Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-25 / 43. szám

4 IM

Génya Erzsébet, aki szeretne kitörni a pérök világából

J

árásunk a közép-szlovákiai kerület szocialista versenyében első helyezést ért el — mondja nem kis büszkeséggel Ján IvaniC, a Losonci (Luöenec) Járási Nemzeti Bizottság elnöke. — Hosszú évek megannyi munkája van e mögött az ered- ' mény mögött, s természetesen azt ts meg kell említenem, hogy tavaly városunkban, járásunkban zajlott az ejtőernyős-világbajnokság.

Igen, a lényekhez ez is hozzátartozik, hiszen a város a világbajnokság előkészületei során szinte egy csaotthont, az új bevásárló központot, az új sportstadiont. Ez utóbbinak az építése még folyik. Ezek a nagyobb beruházások, de van néhány apróság is, amely a lakosok szempontjából szintén fontos. Átadtunk hat családnak egy bérházat, önerőből felépült 39 családi ház, 1300 méter utat por- talanítottunk, a nyugdíjasoknak is készült klub, akárcsak a fiataloknak új esketöterem és könyvtár.

— Milyen a helyzet a szolgáltatások területén?

— Viszonylag tűrhető, bár szeretnénk, ha tovább bővülne. Élelmiszer- boltokból van elég, a lakosság elégedett az ellátással. Ellenben a többi szolgáltatás hiányzik. Szeretnénk egyebek mellett borbély-fodrász üzletet nyitni, már a helyiség is megvan, csak szakember kéne, aki a munkát vállalná. Aztán a hnb-nek van egy kisüzeme, ahol négy asztalos dolgozik: ablakkészítést, üvegezést vállalnak. Ez minden. Bár módunk lenne különféle szakmájú mesterembereknek iparengedélyt adni, de egyelőre nem kérik, nincs jelentkező, aki tévét vagy egyebeket javítana, cipőt talpalna vagy más fontos munkát elvégezne.

A beszélgetés után Nagy Józseffel végigsétálunk a falun. A keskeny főutca mentén épült házak kedves, Idíl- liikus képet mutatnak. Régi paraszt- házak és modern emeletes épületek váltják egymást. Az utcát, a házakat közvetlen közelről, mindkét oldalról dombok ölelik. Autó itt napközben alig fut végig a falun. Csak kora este nő meg a forgalom, amikor az emberek hazajönnek munkából. Bár soNagy József, a hnb elnöke

lagok valahogy rettenetesen messzinek tűnnek. Mert egyszobás, düledezö viskókban, lakásokban 6—12 ember él egymás hegyén-hátán, alszik egy- -két ágyban. Itt külön asztalkáról, külön szobáról, ahol a gyermek nyugodt körülmények között tanulhatna, álmodni is alig lehet. A fizetés utáni napokon pedig egyáltalán nem, hiszen Ilyenkor nagyon zajos a faluban, a cigánylakások környékén az élet.

— Ml . nem adjuk fel az értük, a megmentésükért folytatott küzdelmet

Szépet, jót létrehozni

pásra új köntösbe öltözött, több új létesítmény készült: autóbuszpályaudvar, Prior áruház, új burkolatot kaptak az utak, épült egy felüljárórend- szer, sok új üzlet, szálloda, presszó, bővültek a szolgáltatások —, hogy csak néhányat említsünk.

— Sajnos, legnagyobb gondunkat még mindig nem, tudtuk megoldani — folytatja az elnök. — Kevés az ivó- vizíink. Gyakran megtörténik, hogy a járás városaiban az új lakótelepek víz nélkül máradnak. Javulás az ivó- vízellátásban Losoncon, Füleken, Pol- táron csak a 8. ötéves terv vége felé várható, ha elkészül Málinec közelében a víztároló. Előbb nincs rá se kivitelező, se pénz.

A járási székhelyen rendezett sajtótájékoztatón hangzott el mindez, s még jó néhány adat, tény a járásról. Egyebek mellett itt mondta el Ján Ivanlö azt is, hogy az -1318 négyzetkilométer kiterjedésű járást 96 144 ember lakja, s ebből a legutóbbi nép- számláláskor 8 lakosok 23,9 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A járás déli részének falvai közül az egyik legdinamikusabban fejlődő község Síd, amely a járási székhelytől Fülek (Filakovo) irányába jő húsz kilométerre terül el.

Másnap ellátogatok az 1146/ lelket számláló faluba, amely már az első séta alkalmával a csend-nyugalom oázisának tűnik fel. Síd zsákutca-falu, itt véget ér az aszfaltút. Nagy József, a hnb elnöke büszkén mondja, hogy községükről az első feljegyzés 1365-ből való.

— És a legújabb kori feljegyzések mit árulnak el a faluról? — kérdezem az elnököt, aki már hosszú évek óta áll a község élén.

— Az utóbbi évek krónikája nagyon bőséges, hiszen az elmúlt és a jelenlegi választási program keretében sok minden épült, készült Síden. A legfontosabbak között kell említenem az új, szép Iskolát, az új művelődési

kan dolgoznak a helyi állami gazdaságban, mégis magas azoknak a száma is, akik a Kovosmalt vagy a Béke bútorgyárban, esetleg más vállalatoknál keresik meg kenyerüket. A falu a múltban Is munkás-paraszt település volt, s így van ez ma is.

A falu végére érve benézünk az új, tornatermes Iskolába, ahol alsó tagozatos kisiskolások tanulnak. Ötödiktől fölfelé a gyerekek már Fülekre járnak iskolába. Az Iskola tanítási nyelve magyar s hetvenhárom gyet' mek látogatja. Ebből harmincöt ct gányszármazású, ugyanis a falu la kosságának közel egyharmada cigány Az elnök még korábban megjegyez te, hogy a cigánylakosság egy része szerencsére kisebbik része, meglehe fősen sok gondot okoz a falunak. El sősorban azért, mert jellegzetes élet módjuk miatt nem tudják rendezni lakáskörülményeiket, s a falutól várják el, hogy helyettük megtegye. Az iskolában a pedagógusok elmondják, hogy a gyerekekkel — pontosabban a szülőkkel — sok a gond. Nem járatják rendszeresen iskolába a gyerekeket, s azok öltözéke, tisztasága nem felel meg az elvárásoknak. Szülői értekezletre sem járnak a szülők, keveset foglalkoznak a gyermekekkel, a- minek az az eredménye, hogy tizennégy tanulóval kisegítő osztályt kellett nyitni. Körülnézünk az osztályokban. A tantermek gyönyörűek. Rengeteg a kép, segédeszköz, van tévé, rádió, lemezjátszó minden osztályban. A gyerekek pedig: pajkosak, kedvesek, csillogó szeműek.

Egyikük, egy kerek arcú, fekete szemű, fekéte hajú fiú büszkén elmondja, hogy ö űrhajós lesz, és felrepül a csillagok közé.

■— Oda, nil — mutat ki az ablakon a végtelen kék ég felé.

Szurkolok neki, talán jobban, mint bárki másnak, csakhát amikor néhány perccel később a cigánycsaládok élet- körülményeivel ismerkedem, a csll— mondja Nagy József. — Az évek során már némi eredményről, szemléletváltozásról is beszélhetünk, tehát munkánk nem volt hiábavaló. Több családtól sikerült megvásárolni a viskójukat, s rábírni őket arra, hogy építsenek új, emberhez méltó otthont, hogy gyerekeiket járassák rendszeresen Iskolába, hogy ők maguk is járjanak rendszeresen munkába.

Az egyik ilyen más életformára vágyó család háziasszonya Génya Erzsébet, aki az egykori Zlchy-kastély romos épületének szoba-konyhás lakásában él férjével és öt gyermekével. Betessékel a lakásba. Míg kint, a hosszú ház közös, több család használta udvarán minden a clgánypérók világára hasonlít, addig bent, a lakásban szemem-szám látva marad: A rendet, a tisztaságot akárrnelyjk falusi, városi asszony megirigyelhetné.

— Ml, kérem, ha törik, ha szakad, elmegyünk innen. Itt nem lehet élni. Takarékoskodunk, s ha összegyűlik a pénz, veszünk házat. Saját udvart, saját portát akarok, ahol a magam . ura lehetek, ahol a gyermekeknek külön szobájuk lehet. Mi a férjemmel együtt árva gyerekek vagyunk, nincs senki, aki támogasson, de esküszöm, hogy kitörök innen.

Később megtudom Nagy Józseftől, hogy az új, hnb által épített hat családot befogadó házban már Fényáék is kapnak lakást.

Későre jár, mire elbúcsúzunk a sl- diektöl. Távozóban az elnök szaval járnak eszemben:

— A falu sosem kérkedett eredményeivel. Amink van, azt szorgos munkával mi építettük, többnyire társadalmi munkában. Szépet, Jót akartunk létrehozni, s ez sikerült. Ami még hiányzik, majd fölépítik a gyermekeink.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

A duiuhuk lile.le füuiiMt

kislányt megtaláltuk, a nyomozást leállítom...”

ft önyörű őszutói napra ébredt Marcelháza (Mar- IjU celová), az a Zsitva-parti kisközség 1983. szep- tember 25-én vasárnap. Góték faluvégi házában sem a jó ebédhez szóló nóta nem derített jókedvre senkit, az ebéd sem ízlett. Az elkeseredéstől, félelemtől szinte egy falat sem ment le a torkukon. Már tűvé tették a környéket kislányukért, Marikáért, akit délelőtt tíz órától hasztalan keresnek, nem tudnak meglelni.

Ezen ű napon 14 óra 45 perckor berregett a telefon az Ogyallat fHurbanovo) Körzeti Rendőrkapitányság ygyeletes tisztiénél. Marcel- házáról jelentették, hogy tíz órától nem tért haza szüleihez Gót Marika három és fél éves kislány. A szülök kétségbe vannak esve, a falu népe lázba jött, mindenki idegesen fár-kel, a kislány keresésére, felkutatására készülődik. Az ügyeletes tiszt azonnal intézkedett. Rögtön jelentette az esetet a Komáromi Járási Rendőrkapitányságon, és kiadta a parancsot a kislány felkutatására. Két nap megfeszített munka után a komáromi rendőrkapitányság vezetésével végzett akció eredménnyel járt, és 26-án hétfőn tíz órakor a Zsitva-parti nádasban ráleltek Gót Marikára.

Szénás! Gábor rendőrkapitány a Komáromi Járási Rendőrkapitányság általános bűnügyi osztályának főparancsnoka űZ" eddigi gyakorlatukban is ritka esetre emlékezve a következőket mondotta:

— Mikor vasárnap délután eljutott hozzánk a hír, azonnali akciót rendeltünk el. Gondolva, hogy a kislány a közelben kószálhat és felkutatása, illetve megtalálása nem jelenthet nagyobb problémát, 16 hivatásos rendőrt rendeltünk a helyszínre. A falu népe szinte egy emberként indult segítségünkre, de a nemzeti bizottság képviselői is önzetlenül, készségesen bekapcsolódtak akciónkba. Mivel tudtuk, hogy' délelőtt a kislány, nagyapjával az erdőbe Indult, az erdőben és környékén kezdtük meg a keresést. A nap azonban hamar lebukott a látóhatáron, és szomorú méla csend ült a tájra. Az erdő is a teljes sötétség fátylába borult, a nyolcvanegy ember azonban fáradtságot nem ismerve kutatott tovább. Minden hiába, éjfél előtt, fél tizenkettőkor csalódottan, de várakozásteljesen, Izgatottan vártuk a pirkadatot. Ogyállai kollégáink az éjszakát is .az erdőben töltötték, figyelve minden neszre, hátha az nyomra vezet. Alighogy megvirradt, a komáromi központba jelentették, hogy nem messze az erdő szélén húzódó, hatalmas, meredek partú homokbánya közelében fapapucs nyomaira bukkantak. Kétséget kizáróan ezek a kislány lábacskáitól származtak.

— Nálunk kora reggeltől nagy volt a sürgés-forgás. Berregett a telefon, parancsok hangzottak el, egységeink bevetésre vártak. Mindenre gondoltunk: az is lehet, hogy a kislány vízbe fulladt vagy a homokbányában, vagy a lenti folyótba, esetleg elrabolták, de azt az eshetőséget sem zártuk ki, hogy bűntény áldozatául esett. Nem vesztegettük az időt, és azzal az elhatározással szálltunk ki a helyszínre, hogy bárhogy legyen is, addig nem végzünk, míg a kislány elő nem kerül. A nemzeti bizottság épülete előtt nagy megelégedéssel és csodálattal nyugtáztuk, hogy saját mozgósított erőinken kívül nemcsak a polgárok, hanem a helybeli alapiskola 25 diákja is segítségünkre sietett. Összesen 144 ember várta feszülten intézkedéseinket, paf'ancsainkal. Az akciót személyesen Dudás Emánuel alezredes, a járási rendőrkapitányság helyettes főparancsnoka vezette. Én csoportommal a legveszélyesebbnek és leggyanúsabbnak mutatkozó helyet, a homokbánya és környéke átkutatását vállaltam. Nyo- mozókutyájckal dolgoztunk ugyanúgy, mint a határőrség honvédjei, akik az erdőt fésülték át. A gyerekeket és lakosokat a Zsitva folyó partjához és az itt húzódó nádrengeteghez irányítottuk. Mindenki a feszültség, várakozás lázában égett. Tíz órakor jelentették egy rádióadón, hogy Marikát egy négytagú csoport a folyóparti nádasban épségben, egészségesen megtalálta. Fél óra múlva egységeinknek elrendeltük a visszavonulást.

Én kaptam azt a feladatot, hogy a kislányt beszállítsam a nemzeti bizottságra és átadjam a szüleinek. A helyi nemzeti bizottság dolgozói készségesen étellel, forró teával kínálták Marikát, és orvosi kivizsgáláson is átesett. Az orvos megállapította, hogy a kislányt még csak meghűlés sem fenyegeti, mivel melegen volt felöltözve.

— Martka megszeppenve és akadozva mondta: 5 bizony már előbb is látott néniket és bácsikat, de félt megszólalni. Inkább begubózva hallgatott. Mikor a négytagú csoport feléje közeledett, és hangosan a nevét kiáltották, keservesen sírni kezdett — így leltek rá.

Az akta lezárult. A rendőrség, katonaság végzi tovább feladatait. A feszültség, az izgalom alábbhagyott Mar- celházán is, de sokáig lesz beszédtéma ez a nem mindennapi esemény nemcsak itt, hanem az egész járásban.

A rendőrség áldozatkészsége, felelősségérzete, az ügy iránti odaadása, a segítőkész lakossággal végzett kiváló összmunka 'meghozta gyümölcsét. Visszaadták a szülőknek legdrágább kincsüket: a gyereküket. Aki szülő, az tudja, milyen szívmelengető érzés ez, és megköszönni ezt élőszóban talán nem is lehet.

Az akcióban részt vett 45 rendőr. 9 segédrendőr, 20 határvadász, 25 diák, 45 marcelházi lakos, akik munkájuk során 13 motorosjárművet, 8 nyomozókutyát és ugyanennyi rádióadót használt; ezek nem csupán jegyzőkönyvi számadatok, hanem a becsületes, odaadó, alapos munka bizonyítékai, őrhelyek közbiztonsági szerveink gyors és pontos munkáját dicsérik.

polgári LÄSZLÖ