Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-08 / 45. szám

4 IM Bubenko Jáaos Az elméleti oktatás összekapcsolása a gyakorla­ti élettel, a mindennapi szükségletekkel elsőrendű feladata nemcsak iskolaUgyUnknek, hanem a gya­korlati oktatást irányító intézmények és társadal­mi szervek dolgozóinak is. Ennek a feladatnak hordozói a fiatal technikusok állomásai is. A SZISZ járási bizottságai és pionírházak mellett már nem egy ilyen állomás működik. R ozsnyó (Ro2fiava] főterének csücskében húzódik egy boltíves kapu, amely az Ifjú technikusok állomásának küszöbét jelenti. Felka­paszkodva a lépcsőkön festékszag üti meg az orromat. Előkerül az „állomás“ vezetője, Bubenko János, aki pillanat­nyilag egyedüli ura a háznak. Évad­nyitó előtt bizony akad munka bőven, különösen most, hogy a diákokat ű] helyen, újonnan berendezett szaktanter­mekben és műhelyekben fogadja az ál­lomás háromfős gárdája. Miközben kíséretében végigjárjuk az egyes helyiségeket, amelyek már félig vagy egészen berendézve illatoznak a friss festéktől, a negyvenéves fiatal­ember készségesen tájékoztat: nak. Velük már próbálkozunk a fordí­tott sorrenddel is, vagyis a gyakorlat megelőzi az elméletet. A gyerekek Ilyenkor maguk is rájönnek a gyakor­lati példák sugallta törvényszerűségek­re, összefüggésekre. — A modellezők hat csoportban szor­goskodnak. A régebbi gyakorlott mo­dellezők már klubokban dolgoznak. A repülő-, hajó-, i^akéta- és autómodelle­ző tagok gyakran látogatják a járás és kerület különböző rendezvényeit, ver­senyeit. A repülő- és mozgőmodellek újabb ötletekre serkentik a fantáziáju­kat. — A fotószakkör szintén két csoport­ban tevékenykedik. Itt megismerik a fiatalok a fotózás csínját-bínját, de e­AZ ALKOTÁS ÖRÖME ^ Állomásunk, amely a rozsnyói já­rás egyedüli ilyen létesítménye; ez év októberétől fogadja a fiatalokat. Mint látod, új helyen, új környezetben dol­gozhatnak az ifjú szakemberek. Renge­teg önerőből végzett munka és 180 ezer korona beruházás eredménye, amit itt látsz. Tizennégy különböző szakkört in­dítottunk gyerekeknek, pioníroknak, SZISZ-eseknek. Az Iskolában elsájátított elméleti ismereteiket itt a gyakorlatban is kipróbálhatják, meggyőződhetnek azok helyességéről. Röviden így fogal­maznám küldetésünket: plonírbsapatok és SZISZ-szervezetek gyakorlati prog­ramjának alkotói és megvalósítói va­gyunk. — Kérlek, vázold, milyen szakkörök működnek nálatok, és tulajdonképpen mivel foglalkoznak? — Mint említettem, tizennégy szak­körünk működik, ebből négy az ún. ügyes kezek köre, amelyek főleg a technika ábécéjét, tehát alapfogalma­kat, alapismereteket igyekeznek elsajá­títtatni. Ezeket a köröket a legkisebbek látogatják. Az illetékes minisztérium jóváhagyásával készült munkatervben vannak azonban szép számmal gyakor­lati próbálgatások is. Egyik körünk ki­zárólag a cigány származású gyerekeke* tömöríti. A legkisebbekkel való foglal­kozás a legigényesebb munkát rója ok­tatóinkra, akik pedig a pedagógia és didaktika megannyi elemét alkalmaz­zák a legkisebbek, legtapasztalatlanab­bak csiszolásánál. — Ezenkívül két elektrotechnikai 'i^akkörünk van kezdőknek és haladók­mellett egy kis kémiát és optikát is „becsempészünk“ a foglalkozásokba. Nemcsak a hogyanra, hanem a miértre is választ kapnak a fotólaborokban. — Gondolom, ezeknek a szakkörök­nek a tevékenysége anyagigényes. Ezt hogyan oldjátok meg? — A nyersanyagot jó előre beszerez­zük a jnb és a SZISZ járási bizottságán keresztül. Főleg a modellezők munkájá­hoz fontos a folyamatos anyagellátás. Előfordul néha, hogy balzafából hiány­ban szenvedünk. Általában egész kész­letet vásárolunk modellezőinknek, a- melyben e dél-amerikai fakülönleges­ség is megtalálható. Az anyagi ellátás szerencsére évről évre' javul,' ami enlell munkánk színvonalát. — Ogy látom, vannak itt még beren­dezetten termek, mi mindent terveztek még?-— Az egyiket szaktanteremnek szán­tuk, amely egyben közös előadói terem is lenne az egyes szakköröknek. A má­sikban egy 30 m-es négysávos autópálya lesz. A fotólaborunk, sajnos, még a já­rási pionírházban van, de a közel­jövőben már költözünk. Az asztalosmű­hely további gépekkel való felszerelé­se is terveink között szerepel. Az ügyes kezek szakkörének eddig még nem volt varrógépe, tervbe vettük legalább két varrógép megvásárlását. — Sok tervünk van még, amelyek együttesen egy célt szolgálnak: az isko­lai oktatást elmélyíteni a gyakorlatban és igényességre, szervezett munkára nevelni a fiatalokat. Polgári Lászlő A sárkánymodellek kipróbálása ÉLETMENTŐK A szépen rendezett park padjain kékköpenyes kórházi betegek beszélgetnek látogatóikkal. Odébb mentőautók sorakoznak készenlétben. Még süt a nap, de már hűvös van, itt az ősz. Ilyen helyszín­kép fogad a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) kórház udvarán. A sebészeti osztályon nagy a rohanás. Épp most hoztak be egy súlyos sérültet. — Munkabeleset, súlyos lábsérülés — mondja futás közben az egyik nővérke, Both Anikó. Az osztály várótermében mindenki az új betegről be­szél. —, Azt mondják, átment a lábán a traktor, bizony ha­mar ‘megtörténik a baj... Ismeretlenekből ismerő­sök lesznek az eset kapcsán. Én közben türelmesen vá­rok, mert a nővéreknek ak­kor van a legtöbb munká­juk, amikor súlyos beteget visznek az osztályra. Végre szusszanásnyl időre együtt az összeszokott kis társaság: Benyák Márta, Both Anikó, Nagy Katalin, Sembere Hedvig. Beszélge­tünk, de látom rajtuk, hogy gondolatban az osztályukon vannak. Az ajtó nyílásán átszürődő gyerekhangokra figyelnek, s Nagy Katalin is épp a „gyerekeiről“ kezd beszélni. — Nagyon sok gyerekünk van. Még szép az idő, a gye­rekek nem zökkentek vissza a szünidő rakoncátlankodá- satból a normális életformá­ba, ami sajnos sok balese­tet okoz. Sok olyan bete­günk van, akik biciklizés vagy hintázás közben lábu­kat vagy kezüket törték. A gyerek fekvőbetegeinkkel való foglalkozás nagyon sok türelmet igényel. A hosszabb ideig jegy két hónapig] ná­lunk fekvő gyerekek egy idő után megkedvelnek bennüii két, keresik a társaságun­kat, és amikor egészségi ál­lapotuk már engedi,' főleg a nagyobbak segítenek a munkánkban, elsősorban- az­zal, hogy foglalkoznék a ki­sebbekkel. A felnőtt járóké­pes betegek is át-átülnek a gyerekekhez, mesélnek ne­kik, foglalkoznak velük. Kü­lönös gonddal vigyázunk azokra a gyerekekre, akik műtét előtt vagy után van­nak. Gyakran ellenőrizzük őket, hogy megtartják-e az orvos utasításait, nem fo­gyasztanak-e olyan ételt, amely egészségi állapotukra káros lehet. Sajnos, sokszor épp a szülők nehezítik .a munkánkat; titokban édes­séget vagy más nyalánksá­got adnak beteg gyerekük­nek. — Minden kórházban az éjszakák a legnehezebbek, betegeknek, orvosoknak, nő­véreknek egyaránt. A kicsik esténként várják a mesét, mesélünk is nekik sokat, szüleik helyett mi ringatjuk őket álomba. Némelyikük annyira megkedveli a kór­ház személyzetét, hogy fel- gyógyulásuk után bizony sír­va válnak el tőlünk. Leg­utóbb egy kisfiú kijelentet­te, hogy csak akkor megy haza, ha a nővérke is vele megy, pedig az első napok­ban nagyon búsult ikertest­vérkéje után, naphosszat an­nak fényképét nézegette. Közben cseng a telefon, Benyák Márta, a sebészeti osztály ügyeletes ápolónővé- re szalad izgatottan. — Két baleset történt az egyik faluban, még szeren­cse, hogy Idén már nekünk is vannak gyorsmentöink, bi­zonyára perceken belül a megadott helyre érkeznek. — Fiatalok vagytok vala­mennyien, de bizonyára em­lékeztek még az első mun­kanapotokra. — Számomra föjeg az el­ső éjszakai szolgálat emlé­kezetes — kezdi Márts. — Az ember befejezi az isko­lát, leérettségizik, de amikor munkába lép, kevés tapasz­talattal rendelkezik. Nem ismeri teljes mértékben azt a munkát, amelye^ végeznie kell, azokat a gondokat, amelyek hirtelen a nyaká­ba szakadnak. Én jó érzés-. sei gondolok vissza a kezde­ti napokra, mert a tapasz­taltabb kolléganők, orvosok mindenben segítenek. Ná­lunk megértjük a kezdőket, de fontos, hogy a fiatalok ne éljenek vissza ezzel a jó­indulattal. — Engem az bánt a leg­jobban, hogy nagyon sokan előítéletekkel vélekednek az egészségügyi nővérek mun­kájáról — folytatja Sembe- ra Hedvig. — Én eleinte szinte átéltem valamennyi betegem baját, velük együtt szenvedtem. Az idősebbekkel általában több a probléma, mint a gyerekekkel. Az idős emberek nem bánnák, ha állandóan velük foglalkoz­nánk, mert nincs kivel be­szélgetniük. Sajnos, volt olyan esetünk is, amikor egy nyolcgyermekes anyá­nak felépülése, kigyógyulása után nem volt hova mennie, egyik gyermekének sem kel­lett. Már hét éve dolgozom e kórházban, de mint már a többiek is mondták, minden éjszakai szolgálat előtt elfog a lámpaláz. Azért is, mert ilyenkor a kisfiámat az édes­anyámhoz kell vinnem, ugyanis a férjem is gyakran éjjeli műszakban dolgozik. Egy kismama is tartozik a kollektívához, Petrovics Darina. — Rám nehéz év vár: gye­reket várok, közben érettsé­giznem is kell. (Darina egészségügyi sza­kosító iskolába jár, gimná­ziumi érettségije van, s mi­vel egészségügyi nővérként akar dolgozni, szükséges, hogy szakérettségit tegyen.) — Mondjatok valamit a kórház SZISZ-szervezetéről! — A SZlSZ-szervezet bi­zony nem működik úgy, aho­gyan szeretnénk — mondja Bofh Anikó. — Három mű­szakos a ml munkánk, így sajnos nagyon nehéz össze­jönni. Ennek ellenére szá­mos közös kirándulást sike­rült nyélbe ütnünk. Jól dol­gozik a faliújság-felelősünk is, és általában részt ve­szünk minden ifjúsági meg­mozdulásban. Megköszönöm a beszélgetést, itt a vacsoraidő, és a lányokra az egészségügyi nővérek feladatain kívül a szülők, a tanítók és a barátok feladatai is várnak: Kati a gyerekeknek mesél, Hédi az idős betegekhez indul, Darina a másnapi látogatónap előkészületeit végzi. Vontszemfi Henriett . Illusztrációs kép

Next

/
Thumbnails
Contents