Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-13 / 50. szám
•UM T öbb szempontból egyedi az idei, negyedik nyárasdi Topolnlky) alkotótábor képanyagából rendezett kiállítás. Majdhogynem úgy mondanám, hogy jubileumi ez a tárlat. Noha még csak a negyediknél tartunk, máris jelzi, mekkora erő rejlik ebben a csapatban, amely évről évre meghatározott időben s majdnem ugyanabban az összetételben találkozik a korábban mezőgazdasági eredményeiről Ismert község Kis-Duna-parti határrészének vadregényes szegletében. Ez a kiállítás bárhol, bármely Igényes közönség előtt sikert aratna. Az az anyag, amellyel a fiatalok a nyilvánosság elé léptek, alig-alig hagy maga mögött kívánnivalót. Sőt, ha tudatosítjuk, hogy szokatlan így ez az együttes, az amatőr és hivatásos képzőművészek közös jelenléte, az egyszerűbb, leíróbb képek miatt sem fanyaloghatunk, hiszen bár majdnem tisztességtelen a kettőt összehasonlítani, az amatőrök ritkán hoznak szégyent a tábor vezető egyéniségeire. Mintha csak tegnapi, fiatalabb kori énjükkel, eredményeikkel szembesülnének azok, akiknek a képei, grafikai lapjai, szobrai ma rögtön magukra vonják a látogató figyelmét. Azért Is érzem jelentősnek a mostani kiállítást, mert Immár nem a járási művelődési központ kiállítótermében került sor, hanem a Csallóközi Múzeumban. De itt talán megállhatnánk egy pillanatra. A Fiatalok Galériája rendezte országos seregszemle kapcsán közölt recenzióban múlt héten azt írtam, hogy a Galéria a hátrányát előnyére fordította, a látszólagos hiányból tőkét kovácsolt magának és ténylegesen országossá terjesztette tevékenységét. Itt Is valami hasonlónak vagyunk a szemtanúi A járási művelődési központ tavaly átköltö zött, és le kellett mondania a kiállításról De a látszólagos szegényedésből gazdago dás lett. Ez a váratlan esemény olyan elő nyökhöz juttatta a tábor rendezőit, szerve zőit, de főleg magukat a fiatal művészeket A NEGYEDIK hogy a múzeumban állíthatnak ki, és ezzel, úgy érzem, hirtelen nemcsak az 6 munkájuk, hanem a járási művelődési központ, az egész tábor munkája is felértékelődött. Itt már nem lehet azt és ugyanúgy kiállítani mint amit lehetett a korábbi helyen. Ugyan akkor remélhetőleg — megoldódott a kép anyag összegyűjtése, szakszerű tárolása ép megőrzése is, amire egyébként is nagy szükség volt már. Voltak és vannak ezeken a kiállításokon olyan munkák, amelyeket bizony meg kell őrizni, mert csak így le szünk képesek tudatosítani hogy milyen ér tékek is születnek itt. Talán ezért is vállalták többen azok kö zül, akik tavaly vagy tavalyelőtt még ez elöl elzárkóztak, hogy kiállítsanak, ott le gyenek a tábor képanyagából rendezett ki állításon. Itt elsősorban Nagy János szobrászmű vészt kell említenem. Az idősebb, befutott pályatárs nemcsak ott volt, és segített a fiataloknak, hanem a nevét is adta, és bí zony csak sajnálni tudom, hogy közben né hányán a fiatalabbak közül lemaradtak vagy nem vettek részt a munkában. Ugyanezt mondhatom Mikus Balázsról is A korábbi kiállításokon még nem szere pelt, de az idén már Igen. és ez nagy öröm mert két olyan cslllámló pasztellel gazda gította a tárlat anyagát, amelyekre még so káig emlékezni fogunk. A rendkívül erős, reservage-technikával készült Lörincz Zsuzsa-grafikák szintén, mint eddig mindig, ugyancsak az emlékeze tes munkák közé tartoztak. Persze az ő ereje, egyedisége nem meglepő, és már tavaly is bőséges okot adott a dicséretre. Más szempontból érdekes Dolán György festőművész képanyaga. Ö, hogy úgy mond iám, a kísérletező, kereső művész. Több irányból próbálja megközelíteni a világot. Képei egyik csoportjában a hagyomány felől Indul el; költészet, tiszta hangulatok uralják ezeket a munkákat. A másik csoport képeiben pedig a forma, a mondanivaló és a tartalom egyaránt új. Keresi az új tartalmakhoz a kifejezést, és meg is találja. A legsikeresebb munkákban már ősz- sze tudja kapcsolni, szintézist tud teremteni a két irányból induló úton. Az idegesítő kérdésekre lassan megtalálja a választ, foghatóvá, kifejezővé válik a mondanivalója. Almás! Róbert festőművész, aki idősebb, a modern életforma korszerű kivetítését, képpé formálását művelt. Képei első látásra is sugározzák az újszerű szemléletet, s mutatják, hngy túlvan a keresésen, s képes kifejezni korunk mozgalmasságát. Ismét más szempontból voltak érdekesek Alex Krascsenits vízfestményei. De itt hadd utaljak a tábor életéről, munkájáról írt riportomra. Abban ugyanis megírtam, hogyan küszködik, gyötrődik az élménnyel, a látvánnyal és az anyaggal. Nos, ott egy konkrét tájban próbálta tetten érni az előtte kitárulkozó látványt, és — tegyük hozzá — a legtöbbször sikertelenül. Legalábbis erről vallott, amikor találkoztunk. Sőt, nemcsak beszél! erről, hanem ezt is „cselekedte“ belehányva, elúsztatva a rajzlapokat a Kis-Duna vizén. Kiállított képei muta.tják, igazat mondott. Tényleg küszködött, kereste a megoldást, és ez csak azután sikerült neki, hogy mindent a helyére rakott, ténylegesen is képes volt megragadni a tómét A kiállított képek tanúsága' szerint a konkrét és a képek ábrázolta táj között elég nagy a távolság, de szerves, látható az absztrakció konkrotizálhatóságán és a képek színvilágában, mindvégig érezhető a csallóközi táj hangulata, inspiráló hatása. Ez végül is csak úgy volt lehetséges, hogy ténylegesen is megemésztette, átlényegltet- te az élmény és megformálta a belőle adódó mondanivalót Minderről még sokáig beszélhetnénk, de a keret nyilvánvalóan megköti a kezünket, ezért csak azt említjük meg, hogy érdekes volt látni Rácz László „feltámadását“, Do- his Márta Izgalmas, ötletes, gondolatgazdag ralikárpitját és a fotósok erős képanyagát Különösen Szűcs Jenő képei gazdagodtak és amellett, hogy nem árulják el a technikát, lettek festőiek. Sokan persze, mint mondtam, hiányoztak, festők, szobrászok, grafikusok, de a fotósok közül Is. Kár, mert jó lett volna látni, hogy fejlődnek-e és mennyit. Gazdagodott Is a névsor. Iveta Absolono- vá, Jana Cerná, Stanislav Cernf, Neuwirt Lajos nemcsak számbeli, hanem tartalmi gazdagodást. Izgalmas új világot és látásmódot hoztak a csoportba. A tábor munkája, amelyhez a helyi szövetkezet hathatós támogatást nyújtott, így lett gazdagabb ás bár még csak a negyedik volt, jelzi, hogy olyan erővel és töltettel rendelkezik, amely képes lesz megérni, sőt meg is ünnepelni az esetleges jubileumait, hiszen bár zömében fiatalokkal állunk szemben, már most Is maradandó értékeket alkottak. NjlMETH ISTVÁN A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI SZERZŐDÉS 40. ÉVFORDULÖJÁ A kis népek barátságát és az orosz nemzethez való kötődését évszázadokra nyúló kapcsolatok bizonyítják. A régi hagyományokkal rendelkező kapcsolat 1917 októbere után minőségileg is új tartalmat kapott. Az orosz proletariátus iránt azonban, amely hazájában először számolta fel a világtörténelem során a kizsákmányolást, az újonnan megalakult burzsoá Csehszlovák Köztársaság területén már csak a haladó tömegek tanúsítottak tiszteletet.. A csehszlovák polgári kormány nemcsak nem kereste a kapcsolatok normalizálását á szövet állammal, hanem mindent elkövetett, hogy nemzeti és soviniszta érzelmeken alapuló ellentéteket állítson a csehszlovák és szovjet nép közé. Csehszlovákia Kommunista Pártja évtizedeken át harcolt a két ország kapcsolatainak kiszélesítéséért és javításáért. A cseh burzsoázia azonban sokáig hajthatatlan maradt. Pozitív lépésre az a tény kányszerltette, hogy 1933 januárjában Németországban fasiszta kormány alakult, amely megkérdőjelezte keleti szomszédjai határait, s a nyugati hatalmak ezt egyértelműen nem utasították el. A csehszlovák kormány 1934 júniusában ismerte el de lure a Szovjetuniót, s egyben felvette vele a diplomáciai kapcsolatot. A két állam között 1935 májusában jött létre a szövetségi és együttműködési szerződés, amelyben segélynyújtást vállaltak abban az esetben, ha valamely telet egy másik európai ország megtámadná. A szerződést a csehszlovák kormány kérésére egy szovjet-francia paktum egészítette ki, amelynek értelmében a két nagyhatalom kötelezte magát, hogy a Csehszlovákiának nyújtott segítség esetén közösen avatkoznak be. A német expanzív törekvések következtében egyre Inkább kiéleződött a nemzetközi helyzet, s különösen Csehszlovákia =;zemszögéből alakult veszélyesen. Az ország nyugati szövetségesei ugyanis nem vállaltak teBIZTONSÄGDM FORRÁSA lelősséget Hitler területi követeléseiért. A hatalmak ugyanakkor nagyban támogatták és befolyásolták a csehszlovák Imperialista körök antlszocla- llsta és -szovjet állásfoglalását. Hozzájárultak tehát ahhoz, hogy a csehszlovák kormány nem kérte a szovjet támogatást egy esetleges hitleri támadás visszaveréséhez. A nyugati szövetségesek áruló politikája, valamint a csehszlovák vezető körök szovjetellenes magatartása Münchenhez, majd pedig Csehszlovákia felszámolásához vezetett. A hatalmak azonban rövidesen meggyőződhettek arról, hogy Hitlernek nemcsak Csehszlovákiára volt szüksége a szovjetellenes expanzió előkészítéséhez, mert még mielőtt lerohanta volna a Szovjetuniót, elfoglalta majdnem egész Európát, és nagy károkat okozott Nagy-Brltanniának is. A szovjet kormány már 1941 Júliusában ajánlatot tett a Londonban tartózkodó csehszlovák emigráclós kormánynak a diplomáciai kapcsolatok újrafelvátelére. Kijelentette, hogy a szovjet kormány támogatni óhajtja az önálló Csehszlovákia felújítását, nem kíván beavatkozni a csehszlovák állam belügyeibe, az állam belső berendezéséről és külpolitikai orientációjáról magának a csehszlovák népnek kell döntenie, valamint felajánlotta támogatását csehszlovák katonai egységek szervezésénél a szovjet állam területén. Ennek az ajánlatnak értelmében 1941. július 18-án megszületett a nagykövetek kicseréléséről és a segélynyújtás formáiról szóló csehszlovák-szovjet egyezmény. Politikai értéke már megkötésekor óriási volt, katonai értéke pedig később mutatkozik meg. Mindamellett, hogy Beneä továbbra is ragaszkodott a nyugati hatalmak szövetségéhez, valamint ahhoz a gondolathoz, hogy Csehszlovákiát az angolszász csapatokkal szabadítsák fel, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, s azt a háborús fejlemények, valamint a szovjet katonai sikerek bizonyították, hogy az ország felszabadítása keletről fog történni. Ezért a csehszlovák köztársasági elnök már 1943 májusában úgy döntött, hogy elutazik Moszkvába. Az angol kormánykörök mindent elkövettek, hogy a csehszlovák politikust megakadályozzák elhatározásában. így az útra csak 1943 decemberében kerülhetett sor. Illúzió lenne azonban azt gondolni, hogy Beneä azért utazott a Szovjetunióba, mert belenyugodott egy új, nem polgári állam létrehozásába. Ellenkezőleg, rettegve Közép-Európa „bolsevl- zálásától“, szerződésben akarta biztosítani a Szovjetunió be nem avatkozását az újraszülető Csehszlovákia belügyeibe. A csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződést a CSKP moszkvai vezetőségének szorgalmazására 1943. december 12-én írták alá: ^csehszlovák részről Zdenék Fierllnger moszkvai nagykövet, szovjet részről pedig Molotov miniszterelnök. A szerződés megszületése rendkívüli jelentőségű volt Csehszlovákia újrateremtése szempontjából, főleg azért, mert a Szovjetunió elismerte és garantálta határainak sérthetetlenségét, biztosítva ezáltal az ország további békés fejlődését is. Egyúttal Csehszlovákia lett a Szovjetunió első európai szövetségese. Klement Gottwald a moszkvai rádió csehszlovák adásában a következőképpen értékelte a szerződést: „Az 1943. december 12-i moszkvai szerződés nemzeti és állami életünk szilárd, megdönthetetlen alapjait fekteti le. Ez a szerződés megszabadítja nemzeteinket a legsúlyosabb tehertől, amelyet évszázadokig viseltek: a létért való félelemtől. A szerződés szilárd alapot képez, de az épületet, amelyben ml fogunk élni és azok, akik utánunk jönnek, magunknak kell felépíteni. Rajtunk áll, hogy milyen lesz ez az épület. Azt akarjuk, hogy a lehető legjobb legyen.“ A Moszkvában tartózkodó csehszlovák kommunista képviselet felhasználta Benes moszkvai tartózkodását arra, hogy megvitassa vele a nemzeti felszabadító mozgalom és az új Csehszlovákia rendszerének legfontosabb kérdéseit. A párt képviselői már akkor előterjesztették a népi demokratikus köztársaság építésének programját. Mindamellett, hogy Beneä a szerződés megkötésétől a csehszlovák kapitalizmus védelmét remélte, bele kellett egyeznie a kommunista párt javaslatainak legtöbbikébe. Még mindig számolt azzal a lehetőséggel, hogy az új államban majd sikerül hasonló pozíciókra szert tennie, mint 1918- ban. Arra nem gondolt, hogy a párt a fasisztaellenes harcban, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom szervezésében tanúsított helytállásával véglegesen megszerzi a néptömegek bizalmát és támogatását. A népi demokratikus forradalom eredményei és a szocialista forradalom győzelme tanúbizonyságai lettek annak, hogy a tömegek akaratát nem a burzsoázia váltotta valóra, hanem a kommunista párt. Annak a politikai Irányvonalnak, amelynek nemzetközt hátterét a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött baráti szövetség alkotja, a kommunista párt volt az alkotója. Történelmi tapasztalatainkból is tudjuk, hogy szocialista társadalmunk dinamikus fejlődésének, jobb életünknek és békés létünknek éppen a csehszlovák-szovjet barátság a biztosítéka. KONRÄD INGE Bemutató elé A Koldusopera cselekményét John Say regényesen-kalandos történetéből Ismar- hetJUk. Ebből az alapötletből írt bizarr komédiát Bertolt Bracht. A téma, amelyet megrajzol, a jelenetek, amelyeket egymáshoz kapcsol, éppen ezáltal az elbeszélő felfogásmóddai lesznek elmélyültebbek és egyszerűbbek. Ezzel az egyértelmű stílusváltással olyan összefüggéseket is fel tud tárni, asszociációkat ébreszteni, rejtett zugokat megvilágítani, amelyeket a közvetlen ábrázolásmód aligha tehetett volna lehetővé. A játéknak és az értelmezésnek eme közvetett stílusa sok színészi és rendezői leleményt kíván, mlvet a mondanivaló lényegére összpontosít. A témát tartja fontosnak, mert ellenkező esetben eltorzulhat az eszmei lényeg, és a közlendők művészi szándékát is könnyen keresztezhetné. Brecht nem a naturális hitelességre törekszik, hanem a gondolat felszínre juttatása érdekli elsősorban. Nyilván színházunk dramaturgiáját Is ez a szándék lelkesíthette, amikor műsorára tűzte a Háromgarasos operát. Remélem, hogy Brecht remekműve, amelyhez Kurt Well írt hatásos zenét, meghódítja a mi közönségünket Is, és kialakul a színpad és nézőtér között az a jó kapcsolat, amely alkotásra késztető tapssal Jutalmazza majd az előadást. Aktív, harcos és politikai színház a Brecbté. Sajátos stílusa viszont csak akkor válik időszerűvé, ha a tormát és a tartalmat a közönséghez tudja vinni. Ebben nagy feladat hárul a rendezőre és a színészekre: mennyire teszik érdekeltté a nézőt a brechtl modell befogadására. A díszletek Platzner Tibor, a kosztümök Gabriela Krajöovlöovd munkáL A darabot Vas István fordította. A rendező Miroslav Procházka. A komáromi bemutató 1983. december 16-án lesz. Sokszereplős a darab, ezért csak a híres Bicska Maxj megszemélyesítőjét, Holocsy Istvánt említem, abban a reményben, hogy mindannyian értékes színészi játékkal lepik majd meg a közön séget. (szucbyj
