Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-13 / 50. szám
7 KESZI VILMOS TEJSZÍNHABOS EPER Elfoglalta megszokott helyét az egyik sarokban. A csinos plncérnö már ott Is termett az asztalnál. A szokott mosollyal kérdezte: hozhatom a szokottat? Hát Igen, már itt tartunk. A személyzet már tudja, hogy mit Iszik. Már nem Is kell megrendelni. Egyre sűrűbben tér be Ide, pedig valamikor még a táját Is elkerülte az Italboltnak. Mennyire megvetette azokat, akik italoztak! Igaz, ö még nem tartozik az alkoholisták közé, de hogy meddig sikerül még tartani magát, nem tudja.. Az 6 házasságuk Is olyan volt, mint a legtöbb. Nagy reményekkel Indultak. Nem Is volt különösebb baj. Eleinte egy öregebb házban laktak. Megvoltak egymással. Négy éve: spóroltak, beosztották a pénzt. Közben megszületett kisfiúk, Imre. Határtalan volt az öröm. Este munka után sietett haza. El nem mulasztotta volna soha azt az élményt, amelyet az esti fürdetés nyújtott. Ahogy a kis emberpalánta a felesége kezel között ficá.nkoltl Ha Így utólag visszagondol életére, talán ezek a hónapok voltak a legszebbek a házasságában. Azután belékezdtek az építkezésbe. Közös ösz- szefogással és a spórolt pénzen, no meg a felvett kölcsönnel sikerült Is két év alatt rendbehozniuk a házat. Utána megszületett második gyermekük, Marika. Ekkor már gyakoriak voltak köztük a nézet- eltérések. Előbb csak jelentéktelen dolgokon vitatkoztak, de később mind gyakorlb- , bá váltak a veszekedések. Ha tíz perccel . később ment haza a megszokottnál, a felesége - már • jelentetet rendezett.- Másnap aztán készakarva késett két-három órát. Pedig nem volt senkije, csak céltalanul csavargóit, hogy a feleségét bosszantsa. Ilyen esét után napokig nem beszéltek. A gyerekeket nagyon szerette, szinte rajongott értük. De'köztük egyre csak romlott a viszony. A feleségének semmi sem tetszett. Ami eddig jó volt, azt most egyre gyakrabban kifogásolta. Mindenben csak a hibát kereste. Most már elfajultak a veszekedések, aztán elcsattant az első pofon Is. Pokollá vált az életűk. Százszor összevesztek, százszor kibékültek. De ez a kibékülés már csak látszólagos volt. Mindig többet beszéltek a válásról. S végül el is váltak. Nem volt könnyű, de már tovább nem tudtak élni egymással. A házat eladták, a felesége beköltözött a városba, ö pedig haza az édesanyjához. Titokban azt remélte, hogy Imrét neki Ítéli a bíróság. Tévedett. Mindkét gyermeket a feleségének ítélték. Pedig mennyi érvet felhozott, hogy 6 Is fel tudná nevelni a gyereket az édesanyja Segítségével. A bíróság más véleményen volt. Megegyeztek a látha-, tóság ügyében Is. Minden második vasárnap láthatta a gyerekeket. Az Idó is meg volt szabva, délelőtt kilenctől délután ötig. Minden engedélyezett időt a gyerekekkel töltött. Elvitte őket sétálni, moziba, cukrászdába. Közben a felesége férjhez ment. Ö továbbra Is eljárt a gyerekekhez. De mindig jobban érezte, hogy ő csak úgynevezett vasárnapi szülő. Ügy érezte, hogy ő fizeti a tartásdfjat, de a gyerekek nevelésébe nincs semmi beleszólása. Pedig úgy szerette volna őket tanítani. Irányítani, de ez lehetetlen volt. Azt Is észrevette, hogy a gyerekek néha unatkoznak vele, és egy kicsit ki is használják. Tudják, hogy mindent megvesz nekik. A mú-ltkor Is beültek a cukrászdába. Ettek már fagylaltot, süteményt, fj már ment volna ki, a levegőre, de a gyerekek még akartak tejszfnhabos epret enni. Már csak száz korona volt ná- na, és azt nem akarta felváltani. Fizetés előtti időszak Volt, s egy kissé elszámltot- ta magát. Nem mintha nem lett volna pénze. Van a takarékkönyvén Is elég szépen, meg jól Is keres, de most nem volt nála csak ez a százas. A gyerekek pedig nyafogtak a tejszínhabos eperért. A kiszolgáló Is felfigyelt és odaszólt: Ne sajnálja tőlük, kedves apuka! — és már hozta Is a két pohár..epret. Ügy érezte, mint akit leforráztak. Szinte megkönnyebbült, amikor visszaadta a gyerekeket a volt feleségének. A múlt vasárnap elvitte őket a strandra. Jó! érezték magukat. Az eper-ügyet már el Is felejtette. Egész nap futkároztak, fürödlek. Ogy elment az idő, hogy csak negyed hatra tudta visszavinni a gyerekeket. Becsön- getett. A fiatal férj nyitott ajtót. Mindjárt rátámadt: — Uram, ön nem ismeri az órát? Nem tudja, mikor van öt óra? Forogni kezdett vele a lépcsőház. Ami azután következett, szégyen rá visszagondolni. összeverekedtek, trágár kifejezéseket kiabáltak egymásnak. A lépcsőházban mindjárt csődület támadt. Aztán valahogy szétszedték őket. A gyerekek sikítottak. Borzasztó rá visszagondolni. Volt feleségét nem látta. Lehet, hogy nem is volt otthon, vagy nem akart kijönni. Most már sajnálja, hogy nem tudott magán uralkodni. Lehet, hogy rendőrségi eljárás lesz az ügyből. Közben asztaltársai is akadtak. Ha betér ide, mindig kialakul egy kis társaság körülötte. Tudják, hogy fizet nekik, gavallér. Kihasználják. Jó volna hazamenni. De nincs ereje hozzá. Jó Itt ülni. Itt olyan egyszerűnek látszik minden. Könnyűnek érzi magát. Mindenki olyan vidám körülötte. A pincérnő Is mosolyogva közeledik asztalukhoz a megrakott tálcával. — Fizetek — Inti oda, és felkel, megy az egyedüllétbe. J. A.: Oj generáció című verse nincs kidolgozva, inkább csak ötletszllánk, egy leendő vers vázlata. Másik két verse jobban tetszett. A jövóber fokozatosabban ügyeljen arra, hogy az esetleges rím- kedvéért ne használjon a versben oda nem líiö, töltelékszavakat. Ilyen a Hazám c. verse utolsó sorában a „kérlek“. Egyik versét alkalom- adtán közöljük. Tünde: öt verse közül kettő tetszett, ezeket majd közöljük. Óvakodjék a szentlmen- tallzmus veszélyétől! Talán: Verselőkészsége van, de próbálkozásai még nem érik el a közölhetőség színvonalát. Idővel jelentkezzék újakkal, ha úgy érzi, hogy versei jobbak a mostaniaknál. Gyermekverseit a Kis Építőnek vagy az Oj Szó gyermekrovatának küldje el. Gyújtsd meg tüzem: Versei nem érik el a közölhetőség színvonalát, de szinte mindegyikben megcsillan egy-egy biztató kép, egy jól sikerült strófa. Próbálkozzék tovább, és Idővel jelentkezzék! Erika: Reméljük, múlt hónapi rovatunkban megtalálta gyors válaszunkat. Versei közül többet a közlendők közé soroltunk. A korábban küldöttek Jobban tetszettek. Tüzvirág: Elbeszélése, ha nem Is hibátlan, első próbálkozásként tetszett. Küldjön újabbakat; s közölje nevét és címét. V. M.: Két rövidke verse gyengébb, mint a korábbiak. Küldjön újabbakat, jobbakatl Sz. K.: Versei közül az Elmélkedés tetszett. Kérjük, következő levelében írjon néhány sor önmagáról: életkoráról, foglalkozásáról. Név és jelige nélkül küldött egyik lányolvasónk egy katonabúcsúztató rigmust. Érzései tiszták, őszinték, verse kiforratlan, közlésre nem alkalmas. Névtelen csillag: Ismétlődő javaslatát objektív nehézségek miatt az Idén nem tudjuk megvalósítani, de továbbra sem zárjuk ki ennek lehetőségét a jövőben. Egyetértünk azzal az önkritikus észrevételével, hogy „tudom, a versírás nem az Igazi formám“. Ajánljuk, maradjon továbbra Is a prózánál. Első közölt írása színvonalánál kellene megvonnia a mértéket. Toll és papír: Néhány hónappal ezelőtti levelünkre nem kaptunk öntől választ, ezért lepett meg legújabb küldeménye hosszú hallgatás után. Lehetséges, hogy nem kapta meg múltkori levelünket, ezért újra felkeressük. Kékszeműnek: Történet című elbeszélése lényegében azonos azzal az írással, amely re „Fájdalmas éveim“ jelige platt válaszol tunk múlt hónapi rovatunkban. Bár írását stilisztikai szempontból átdolgozta, a cse lekmény magva nem változott, így válaszunk is változatlan. 1958-ban születtem Martoson (Martovee)' a komáromi (Komárno) járásban. Ögyallán (HurbanovoJ érettségiztem, jelenleg egyetemi hallgató vagyok. Első novellám 1979-ben jelent meg ebben a rovatban. Újabban verseket írok. Szeretem József Attilát, Balogh Attila cigányköltőt, hródy János verselt, Rákosy Gergelyt és Kertész Ákos Makra című regényét. Az utóbbi hónapokban néhány versem, elbeszélésem az Új Szóban és a Hétben Is megjelent. tallOsi Béla Társak kutyavonttás himbálta a csend sötét és fagyos ágait ezernyi • pici hangyaként zsibongott bizsergett bennem a rémület most éppen most ezen a részegen szunnyadó jégverem éjszakán dől össze a világ az álmok melyeket dédelgettem egyszerre öntenék el áradással s csak a félsz a sunyi gyávaság lopta be magát pórusaimba később kacagott a vihar farsangoltak az ágak már nem voltam egyedül rakoncátlan nyugtalan lázadó Betegen a láz cserepessé égette a szám szemembe belebökött a világ és nem tudom ktpiszkálnl mindenem fáj és minden fáj kezemnek minden mostoha ülök egy hűvös vonaton a kerekek csattogása mozgássá dagad s nem érzem hogy haladunk ... Any Megállás csak a szelekből tudom hogy valami nincs rendjén megint a lombjukat elkötött fák örök áhítattal bámulnak kérges tenyerükkel belevesznek a meztelen kékbe a fehér ház oldalára szénnel karcolt kusza alakzatok anyám haján a dér ékszerek egyre sokasodnak irgalmatlan gazdagság tavaszi meleg ártatlan szép szeméből folynak az évek am csönddel fertőz sose haragszik anyám leül az udvar alkonyba fordulás aranyától harmatos füvét simogatja az emlékezés labirintus lesz az udvar anyám eltéved megmenti az éj Altató J. Á. letépi rongyait a nyár vetkezi fodrait a tó kibontja kebleit a föld szétszórja könnyeit az ég görcsbe rándul a sín s a költő aludni ráborul' ERŐPRÓBA M. Kovács János kellemes megjelenésű, jő modorú, jó benyomást keltő átlagember. Harmadnaponként borotválkozik. Ilyenkor fogat is mos. Floura nevű fogkrémet és nem ritkán szedett szőrű fogkefét használ, ez utóbbit talán csak azért, mert nehezen kapható. Sötétszöke haját oldalra, mélyen a homlokába fésüli, kék farmer vagy kordbársony nadrágot visel, nyáron fakó pólókat, télen kabátot, sálat, sapkát, kesztyűt. Segédmunkásként dolgozik a bútorgyárban, keresete ezerhatszáz és mellékes, ez havon- ' ként változik, sose számolta meg,- mennyire rúg ez az összeg, általában ahogy kapja, úgy el Is költi, fedezve ezzel kicsapongásainak költségét. Huszonhat éves, nőtlen, alkalmi nőismerösel vannak. Tartásdijat fizet egy gyerekre, akit nem Ismer, ajándékot karácsonyra se küld neki. Idős édesanyjával lakik kertes családi házban a város szélén. Kovácsné hatvannégy éves, faluról munkát keresve került fel a nagyvárosba. Férjhez ment, megszülte és felnevelte János nevű egyetlen gyerekét. Jelenleg özvegy. Férjét, aki váltókezelőként dolgozott a vasútnál, halálos kimenetelű baleset érte. M. Kovács János bútorgyári segédmunkás megfogadta, hogy nem Iszik többet. Ezt azután fogadta meg, hogy rosszul lett a mértéktelenül fogyasztott alkoholtól, és két napig nem tudott bemenni a gyárba, de anyja unszolására, majd síró könyörgésére sem volt hajlandó orvoshoz .fordulni. Azzal érvelt, hogy mit adhatnának az orvosok, hiszen ereiben alkohol csörgedezik vér helyett, majd ha klplsálja, rendbejön. Egy teljes hétig tartott. Két nap nyomta az ágyat kegyetlen, kínzó fejfájással és korgó gyomorral, mert az ételre rá se tudott nézni, s ha az anyja kínálta, állandóan kínálta, hogy enned kell, fiam, mert elgyengülsz, csak ordított, hogy nem vagyok én szaros gyerek, én Is tudom, hogy ennem kell,, de nem tudok, meg akarsz mérgeznll? Már második nap este beleslr- ta a párnájába, hogy soha többet, mert ezt •nem lehet kibírni, és az lenne a legjobb, ha lyukat fúrhatna a fején, mint egy lyukas fogba, hogy kispriccelne belőle, ami nyomja, ami feszíti, amitől lassan bedlli- zik. Valószínűnek látszott, hogy M. Kovács János ezúttal komolyan gondolja a fogadalmat. Tett már ígéreteket, hogy nem iszik többet, valahányszor fejfájással ébredt, és szédült, amikor kibújt az ágyból. Olyankor száraz volt a torka, vedelte a jéghideg vizet, fél napig nem tudott magáról. A gyárban úgy dolgozott, mint egy élőhalott, mint valami ólomember, de délután sose tudott ellenállni a barátok rábeszélésének és főleg az alkoholnak. De ez most komolyabbnak látszott. A harmadik nap reggelén már könnyebben ébredt. A feje zsibbadt volt, kábult, forgott vele a szoba, de már nem érezte a kalapácsütéseket, nem érezte a nyomást. Megette a reggelit Is, amit anyja, ha a fia bármennyire Is morgott, kitartóan 'elérakott reggel, délben és este. Akkor még mindig hitte, hogy nem Iszik többet, sőt még egy héttel később Is, amikor munkaadójánál jelentkezett. A gyárban — őszinte ember volt M. Kovács János, nem tudott hazudni — úgy érezte, ha hazudik, meglátszik az arcán, meg különben sem szerette a hazug embert — megmondta a főnökének, hogy beteg volt, de nem ment orvoshoz, mert szégyellte volna a pofáját azt mondani, hogy rosszul lett "az alkoholtól, és ha nem lehet elsimítani az egyhetes távolmaradást, akkor kilép, keres más munkahelyet. Ahogy teltek a napok, és M. Kovács János a gyárból négy óra után egyenesen hazament, ledőlt az ágyra, bámulta a plafont, és a múltjára gondolt, úgy érezte, hogy alkohol nélkül nem teljes értékű ember, mintha valami fontos belső szervét kioperálták volna belőle, vagy levágták volna a kezét- -lábát. Mert nem tudott mit kezdeni magával, napról napra többet gondolt az alkoholra, s az egyik Ilyen önmarcangoló estén kirohant a konyhába, ahol az anyja gubbasztott, stoppolta az ő lyukas zokniját, és' felnézett rá pápaszeme fölött, mosolyogva, hogy elégedett lehet egyezem fiával, akinek végre megjött az esze, akkor nem bírta tovább, elrohant hazulról. Kerge szél kócolta a haját, csapkodta a szemébe a port. ö ment az utcán, végig a bozontos fák alatt, és nyelte a füstöt. Arra gondolt, hogy az Ismerősök nevetnek a háta mögött, és belátta, hogy nevetséges lehet egy megtért fiú, döntött. Leült egy pádra, s alig hogy eltaposta a cigarettát, újra gyújtott. Behunyta a szemét, élvezte a szél simogatását. Nyugodt volt. Abban a pillanatban, ahogy felállt és elindult, nem nyomta semmi. Köny- nyű volt és tiszta.
