Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-08 / 45. szám

4 IM

Bubenko Jáaos

Az elméleti oktatás összekapcsolása a gyakorlati élettel, a mindennapi szükségletekkel elsőrendű feladata nemcsak iskolaUgyUnknek, hanem a gyakorlati oktatást irányító intézmények és társadalmi szervek dolgozóinak is. Ennek a feladatnak hordozói a fiatal technikusok állomásai is. A SZISZ járási bizottságai és pionírházak mellett már nem egy ilyen állomás működik.

R

ozsnyó (Ro2fiava] főterének csücskében húzódik egy boltíves kapu, amely az Ifjú technikusok állomásának küszöbét jelenti. Felkapaszkodva a lépcsőkön festékszag üti meg az orromat. Előkerül az „állomás“ vezetője, Bubenko János, aki pillanatnyilag egyedüli ura a háznak. Évadnyitó előtt bizony akad munka bőven, különösen most, hogy a diákokat ű] helyen, újonnan berendezett szaktantermekben és műhelyekben fogadja az állomás háromfős gárdája.

Miközben kíséretében végigjárjuk az egyes helyiségeket, amelyek már félig vagy egészen berendézve illatoznak a friss festéktől, a negyvenéves fiatalember készségesen tájékoztat:

nak. Velük már próbálkozunk a fordított sorrenddel is, vagyis a gyakorlat megelőzi az elméletet. A gyerekek Ilyenkor maguk is rájönnek a gyakorlati példák sugallta törvényszerűségekre, összefüggésekre.

— A modellezők hat csoportban szorgoskodnak. A régebbi gyakorlott modellezők már klubokban dolgoznak. A repülő-, hajó-, i^akéta- és autómodellező tagok gyakran látogatják a járás és kerület különböző rendezvényeit, versenyeit. A repülő- és mozgőmodellek újabb ötletekre serkentik a fantáziájukat.

— A fotószakkör szintén két csoportban tevékenykedik. Itt megismerik a fiatalok a fotózás csínját-bínját, de eAZ ALKOTÁS ÖRÖME

^ Állomásunk, amely a rozsnyói járás egyedüli ilyen létesítménye; ez év októberétől fogadja a fiatalokat. Mint látod, új helyen, új környezetben dolgozhatnak az ifjú szakemberek. Rengeteg önerőből végzett munka és 180 ezer korona beruházás eredménye, amit itt látsz. Tizennégy különböző szakkört indítottunk gyerekeknek, pioníroknak, SZISZ-eseknek. Az Iskolában elsájátított elméleti ismereteiket itt a gyakorlatban is kipróbálhatják, meggyőződhetnek azok helyességéről. Röviden így fogalmaznám küldetésünket: plonírbsapatok és SZISZ-szervezetek gyakorlati programjának alkotói és megvalósítói vagyunk.

— Kérlek, vázold, milyen szakkörök működnek nálatok, és tulajdonképpen mivel foglalkoznak?

— Mint említettem, tizennégy szakkörünk működik, ebből négy az ún. ügyes kezek köre, amelyek főleg a technika ábécéjét, tehát alapfogalmakat, alapismereteket igyekeznek elsajátíttatni. Ezeket a köröket a legkisebbek látogatják. Az illetékes minisztérium jóváhagyásával készült munkatervben vannak azonban szép számmal gyakorlati próbálgatások is. Egyik körünk kizárólag a cigány származású gyerekeke* tömöríti. A legkisebbekkel való foglalkozás a legigényesebb munkát rója oktatóinkra, akik pedig a pedagógia és didaktika megannyi elemét alkalmazzák a legkisebbek, legtapasztalatlanabbak csiszolásánál.

— Ezenkívül két elektrotechnikai

'i^akkörünk van kezdőknek és haladókmellett egy kis kémiát és optikát is „becsempészünk“ a foglalkozásokba. Nemcsak a hogyanra, hanem a miértre is választ kapnak a fotólaborokban.

— Gondolom, ezeknek a szakköröknek a tevékenysége anyagigényes. Ezt hogyan oldjátok meg?

— A nyersanyagot jó előre beszerezzük a jnb és a SZISZ járási bizottságán keresztül. Főleg a modellezők munkájához fontos a folyamatos anyagellátás. Előfordul néha, hogy balzafából hiányban szenvedünk. Általában egész készletet vásárolunk modellezőinknek, a- melyben e dél-amerikai fakülönlegesség is megtalálható. Az anyagi ellátás szerencsére évről évre' javul,' ami enlell munkánk színvonalát.

— Ogy látom, vannak itt még berendezetten termek, mi mindent terveztek még?-— Az egyiket szaktanteremnek szántuk, amely egyben közös előadói terem is lenne az egyes szakköröknek. A másikban egy 30 m-es négysávos autópálya lesz. A fotólaborunk, sajnos, még a járási pionírházban van, de a közeljövőben már költözünk. Az asztalosműhely további gépekkel való felszerelése is terveink között szerepel. Az ügyes kezek szakkörének eddig még nem volt varrógépe, tervbe vettük legalább két varrógép megvásárlását.

— Sok tervünk van még, amelyek együttesen egy célt szolgálnak: az iskolai oktatást elmélyíteni a gyakorlatban és igényességre, szervezett munkára nevelni a fiatalokat.

Polgári Lászlő

A sárkánymodellek kipróbálása

ÉLETMENTŐK

A szépen rendezett park padjain kékköpenyes kórházi betegek beszélgetnek látogatóikkal. Odébb mentőautók sorakoznak készenlétben. Még süt a nap, de már hűvös van, itt az ősz. Ilyen helyszínkép fogad a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) kórház udvarán.

A sebészeti osztályon nagy a rohanás. Épp most hoztak be egy súlyos sérültet.

— Munkabeleset, súlyos lábsérülés — mondja futás közben az egyik nővérke, Both Anikó.

Az osztály várótermében mindenki az új betegről beszél.

—, Azt mondják, átment a lábán a traktor, bizony hamar ‘megtörténik a baj...

Ismeretlenekből ismerősök lesznek az eset kapcsán. Én közben türelmesen várok, mert a nővéreknek akkor van a legtöbb munkájuk, amikor súlyos beteget visznek az osztályra.

Végre szusszanásnyl időre együtt az összeszokott kis társaság: Benyák Márta,

Both Anikó, Nagy Katalin, Sembere Hedvig. Beszélgetünk, de látom rajtuk, hogy gondolatban az osztályukon vannak. Az ajtó nyílásán átszürődő gyerekhangokra figyelnek, s Nagy Katalin is épp a „gyerekeiről“ kezd beszélni.

— Nagyon sok gyerekünk van. Még szép az idő, a gyerekek nem zökkentek vissza a szünidő rakoncátlankodá- satból a normális életformába, ami sajnos sok balesetet okoz. Sok olyan betegünk van, akik biciklizés vagy hintázás közben lábukat vagy kezüket törték. A gyerek fekvőbetegeinkkel való foglalkozás nagyon sok türelmet igényel. A hosszabb ideig jegy két hónapig] nálunk fekvő gyerekek egy idő után megkedvelnek bennüii két, keresik a társaságunkat, és amikor egészségi állapotuk már engedi,' főleg a nagyobbak segítenek a munkánkban, elsősorban- azzal, hogy foglalkoznék a kisebbekkel. A felnőtt járóképes betegek is át-átülnek a gyerekekhez, mesélnek nekik, foglalkoznak velük. Különös gonddal vigyázunk azokra a gyerekekre, akik műtét előtt vagy után vannak. Gyakran ellenőrizzük őket, hogy megtartják-e az orvos utasításait, nem fogyasztanak-e olyan ételt, amely egészségi állapotukra káros lehet. Sajnos, sokszor épp a szülők nehezítik .a munkánkat; titokban édességet vagy más nyalánkságot adnak beteg gyereküknek.

— Minden kórházban az éjszakák a legnehezebbek, betegeknek, orvosoknak, nővéreknek egyaránt. A kicsik esténként várják a mesét, mesélünk is nekik sokat, szüleik helyett mi ringatjuk őket álomba. Némelyikük annyira megkedveli a kórház személyzetét, hogy fel- gyógyulásuk után bizony sírva válnak el tőlünk. Legutóbb egy kisfiú kijelentette, hogy csak akkor megy haza, ha a nővérke is vele megy, pedig az első napokban nagyon búsult ikertestvérkéje után, naphosszat annak fényképét nézegette.

Közben cseng a telefon, Benyák Márta, a sebészeti osztály ügyeletes ápolónővé- re szalad izgatottan.

— Két baleset történt az egyik faluban, még szerencse, hogy Idén már nekünk is vannak gyorsmentöink, bizonyára perceken belül a megadott helyre érkeznek.

— Fiatalok vagytok valamennyien, de bizonyára emlékeztek még az első munkanapotokra.

— Számomra föjeg az első éjszakai szolgálat emlékezetes — kezdi Márts. — Az ember befejezi az iskolát, leérettségizik, de amikor munkába lép, kevés tapasztalattal rendelkezik. Nem ismeri teljes mértékben azt a munkát, amelye^ végeznie kell, azokat a gondokat, amelyek hirtelen a nyakába szakadnak. Én jó érzés-. sei gondolok vissza a kezdeti napokra, mert a tapasztaltabb kolléganők, orvosok mindenben segítenek. Nálunk megértjük a kezdőket, de fontos, hogy a fiatalok ne éljenek vissza ezzel a jóindulattal.

— Engem az bánt a legjobban, hogy nagyon sokan előítéletekkel vélekednek az egészségügyi nővérek munkájáról — folytatja Sembe- ra Hedvig. — Én eleinte szinte átéltem valamennyi betegem baját, velük együtt szenvedtem. Az idősebbekkel általában több a probléma, mint a gyerekekkel. Az idős emberek nem bánnák, ha állandóan velük foglalkoznánk, mert nincs kivel beszélgetniük. Sajnos, volt olyan esetünk is, amikor egy nyolcgyermekes anyának felépülése, kigyógyulása után nem volt hova mennie, egyik gyermekének sem kellett. Már hét éve dolgozom e kórházban, de mint már a többiek is mondták, minden éjszakai szolgálat előtt elfog a lámpaláz. Azért is, mert ilyenkor a kisfiámat az édesanyámhoz kell vinnem, ugyanis a férjem is gyakran éjjeli műszakban dolgozik.

Egy kismama is tartozik a kollektívához, Petrovics Darina.

— Rám nehéz év vár: gyereket várok, közben érettségiznem is kell.

(Darina egészségügyi szakosító iskolába jár, gimnáziumi érettségije van, s mivel egészségügyi nővérként akar dolgozni, szükséges, hogy szakérettségit tegyen.)

— Mondjatok valamit a kórház SZISZ-szervezetéről!

— A SZlSZ-szervezet bizony nem működik úgy, ahogyan szeretnénk — mondja Bofh Anikó. — Három műszakos a ml munkánk, így sajnos nagyon nehéz összejönni. Ennek ellenére számos közös kirándulást sikerült nyélbe ütnünk. Jól dolgozik a faliújság-felelősünk is, és általában részt veszünk minden ifjúsági megmozdulásban.

Megköszönöm a beszélgetést, itt a vacsoraidő, és a lányokra az egészségügyi nővérek feladatain kívül a szülők, a tanítók és a barátok feladatai is várnak: Kati a gyerekeknek mesél, Hédi az idős betegekhez indul, Darina a másnapi látogatónap előkészületeit végzi.

Vontszemfi Henriett

. Illusztrációs kép