolgai, tárgyal sajátos törvényszerűségek szerint szerveződnek. Jellemző, hogy az álom minden egyes eleme eszmék és gondolatok sokaságát hordozhatja sűrített, tömörített formában. Az álomban megjelenő képek és helyzetek gyakran Jelképi Jelentőségűek. Ezek a Jelképek hordozhatnak az egyén számára fontos tartalmat, de lehetnek adott társadalom vagy' kultúra termékei is. Ez azt Jelenti, hogy az álomban minden egyes tárgy más, alapvetően fontos tárgyak, minden egyes történés más alapvetően fontos történések Jelzése lehet mindamellett, hogy a személyek és az érzelmi hangsúlyok gyakran felcserélődnek, és megváltozik a Jelentős és Jelentéktelen részletek hangsúlya. Az álomban nincsenek logikus összefüggések, nincsen „azért, mert“, illetve „vagy, vagy“. A gondolatok helyett .képek szerepelnek, irracionális elemek ke— Az emberi élet során a RÉM fázis mennyisége fokozatosan csökken. A csecsemők alvásidejének több mint a felét tölti ki, a felnőtteknek szűk harmadát, az öregekének negyedét sem. Mire lehet követ- keztefni ezekből az adatokból?

— Arra, hogy az álmodás idején roppant erőteljes munkq folyik az agyban, a RÉM az agy „építkező folyamata“. Nem véletlen, hogy az állatvilágban éppen a magasabb rendű ideig tevékenységekkel párhuzamosan fejlődött ki. Az_ alvás idejébe ékelődött

nem elevenszülő állatok — amelyek nem is álmodnak — végeredményben már a születéskor is kész idegi szerkezettel Jönnek világra — számítógépes nyelven: a hard- ware-t öröklik), míg az elevenszülők „csak“ rugalmas működési programot örökölnek (software), amely tanulási folyamat révén teljesedik ki, és amely révén a külső ingerek Is beépülhetnek a genetikus programba. Ez a lehetőség az élőlények sokkal nagyobb alkalmazkodási képességét biztosítja. Az álomfázlsban a belső genetikus program

ritmusos működésében. Miért maradnak mégis izgalomban egyes agyi területek?

— Az alvás bizonyos szakaszait, például

a mély, delta hullámú alvást valóban nevezhetjük a test pihenésének. De az álomfázis minőségileg más. Azt is feltételezhetjük, hogy az álmodás valójában nem is alvás. Igaz, hogy az alvásperióduson belül Jelentkezik, de ezt leszámítva nem találunk más hasonlóságot,, legfeljebb a környezethez való kapcsolat beszűkülését. De ilyen korlátozott kapcsolat ébren is megfigyelhe- ő, például ha nagyon erősen figyelünk valamire, nem veszünk tudomást a külvilágáról, ú . Í.Í.:

— Az agyi aktlvácló mértéke az ébrenléthez közelíti az álmodást. Minthogy a RÉM fázis csak a legfejlettebb állatokban és az emberben alakult ki, sokan feltételezik, hogy az álomszakasz a törzsfejlődés során létrejött ÚJ alvásfajta. Véleményem szerint — és ezzel talán nem állok egyedül — éppen ellenkezően: nem újabb fajta alvást, hanem egy ősibb ébrenlétet képvisel.

— Van olyan feltevés is, hogy kétféle aktivációs (ébresztő) rendszere van az agynak. Az egyik ősibb eredetű agyi képletekkel kapcsolódik, és valószínűleg ez az álombéli tudat fenntartója.

álomfázisban a szervezet egésze nyugalomban van, az Izommozgások gátoltsága révén függetlenedik a külső Ingerekre adandó „válaszkényszertől“. Az álmodó élőlény túlléphet az inger-lngerválasz közvetlen reflexszlntjén, s ezáltal magasabb rendű információfeldolgozásra van lehetősége. Az élővilágban általános közvetlen íngerválasz helyett az álomfázis kialakulása megteremti az alkalmat az információk belső feldolgozására, hiszen a környezettel való kapcsolat mind az Ingerfelvétel, mind a moz- gásos Ingerválasz tekintetében korlátozott.

— Egyszerű műtéti beavatkozással „elő lehet hívni“ a RÉM alatti agyi történések egy részét, ha az agynak azt a területét

feldolgozása mellett a külső körülménynek megfelelő átprogramozás is folyik.

— Az egyéni élet kezdetén éri a legtöbb ismeretlen inger a szervezetet. Ilyenkor kell a legtöbb információt feldolgoznia, „bedolgoznia“ a tudatba az agynak — ebben az időszakban a leghosszabb a RÉM.

. — Az álmodást az agyműködés jellemzői inkább az ébrenléthez hasonlítják, mint az alváshoz. On „ősi ébrenlétet“ említett.

— Valóban. Olyan következtetésekre hajlok, hogy az emberi álmok bizonyos mértékig egy ősi, nyelv előtti, prehumán ébrenlét nyomát őizlk- Az álom megjelenése a törzsfejlődésben eszköz lehetett a legmagasabb rendű tudati funkciók kialakítására.

(nucleus coeruleus), amely a motoros aktivitást, azaz a mozgásos íngerválaszokat gátolja, roncsolják. Macskákkal végeztek ilyen kísérleteket, s Ilyenkor az alvó macska vadászó, küzdő, védekező stb. mozgásokat végez anélkül, hogy ezeket az ösztönmozgásokat előhívó külső ingerek Jelen lennének.

— Az adatok arra vallanak, hogy az álom részben az Idegrendszer genetikailag meghatározott működési mintázatainak programozása, s egyúttal a külső környezet vál- t zásainak megfelelő átprogramozása. A

A modern alváskutatásban sokoladalú vizsgálati eljárásokkal állapítják meg az alvás különbözS szakaszainak élettani mutatóit. Az éber, nyugalmi állapotra jellemző alfa agyhullámok helyébe szendergéskor theta, majd a mély alvás szakaszában delta hullámok lépnek. A RÉM fázisban növekszik az agy aktivitása, az EEG-ben megjelennek a theta, esetenként az alfa agyhullámok is. Valamennyi élettani mutató ciklikusan változik az alvás különböző szakaszaiban.

Az alvás védelmében kialakult RÉM fázisnak szerepe lehetett az emberi gondolkodásmód, a tudat és az öntudat létrejöttében. Ez egyben az éberhez hasonló szellemi működés, végeredményben az ébrenlét körülbelül 20 százalékot kitevő térhódítása az élet egyharmadát elfoglaló alvás birodalmából.

— Az álom ősi, prehumán Jellegét erősítik azok a megfigyelések is, amelyek szerint az álombéli tudat éppen a kizárólagos emberi Jellegzetességek hiányában különbözik az ébrenléttől. Az álombéli tudatot teljesen kitölti a pillanatnyi történés, nincs Jövő és múlt, hiányzik a többoldalú viszonyítás és mérlegelés. Az álmodőnak nincsen szabad akarata és öntudata. Csak a legrlt- káb esetben tudja magáról, hogy álmodik („világos álmoknak“ nevezik ezt a Jelenséget, és nem hiányolja az álombéli eseményekben az oksági összefüggéseket és a logikus sorrendet, a reális ellenőrzést. Az álom közelebb áll a gyermeki gondolko- dásm'^dhoz és a primitív népekéhez: a képzettársításokat analógiák és érzelmek vezérlik, álomképeinkben nem szerepelnek elvont gondolatok és eszmék, hanem mindig konkrét, egyedi és egyes Jelenségek. Az álombéli gondolkodásmód olyan tudatot tükröz, amely még nem ébredt öntudatra, nem képes önmagát oksági összefüggések alapján, több dimenzióban szemjélni.

— „Tudományos álomfejtéssel“ gyanúsítottam beszélgetésünk elején, s bizonyos megszorításokkal elfogadta ezt a kifejezést.

Mit jelentenek álmaink?

, — A megszorításokat továbbra is fenntartom és hangsúlyozom: az álomképek nem rejtjeles üzenetek, tartalmukat valamiféle

álomszótár, álmoskönyv“ segítségével nem lehet lefordítani. Az álom mintavételezés abból az egyébként nem tudatosuló pszichés folyamatból, amely a külvilághoz való lelki alkalmazkodást szolgálja. Az álom az agy működési programjának megvalósítása és átprogramozása: különböző megoldások kipróbálása, átélése, meggondolása, válogatása. A döntések előtt gyakran hangoztatott megfontolás: „aludjunk rá egyet!“, ebben a tekintetben nyer értelmet. d

(A Delta nyomán) B

_u