Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-13 / 50. szám

megmentőjének hiszi magát (ugyan kitől vagy mitől akarja megmenteni? Q, elhatározta a katonai fölény megszerzését, sőt ennek kihasználását is kilátásba helyezte, amikor megalkotta kétes elméletét a korlátozott atomháborúról Európában. Ürügyül azt a hamis é-! igaztalan állítását tette, hogy a Szovjvitunió komoly katonai fölényre tett szeri Európában azzal, hogy a régebbi, Nvugaton SS 5 jelzővel ellátott rakétáit újabb típusú SS 20-ra cserélte fel. Arról persze már nem nagyon beszélnek Nyugaton,, hogy az amerikai hadsereg is állan.i6- an újítja fegyverzetét, elég, ha példaként felhozzuk a már említett Trident II. rakétákat. Persze ha ürügy kell, hát találnak. Ennek a hamis állításnak az alapján a NATO vezérkara elhatározta az „utánfegyverkezést“, vagyis 1983 végétől kezdve fokozatosan Nyugat-Euró- pába telepítenek 108 Pershing 2 típusú rakétát és 464 repülőbombát. Hogy egy kicsit megnyugtassák a nyugati közvéleményt, a határozat tartalmazott olyan részleteket Is, hogy közben Genfben tárgyalnak a Szovjetunióval ezekről a rakétákról, és ha sor kerül a megegyezésre, akkor elállnak a közepes hatótávolságú rakéták telepítésétől. Csakhogy ez kezdettől fogva porhlntés volt. Az amerikaiak olyan feltételeket szabtak, hogy azok a Szovjetunió számára elfogadhatatlanok legyenek, és így meghiúsuljanak a megbeszélések.

Közismert Reagan úgynevezett nulla változata, amely azt jelentette, hogy .a Szovjetunió szerelje le az európai területen telepített összes közepes hatótávolságú rakétáját, és akkor az amerikaiak sem telepítenek rakétákat Nyugat- -Európába. Ez azonban a Szovjetunió egyoldalú leszerelését jelentené, mivel Nagy-Britanniának és Franciaországnak több mint négyszáz középhatósugarú rakétája van, és logikus, hogy ezek a Szovjetunió és a szociaiista országok ellen vannak irányítva. Ezek ellen a Szovjetuniónak nem lenne semmilyen ellenfegyvere, így a most létező katonai egyensúly Európában felbomlana Amerika javára. Ez természetesen elfogadhatatlan és fölöttébb veszélyes Is, mivel egy ilyen egyoldalú előny könnyen arra ösztökélhetné egy Reagan-típusú politikust, hogy a korlátozott európai atomháborúról felállított „elméletét“ kipróbálja a gyakorlatban. Reagan az év folyamán több új „javaslattal“ jött a megegyezésre, azonban lényegében mindegyikben ott volt az ö „nulla változata“, tehát eleve arra ment a játék, hogy ne lehessen megegyezni.

Ezzel szemben a Szovjetunió egész sor konstruktív javaslattal állt elő, egészen a lehetőségei határáig menve. Mindez azonban süket fülekre talált Genfben, illetve Washingtonban. Az elmúit esztendőben egymás után értesülhettünk a szovjet békepolitika megnyilvánulásairól.

Januárban Prágában összeült a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé, és az ülés eredményeképp felhívással fordultak a NATO- hoz. E felhívás megállapítja: Ha az Eszak- •Atlanti Szövetség tagjai komolyan veszik azt, amit rendszeresen hangoztatnak; vagyis azt, hogy szervezetük csupán

védelmi jellegű, s nem akarja megtámadni a Varsói Szerződés tagjait, az európai szocialista országok politikai és katonai szervezetének tagjai készek feltételezni, hogy őszintén beszélnek. S mivel a Varsói Szerződés tagállamai ugyanezt mondják, mi több, készek erre kötelezettséget is vállalni, nyilván a NATO- -tagállamok is vállalhatnak hasonló jellegű nemzetközi jogi érvényű kötelezettséget arra, hogy sem nukleáris, sem hagyományos fegyverrel nem Indítanak elsőként támadást a másik fél ellen.

A válasz?

Reagan elmélete a korlátozott atomháborúról.

A Szovjetunió egyoldalúan vállalta, hogy elsőnek nem használ nukleáris fegyvert, Amerika nem vállalt semmiti

A Szovjetunió egyoldalúan moratóriumot mondott ki a közepes hatótávolságú rakétákra európai területein, vagyis, hogy nem telepít újabb rakétát. Vállalta az SS 20 rakéták számának csökkentését, mégpedig olyan mennyiségben, amennyit az angol és francia rakéták tesznek ki.

Egy újabb javaslatban vállalta, hogy nem a rakéták számát veszi figyelembe, hanem a robbanófejek számát, ami azt jelenti, hogy a leszerelés után a Szovjetuniónak kevesebb rakétája lenne Európában, mint az angol és francia rakéták együttesen.

A válasz?

Reagan elcsépelt nullaváltozatának az ismételgetései

Augusztusban Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a következő javaslatot tette:

— Ha sikeiriU Genfben kölcsönösen el-' fogadható megállapodásra jntni az Egyesült Államokkal a közepes hatótávolságú rakéták kérdésében — beleértve, hogy az Egyesült Államok lemond az új rakéták telepítéséről Nyngat-Európában —, a Szovfetnnió nem csupán az angol és francia rakéták számának megfelelő mértékre csökkenti területének európai részén állomásozó közepes hatótávolságú rakétáit, hanem kész a leszerelt rakétái; megsemmisítésére is. Ebben az esetben a Szovjetunió meglehetősen nagyszámú rakétát megsemmisítene azok közül a legkorszerűbb fegyverei közül -is, amelybe! Nyugaton SS—20 jelzéssel ismernek.

Aligha szükséges hangsúlyozni ennek a Szovjetunió jóakaratát újfent Inzonyi- tó javaslatnak a rendkívüli fontosságát. Először is ez a javaslat minden alaptól megfosztja azokat a NATO-fagállamokban tett kijelentéseket, amelyek szerint a Szovjetunió valójában meg akarja őrizni a csö'kkentés által érintett SS—20-aso- kat azzal, hogy egyszerűen áthelyezi azokat Európából keletre.

Másodszor: megfosztja alapjától azokat a Kínában és Japánban jelenleg hangoztatott aggodalmakat, amelyek ezzel az állítólagos áttelepítéssel kapcsolatosak. A Szovjetunió már korábban is javasolta: az enröpai közepes batótávolsáíi

gú nukleáris fegyverzetek csökkentésé- sének alapvető módszere ezek leszerelése, megsemmisítése legyen. Sőt a Szovjetunió a tárgyalásokon felvetette, hogy állapodjanak meg abban is, mit és hogyan semmisít meg a két fél.

Az Egyesült Államok azonban erre sem hajlandó. Mindebből valamennyi, élőitéletektSl mentes ember számára világosnak kell lennie: a Szovjetunió mindent megtett és megtesz, ami rajta múlik, annak érdekében, hogy kiutat találjon a tárgyalásokon, hogy segítse a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérését, ami megelőzné az európai nukleáris fegyverkezési hajsza következő, rendkívül veszélyes fordulóját.

Az, hogy létrejön-e vagy nem jön létre ilyen megállapodás, az Egyesült Államoktól és a NATO egészétől függ.

A tárgyalásokon egyelőre nem mutatkozik semmiféle haladás, és ha az Egyesült Államok megmarad jelenlegi álláspontja mellett, erre nincs is remény.

Az amerikai pozíció „hajlékonysága“ a következőket jelenti: az Egyesült Államok korábban azt javasolta, hogy a Szovjetunió nullaszintre csökkentse, az- . az semmisítse meg összes közepes hatótávolságú rakétáit, ráadásul nem csupán az ország európai részén, hanem keleten is. (Ez utóbbinak semmi köze niiics a genfi tárgyalások tárgyához.) Ugyanakkor az Egyesült Államok javaslata szerint a NATO oldalán egyetlen rakétát, egyetlen repülőgépet sem semmisítettek volna meg. Ez az úgynevezett „nullavariáns“ lényege: a Szovjetunió számára nulla rakéta, a NATO számára nulla megsemmisítés.

A javaslat visszhang nélkül marad, pedig már vészesen közeledik az a dátum, amikor megkezdik a rakéták telepítését. Az o*ökészületl munkák már Javában folynak Nyugat-Európában.

Szeptember 28-án ismét Jurl] Andropov nyilatkozik:

Már két éve folynak a szovjet-amerikai tárgyalások a legélesebb kérdésről; az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről. A szovjet álláspont célja az őszinte, igazságos alapon álló kölcsönösen elfogadható megállapodás megtalálása, olyan megoldásé, amely nem sérti senki törvényes érdekeit. Ugyanakkor ez alatt a két év alatt világossá ^vált az is, hogy partnereink a genfi tárgyalásokon egyáltalán nem azért vannak jelen,' hogy megállapodást érjenek el. Feladatok más: időhúzás, s azután a Pershing—2 ballisztikus rakéták és a nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésének megkezdése. Ezt a szándékot különösebben nem is rejtegetik. Mindössze az Egyesült Államoknak a genfi tárgyalásokon tanúsított állítólagos rugalmasságáról hangoztatott szólamokkal leplezik magukat. Éppen most öltött alakot az amerikai „rugalmasság“ újabb adagja. És ezzel világossá vált a csalás. Ha eltekintünk a részletektől, akkor a „kitűnőnek“ reklámozott amerikai álláspont úgynevezett úi megközelítésének lényege -végül is abban a javaslatban foglalható össze, hogy a korábbiakhoz hasonlóan arról legyen szó, mennyi közép-hatótávolságú

szovjet rakétát kell leszerelni, s menynyi új amerikai rakétát telepítsenek Európában kiegészítésként ahhoz a nukleáris potenciálhoz, amellyel a NATO már rendelkezik. Egyszóval azt javasolják nekünk, arról tárgyaljunk, hogyan segítsük a NATO nak saját javára megbontani a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök területén az európai övezetben meglevő egyensúlyt. S ezt a megközelítést nevezik szemrebbenés nélkül újnak. Washingtonból ezeknek az amerikai nukleáris rakétáknak európai felállítását illető hadművelete rendkívül egirszerűnek és az Egyesült Államok szá mára maximálisan előnyösnek tetszik — előnyösnek Európa rovására. Európai szövetségeseit az Egyesült Államok túszoknak tekinti. Ez nyilt- politika, de ci-’ nikns. De van valami, ami teljességgel érthetetlen: elgondolkodnak-e ezen azok az európai politikusok, akik saját népeik, a béke érdekeit figyelmen kívül hagyva segítenek az Egyesült Államok kormányzata nagyratörő militarista tér veinek megvalósításában?

Itt feltétlenül megállapodást kell el érni. Ha a nyugat-európai országok lakossága többségének akarata ellenére az európai kontinensen megjelennek az amerikai nukleáris rakéták, akkor ez az amerikai vezetők s a NATO többi tagországa velük közösen cselekvő vezetőinek a béke elleni, meghatározó jelentő ségű lépése lesz.

Mi az amerikai félnél nem látunk olyan óhajt, hogy valóban foglalkozni kívánna a stratégiai fegyverzet korláto zása és csökkentése kérdéseinek megoldásával. Most az amerikai fővárosban mással vannak elfoglalva: e fegyverzet újabb és újabb rendszereinek gyártását indítják el. Ezek a fegyverfajták hovatovább már olyanok lesznek, hogy általában gyökeresen megváltoztathatják a stratégiai stabilitásról, a nukleáris fegyverzet hatékony korlátozásának és csökkentésének lehetőségéről alkotott elkép-' zeléseket.

A Szovjetunió jóakaratát, a megállapodásra vonatkozó óhaját senki ne tekintse a gyengeség jelének. A Szovjetunió bármely, a kialakult katonai-stratégiai egyensúly megbontására Irányuló

Nyugat-Európa

az USA nukleáris fegyvertáskájn'

kísérletekre képes megfelelő választ adni. s tettei megfelelnek szavainak. A Szovjetunió azonban elvből ellenzi a tömegpusztító fegyverek gyártásában és felhalmozásában folytatott versengést. Ez nem a mi utunk. Ez a* út nem vezethet el az emberiség előtt álló problémák egyikének megoldásához sem: nem oldja meg az államok gazdasági, fejlődését, a környezetvédelmet, az emberek alapvető körülményeinek megteremtését; egészségük, élelmezésük és oktatásuk biztosítását. Az értelmetlenül a fegyverkezési hajszára pazarolt összegek felszabadítása, az ember korlátlan alkotó lehetőségének feltárása — ez egyesítheti az embereket, ennek keU meghatároznia az államok politikáját a XX. és a XXI. század határán. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, a militarizmns erőinek megfékezésére, a béke megóvására tett közös erőfeszítésekre van szükség.

A fenyegető veszélyt földünk minden népének, minden lakójának fel kell ismernie. Fel kell ismerni ahhoz, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a saját létezésükért folytatott harcban. Az emberiség nem vesztette el, és nem veszítheti el józan eszét. Ez hatalmas erővel mutatkozik meg az Európában és a többi kontinensen terjedő rakéta- és hábnrúellenes mozgalom nagyságában — ebben a mozgalomban különböző társadalmi, politikai, vallási meggyőződésű emberek vesznek részt.

Mindenki, aki ma felemeli hangját az esztelen fegyverkezési hajsza ellen, a béke védelmében, bizonyos lehet abban. hogy éppen a célok elérésére irányul a Szovjetunió és a többi szocialista ország politikája. A Szovjetunió békében akar élni minden országgal, így az Egyesült Államokkal is. A Szovjetuniú nem sző agresszív terveket, senkire nem kényszerít fegyverkezési hajszát, és senkire nem kényszeríti rá társadalmi rendjét.

Elképzeléseink és törekvéseink azokban a konkrét .javaslatokban foglaltatnak, amelyek célja, hogy jó irányba vezető döntő fordulatot érjünk el a nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió továbbra is minden lehetségest megtesz a béke megvédelmezéséért földünkön.

Majd október 26-án még egy Andro- pov-nyilatkozat jelent meg a moszkvai Pravdában:

A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépteivel ezt lehetetlenné nem teszi. Rugalmasságot tanúsítottunk és tanúsítunk is a konkrét megoldások keresésében, ha teljesül egyetlen, de változatlan feltétel: a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek terén Európában kialakult erőegyensúly nem bontható meg. Ezeknek a fegyverzeteknek a szintjét mindkét részről radikálisan lehet és kell is csökkenteni, de oly módon, hogy az erőviszonyok változatlanok maradjanak.

Ez azt Jelenti először is, hogy Európában nem szabad elhelyezni új ameri-