Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-20 / 51. szám

m -'

''i>i<5;Ä^''‘

■..CMS

' ' ' í' .í' ' '

•' .'.-ni-- " ‘ .V T

:..rw

VELÜNK „LAKNAK“

A MoravCSk házaspár Slovenská Lupfáböl érkezett bútornézöbe

1

_} a a fiatalok körében bútorról, i a bútoripar termékeiről esik szó, rendszerint éles vita támad, amelynek végső kiísengése az, hogy nincsenek célszerű, modern, praktikus, ízléses bútoraink.

A minap egy fiatal házaspár azzal állt elő, hogy nem képesek kétszobás lakótelepi lakásukat berendezni, mert csak nagy, ormótlan bútorokat találtak a helyi boltban. Variálható kisbútor, praktikus hangfal, ágyneműtartóval kombinált kinyitható heverő és üvegasztal után áhítoznak elfogadható áron. Talán nagyon válogatósak, igényesek, esetleg álmodozók vagy bohók lennének? Nemi Csupán ízléses, saját elképzelésük szerint berendezett családi fészekre vágynak. Az már csak kegyelemdöfés az egész iparágnak, hogy állítólag egy helyben topo,rognak, nincsenek új termékek, a legyártottakat pedig nem vásárolják, így mind több bútor zsúfolódik a raktárakban. A bútoripar állítólag a fejlődés zsákutcájába került, s a róla kiállított bizonyítvány cseppet sem szívderítő.

Ilyen előzmények és információk után felkerekedtem, hogy végigjárjam a bútoripar útvesztőit, szemügyre ve-^ gyem a problémákat, objektiven felmérjem a helyzetet, a valóságot, és csak a látottakat-tapasztaltakat összegezve nyilvánítsam ki véleményemet.

M ’ .LiT .% KI RO »ELEKKEL

Az Agrokomplex két kiállítási pavilonja adott otthont október 14—23-a között az év legnagyobb bútoripari kiállításának, a Bútor ’83-nak. Az érdeklődök, látogatók, vásárlók számára a Zllinai Fa- és Bútdripari Vállalat vezérigazgatósága és több kereskedelmi szerv készítette elő a látnivalókat, amelyek 4500 négyzetméteren voltak kiállítva. Tizenkét rangos, élvonalbeli vállalat képviseltette magát, az iparág színe-java. Csodákra, észbontó látnivalókra, minden kényelmet és ízlést kielégítő bútorokra még a legvérmesebb reményeket' táplálók sem számítottak. Igyekeztem félretenni előítéleteimet, s teljesen reálisan szemlélődni. Átböngésztem a tájékoztatófüzetet, s az illetékes vezérigazgatóval és kereskedelmi igazgatóhelyettessel szót váltva tudtam, mit hol találok meg. A füzetecskéböl arról is

értesültem, hogy egy új lakás berendezése kb. 40 ezer koronát emészt fel, ezért a bútorok ára is érdekelt.

Amikor mindkét pavilont végigjártam, a bútorokat tüzetesen megszemléltem, az volt az érzésem, ha még tovább mehetnék, nézelődhetnék, talán következne az, ami végre valóban emlékezetembe vésődik, amit szívesen megvennék. Mintha már ezeket a bútorokat láttam volna valahol. Valahogy egybefolytak előttem a hatalmas szekrénysorok, tiszteletet parancsoló méreteikkel, monoton egyhangú színükkel. Még a topolíanyi Fridrich és a sobéslavl Akcent 3 bútorfalak- ban csillant meg egy kis fantázia. Igaz, az árukat is ehhez „méretezték“ (23 ezer korona). Egy panelházi szobába azonban ezek a bútorok is csak tolakodva férnének be.

A hálószoba-sekrénysorok csöppet sem Idillikusak, célszerűeknek pedig egyáltalán nem mondhatók, hiszen ma már helyszűke miatt ritkán tervezünk ágynemütartót is vásárolni. A jugoszláv AVA hálóbútor esetében viszont már könnyen átcsúsznánk a ló másik oldalára, ugyanis kevés házaspárnak van szüksége fejpárnája mellé beépített hifi rádiómagnóra. Szerintem legyen a hálószoba a csend, a nyugalom, a pihenés helye.

A konyhabútorok külsejüket nézve nagyon tetszetősök, színpompásak és praktikusak voltak. Beépített hűtőszekrény, esetleg mélyhűtő, grill- és villanysütő, valamint kifogástalan megvilágítás tartozott hozzájuk. S egyik-másik még ha hosszabb is pár centiméterrel, mint a hagyományos beépített konyhaszekrények, elfogad- hatóbbak, ízlésesebbek a panelháziaknál. Ha azonban kinyitjuk az ajtókat, a szekrények belseje szegényes, az edényeket és a többi konyhakellékeket csak halomra rakhatjuk bennük. Az ún. drótprogram még a jövő zenéje.

Ami talán sokaknak megmarad emlékezetében, az egy sarokba telepített sokcélú, univerzális kiságy, a Kombi. A Drevoindustria 2llina gyártotta prototípus a gyerek 11 éves koráig használható. A pólyázón kívül állítható magasságú kiságy és asztalka, vagy pedig heverő, asztal és bordásfal mint fogas készíthető belőle. Ez a termék az innovációs részlegen

volt látható, így reméljük, rövidesen az üzletekben is kapható lesz.

A kiállítás megtekintése után lássuk, az illetékesek hogyan magyaráz- gatták bizonyítványukat; Ebben az évben már 52 új terméket dobtunk piacra, és ezek száma évről évre nő. A drótprogram megvalósításához eddig nem volt beruházónk; de ez év folyamán szerződést kötöttünk a Sna- ha Bardejov gyártőcéggel, amely költséges gépi berendezések megvásárlása után jövőre ezeket az igényeket is kielégíti. Az elemes bútorok továbbra is zöld utat kapnak. A luxusbútorokat a vásárlók főleg a helyi, ipari szövetkezeteknél keressék, ahol megrendelésre elkészítik az óhajtott, megálmodott szekrénysorokat, A fé- nyezett bútorok igaz, kissé háttérbe szorultak, de ha a vásárlók úgy igénylik, visszatérück hozzájuk. Gyárainkban, üzemeinkben rengeteg a probléma, ennek ellenére nem gyártunk elfekvő árut. Raktárkészleteink a tervezett normákon belül vannak. Üzemeinkben eleget gyártunk, igaz, hogy nem olcsón és a kívánt választékban, de ezen a jövőben változtatni fogunk. Aki nem hiszi, járjon utána, kérdezzék meg a gyártókat is.

S már itt, ekkor megfogant bennem az elhatározás — utánajárok.

A BEBRAVATOL A HUWII.in

Elhatározásomat pedig tett követte, s a losonci (Luíenec) Béke bútorgyár gyártási és műszaki osztályának vezetőjéhez, Milan Laplkáá mérnökhöz, igazgatóhelyetteshez kopogtattam be. Röviden elmondta, hogy a gyár a felszabadulás után alakult, tehát nem újkeletű, modern létesítmény, a gyártási programja viszont gazdag. Itt készül a Bebrava, az Alena szekrénysor, valamint az Angela, a Verona, a Lama és a Fana néven ismert kárpitozott ülőgarnitúrák, ezenkívül ágyakat, fotelokat gyártanak és nyugatnémet megrendelésre itt készülnek a Huwil-állványok. Gyártási programjuk ritkán változik, de azért minden évben vannak új termékek. Idén például 7,3 százalék az új termékek részaránya.

— Értékesítési problémáink vannak, de azért nem termelünk raktárra, ezt a legilletékesebb, Huszanyik István mérnök, kereskedelmi osztályvezető is bizonyítja — mondta befejezésül az igazgatóhelyettes.

Huszanyik István mérnök a gyár jó ismerője, hiszen tavaly még a SZISZ- -alapszervezet elnöke volt, most pedig a 110 tagot számláló pártalapszer- vezet alelnöke.

— Hallottam, hogy exportfeladatokat Is teljesít a gyár. Mennyit és milyen minőségben szállítok külföldre, és melyik terméknél akadozik az értékesítés a "belpiacon?

— A Szovjetunióba ebben az évben 2400 Alena szekrénysort és 800 ugyanilyent nevű ülőgarnitúrát szállítunk, de exportálunk ebből a bútorból Lengyelországba is. Az NSZK-ba 14 ezer Huwil állványra van megrendelésünk idén. S hogy kitűnő a minőség, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy alig kapunk reklamációt. Ami a belpiacot illeti, akadozik a kárpitozott ülőgarnitúrák értékesítése, s ehhez még időnként a vasúti szálll- fásban adódó problémák is társulnak. Sajnos, a keresettebb plüss- és bőrHuszanyik István mérnök, kereskedelmi osztályvezető

Duian Gabera, a SZISZ üzemi alapszervezetének elnöke

huzatokat mi még nem gyártjuk, de így is népszerűek főleg a Fana és az Angela garnitúráink. Angélából például szeptember végéig 3415 darabot szállítottunk az üzletekbe. A raktárkészletünk pillanatnyilag egy kicsit több, mint a tervezett, de ennek az az oka, hogy akadozik a vasúti szállítás.

Benéztünk a raktárba is, ahol száraz helyen katonás rendben, egymásra rakva sorakoztak a késztermékek. Volt már azonban olyan időszak is, amikor a közeli szövetkezetek raktárhelyiségeit is igénybe kellett venniük. S nézelődés közben mit adott a véletlen; egy fiatal házaspárra lettem figyelmes, akik szintén nézelődtek, de más célból. Zdena és Peter Morav- íík egy éve házasok, és Slovenská LupCából Jöttek ide.

— Vajon mi célból utaztak egészen ide, közel száz kilométert? — kérdeztem tőlük.

— A helyzet az, hogy családi házunkba keresünk kétszemélyes, szét- húzható ágyneműtartós ülőgarnitúrát. Sajnos, még Banská Bystricában sem találtunk nekünk megfelelőt. Aztán fülünkbe Jutott, hogy itt gyártanak Ilyesmit. Nem bántuk meg, hogy eljöttünk, mert már választottunk is

megfelelő huzatű Fana garnitúrát.

DüSan Gabera mérnökkel, a SZISZ üzemi alapszervezetének elnökével és vezető technológusával szintén nem véletlenül találkoztam.

Az Ifjú műszaki szakembertől arról érdeklődtem, mit és hogyan javítana ő a helyzeten itt a gyárban, hogyan látja a jövőt?

— Sok problémával küzdünk a gyártás során is. Gépeink jobbára elavultak, a külföldről behozottakhoz kevés a pótalkatrész. A bükkfurnér sem kifogástalan minőségű, ami termékeinken meglátszik. Gyártási programunkon mi sem változtathatunk, holott tudjuk, ez sok esetben indokolt lenne. Ml nem vagyunk kutató. Intézet, csak gyártó cég. Amit előírnak, amire szerződések vannak, amit a kereskedelem kér, azt teljesítjük, A jövőben mindenesetre több ötlettel, elképzeléssel kell kirukkolniuk az illetékeseknek. A közízlést, az általános követelményeket is szem előtt kéne tartaniuk a tervezőknek. A kereskedelemmel és üzlethálózattal való megegyezés után a gyakorlati megvalósítás már a mi gondunk lenne.

Távozóban úgy tűnt, a ludast á ku- tatóintézetjjen kell keresni.

4 -n-SIGV OrrítnvAHArí

Egy kutatóintézetbe az ember úgy készül, mint a jövőbe, mert ott olyanokat látni, tapasztalni, amiket még a közéletben, a mindennapi gyakorlatban nem láthatunk, tapasztalhatunk. Már maga a műterem sem hagyományos; hatalmas rajztáblák, a falakon megannyi színes prospektus, rajz és mindig készenlétben az audo- vizuális technika.

A vezető, Hutfan Ján mérnök üdvözölt a Bratislava! Fa- és Bútoripari Kutatóintézetben. A bútorfejlesztésben, kutatásban húsz éve dolgozó szakember meghallgatva jövetelem célját, fejcsóválva elmosolyodott, de nem kellett hosszan sorolnom eddigi tapasztalataimat, észrevételeimet, készségesen elém tárta a valóságot;

— Mi tudjuk, mi kell a fiataloknak, mi vonzza őket. Mint látja, itt szintén fiatalok és képzett fiatalok dolgoznak. Nekünk számtalan forma- tervünk került íróasztalba, vagy legjobb esetben fényképek, esetleg színes diák őrzik az emléküket. Nem rejtjük véka alá véleményünket; sajnos, a mi terveinkből csak kis meny- nyiségben lesz bútor, de akkor is beletelik két-három évbe, míg egyik-' -másik elképzelésünk a gyakorlatban megvalósul. A nagyközönség elé került terveink viszont nagy sikert aratnak. Évek óta az érdeklődés középpontjában' vagyunk a brriöl kiállításokon. Innen kelt útra például a Bratislava szekrénysor, melyet évek óta exportálunk. Legutóbb pedig a Demo- sekt elnevezésű termékünk aratott nagy sikert. Már az elnevezés sejteti, hogy -variálható, elemes bútorról van szó. Ha minden jól megy, 1984 első negyedévében megkezdődik a sorozat' gyártása is.

— Idén Brnóban új ötlettel is jelentkeztünk. Bemutattuk, hogyan lehet számítógéppel lakást berendezni. Az érdeklődő megadja lakásának, illetve a szobáknak a méreteit, és a számítógép „berendezi“. Módosítás esetén újból a számítógép ad útbaigazítást. Természetesen ez csak egy bizonyos fokig oldható meg programtervezéssel, de így is sok fiatalnak segítettünjc.

— A zsákutcába jutott terveink, vagyis amelyeket a bútoripar nem fogad el, a dunaszerdahelyi Ister üzembe kerülnek, ahol néhány mintadarabot legyártanak belőlük. Az üzletekben aztán megrnutatkozik, milyen a kereslet, az érdeklődés irántuk. Sok termékünk ezzel a kerülővel tért vissza a bútorgyárakba sorozatgyártásra.

„A tökéletes ipari formaterv, a fejlett szocialista társadalom névjegye“ — hangzik a bútoripar mottója, s a tervezőkön, kivitelezőkön múlik, mennyire váltják ezt valóra.

A három helyszínen tapasztaltakat összevetve, azt hiszem, vannak még mindenütt tartalékok, s ha a problémákat orvosolják, e tartalékokat sikerül is kiaknázniuk.

. POLGÁRI LÄSZLÖ