Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-13 / 50. szám
kai rakétákat, mivel ez'a NATO javára [ jelentősen megváltoztatni; az egész Katonai-hadászati -helyzetet. Másodszor: mindkét oldalon kivétel nélkiii figyelem ; be kell venni valamennyi megfelelő ha- |. tótávolságú nukleáris eszközt. Erről az j igazságos követelésünkről nem mondunk le. Megismétlem azonban, hogy egy ilyen i elvi megközelítés keretein belül rugalmasságot és konstruktív magatartást tanúsítunk. Néhány ilyen jellegű kiegészí- ' tő lépésünkről már ma is szólhatok. Először: a Szovjetunió, mint ismeretes. kijelentette, kész megállapodni arról, hogy mindkét fél európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetét, a hordozóeszközöket ja rakétákat és repülőgépeket), valamint a rajtuk elhelyezett nukleáris töltetek számát tekintve is azonos szintre csökkentsék. Ezzel kapcsolatban egyesek azt kérdezik, 'miként jár el a Szovjetunió, ha a jelenleg a NATO birtokában lévőnél alacsonyabb szintre kell leszállítani rakétainditO állásainak számát ahhoz, hogy biztosítva legyen az egyenlőség a rakétákra szerelhető robbanOtöltetek tekintetében egyrészt a Szovjetunió, másrészt Anglia és Franciaország között. Nos, mi erre is készek vagyunk. Minket nem ijeszt az a lehetőség, bogy egy ilyen megközelítés esetén, s az angol és francia rakéták jelenleg meglevő robba- nOtölteteinek számát figyelembe véve'a Szovjetunió Európában csak mintegy 140, SS—20 rakéták indítására alkalmas be- * rendezéssel rendelkezne, vagyis jóval kevesebbel, mint amennyi az angol és fran- eia közepes hatótávolságú ‘rakéták indí- tóbersndezéseinek a száma. Másodszor:' nem olyan rég kijelentettük, hogyha létrejön egy olyan megállapodás, amelyben az Egyesült Államok lemond rakétáinak Európába telepítéséről, akkor a Szovjetunió az európai térségben a csökkentés alá eső valameny- nyi rakétáját — a keleti területekre való áttelepítés helyett — megsemmisíti. Ezzel kapcsolatban is felteszik a kérdést: nem következik-e be, hogy miközben a Szovjetunió európai részén megsemmisítik a rakétákat, addig keleti ré- ^ szein növelik ugyanezen rakéták számát, amelyeket aztán később keletről át lehet telepíteni nyugatra? Az ilyesfajta félelmeknek semmi alapjuk sincs. Am hogy ezzel kapcsolatban mindenfajta kételkedést eloszlassak, egyértelműen kijelenthetem: a szovjet rakétákat nem fogják áttelepíteni keletről nyugatra. Ha létrejön és érvénybe lép az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról szóló megállapodás, akkor attól a pillanattól kezdve megszűnik az SS—20-as rakéták telepítése a Szovjetunió keleti területén is. Szilárdan kitar- | tnnk emellett abban az esetben, ha az i ázsiai térségben nem következik be lé- í nyeges változás a hadászati helyzetben. , Ez elsősorban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem telepit új közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket olyan ’ körzetekbe, ahonnan azok elérhetik a j Szovjetunió területének keleti részéit. ! Harmadszor: néha azt mondják, az a i javaslatunk, hogy a csökkentés után | esvik félnek se maradion háromszáznál ■ több közepes . hatótávolságú, nukleáris fegyverekét hordozó eszköze, túlságosan is lecsökkentené a megfelelő hatósugarú amerikai légieszközök számát. Nem áll szándékunkban csorbítani az Egyesült Államok érdekeit. Bár az igazság kedvéért érdemes emlékeztetni rá, hogy közepes hatósugarú szovjet repülőgépek nem állomásoznak más országokban, a- honnan elérhetnék az Egyesült Államok területét. Mi azonban e kérdésben is készek vagyunk még rugalmasabb álláspontra helyezkedni: kölcsönösen elfogadható, s az általunk korábban javasolttól akár lényegesen is eltérő mennyiségi keretek közt állapítsuk meg a Szovjetunió és a 'NATO közepes hatósugarú bordozó-repfi- lőgépei számának azonos ; felső határát. E felső határok konkrét értékét egyeztetni, a csökkentés hatálya alá eső hordozó repülőgépek összetételét pedig pontosítani lehet. . A genfi tárgyalások tehát kikerülhetnek a jelenlegi zsákutcából. Csupán élni kell a lehetőséggel. Ha az Egyesült Államok kinyilvánítaná, hogy valóban kölcsönösen elfogadható megállapodást akar, akkor annak kidolgozásához nem kellene sok idő. A „válasz“ erre az ajánlatra sem maradt el. Az NSZK parlamentje, a Bundestag, valamint a többi nyugat-európai NATO- -ország parlamentje megszavazta a rakéták telepítését. Megérkeztek a rakéták első alkatrészei, megkezdődött a telepítés műszaki előkészítése. Mindennek természetes következménye a genfi tárgyalások megszakítása. A Szovjetunió azonban még most sem hajlandó elállni következetes békepoliti- kájátöl. Jurij Andropov november 24-én ismét felhívással fordult az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok vezetőihez: Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget, mutat arra, hogy visszatérjen a közép-hatótávolságú amerikai rakéták európai elhelyezésének megkezdése előtt fennállott helyzethez, a Szovjetunió ugyancsak készen áll arra, hogy megtegye ezt. Ebben az esetben újból érvényessé válnak a Szovjetunió azon javaslatai, is, amelyeket korábban terjesztett elő az európai nukleáris fegyverzet korlátozásának és csökkentésének kérdésében. Ebben az esetben, azaz a korábbi helyzet helyreállításának körülményei között, újból életbe lépnének a Szovjetunió e kérdésben váMalt egyoldalú kötelezettségei. A Szovjetunió teljes határozottsággal és eltökéltséggel jelenti ki, hogy továbbra is kitart a fegyverkezési, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nukleáris háború veszélyének csökkentésére és végső soron tel-í jes felhárítására irányuló elvi politikája mellett. Továbbra is . minden erőfeszítést megtesz e nemes célok érdekében. A Szovjetunió a továbbiakban is sík-: rászáll az európai nukleáris fegyverzet kérdésének lehető legradikálisabb megoldása méllétt. Megismétli javaslatát, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nukleáris fegyverektől — mind a közép-hatótávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyverektől. A szovjet kormány felhívással fordul az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok vezetőihez: mérlegeljék még egyszer mindazokat a következményeket, amelyekkel saját népeiket, az egész emberiséget fenyegeti az új amerikai rakéták elhelyezésére irányuló tervek megvalósulása. Mint távoli fény a sötétségben, továbbra is a Szovjetunió békepolitikája marad az emberiség reménye a szörnyű atomháború elkerülésére.' K* 't. l OKTATÁSHOZ A NOSZF-ban keletkezett első szocialista állam megalakulásának másnapján kihirdette a békéről szóló dekrétumot. Ez volt az első államjo'gl tette. Ezzel az ország vezetése az emberiség történeté- ' ben először proklamálta a nemzetközi kapcsolatok ú] elveit. A dekrétum elítéli a háborút mint az emberiség ellen elkövetett, legnagyobb bűntettet, és elítéli a vitás kérdések háborúval való megoldását. A keletkező szocialista állam a békét külpolitikája alapvető tényezőjének tette meg, s ez a mai napig nem változott. Már az 1917-es békedekrétum tartalmazta a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elveit. A második világháború után keletkezett szocialista világrendszer országai is magukévá tették a Szovjetunió békés küipolitikájának eszméjét, és következetesen kitartanak mellette. A háború utáni hisztérikus hidegháborús időszak egy addig nem látott fegyverkezési hajszát vont maga után. Az Imperialista erők beteges szovjet- és kommunistaellenes elvakultságukban mindenáron katonai fölényre akartak szert tenni a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szemljen, abban az örült reményben, hogy sikerül megsemmisíteni a szocialista világrendszert. Csak természetes, hogy a Szovjetunió a saját és a testvéri országok biztonsága érdekében kénytelen volt lépést tartani az imperialista katonai hatalommal. Minőségileg új fegyverek jelentek meg. A hlrosl- mai atombomba felrobbanásával egy új, az addigi háborúkkal össze nem hasonlítható veszély tornyosult az emberiség fölé. Az agresszív imperializmus katonai tömbjeként megalakul a NATO, újrafegy- verzik Nyugat-Németországot, az amerikaiak katonai támaszpontokat létesítenek az egész világon. Az indok mindig ugyanaz, mindig hazug: a Szovjetunió fenyegeti Nyugatot, le akarja rohanni Európát. E rágalmat azonban a tények meghazudtolják. Az amerikaiak gyártották az első atombombát .elsőnek ők robbantottak hideogénbombát, elsőnek fejlesztették ki a ballisztikus interkontinentális rakétát, elsőnek állítottak hadrendbe nehéz rakéták víz alatti kilövésére alkalmas atommeghajtású tengeralattjárókat, robbantottak neutronbombát és fejlesztettek ki sok más új fegyverrendszert. A Szovjetunió biztonsága érdekében kénytelen lépést tartani a nyugati fegyverkezéssel, de csak a nyugati fegyverkezés kényszere viszi erre rá. Biztonsága megóvása mellett azonban mindvégig következetesen kitart a lenini békepolitika mellett. Könyvet lehetne írni i azokról a leszerelési, fegyverkorlátozási i javaslatokról és a béke megvédését elő- [ segítő politikai lépésekről, amelyeket a Szovjetunió az elmúlt három és fél évtized alatt megtett. És ml volt ezekre a válasz Nyugatról? További fegyverkezés, az emberiség kiirtására, a civilizáció felszámolására szolgáló borzasztóbbnál bor- ■ zasztóbb eszközök halmozása. Nézzünk néhány adatot! A világon a fegyverkezés jelenleg már évente több mint hétszázmilliárd dollárt emészt fel, miközben többszáz millió embernek nem jut annyi sem, hogy alapvető élelmiszer-szükségletét fedezni tudná. A Szovjetunió által javasolt befagyasztás lehetővé tenné, hogy ennek az összegnek a tetemes részével a legelmaradottabb országok népei életszínvonala emberhez méltó legyen. Az ötvenes években á világ atomfegyvereinek ereje tíz megatonnát tett ki, ami körülbelül ezer hirosímal bombának feleit meg. Ma ez már ötvenezer megatonnára rúg, amely ötmillió hirosimai bombának felel meg. Húszezer stratégiai atomrobbanófej vár arra, hogy valamilyen örült meggondolatlan tette nyomán porrá égjen az egész földgömb. A Föld minden lakosára tizenegy tonna trinitrotoluol robbanószernek megfelelő nukleáris robbanóanyag jut. Egy ember megöléséhez elég tizenegy gramm. Olebúlii gmcrlkoi ooHÜlia És vajon kik ellen, irányulna ez a borzasztó megsemmisítő erő? Az ellenfél katonái ellen? Az első világháborúban minden húsz, a harctéren elesett katonára jutott egy halott civil személy, a második világháborúban már húsz halott katonára esett húsz halott civil. Kp-' reában és Vietnamban az arány még le- sújtóbb: húsz civil áldozat, egy elesett katona. Vajon milyen lenne ez az arány egy nukleáris háború esetében, amikor a másodperc töredéke alatt egész városok semmisülnének meg? Talán Jean Vestap- pen belga szenátor, a prágai béke-világtalálkozó egyik .résztvevője jellemezte legtalálóbban: nukleáris vágóhíd. Az örült fegyverkezési hajsza spirálisa nem állt meg. Ojabb és újabb fegyverek látnak napvilágot: új rakéták, kozmikus fegyverek, lézerek. A franciák idén felrobbantották az első neutron- bombájukat. Amerikának pillanatnyilag negyvenhárom atommeghajtású tengeralattjárója van, és minden egyes tengeralattjárón tizenhat, illetve huszonnégy Trident I. típusú rakéta, a rakétáknak pedig nyolc-nyolc önállóan célba vihető robbanófeje. A Trident I. hatótávolsága hétezer-négyszáz kilométer, célba találást pontossága háromszáz méter. De közben már készül a Trident II., amelynek tizennégy robbanótöltete lesz, és a hatótávolságuk tízezer kilométert tesz ki. Vajon hova vezethet mindez? Néha felötlik az emberben a gondolat, vajon nem kellene-e azokat az államférfiakat, akik a nukleáris őrületbe terelik a világot, pszichiátriai vizsgálatnak alávetni?! Mindezzel szemben áll a Szovjetunió nyugodt, következetes békepolltikája. És nem eredménytelenül. A hetvenes évek elején a Szovjetunió kitartó békepolitl- kája eredményezte azt az Időszakot a világpolitikában, amelyet enyhülésként emlegetünk. Létrejött a SALT 1 egyezmény a Szovjetunió és az USA között, amely korlátozta a stratégiai fegyvereket. Helsinkiben aláírták a Záróokmányt, bővültek a kereskedelmi kapcsolatok Nyugat és a szocialista országok között, megindult a turizmus, sőt megegyezés jött létre a SALT 2 aláírására, ez meg is történt, Bécsben Leonyid Brezsnyev és Carter elnök találkozóján, ezt azonban az amerikai szenátus már nem ratifikálta. > A hetvenes évek végére az amerikai imperializmus ismét visszatért az agresszív politikához. 1980-ban Ronald Reagan elnök hivatalba ' lépésével az amerikai politika hirtelen jobbra kanyarodott, és Reagan, aki a nyugati világ
