Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-13 / 50. szám

Az év vége kitűnő alkalom a leltárkészítésre, az elmúlt Időszak eseményeinek összegezésére, a visszatekintésre, akárcsak arra, hogy rendét rakjunk íróasztalunkban, s e rendezgetés közben jegy­zetfüzetek, fényképek Is előkerülnek. Képek — emlékek. Képek, amelyekről sok minden eszébe Jut az egykor ott járt utasnak. Ilyen felelevenedő emlékeket, élményeket mesélek most el egy-egy kép kapcsán. tem, s egyszeriben e különös kerítést és fát láttam. Roppant megtetszett, azonnal lencsevégre kaptam. Csodá­lattal töltött el, hogy az észtek eny- nyire őrzik, védik, óvják a fákat, a természetet. Pedig láttam a városban, a város környékén nagyon sok par­kot, zöldet, fát, erdőt. De éppen ezért van nekik bőségesen, mert külön-kü- lön Is becsülnek, értékelnek minden egyes fát. ök nem teszik, amit mife­lénk vagy sok helyütt másutt a vi­lágban; ha akadályozza a fa a ke­rítés megépítését, hát kivágják a fáti Tallínnban, az észtek fővárosában sokat róttam az utcákat. Az európai hangulatú, régi városban, a macska­köves, szűk utcákon akadt bőven lát­ni-, fényképeznivaló. Többször körbe­jártam a régi városfalat, a szebbnél szebb bástyákat, de a képen láthatf fa és kerítés az első és második na­pi séta alkalmával Is elkerülte a fi­gyelmemet. A véletlennek köszönhe­tem, hogy észrevettem. Kifogyott a film a fényképezőgépemből, és éppen készültem „újratöltenl“. Leültem hát a kőből rakott kerftésszegélyre. Kö zel lévén a Balti-tengerhez, sirályok raja húzott el felettem. Felteklntet­Kétszer voltam Varsóban, mindkét­szer zuhogott az eső, csak amikor nagy ritkán alábbhagyott, tudtam elő-- húzni a totómaslnámat. A város szí­véhez a 0 (nulla) kilométerkőhöz is egy ilyen viszonylag „csendes“, sze­merkélő Időben érkeztem. Tudvalevő, hogy minden egyes városnak van kö­zéppontja, általában képzeletbeli nul­la kilométerköve, s az egyes telepü­lésekhez, városokhoz ettől számítják a távolságot. A „találmány“ a régi rómaiaknak köszönhető, akiknek ki­lométerköve a Fórum Romanum köz­pontjában áll, s valóban egy nagy nullát ábrázol. Még ma Is látható. A varsóiak egy hatalmas kilométerkö­vet állítottak a nulla pontra, s meg­jelölték, ráírták az Európa egyes vá­rosaihoz mért távolságot. Ezen a kl- lométerköVön olvasom, hogy Varsótól ■ a legtávolabbra lévő európai város Reykjavik: 2771 kilométerre van. Bu­dapest 948 kilométerre, Moszkva 1122- re, Athén 1606-ra, Luxemburg 1080- ra ... Varsóhoz a legközelebbi euró­pai főváros Prága. A távolság 518 ki­lométer. München, a bajor főváros kedves, hangulatos, patinás hely, de Igazán jókat, nagyokat, kiadósakat mégsem tudtam csavarogni az utcáin, mert ál­landó russzullét, szédülés, gyengeség fogott el. Mondták Is Ismerőseim, hogy ezen ne csodálkozzak, München­nek különös levegője, légnyomása van, ehhez hozzá kell szokni. Termé­szetesen Idegen városban — de még itthon sémi — sem szívesen nyomja az ember az ágyat, így én sem négy fal között akartam ülni, hát kisebb sétákra elindultam. Éppen a belvá­ros utcáit róttam, amikor egy jó órá­nyi séta után újra elgyengültem, le kellett ülni. Szék, pad nem akadt a közelben, hát jobb híján az utca kö­vezetére tetépedtem. Megtehettem ezt mindenfelé feltűnés nélkül, mi­vel rajtam kívül méz sokan válasz­tották az üldögélésnek, pihenésnek ezt a módozatát. A kis téren a több­nyire fiatalokból összeverődött sereg egy utcai énekest állt-ült körül, an­nak gitárjátékában és éneklésében gyönyörködtek. De hasonló képpel München több utcáján, terén is talál­koztam: az ilyen utcai énekesekből — akik ezzel keresik meg a betevő falatot, többnyire munkanélküliek — akadt több tucat Is. Ücsörögtem vagy Jó tél órát a té­ren, amikor végre úgy éreztem, el­múlt a rosszullét, mehetek tovább, de akkor meg már nem szívesen áll- tapi fel, mivel a fiú valóban nagyon kelleines hangon, szép gltárkísérettel énekelt fülbemászó dallamokat. Szin­te már este volt, amikor szedelőz- ködni kezdtem ... A tallinniak nem a mindennapi vá­rosépítők mintájára gondolkoztak, ha­nem okos, szép, ötletes, igazi termé­szetbaráthoz méltó megoldást válasz­tottak: a kerítést Idomították a fához, rést hagytak rajta, hogy a tát ne kelljen kivágni. Mint később kide­rült, ezt nem (csak) az egykori vár- lakók csinálták így, hanem a mai tal- iinniak is, hiszen a várfalakat, a bás­tyákat, a kerítést Is nemrég újították fel. A képen látható már új kerítés, a régi utánzata. Szép példája ez a múlt tiszteletének, az értékes örök­ség mintaszerű továbbmentésének, megóvásának. A kép Leningrad négy és tél kilo­méteres föútján, a NyevszklJ sugár­úton készült. Éppen telefonálni ké­szültem lenlngrádl ismerőseimnek, várakoztam az utcai fülke mellett, hogy szabad legyen, amikor megállt mellettem a képen látható lány. Nem volt túl hideg, 6 mégis, akárcsak a lenlngrádiak többsége, csizmába, bun­dába, usankába öltözött. Mellette vi­szont, a reklámplakáton épp egy len­ge ruhás balett-táncosnő repült a „semmibe“. Belenéztem a lencsébe. A kép különösen kontrasztosnak, szép­nek ígérkezett A lány, akit én ma­gamban elneveztem Ólának, látta, mi­re készülök, de nem tiltakozott, sőt észrevette, hogy együtt akarom „őket“ lefotózni. Közelebb lépett, és kattant a zár. S mielőtt még megkö­szönhettem volna szívességét, ő kö­szönte meg, hogy lefotóztam. Közben kijött a fülkéből a telefonáló. Kinyi­tottam 8 fülke ajtaját, és természete­sen előnyt nyújtva Ólának, ezt mond­tam: „Parancsoljon!“ De 01a nem mozdult. ^Jondta, én külföldi vagyok —, hogy erre előre honnan jött rá, nem tudomi —, tehát biztosan sietek, hívjak csak én előre. Elhárítottam előzékenységét, de nem tágított. Meg­kezdődött a „készséges clvakodás“, hogy „nem, nem, csak tessék“, meg hogy „a hölgyeké az elsőbbség“ és effélék, de a megnyerő lány hajtha­tatlan maradt. Közben pedig mint az Ilyenkor lenni szokott: amíg ket­ten vitatkoznak, győz a harmadik — egy Idősebb férfi lépett a bódéba. Ez véget vetett alkalmi vitánknak, s jót nevettünk. De mert tudtam, 01a to­vábbra is kitart elhatározása mellett, nekem pedig mégis Illetlenség lenne megelőzni, nem maradt más, mint el­köszönni, és más bódét keresve odébb­állni. ZOLCZER JANOS A szerző felvételei Szófiában megtartották a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bi- zöttságának rendes ülését. A tanácskozáson Dobrl DzSU- rov hadseregtábornok, bol­gár nemzetvédelmi minisz­ter elnökölt. A bizottság ülésén részt vett Martin Dzúr hadseregtábornok, csehszlo­vák nemzetvédelmi minisz­ter, Czlnege Lajos hadsereg­tábornok, magyar honvédel­mi miniszter, Heinz Hoff­mann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisz­tere, Florian Slwickl tábor­nok, lengyel nemzetvédelmi miniszter, Constantin Oltea- nu vezérezredes, román nemzetvédelmi miniszter és Dmitrij Usztylnov marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere. A tanácskozáson ugyan­csak részt vett Viktor Kuli­kov marsall, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka és Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek ve­zérkari főnöke. Moszkvában megkezdődiMt a csehszlovák-szovjet gazda­sági és tudományos-műsza­ki együttműködési kormány­közi bizottság 24. üléssza­ka. A csehszlovák küldött­séget a tanácskozáson Ru­dolf Rohllőek szövetségi mi­niszterelnök-helyettes, a szovjet delegációt Nyikolaj Talizin, a rnlnisztertanács elnökhelyettese vezette. A tanácskozások folyamán a két küldöttség áttekintet­te a népgazdasági tervek egyeztetésének előkészíté­sén folyó munkákat, és megállapodtak a csehszlo­vák-szovjet gazdaságpoliti­ka 1985 utáni feladataiban. Az ülésszak napirendjén szerepelt továbbá a cseh­szlovák-szovjet tudományos- -műszakl együttműködés 2005. utáni hosszú távú kon­cepciója előkészítésének megtárgyalása, valamint az 1986—1995. évi tudományos- -müszaki együttműködési tervek egyeztetése. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok újabb barbár libanoni ag­resszív akciója kapcsán. A Szíriái egységek és a llba- Honl hazafias erők állásai ellen végrehajtott légitáma­dásra utalva a nyilatkozat leszögezi, hogy az akciót nyilvánvalóan a libanoni helyzet szándékos kiélezése céljából hajtották végre. A légitámadás valójában az Egyesült Államok és Izrael közös hadműveletének része volt, aminek a célja olyan rendezést kényszeríteni Li­banonra, amely ellentétben áll az ország létérdekeivel. Épp az USA és Izrael hiú­sította meg a libanoni tűz­szünet! megállapodást, ame­lyet eddig a felek megtar­tottak. Ezért Washingtont és Tel Avivot terheli a fe­lelősség a következménye­kért — szögezi le a TASZSZ. A jövő évi állami költség- vetés törvényjavaslatáról, a rendkívüli állapotról szóló törvény tervezetéről és az útlevelekre vonatkozó tör­vény módosításáról tanács­kozott Varsóban a lengyel parlament A szejm képvi­selői meghallgatták Czeslaw KIsczak tábornok, belügy­miniszter tájékoztatását a belső helyzetről. A belügy­miniszter többek között rámutatott, hogy a tár­sadalmi helyzet fokoza­tos stabilizálódásának meg­nyilvánulása volt egye­bek között a rendkívüli ál­lapot megszüntetése. Leszö­gezte, hogy a bűncselekmé­nyekkel szemben a hatósá­gok a jövőben erőteljeseb­ben fognak fellépni.

Next

/
Thumbnails
Contents