Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-13 / 50. szám

7 KESZI VILMOS TEJSZÍNHABOS EPER Elfoglalta megszokott helyét az egyik sa­rokban. A csinos plncérnö már ott Is ter­mett az asztalnál. A szokott mosollyal kér­dezte: hozhatom a szokottat? Hát Igen, már itt tartunk. A személyzet már tudja, hogy mit Iszik. Már nem Is kell megrendel­ni. Egyre sűrűbben tér be Ide, pedig va­lamikor még a táját Is elkerülte az Ital­boltnak. Mennyire megvetette azokat, akik italoztak! Igaz, ö még nem tartozik az al­koholisták közé, de hogy meddig sikerül még tartani magát, nem tudja.. Az 6 házasságuk Is olyan volt, mint a legtöbb. Nagy reményekkel Indultak. Nem Is volt különösebb baj. Eleinte egy öre­gebb házban laktak. Megvoltak egymással. Négy éve: spóroltak, beosztották a pénzt. Közben megszületett kisfiúk, Imre. Határ­talan volt az öröm. Este munka után sie­tett haza. El nem mulasztotta volna soha azt az élményt, amelyet az esti fürdetés nyújtott. Ahogy a kis emberpalánta a fele­sége kezel között ficá.nkoltl Ha Így utólag visszagondol életére, talán ezek a hónapok voltak a legszebbek a házasságában. Az­után belékezdtek az építkezésbe. Közös ösz- szefogással és a spórolt pénzen, no meg a felvett kölcsönnel sikerült Is két év alatt rendbehozniuk a házat. Utána meg­született második gyermekük, Marika. Ek­kor már gyakoriak voltak köztük a nézet- eltérések. Előbb csak jelentéktelen dolgo­kon vitatkoztak, de később mind gyakorlb- , bá váltak a veszekedések. Ha tíz perccel . később ment haza a megszokottnál, a fele­sége - már • jelentetet rendezett.- Másnap az­tán készakarva késett két-három órát. Pe­dig nem volt senkije, csak céltalanul csa­vargóit, hogy a feleségét bosszantsa. Ilyen esét után napokig nem beszéltek. A gyere­keket nagyon szerette, szinte rajongott ér­tük. De'köztük egyre csak romlott a vi­szony. A feleségének semmi sem tetszett. Ami eddig jó volt, azt most egyre gyakrab­ban kifogásolta. Mindenben csak a hibát kereste. Most már elfajultak a veszekedé­sek, aztán elcsattant az első pofon Is. Po­kollá vált az életűk. Százszor összevesztek, százszor kibékültek. De ez a kibékülés már csak látszólagos volt. Mindig többet beszél­tek a válásról. S végül el is váltak. Nem volt könnyű, de már tovább nem tudtak élni egymással. A házat eladták, a felesége beköltözött a városba, ö pedig haza az édesanyjához. Ti­tokban azt remélte, hogy Imrét neki Ítéli a bíróság. Tévedett. Mindkét gyermeket a fe­leségének ítélték. Pedig mennyi érvet fel­hozott, hogy 6 Is fel tudná nevelni a gye­reket az édesanyja Segítségével. A bíróság más véleményen volt. Megegyeztek a látha-, tóság ügyében Is. Minden második vasár­nap láthatta a gyerekeket. Az Idó is meg volt szabva, délelőtt kilenctől délután ötig. Minden engedélyezett időt a gyerekekkel töltött. Elvitte őket sétálni, moziba, cuk­rászdába. Közben a felesége férjhez ment. Ö továbbra Is eljárt a gyerekekhez. De mindig jobban érezte, hogy ő csak úgyne­vezett vasárnapi szülő. Ügy érezte, hogy ő fizeti a tartásdfjat, de a gyerekek nevelé­sébe nincs semmi beleszólása. Pedig úgy szerette volna őket tanítani. Irányítani, de ez lehetetlen volt. Azt Is észrevette, hogy a gyerekek néha unatkoznak vele, és egy kicsit ki is használják. Tudják, hogy min­dent megvesz nekik. A mú-ltkor Is beültek a cukrászdába. Ettek már fagylaltot, süte­ményt, fj már ment volna ki, a levegőre, de a gyerekek még akartak tejszfnhabos epret enni. Már csak száz korona volt ná- na, és azt nem akarta felváltani. Fizetés előtti időszak Volt, s egy kissé elszámltot- ta magát. Nem mintha nem lett volna pén­ze. Van a takarékkönyvén Is elég szépen, meg jól Is keres, de most nem volt nála csak ez a százas. A gyerekek pedig nya­fogtak a tejszínhabos eperért. A kiszolgáló Is felfigyelt és odaszólt: Ne sajnálja tő­lük, kedves apuka! — és már hozta Is a két pohár..epret. Ügy érezte, mint akit le­forráztak. Szinte megkönnyebbült, amikor visszaadta a gyerekeket a volt feleségének. A múlt vasárnap elvitte őket a strandra. Jó! érezték magukat. Az eper-ügyet már el Is felejtette. Egész nap futkároztak, fürödlek. Ogy elment az idő, hogy csak negyed hat­ra tudta visszavinni a gyerekeket. Becsön- getett. A fiatal férj nyitott ajtót. Mindjárt rátámadt: — Uram, ön nem ismeri az órát? Nem tudja, mikor van öt óra? Forogni kezdett vele a lépcsőház. Ami azután következett, szégyen rá visszagon­dolni. összeverekedtek, trágár kifejezése­ket kiabáltak egymásnak. A lépcsőházban mindjárt csődület támadt. Aztán valahogy szétszedték őket. A gyerekek sikítottak. Borzasztó rá visszagondolni. Volt feleségét nem látta. Lehet, hogy nem is volt otthon, vagy nem akart kijönni. Most már sajnál­ja, hogy nem tudott magán uralkodni. Le­het, hogy rendőrségi eljárás lesz az ügy­ből. Közben asztaltársai is akadtak. Ha be­tér ide, mindig kialakul egy kis társaság körülötte. Tudják, hogy fizet nekik, gaval­lér. Kihasználják. Jó volna hazamenni. De nincs ereje hozzá. Jó Itt ülni. Itt olyan egy­szerűnek látszik minden. Könnyűnek érzi magát. Mindenki olyan vidám körülötte. A pincérnő Is mosolyogva közeledik asztaluk­hoz a megrakott tálcával. — Fizetek — Inti oda, és felkel, megy az egyedüllétbe. J. A.: Oj generáció című verse nincs ki­dolgozva, inkább csak ötletszllánk, egy leen­dő vers vázlata. Másik két verse jobban tetszett. A jövóber fokozatosabban ügyeljen arra, hogy az esetleges rím- kedvéért ne használjon a versben oda nem líiö, tölte­lékszavakat. Ilyen a Hazám c. verse utolsó sorában a „kérlek“. Egyik versét alkalom- adtán közöljük. Tünde: öt verse közül kettő tetszett, eze­ket majd közöljük. Óvakodjék a szentlmen- tallzmus veszélyétől! Talán: Verselőkészsége van, de próbál­kozásai még nem érik el a közölhetőség színvonalát. Idővel jelentkezzék újakkal, ha úgy érzi, hogy versei jobbak a mostaniak­nál. Gyermekverseit a Kis Építőnek vagy az Oj Szó gyermekrovatának küldje el. Gyújtsd meg tüzem: Versei nem érik el a közölhetőség színvonalát, de szinte mind­egyikben megcsillan egy-egy biztató kép, egy jól sikerült strófa. Próbálkozzék to­vább, és Idővel jelentkezzék! Erika: Reméljük, múlt hónapi rovatunk­ban megtalálta gyors válaszunkat. Versei közül többet a közlendők közé soroltunk. A korábban küldöttek Jobban tetszettek. Tüzvirág: Elbeszélése, ha nem Is hibátlan, első próbálkozásként tetszett. Küldjön újab­bakat; s közölje nevét és címét. V. M.: Két rövidke verse gyengébb, mint a korábbiak. Küldjön újabbakat, jobbakatl Sz. K.: Versei közül az Elmélkedés tet­szett. Kérjük, következő levelében írjon né­hány sor önmagáról: életkoráról, foglalko­zásáról. Név és jelige nélkül küldött egyik lány­olvasónk egy katonabúcsúztató rigmust. Ér­zései tiszták, őszinték, verse kiforratlan, közlésre nem alkalmas. Névtelen csillag: Ismétlődő javaslatát ob­jektív nehézségek miatt az Idén nem tud­juk megvalósítani, de továbbra sem zárjuk ki ennek lehetőségét a jövőben. Egyetér­tünk azzal az önkritikus észrevételével, hogy „tudom, a versírás nem az Igazi for­mám“. Ajánljuk, maradjon továbbra Is a prózánál. Első közölt írása színvonalánál kellene megvonnia a mértéket. Toll és papír: Néhány hónappal ezelőtti levelünkre nem kaptunk öntől választ, ezért lepett meg legújabb küldeménye hosszú hallgatás után. Lehetséges, hogy nem kapta meg múltkori levelünket, ezért újra felke­ressük. Kékszeműnek: Történet című elbeszélése lényegében azonos azzal az írással, amely re „Fájdalmas éveim“ jelige platt válaszol tunk múlt hónapi rovatunkban. Bár írását stilisztikai szempontból átdolgozta, a cse lekmény magva nem változott, így vála­szunk is változatlan. 1958-ban születtem Martoson (Martovee)' a komá­romi (Komárno) járásban. Ögyallán (HurbanovoJ érettségiztem, jelenleg egyetemi hallgató vagyok. Első novellám 1979-ben jelent meg ebben a rovat­ban. Újabban verseket írok. Szeretem József Attilát, Balogh Attila cigányköltőt, hródy János verselt, Rákosy Gergelyt és Kertész Ákos Makra című regényét. Az utóbbi hónapokban néhány versem, elbeszélésem az Új Szóban és a Hét­ben Is megjelent. tallOsi Béla Társak kutyavonttás himbálta a csend sötét és fagyos ágait ezernyi • pici hangyaként zsibongott bizsergett bennem a rémület most éppen most ezen a részegen szunnyadó jégverem éjszakán dől össze a világ az álmok melyeket dédelgettem egyszerre öntenék el áradással s csak a félsz a sunyi gyávaság lopta be magát pórusaimba később kacagott a vihar farsangoltak az ágak már nem voltam egyedül rakoncátlan nyugtalan lázadó Betegen a láz cserepessé égette a szám szemembe belebökött a világ és nem tudom ktpiszkálnl mindenem fáj és minden fáj kezemnek minden mostoha ülök egy hűvös vonaton a kerekek csattogása mozgássá dagad s nem érzem hogy haladunk ... Any Megállás csak a szelekből tudom hogy valami nincs rendjén megint a lombjukat elkötött fák örök áhítattal bámulnak kérges tenyerükkel belevesznek a meztelen kékbe a fehér ház oldalára szénnel karcolt kusza alakzatok anyám haján a dér ékszerek egyre sokasodnak irgalmatlan gazdagság tavaszi meleg ártatlan szép szeméből folynak az évek am csönddel fertőz sose haragszik anyám leül az udvar alkonyba fordulás aranyától harmatos füvét simogatja az emlékezés labirintus lesz az udvar anyám eltéved megmenti az éj Altató J. Á. letépi rongyait a nyár vetkezi fodrait a tó kibontja kebleit a föld szétszórja könnyeit az ég görcsbe rándul a sín s a költő aludni ráborul' ERŐPRÓBA M. Kovács János kellemes megjelenésű, jő modorú, jó benyomást keltő átlagember. Harmadnaponként borotválkozik. Ilyenkor fogat is mos. Floura nevű fogkrémet és nem ritkán szedett szőrű fogkefét használ, ez utóbbit talán csak azért, mert nehezen kapható. Sötétszöke haját oldalra, mélyen a homlokába fésüli, kék farmer vagy kord­bársony nadrágot visel, nyáron fakó póló­kat, télen kabátot, sálat, sapkát, kesztyűt. Segédmunkásként dolgozik a bútorgyárban, keresete ezerhatszáz és mellékes, ez havon- ' ként változik, sose számolta meg,- mennyi­re rúg ez az összeg, általában ahogy kapja, úgy el Is költi, fedezve ezzel kicsapongá­sainak költségét. Huszonhat éves, nőtlen, al­kalmi nőismerösel vannak. Tartásdijat fizet egy gyerekre, akit nem Ismer, ajándékot karácsonyra se küld neki. Idős édesanyjával lakik kertes családi házban a város szélén. Kovácsné hatvan­négy éves, faluról munkát keresve került fel a nagyvárosba. Férjhez ment, megszülte és felnevelte János nevű egyetlen gyerekét. Jelenleg özvegy. Férjét, aki váltókezelőként dolgozott a vasútnál, halálos kimenetelű baleset érte. M. Kovács János bútorgyári segédmunkás megfogadta, hogy nem Iszik többet. Ezt az­után fogadta meg, hogy rosszul lett a mér­téktelenül fogyasztott alkoholtól, és két na­pig nem tudott bemenni a gyárba, de any­ja unszolására, majd síró könyörgésére sem volt hajlandó orvoshoz .fordulni. Azzal ér­velt, hogy mit adhatnának az orvosok, hi­szen ereiben alkohol csörgedezik vér he­lyett, majd ha klplsálja, rendbejön. Egy tel­jes hétig tartott. Két nap nyomta az ágyat kegyetlen, kín­zó fejfájással és korgó gyomorral, mert az ételre rá se tudott nézni, s ha az anyja kí­nálta, állandóan kínálta, hogy enned kell, fiam, mert elgyengülsz, csak ordított, hogy nem vagyok én szaros gyerek, én Is tudom, hogy ennem kell,, de nem tudok, meg akarsz mérgeznll? Már második nap este beleslr- ta a párnájába, hogy soha többet, mert ezt •nem lehet kibírni, és az lenne a legjobb, ha lyukat fúrhatna a fején, mint egy lyu­kas fogba, hogy kispriccelne belőle, ami nyomja, ami feszíti, amitől lassan bedlli- zik. Valószínűnek látszott, hogy M. Kovács János ezúttal komolyan gondolja a fogadal­mat. Tett már ígéreteket, hogy nem iszik többet, valahányszor fejfájással ébredt, és szédült, amikor kibújt az ágyból. Olyankor száraz volt a torka, vedelte a jéghideg vi­zet, fél napig nem tudott magáról. A gyár­ban úgy dolgozott, mint egy élőhalott, mint valami ólomember, de délután sose tudott ellenállni a barátok rábeszélésének és főleg az alkoholnak. De ez most komolyabbnak látszott. A harmadik nap reggelén már könnyeb­ben ébredt. A feje zsibbadt volt, kábult, for­gott vele a szoba, de már nem érezte a ka­lapácsütéseket, nem érezte a nyomást. Meg­ette a reggelit Is, amit anyja, ha a fia bár­mennyire Is morgott, kitartóan 'elérakott reggel, délben és este. Akkor még mindig hitte, hogy nem Iszik többet, sőt még egy héttel később Is, amikor munkaadójánál je­lentkezett. A gyárban — őszinte ember volt M. Ko­vács János, nem tudott hazudni — úgy érez­te, ha hazudik, meglátszik az arcán, meg különben sem szerette a hazug embert — megmondta a főnökének, hogy beteg volt, de nem ment orvoshoz, mert szégyellte vol­na a pofáját azt mondani, hogy rosszul lett "az alkoholtól, és ha nem lehet elsimítani az egyhetes távolmaradást, akkor kilép, ke­res más munkahelyet. Ahogy teltek a napok, és M. Kovács Já­nos a gyárból négy óra után egyenesen ha­zament, ledőlt az ágyra, bámulta a plafont, és a múltjára gondolt, úgy érezte, hogy al­kohol nélkül nem teljes értékű ember, mint­ha valami fontos belső szervét kioperálták volna belőle, vagy levágták volna a kezét- -lábát. Mert nem tudott mit kezdeni magá­val, napról napra többet gondolt az alkohol­ra, s az egyik Ilyen önmarcangoló estén kirohant a konyhába, ahol az anyja gubbasz­tott, stoppolta az ő lyukas zokniját, és' fel­nézett rá pápaszeme fölött, mosolyogva, hogy elégedett lehet egyezem fiával, akinek végre megjött az esze, akkor nem bírta to­vább, elrohant hazulról. Kerge szél kócolta a haját, csapkodta a szemébe a port. ö ment az utcán, végig a bozontos fák alatt, és nyelte a füstöt. Ar­ra gondolt, hogy az Ismerősök nevetnek a háta mögött, és belátta, hogy nevetséges le­het egy megtért fiú, döntött. Leült egy pád­ra, s alig hogy eltaposta a cigarettát, újra gyújtott. Behunyta a szemét, élvezte a szél simogatását. Nyugodt volt. Abban a pillanatban, ahogy felállt és elindult, nem nyomta semmi. Köny- nyű volt és tiszta.

Next

/
Thumbnails
Contents