Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-25 / 43. szám

5

Kijev sugárútla, a Krescsatytk

V

olt három testvér: egyiknek neve KI], másiknak Scsek, harmadiknak pedig Horlv, és volt az ö nővérük, Llbegy ... Várost építettek bátyjuk nevében, és a Kijev nevet adták neki — így kezdi mondókáját Nylna, miután Kijev főutcájának, a Krescsatylknak az elején lévő hatalmas vásárcsarnok főbejáratánál találkoztunk. Nylna tűrhetően beszél magyarul, magyarországi csoportokat szokott kalauzolni, s most, hogy van néhány nap szabadja, szentel rám is néhány órát. Nylnával leülünk az utca szintjétől fél emeletnyivel a földszint alatt lévő kávéházba beszélgetni. Érdekes, az üzemegység elnevezése bár kávéház, kávét itt mégsem szolgálnak fel. Kora délután van, a ven-* dégek fagyiznak és hozzá pezsgőt isznak. Bár Nylna meghív egy pohár fagylaltra és pezsgőre, én mégis a forró teát választom. A pincérnő elcsodálkozik, nem érti a számára különösnek tetsző kérést; mondja is Nyl- nának, nem gondolom-e meg magamat, hiszen kitűnő a fagylalt, gyöngyöző a pezsgő. Külön-külön sem szeretem a kínáltakat, hát még együtt... — próbálom elhárítani a kínálást. Így aztán mégiscsak megkapom a teát. Közben Nylna mesél. S mint minden szovjet ember, ha külföldinek akarja bemutatni otthonát, a városát, jelenét, életét, az Ismertetést a múlttal kezdi.

— A városalapítők jó 1500 évvel ezelőtt tették fogadalmukat, amelyet még egy mondattal megtoldottak: „Kijev lészen anyja minden orosz városnak“. És valóban, Kijev több évszázadon keresztül fővárosa volt a korafeudális Kijevi Nagyfejedelemségnek, a- mely három népet tömörített; az oroszt, az ukránt és a beloruszt. Hosz- szú, fényes múlt áll az 1500 éves Kijev mögött, amely a Dnyeper partján állandóan épült, terebélyesedett. De Kijev igazi fellendülése — amely a néprétegeket egyaránt érintette — csak 1920. november 16-a után kezdődhetett. Ugyanis ezen a napon tűzték ki az utolsó intervenciós és fehér- gárdista egységeket az Ukrán Szövetségi Köztársaság területéről.

Nylna egy pillanatra megáll, iszik a pezsgőből, majd folytatja: ,

— És következett a ml legnagyobb szenvedésünk, a világháború. Tudom, ebből Európa szinte minden népe

megkapta a maga keresztjét; tudom, a sebeket nem kéne állandóan teltépni, de még bennünk, fiatalokban is, akik nem éltük át a szörnyűségeket, él a múlt. Él, mert minden családból odaveszett valaki a háborúban; mert az erdeinket, a házainkat, mindenünket megtizedelték a fegyverek. Ezért emlékeznünk kell.

Nyina gyakorlatból tudja mindezt, hiszen férjes asszony, két kisgyermek édesanyja. Egybekelésük után másfél évig a térje szüleinél laktak, aztán örömmel vették birtokukba az új Csa- pajevka lakótelepen hároraszobás lakásukat. Férje a kijevi hajógyárban technikus, ő pedig az egyik utazási iroda idegenvezetője. Kijevi születésű.

Kijevben, Nymával

Nylna újra elhallgat, majd gyorsan kihörplntjük Italainkat, fizetünk, és sétára indulunk a mindig zsúfolt Krescsatyikon. A tömegben alig lehet lépni. Az utcát még az is zsúfolttá teszi, hogy nagyon sok a különféle árus. Hiába van tél vége, zimankós idő, a hideg az árusokat mégsem kerget' fe dél alá. Egyik helyütt szép almát kínál egy vastag bundába bújt kofa, máshol csirkét egy másik, megint odébb pedig fagylaltot, jégkrémet egy harmadik, negyedik, tizedik... Dp zsúfoltak az üzletek, áruházak Is. Min denkl nézelődik, vásárol. Szombat délután van, így természetes, hogy a férfinépség kör alakú kartondobozba csomagolt tortát cipel, a hónuk alatt pedig vágott virágot: szegfűt, rózsát szorongatnak.

— Szombatonként mindig ilyen az utcakép — jegyzi meg Nyina. — A férfiak legtöbbje ilyenkor elindul be- vásárlókörútra. Az asszonyok otthon maradnak, főzik a hétvégi ebédet. Nálunk a munkamegosztás nem valami újkeletű emancipációs divat, hanem régi jelenség. A család minden felnőtt tagja egyenlő részt vállal a háztartási munkákból. A férfiak járják a várost, benéznek a hatalmas vásár- csarnokokba, vásárolnak valami finomat a vidékről bejáró kofáktól, termelőktől, aztán a cukrászdák valamelyikében megveszik az elmaradhatatlan tortát, hozzá egy utcai árustól a virágot, majd összetalálkozva egyik- másik ismerőssel, leülnek egy pohár Italra. S aztán rohannak, hogy elérjék az ebédet, hiszen a hétvégi ebéd elmaradhatatlan fogása a torta.

töviről-hegyire ismeri a két és fél millió lakosú várost.

— Annyi itt a látnivaló, hogy e néhány nap alatt nem is tudom, mit mutassak meg neked. Hiszen Kijevben rengeteg a műemlék, a múzeum, az érdekes épület^ a látnivaló. Van szép. régmúltat idéző skanzenünk, és na gyón sok új,.ügyesen tervezett lakó-' telepünk, no és megannyi park, ren geteg zöld. A sok-sok tára, hatalmas zöldterületekre mi nagyon büszkék vagyunk. Városunk kiterjedése 780 négyzetkilométer, s ebből csupán 300 négyzetkilométer épült be, ez pedig azt jelenti, hogy a belvárosban tizenkilenc négyzetméter zöld terület jut egy lakosra, a város többi pontjain pedig 220 négyzetméter. Európában a legelőkelőbb helyet foglaljuk el. De mindezt legjobban a Dnyeper partjának egyik magaslatáról tudnám megmutatni.

A szovjet városokban általában feltűnően nagyok a távolságok. Az olcsó taxiárak mellett egy cseppet sem számít luxusnak, ha az emberek taxival utaznak. Élnek is e gyors közlekedési lehetőséggel nagyon sokan, hiszen hiába a mindenfelé cirkáló Volgák és Zsigulik, a taxira mégis várni kell: sorban állva várni. Mi is beál- lunk egy ilyen sorba. Bár lehetnek vagy húszán előttünk, pár perc múlva már kocsiban ülünk. Az előttünk állók, amikor meghallották, hogy nem ukránul, illetve oroszul beszélünk, tehát külföldiek „vagyunk“, azon nyomban előnyben részesítettek.

' Egyébként a külföldi vendégek iránt tanúsított figyelmet, vendégszertetet mindenütt tapasztalni: szállodában, üzletben, étteremben, múzeumokban egyaránt. A vendég itt valóban vendég, mindenből a legjobb jár neki.

A széles utcákon rohan velünk a taxi, majd felérve egy magaslaton épült parkhoz, kiszállunk a kocsiból. Végigsétálva a parkon, a Dnyeper partjára érünk. Távolabb üzemek, gyárak körvonalai rajzolódnak ki. Tisztes távolságban épültek az új lakótelepektől, hogy a toronyházakban élők levegőjét ne szennyezzék. Hajókat ringatva a hátán, hömpölyög alattunk a Dnyeper. Bár tél vége van, s ilyenkor nehéz megejteni egy zöldövezetnézőt, mégis. Még így, ilyenkor is jól látni, bármely égtáj felé tekintek is, hogy mindenfelé rengeteg fa, park, terjedelmes erdős rész. (Később még csavarogtunk a város számos pontján, s nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is egy több milliós városban" járok, hanem erdőben.)

— Tudod, nálunk a lakótelepek szerves tartozéka a zöld, a fa. Itt mindannyian, az egész város védjük, óvjuk a természetet, hiszen a tiszta, oxigéndús levegő felbecsülhetetlen kincs. A gyerekekkel nem kell több órás kirándulásokat tenni, hogy tiszta’levegőt szippanthassanak, elég, ha kimegyek velük bármelyik lakótelepi játszótérre.

S ha már itt vagyunk a Dnyeper jobb oldali tizenegy dombjának egyikén, a régi, történelmi Kijevben, már valóban csak egy ugrás az ukrán főváros egyik legnagyobb híressége, ér- deke.ssége, a Pecserszkaja Layra, a Barlang-kolostor. A hatalmas kolostorkomplexum az ukrán barokk építészet csodálatos remeke. Engem leginkább az Alsó Lavra barlangcelláiban tett látogatás ragad meg. A föld alatti alacsony', nagyon szűk folyosókat járva elgondolkoztató temetkezési módszerrel ismerkedhetek meg. Az egykori kijeviek annyira tisztelték őseiket, hogy szeretteiktől azok elhalálozása után sem akartak teljesen megválni. Bebalzsamozták őket, s a folyosókból nyíló apró kamrácskákba temették, hogy a folyosón végigmenve bármikor „találkozhassanak“ velük.

— Ha másképpen és ma már merőben más formában is, de a múltnak ez a tiSztelete még mindig él a kijevi emberekben — magyarázza Nyina már újra a város utcáin sétálva. — Tiszteljük a múltat, elődeinket, főleg azokat a hőseinket, akik jelenünkért az életüket is készek voltaid áldozni, akik a Nagy Honvédő Háborúban hősi halált haltak. A nagyapára is a háborúban esett el. A mi családunknak is van kit siratnia. S mi Igazán nem akarjuk, hogy gyerekeinknek is siratniuk kelljen, mert valóban tudjuk, mit jelent a háború.

Nylna elhallgat, lemarad mögöttem. Lassan ballagok a hosszú utcán. Néhány perc múlva futva ér utol. Forró papírzacskót nyom a kezembe. Kibontom. Sült gesztenye van benne.

— Kóstold' meg, egészségedre! — mondja nevetve.

— Köszönöm, Nylna!

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

A Nagy Honvédő Háború emlékparkjának magas szoöra

A vásárcsarnokban bőséges a kínálat

Nemet mondunk

A prágaiak százezrei vettek részt múlt héten azon a békenagygyűlésen, amelyet az Óvárosi téren rendeztek meg. A prágai nagygyűlés résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, mely így hangzik:

Mi, Prágának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosának a dolgozói felemeljük határozott tiltakozó szavunkat az Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség más tagországai leg- reakciósabb militarista erőinek arra irányuló törekvése allen, hogy új közepes ható- távolságú amerikai rakétákat telepítsenek Nyugat-Eu- rópa területén. E terv megvalósítása megbontaná a jelenlegi európai erőegyensúlyt, növelné a pusztító a- tomkonfliktus kitörésének veszélyét, s a második világháború óta a legsúlyosabb fenyegetést Jelentené Európa és az egész világ népeire nézve.

Mi, prágaiak az európai népekhez fordulunk, hogy még "határozottabban szánjanak szembe Washingtonnak és szövetségeseinek a törekvéseivel. Azzal a kéréssel fordulunk minden európai főváros lakosaihoz, hogy közösen mondjanak határozott nemet a tengerentúli hábo- rúhajhászók terveinek.

Követeljük, hogy Európa területén ne telepítsenek új atomfegyvereket, és csökkentsék a jelenlegi állományt is. Sikraszállunk az azonos biztonság aiapvető, egyszerű és egyedül igazságos elve mellett. Tehát ne telepítsenek új amerikai rakétákat, hanem tárgyaljanak tárgyszerűen az európai bizalom és biztonság megteremtéséről — ez az európai békeszerető erők közös követelése.

A Szovjetunió békekezdeményezései kifejezik nemzeteink egységes akaratát, békevágyunkat. Álláspontunk azokban a békejavaslatokban is kifejezésre jut, ameilyeket az idén tettek közzé fővárosunkban a béke-világtalálkozó résztvevői. A békevágy és az aktív békeharc összeköt bennünket mindazokkal, akik politikai nézeteikre, vallási, nemzeti és etnikai hovatartozásukra való tekintet nélkül követelik, hogy tartósan őrizzék meg a békét, az emberiség alapvető Jogát és értékét.

Ezért fenntartás nélkül támogatjuk Jurij Vlagyimiro- vics Andropov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének nyilatkozatát, amelyben teljes felelősséggel tisztázta a szovjet nép álláspontját az Egyesült Államok uralkodó köreinek politikájával kapcsolatban. Teljes mértékben támogatjuk azt az álláspontot, hogy biztonságunk és a béke megőrzése céljából határozott és megfelelő lépéseket kell tenni, ha a reakciós imperialista körök az európai népek követeléseivel és érdekeivel ellentétben további atomfegyverek teiepí- tését kezdik meg Európában.

A súlyos helyzetnek, e nukleáris konfliktus reális veszélyének tudatában ezért egységes akcióra hívunk fel minden haladó és békeszerető erőt, az európai fővárosok dolgozóit, mindazokat, akik békét akarnak. Még meg lehet állítani az imperializmus pusztítás>ra irányuló törekvéseit, meg lehet előzni a lázas atomfegyverkezés ÚJ fordulóját, meg lehet gátolni a nemzetközi helyzet további rosszabbodását és a nukleáris háború veszélyének növekedését.

Ezért még határozottabban nemet mondunk az atomhalállal fenyegető amerikai tervekre.