Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-08 / 45. szám
□[ \[ [ ű BOIDOGSÄGCNK AIAPFEITÉTEIE A BÉKE Az elmúlt hetekben kontinensünkön százezres törne gek mondtak nemet a Pershing 2 elnevezésű rakéták Európába való telepítésére. A második világégésben sokat szenvedett Leningrád 400 ezres békemenetéhez, Minszk és Volgográd háborúellenes tüntetéseihez csatlakoztak hazánk városainak és falvainak lakosai Is. Hogy a szovjet embereknek mennyire drága a békés élet, mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy ez év áprilisától több mint 140 ezer különböző szintű béketalálkozót, -tüntetést szerveztek. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának felhívása is a jövőnk és életünk érdekében szólt hazánk ifjúságához. Fiataljaink tisztában vannak azzal, hogy békés életüket, boldogságukat, céljaik valóra váltását csakis a józan tárgyalások szavatolják. Dolgozni akarnak, építeni akarják szocialista hazánkat. Ezért támogatják a Szovjetunió kormányának és az egész szocialista közösségnek a szocialista vívmányok védelmére tett határozott lépéseit. Ez a tiltakozás ideje, s a józan tárgyalásoké. Mindenki felelős az emberiség jövőjéért. Korunkban a háború és a béke problémája az emberiség létkérdése lett. A napokban olvastam a következőket; Egyik svájci tudós kiszámította, hogy földünkön az elmúlt 5500 év során hozzávetőleg 14 és fér ezer háborút vívtak, amelyekben több mint 3,5 milliárd ember vesztette életét; napjainkban egy globális nukleáris konfrontációval fenyegető világháború gyakorlatilag bolygónk minden lakóját (több mint 4,5 milliárd ember) veszélyezteti. A fiatalok perspektívája a béke, a szocializmus. Ifjúságunk bizakodóan tekint a jövőbe. Tudatában van annak, hogy álmai válóra váltásához tokozott ébrenlétre van szüksége. CSIKMAK IMRE KAREL HYNEK MÁCHA: SZERENÁD 'Aludj, drága szép leányka, álmodj csendben, édesen, míg a fényes ég ormán a rózsaszín nap megjelen. Sorsom tőled rejtse el álmodban is ködlepel. Engem is most vár az ágyam: itt a sűrű éj-sötét •— álom ül a szempillámon, a sírásból már elég; — egy madár sem csicsereg, jó éjt! — zúg a rengeteg. Májusi éj árnyékába csillag száll és hold-fogat, bús a liget susogása, s engem csak a csönd fogad: ágyamon nem villan át semmiféle holdvilág ... Lánykám, szép jóéjszakát! (Végh György fordítása) Zolczer János felvételei az Úgyallai (Hurbanovo) Pedagógiai Szakközépiskolában készültek. Riportunk a harmadik oldalon. Bizonyára számos üzemi SZISZ- -szervezet tűzte célul, hogy a helybeli alapiskola tanulóiból biztosítja az üzem munkásutánpótlását, pionírjaiból az üzem SZISZ- -tagjait. A feladat sokféleképp végrehajtható. Ügy is, hogy néhány fiatal elmegy az iskolába, és a nyolcadikos, pályaválasztás előtt álló tanulók között szétoszt egy tucat színes, szép -kivitelezésű prospektust a gyárról. Ez a könnyebb, kényelmesebb megoldás. A színes prospektusok átla pozása után egy tanuló egész biztosan latolgatni kezdi, ne válasz- sza-e a reklámfotós szakmát. De úgy Is végrehajtható ez a feladat, hogy az „idősebb testvérek“, a SZISZ-tagok végigvezetik a hatodikos-hetedikes pionírokat munkahelyükön, megmutatják, hogyan lesz a kéziratból könyv, a deszkából bútor, a tervrajzból lakóház stb. Sok szülő neheztel a pedagógusra, ha az tanítás helyett üzemlátogatásra megy a gyerekekkel. Mi értelme van ennek? — kérdik. — A gyerek csak elfárad... Lehet, de közben csodát lát: miképpen változik át a rücskös szürke vastömb ,,tükörré“ egy hengermű hatalmas csarnokában; látja, hogyan születik a hajófenék egyetlen kamrája a hegesztők munkája révén; felfedezi a maga csodáját a nyomdában, a cipőgyárban, minden munkahelyen. Mindegy, hogy hol: laboratóriumok fojtó levegőjében, szövőgép mellett, rajztáblánál, kórházi folyosón csillan-e fel a gyerek szeme,’ mindegy, hogy melyik munkahelyről keza odahaza lelkesen mesélni, de kell, hogy vonzódjék, kötődjék a választott pályához, és a szülő engedje, hogy azt a pályát válassza. Ebben a felfedezésben segíthetünk mi, szisz-tagok, akik, még nem is olyan régen magunk Is hasonló problémákon estünk át. A pionírok nagyon jól tudják, hogy a SZISZ-tagok az ő Idősebb testvéreik, de tudjuk-e ezt mi.-idősebb testvérek, és élünk-e az ebből eredő kiváltságokkal? Nem csupán azt tekint]ük-e testvérkápcso- lati tevékenységnek, ami konkrétan lemérhető, kimutatható, a társadalmi munkát, az összegyűjtött papírhulladékot stb? Pályát választani 14 évesen nehéz, még ha abban segítenek a szülők, a tanítók ISj de ők Is lesik a felcsillanó szemet, ■ az érdeklődést, annak biztosítékát, hogy egy tizenévest, a gyereküket a lehető legmegfelelőbb úton, az ö útján indították el. Legyünk hát a pályaválasztók segítségére, ne hagyjunk ki egyetlen lehetőséget sem, hogy munkánk titkait feltárjuk előttük, még ha ez a segítség sehol sem mutatható ki, hatékonysága egyedül a gyár, üzem törzsgárdájának gyarapodásában mutatkozik meg. ZACSEK ERZSÉBET
