Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-19 / 29. szám

5

A gfizgenerätorok szereldéjében. Ezt a bonyolult, korszerű energetikai berendezést nemcsak a Szovjetunió hőerőműveiben, de külföldűn is Ismerik.

1

Ma, a gyors műszaki fejlődés és a dolgozók növekvő szaktudása, alkotási vágya és érvényesülési szándéka közepette az egyik legfontosabb kérdés: hogyan egyeztethető össze a termelés alapvető érdeke az egyes emberek érdekeivel, miként biztosítható a dolgozók bevonása a döntéshozatalba.

Riportunkban arról írunk, hogy hogyan vesz részt a podolszki (Orosz SZSZK) Szergo Ordzsonikídze Gépgyár munkáskollektívája vállalata irányításában.

munkAsigazgatO

— Tulajdonképpen Ilyen beosztás nem létezik nálunk — mosolyodik el Vlagyimir Borlszov —, de hagyományosan tgy nevezik választott önkormányzati szervünk, az állandó termelést tanács vezetőit. Jómagam a négyes műhely helyettes vezetője vagyok, de társadalmi munkában már negyedik éve dolgozom ennek a szervnek az élén.

Ilyen tanácsok még 1921-ben a munkások kezdeményezésére jöttek létre. Ez volt a válaszuk a'X. párt- kongresszus felhívására, megtanulni Irányítani a termelést. Bizonyára a- zokban az években született a mun- kásigazgatö fogalma is. Az pedig, hogy mindmáig megmaradt, nem véletlen. Az állandó termelési tanácsoknak számos területen igazgatói jogkörük van, és több Igazgatói funkciót látnak el: aktívan részt vesznek a termelés szervezésében a munkakörülmények javításában, ellenőrzik a munkaidő és a berendezések kihasználását, figyelemmel kísérik a termékek minőségét, javaslatot tesznek a rátermett emberek előléptetésére. Részvételük nélkül a kollektíva gazdasági és szociális életét érintő egyetlen fontos kérdésben sem döntenek.

De lássunk inkább egy példát. Hogyan zajlott le az üzemi termelési tanács egyik ülése, amelyen a vállalati tartalékok feltárásával foglalkoztunk? Közgazdászaink kiszámították, hogy a munka termelékenységének 1 százalékos növelése is 1 millió 287 ezer rubel értékű többlettermék előállítását teszi lehetővé, a nyereség 230 ezer rubellel nő. Ennek az összegnek egy része a munkások, mérnökök és alkalmazottak anyagi ösztönzésére, lakásépítésre, gyermekintézmények létesítésére és egyéb célokra fordítható.

Több mint négy és félezer kérdőívet osztottunk ki az üzemben, hogy kikérjük a kollektíva tagjainak véleményét ebben a kérdésben. A javaslatokat megbeszéltük a brigádüléseken, a műhelyekben és az osztályértekezleteken. Mintegy háromezer javaslat érkezett be. A munkások felvetették, hogy az üzemben fizikailag és normálisan is elöregedtek a gépek, rengeteg a fémhulladék. Építő kritikából nem volt hiány. De ami fontosabb, elhangzottak konkrét javaslatok is, hogyan, minek a terhére lehetne kiküszöbölni a hiányosságokat.

Az ülés végeredménye: számos művelet munkaigényességét sikerült csökkenteni, több mint 600 munkás munkafeltételein javítottunk. 239 ember munkáját gépesítettük és több

mint 150 tonna fémet takarítottunk meg. A kézzelfogható gazdasági haszon végeredményben 182 ezer rubelra rúgott. De nem kisebb a társadalmi, szociális haszon sem: a munkások, technikusok, mérnökök és alkalmazottak ezrei kapcsolódtak be „jó gazda módjára“ a munkatermelékenység növelését elősegítő tartalékok feltárásába.

A termelési tanács tehát a kollektív bölcsesség és a közvélemény megtestesítője, tevékenysége közvetlenül hat a termelés irányítására, a minőséget befolyásoló, adminisztratív döntésekre. Ezeknek a testületeknek Joguk van — és ezzel a jogukkal élnek is — beszámoltatni a gazdasági vezetőket a vállalat tevékenységéről, betekinteni minden olyan dokumentumba, amely a javaslatok kidolgozásához szükséges. Az üzem vezetősége a tanács bármely határozatát köteles tüzetesen megvizsgálni.

DONT A brigád

— Hol a brigádvezető? — kérdeztük egy fiatal hegesztőmunkástól, aki éppen elektródot cserélt.

— Én vagyok — mondta, s mikor tudomást szerzett látogatásunk céljáról, ráállt a beszélgetésre, de csak a műszak végén.

A podolszki gépgyár 636 termelő- brigádja közül választottunk ki egyet. A brigádvezető Nyikolaj Arisztov, 16 fiatal munkás dolgozik a keze alatt. Valamennyien hegesztők, a hő- és atomerőművek számára gyártanak energetikai berendezéseket. A háziakon kívül több külföldi vállalatot is megneveznek, ahol az ő kazánaggre- gátjaik, gőzgenerátoraik működnek. Hogy mindenben tisztán lássunk, a Nyikolaj Arlsztovval való beszélgetést szokatlan kérdésekkel kezdjük:

— Tegyük tel, hogy holnaptól kezdve önt és munkatársait megfosztják a joguktól, hogy részt vegyenek a termelés irányításában. Mit tesz akkor? És mit veszít ebben az esetben ön mint állampolgár és mint vezető?

— Először is — feleli rögtön bekapcsolódva a játékba Nyikolaj Arisztov — ez a döntés alkotmányellenes lenne. Bármely munkáskollektíva és természetesen az én személyes jogom is nemcsak az, hogy részt vehessek az állami és társadalmi ügyek megvitatásában, de az is, hogy az ezekről való döntésbe is bevonjanak. A magam és brigádom esetében érvényes ez a vállalati irányítás kérdéseire, a gazdasági és szociális fejlesztés rövid és hosszú távú terveinek megvitatására és kidolgozására, a prémium és a munkabér összegének meghatározására, a munka- és életLeonyid Haljavin, a 13-as műhely e.sz- tergályosa, a podolszki városi tanács tagja. Az egészségügyi bizottságban végzett munkája során lehetősége nyílik aktívan bekapcsolódni számos olyan kérdés megoldásába, amelyek az üzem munkásait és Podolszk lakóit foglalkoztatják.

körülmények javításának kérdéseire, a termelés fejlesztésére, a szociális és kulturális célokra és az anyagi ösztönzésre fordítandó összegek fel- használására. Természetesen gondoskodnunk kell arról is, hogy hatékony és jó minőségű munkát végezzünk, hogy az állami terveket határidőre teljesítsük. De a ml feladatunk az is, hogy gondoskodjunk a termelési fegyelem betartásáról.

Másodszor: ebben az esetben élnék az OSZFSZK munkatörvénykönyvének 229. cikkelyével. Ott pontosan meg van fogalmazva: a vezetőségnek kötelessége olyan feltételeket teremtent, amelyek biztosítják a munkások és alkalmazottak részvételét a termelés irányításában.

A kérdés második felére nehezebb válaszolni. Tételezzük * fel, hogy nekem, mint a legjobban képzettek közé tartozó hegesztőmunkásnak, nem csökken a munkabérem. És természetesen az állásomat sem veszítem el. Ingyen kapott szolgálati lakásom is megmarad, és az évi szabadságomat Is úgy töltöm, ahogy nekem tetszik. Ha hirtelen megbetegszem, nem maradok létfenntartási eszközök nélkül, a táppénzt megkapom. Ha eljár fölöttem az idő, nyugdíjat kapok.

De a saját vállalatom, saját ügyem gazdájának természetesen nem fogom érezni magam.

Most érzem, hogy szükségük van rám az embereknek, az üzemnek és az országnak. A brigád dolgaiban magunk döntünk. Nemcsak papíron. Ha

problémák merülnek fel — a brlgád- vezetö-értekezleten, a munkásgyülé- sen döntünk. Meg kell mondanom, a vezetők nagyon adnak a véleményünkre. Nemcsak azért, mert a munkások Időnként keményen megmondják a magukét, személyekre és beosztásra való tekintet nélkül, hanem azért is, mert lényeges dolgokról beszélnek. Valóban foglalkoztatják őket a vállalat ügyel. Éppen ezért nem hárítják át a felelősséget a vezetőkre, hanem megosztják velük.

Egyszer összeszámoltam, a 16 tagú brigádnak több mint a fele vesz részt valamilyen társadalmi munkában: ki a Komszomolban, ki a népi ellenőrzésben. Mások a fiataloknak segítenek a beilleszkedésben. Sok újítási javaslatot Is benyújtottak. Persze az lenne a jó, ha mindannyian ilyen aktívak lennének, de heten tanulnak vagy továbbképzésen vesznek részt. Erre is szükség van.

„A VEZETŐSÉG KÖTELEZI MAGÄT“

Az üzemi szakszervezeti bizottság az igazgatósággal együtt áprilistól október végéig gyűjti a munkások és alkalmazottak javaslatait az évente megújítandó kollektív szerződés tervezetéhez. Ez a dokumentum meghatározza a vezetőség és az üzemi kollektíva viszonyát, függetlenül attól, hogy ki tagja a szakszervezetnek, és ki nem.

Amikor belenéztünk a csoportok, a brigádok, műhelyek és osztályok szak- szervezeti gyűléseinek jegyzőkönyveibe. megértettük, hogy a kollektív szerződés létrehozásában szinte minden munkás, mérnök és alkalmazott részt vesz. Ezt Mihail Kosztkucsenko, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke is megerősítette.

— A múlt évben például — mondta — a szerződéstervezetben körülbelül 400 javaslatot vettünk figyelembe. Mit kell tennie a vezetőségnek és a szakszervezeti bizottságnak, hogy teljesítsük az államilag előirányzott tervet, milyen újításokat kell bevezetni, mit kell javítani, hogyan kell megszervezni a munkát? Számos javaslat érkezett a normák szabályozására és a munkabérekre vonatkozóan. A munkások különösen aktívak voltak a szociális kérdések megvitatásában, hol és hogyan építsünk laká^ sokat, óvodákat, bölcsődéket, hogyan javíthatnánk az egészségügyi ellátáson, van-e lehetőség a vállalati üdülők, sporttelepek hálózatának kibővítésére? A vezetőség és a szakszer- •'- ,ye*«ti bizottság minden javaslatot és észrevételt alajjősan megvizsgált.

NEM CSAK VÄLLALATI SZINTEN?

A Szovjetunió több gyárábaruvég- zett szociológiai felmérésből látható, hogy a munkások milyen aktívan kapcsolódnak be a legkülönfélébb problémák megoldásába; 20 százalékuk részt vesz a termelési tervek kidolgozásában, 10 százalékuk a gyártási norma ellenőrzésében, 37 százalékuk a prémiumelosztásban, 27 százalékuk az állami vagy a vállalati lakások elosztásában, 31 százalékuk pedig a munkások felvételével és elbocsátásával kapcsolatos kérdésekben.

— Nagyjából hasonlóak az arányok nálunk is — mondta Alekszandr Csernov, a podolszki gépgyár igazgatója. —j- Bár az önök által felsoroltakat tovább lehetne folytatni. Az, aki az elavult munkarend felülvizsgálásának javaslatával kopogtat be, vagy a gyűlésen egy jó ötlettel állt elő, vagy aki rendszeresen részt vesz a Nevelők Tanácsában, és segít a fiatal munkásoknak szaktudásuk gyarapításában és nevelésében, vajon nem részese-e az Irányításnak a szó legszorosabb értelmében?

Tegyük még hozzá, hogy egyetlen jelentős törvényjavaslatot sem fogadtak el az utóbbi időben anélkül, hogy ne előzte volna meg össznépi megvitatás. A Szovjetunió 1977-ben elfogadott új alkotmányának tervezetébe mintegy 400 ezer javaslat került be. Megvitatásában több mint 140 millió ember vett részt, azaz a Szovjetunió felnőtt lakosságának közel 80 százaléka. De ugyanilyen aktivitással vitatták meg a többi alapvető jogi dokumentumot — a népművelésről, a házasságról és a családról szóló kerettörvényeket. Hasonló 'nyilvánosságot kapott a sajtóban, a rádióban és a televízióban a bevezetőben említett törvénytervezet is. Az össznépi vitákban való tömeges részvétel azt jelenti, hogy a szovjet állampolgárok milliói nem csupán megvitatják, de alkotják is az új törvényeket.

A. Garanyin (foto) és A. Danyilevics riportja

(A Szovjetunió nyomán)

E ^ ^ I ^ ^ ^

Varsóban ülést tartott a Nemzeti Djjászületés Hazafias Mozgalmának végrehajtó bizottsága. Az új lengyel népfrontmozgalom vezetősége megvitatta az ország belpolitikai és gazdasági helyzetét.

A végrehajtó bizottság — vita után — úgy foglalt állást, hogy az állam legfelsőbb irányító szervéhez tor- dulva, kérik a szükségállapot megszüntetését, és olyan intézkedések elfogadását, amelyek lehetővé teszik a normális életbe való visszatérést a szükségállapot intézkedései miatt elítélt személyek és a még rejtőzködők számára. Mint ismeretes, az év eleje — a szükségállapot felfüggesztése — óta a lengyel államtanács rendelete alapján a politikai okok miatt elítéltek jelentős része kegyelemben részesült, másfél százan vannak börtönökben ilyen bűncselekmények miatt.

A madridi hírügynökségnek az elmúlt napok; m közzétett jelentései arról tanúskodnak, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia résztvevőinek madridi találkozója a befejezéséhez közeledik. Megállapítják, hogy a küldöttségek többsége nem hivatalosan már beleegyezését adta a spanyol kompromisszumos javaslathoz, ami lehetővé teszi, hogy már július 18—20-a között megtartsák a találkozó záróülését.

Juan Luis Fan de Sora- luce, a spanyol küldöttség vezetője a madridi rádiónak adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy a zárómegállapodils még a hónap végéig megszületik.

Míg a találkozón részt vevő szocialista országok és más államok küldöttségei mindent megtesznek a tanácskozás sikeres és mielőbbi befejezéséért, arra kell várni, milyen álláspontra helyezkedik az Egyesült Államok delegátusa. Max Kam- pelman, az amerikai küldöttség vezetője a kompromisszumos dokumentummal kapcsolatban még nem nyilatkozott, és — az elmúlt hét folyamán már másodszor — konzultáció céljából Washingtonba utazott.

Marjai József, a Magyar- csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományus Együttműködési Bizottság magyar társelnöke az elmúlt napokban Komáromban találkozott Rudolf RohliCek csehszlovák miniszterelnökhe- lyetlessel, a bizottság cseh szlovák társelnökével. Áttekintették a gaböíkovp nagymarosi dunai vízlépcsőrendszer közös épftésév„l összefüggő teendőket. A megbeszélések a testvéri barátság légkörében folytak, és a napirenden szereplő kérdések ben a tárgyaló telek teljes egyetértésre jutottak.

A napokban Moszkvában találkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Kommunista Párt küldöttsége. A küldöttsége két Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, illetve Georges Marchals, a Francia Kommunista Párt főtitkára vezette.

A találkozón elsősorban a nukleáris háború megakadályozása, a lázas fegyver kezés megállítása érdekében vívott harc kérdéseit, valamint a két fél érdeklődésére számot tartó, a két párt politikáját és tevékenységét érintő témákat vitatták meg.

HETED