Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-15 / 46. szám

7

mthaladtalc a kopár, a szürkés kövek- tői ragyás dombok között meghúzó• “ dó községen, s letérve a fűútról balra kanyarodtak:.,

„Snohy“ — mutatott egy tábla a fenyvesekkel borított hegyek felé. Alatta -párhuzamosan egy másik, cifrább, amely házilag készült — turisták számára —, s a Polanát vette célba ... Tizenkét kíiomhernyire magasodott az ezernégyszáz-valahány méteres hegy, melyre most kotlósként hatalmas köd- felhö telepedett.

Csak a Jö idő költi ki újra a Főtanát, elmélkedett az asszony. Azután arra gondolt, hogy a szerelmükre is ilyen nagy ködfelhő borult, s olyan régen ül rajta, hogy talán már bezápult. Talán már ki sem lehet költeni .. Pedig ők ketten azért jöttek, hogy újra költsék, hogy elhessegetve, elkergetve a jellegeket rendbehozzák azt, ami közöttük elromlott.

Abránddozásából éles fékcsikorgás térítette magához, előrecsúsztak az ülésen. A sötétzöld Zsiguli lecövekelt. Orránál riadt szemű tehén állta el az utat.

Az asszony a férfit nézte. Elke^enyülő ajakkal ült a kormány mögött, ujjat, melyek a volánra fonódtak, fehérek voltak. Megfeszülő arcbőre úgyszintén ...

— Az utolsó pillanatban sikerült megálU nőm... Megbokrosodott, s kirohant az útra... — szólalt meg a férfi.

A kalapos öreg, aki a tehénkét az árok túloldalán legeltette, a kocsihoz ért. Botjával néhányszor egymásután- a jószágra suhintott, azután magyarázkodva beszólt a nyitott ablakon.- — Már elnézést, de az állat, ugye, az csak állat... Lehet, hogy megcsípte egy^ bögöly, vagy az autózúgás riasztotta meg...” — majd megbökve kalapja szélét,.a tehén fara felé fordult, mttsem törődve tovább a zöld autóval és utasaival.

A férfi indított, sebességet váltott. Egy darabig némán haladtak. Az asszony, mint annyiszor, a tájban gyönyörködött. Hamarosan meredek kaptató következett, a férfi visszaváltott egyesbe. Miután felkapaszkodtak, előttük csillogott a víztároló tükre. Innen kezdve már legeltetési tilalom volt ér vényben.

A tároló alacsony vízszintje az asszonyt megjegyzésre késztette ...

— Azt beszélik, az építésénél bizonyos mennyiségű cementet elspóroltak a betonfalakból. Most csak harmaderövel üzemel — mondta a férfi.

Az asszony bólintott. Még emlékezett a riadalomra, amit a betonfalakban keletkezett rések, repedések okoztak. Ogy volt, hogy a gát alatt elterülő községet'kitelepítik. Végül egyszerűbbnek látszott a tárold vizének kétharmadát leereszteni. ’

A férfi ismét rákapcsolt, de az asszony a karjára tette a kezét.

— A kanyar előtt lassíthatnál. Szeretném látni az özeket.

— Ne butáskodjt Ilyenkor már nem merészkednek közel az úthoz, behúzódnak az erdőbe. Táplálékban ott sincs hiány. Csak télen, meg kora tavasszal láthatók' azon a helyen.

— Persze. Igazad van — mondta az asz- szony, s ismét rátelepedett a bánat. Eszébe jutott, hogy tavasztól nem járt tdejenn. Amióta... Öe a többit nem akarta végig gondolni! A férfi bezzeg feljárt, hiszen a faházon mindig akadt munka — Javítani, csinosítani való.

K

isvártatva újabb táblába botlottak. Zöld alapon piros betűk hirdették, hogy természetvédelmi terület következik. Azután hasonló tábla balra — a Po- lana felé — irányította a hegyre igyekvőket.

Ok jobbra tértek. Az út rázóssá vált, megrongálták, sőt, némely helyen teljesen tönkretették az errefelé igen erős télt. fagyok. Az asszony bámészkodva megjegyezte:

—< Ogy látom, a fakitermelést beszüntették....

— Igen, elvonultak ... Valahová máshová...

Az asszony örömmel nyugtázta, hogy a hajdani laeiglenes falerakat helyén szép kis rét zölden. A befejezett munkálatokról mindössze egy kéregrakás árulkodott az erdő szélén. Az asszony szeme a rét füvét simogatta, meg azt a helyet,.amelynél a férfi. — oly régen már — egyszer lefékezett, s az autóhoz cipelte, majd a „jó lesz a kandallóba" kíséretében a csomagtérbe rakta a vastag fatuskót.

Még két kilométernyi út volt előttük. 'A férfi ismét egyesbe tette a sebességváltót: a legmeredekebb, legigényesebb útszakasz következett. A Zsiguli, mely éppen tizedik évét taposta, becsülettel kapaszkodott. A férfi tekintete a mutatóra tévedt, amely a hűtőfolyadék hőmérsékletét felezte.

— Minden rendben — mondta az asz- szony, aki szintén figyelte g -mutatót.

A friss levegővel együtt émelyítő bénzln szag tolakodott be a nyitott ablakon. A férfi végre kettesbe válthatott. Az eléjük táru ló látvány lenyűgöző volt: hatvan, gomba mód szétszórt barna faházikó, elvétve egy- egy téglaépület — továbbiak már 'nem készültek. A településre — a víztároló mlall építési tilalom vonatkozott.

Az autó nekiszaladt egy dombocskának; hogy rögtön utána leguruljon a völgybe, ahol a vénségesen vén cseresznyefa alatt a faház meg a hozzá tartozó porta rejtőzködött.

A férfi kiszállt, kitárva a kétszárnyú kaput, majd visszaült a volán mögé, és beállt a kocsival az udvarra.

Kicsomagoltak.

A csomagtérben néhány táskában hétvégére való élelem és ital sorakozott. Mindketten hoztak -magukkal melegítőt, és jól tették. Késő őszre járt az idő, s idefenn — a napsütés ellenére — néhány fokkal hűvösebb volt. Az asszony megborzongott: jo ga volt a napnak.

Átöltöztek. Miután eldöntötték, hogy bog rácsgulyást készítenek, a férfi kapa után nézett, s a kertben felforgatott egy-két búr gonyabókrot, majd kapta a két vödröt, és elballagott a közeit forráshoz vízért.

Az asszony szeme közben az udvaron pi bent. Most, hogy eltűntek róla a farakások — a korhadó,' lebontott kerítések és Ólak maradványai —, sokkal tágasabbnak tűnt. Helyüket a férfi fűmaggal vethette be — legalább is a zöldellő pázsit erről árulkodott.. Oj volt az udvar sarkában —távol a faépülettől — samott-téglából emelt egyszerű, alacsony tűzhely is.

kisvártatva megjelent egy .üveg halványsárga barackpálinkával. Erélyes mozdulattal lecsavarta az üveg kupakját, apró poharakat kerített, teletöltötte őket — az asszonyéból ki' is csordult egy kevés — és so- kalmondóan megkérdezte:

— M-íre isizunk?

Az asszony úgy tett, mintha nem értené, hová akar kilyukadni, .... ■

— Arra, hogy felmelegedjünk — mondta.

s hogy ne kelljen a-férfira néznie, s tekin tétével ígérnie valamit, gyorsan felhajtotta a pohárkát. ■

A férfi csalódottan, itta meg a magáét, s árra gondolt, nehezebb dolga lesz, mini gondolta. Sajnos, ami történt, már nem lehet meg nem történtté tenni.

— Szépen rendbe. tetted g ház környékét — szólalt-meg az asszony, hogy megtörje a beállott kínos csendet.

— Igen ... Igyekeztem ...— Pálaszölt a férfi ál szerényen.

ardamica terepe

Nagy József: Szarvas és sas (Háromszlnn PVC]

— A kandalló építésekor felmaradt néhány tégla. Gondoltam, ne vesszenek kárba... Nincs kedved kipróbálni? — szólította meg a vízzel visszatérő férfi, látva érdeklődését.

— De... Nagyon kedves... kipróbálhatom.

A férfi papírt, gyúftóst, majd egy nyaláb Jslapritott kerítéslécet hozott, és begyújtott 0 parányi tűzhelybe.

A

z asszony szakavatott ' mozdulatokkal feldarabolta a húst, megmosta, belehelyezte az alumínium katlanba, vizei öntött rá, azután hozzáfogott a krumpli- tisztításhoz. Székét nemsokára közelebb húzta a tűzhelyhez — kissé fázott.

A férfi épp akkor nézett oda. Kitalálva a helyezkedés okát, eltűnt a pincében, s egy üveg vermuttal tért vissza.

Az asszony fintorgótt, s megrázta a fejét. — Ne haragudj, de úgy nem illik ehhez.a környezethez... Csak elegáns helyen és sok jéggel tudnám elképzelni,' hogy Isz- szuk ... Hozz inkább valami tömériyetl A férfi meghökkenve nézett rá, azután vállal vonva visszakuUogott a pincébe, s

Az asszony megkavdrta a katlan rotyogO tartalmát, azután megmosta a 'krumplit, kockára vágta és félretette. Majd ha a hús puhulnt kezd, csak akkor teszi bele,,különben- szétfőne. Felállt, és. bement a konyhába, sóért, fűszerért.

A férif' mindenhol a nyóraában téblábqlt, barackpáiinkávgl kínálgatia volna‘ ,

— .Mi,.az,,lé akarsz' itatni? — síólt rá

iz asszopy. csúfond'árósan,-amitől a férfi kedve nyomban lelohadt. < : '

Az asszony kárörvendve nézte) azután megenyhült. A barackpálinka megtette hálását. Hiába is tagadta volna, jobb hangulatra derült. . .

— Azért te .igyál, ha,, jőlesiki, '

A férfi ímmehámnial fogdává szót, meghúzta az üveget. Azuiáh most’ már önként —' hosszasan és' föízüén megismételte az előbbi művéletet, cséttlntve ts hoz-zá.

—, Hozz, még fát! Nemsokára ehetünk.

A férfi eltűnt. Amikor a fáskamra afta- Iában megjeleni az újabb nyedább ősszefűré- szelt léccel, a búcsúzó nap sugarai, elbontották,, s egy pillanatra hunyorgásra késztették. ■ ‘ ,

■Az asszoTiy nézte, s ellágyult. Kedves volt neki ez a ' hunyorgás, kedves emléket éb- re_sztett benne ...

m^égen is így hunyorgott, amikor a tarn^ vaszl napsütésben hozzáfogtak a

• » szétvert öreg kerítéshalom összefű- részeléséhez. Akkor szembe helyezkedett a napsütéssel és a hűvös, lélegzet-elállítóan tolakodó széllel., Fél lábát a rozoga bakhoz támasztotta, vidáman húzta a fűrészt, és teli tüdőből, fújta a régi slágert, hogy „fűrészelni jaj de jő, hali, hali, hó ...“, miközben szeme-szája teli lett jűrészporral. 0 pedig áthajolva a bakon zsebkendője csücskével távolította el a férfi szeme sarkából a fűrészpori, noha mindez csafc arra volt jő, hogy duzzadó ajkuk találkozhassék. Régen volt...

Igaz volt-e egyáltalán?

. A férfi a tűzhely közelében leszörta a nyaláb fát, -dobott néhányat a tűzhelyre, s abban a pillanatban eltűnt az égboltról a fényes korong.

Mindketten tudták, aznap már nem látják.

Az asszony megborzongott. Felemelkedett, . s bement a konyhába megtéríteni, A férfi kiskutya módjára követte, s mindenben segítve igyekezett a kedvében járni.

Mohón evett a főzölgő bográcsgulyásból. Közben tele szájjal és sokat beszélt. A sűrűn felhajtott barackpálinka nála is megtette hatását.

Milyen kedves, állapította meg az asz- szony, s nézte, nézte a férfit, aki lassan eltűnt a durván ácsolt asztal mellől, s újból ott állt, hajlandozott az udvaron a rogy- gyani', harmontkázó baknál és feddöen biz- tatgatta az asszonyt:

— Csak könnyedén, csak könnyedén ... Efnye, ejnye, ne nyomd a fába a fűrészt! Csak húzzad... magad felé...

0 pedig igyekezett megfogadni a férfi tanácsát, de a fűrész így is minduntalan megakadt, amitől mindkettőjüknek féktelen ka- caghatnékja támadt.

A fűrészbakon most épp az a vastag ja- tuskó — a kövér rönkvég — feküdt, amelyet a férfi a fakitermelés helyén talált.-r-.Azért sem adjuk fel! Tudod, milyen jó szolgálatot tesz majd nekünk? Majd akkor dobjuk a kandallóban égő tűzre, ha szeret- keznékünk támad... Jó vastag, sokáig fog égni! Sokáig ölelhetlek...

V

jon szeretem-e még? Vajon képes leszek-e még rá, hogy szeressem, töprengett az asszony.

A férfi fóllakottan, hatalmasat nyújtózva megropogtatta csontjait, s megszólalt:

— Be kéné gyújtani a kandallóba.,.

Az asszony felviUanyozódott.

— Majd ént Te addig mosogass ell — Fura kívánsági — válaszolt a férfi pajkosán. r- De telfesítemí Az- asszony kilibbent a konyhából, leszaladt a ftAépcsőkön, s eltűnt a fáskamra homályában. Egy percig ácsorgóit odabenn, azt hitte, nem lát jól, szoktatta a szemét a félhomályhoz, de a kettéfürészeh fatuskó nem volt sehol. Pedig jól emlkezett rá, hová tették. Ha valamire, akkor erre Igazán jól emlékezett!

Mint az alvajáró, rakta a gyűjtóst és az összefűrészelt lécelcet a kosárba, s vitte fel a faházba. Letette a kosarat a kandalló mellé, rápillantott a tűztérben domboruló ha-- murakásra, amelyből árukodóan kíkandikált az el nem égett vastag tuskóvég, letérdelt, s ügy érezte, nyomban megszakad a szíve.

Belesőhaftott a hamuba, a rakás tetején lévő finom réteg az arcába csapott.

— Itt is járt azzal a másikkal... — suttogta félhangosan, s fájdalmában eleredt a könnye.

A férfi jütyörészve lépett a szobába.

— Mi az, butuskám, hát semmire sem mentél nélkülem?

, Az asszony gyorsan elfordult, felemelkedett, s az ablakhoz vánszorgoti.

A férfi kupába szedte a hamut, és egykettőre tüzet rakott.

— Ugye, milyen szépen pattog? — kérdezte, de mit bánta azt az asszony, ha a férfi a tüsköt azzal a másikkal már elégette ...

A férfi kivitte a hamut, kezet mosott a konyhában, kulcsra zárta a ház ajtaját, visszajött a szobába és fát dobott a tűzre.

— Az idén még kitartok ezekkel a régi kerítésmaradványokkal,' de jövőre rendes tűzifa ' után kell néznem — jegyezte meg.- Azután szorosan az asszony mögé állt és maga ffilé fordította. Ekkor vette észre, hogy sír, s hogy a könnyek szétmaszatolták az arcába szállt hamut.

— .Ne, sírft Maszal OS tettéit — mondta nem kis lelklismeret-furdálással a férfi, és elővette a zsebkendőjét.

^mcsak én, nemcsak az arcom... Ju minden bepiszkolódott... mindent ■ w bepiszkítottál, akarta mondani, de képtelen volt megszólalni, csak hüppögött.

A férfi megtisztította az asszony arcát, azután felkapta és a heverőhöz vitte.

— Ami volt, elmúlt... Felejtsük ell — kérlelte és ráhajolt.

Az. asszony nem szólt, némán tűrte a közeledést, semmi sem mozdult meg benne. A férfi viselkedésére sem ismert már rá, any- nyira megváltozott. Tele volt ismeretlen elemekkel. A tűz pattogása alábbhagyott, ezért felkelt, hogy felélessze. Miután visszatéri az asszonyhoz, megismételte:

. — Ami volt, elmúlt... Es ne slrfl — Igen... Elmúlt... Milyen igazad vpn' — hüppögte az asszony, s a kandallóban hiába pattogott ismét a tűz, egyre csak a ha murakásbűl ktkandikáló megszenesedett tus kövéget látta maga előtt.