Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-18 / 42. szám
4 GYORSAN, PONTOSAN, ÜGYESEN Áz Istállö tehenei nem tudták mire vélni a dolgot, mert amikor elérkezett az esti fe|és Ideje, hiába várták ismert, megszokott gondozóikat. Helyettük kék munkaruhás fiatalok sürögtek-forogtak körülöttük. Hozták a gondosan tisztára sikált fetőgépe- ket, s nekiláttak a munkának. A versenybírók pádig stopperórával a kezükben álltak mellettük, és árgus szemmel lesték minden mozdulatukat, a legapróbb részlet sem kerülte el a figyelmüket. Szépen, egyenletesen „szuszogtak“ a masinák, s a jószág Is megnyugodott hamar. Csak ők tizen, a nyolc flü és két lány, voltak kicsit a szokottnál izgatottabbak. De nem Is csoda, hiszen egymás vetélytársai voltak most. Versenyben álltak egymással és a másodpercekkel. A tét pedig az, hogy ki szolgál rá egy kerek esztendőre a „Nyugat-szlováklal kerület legjobb fiatal fejője“ címre, aki aztán ott lehet a SZISZ szakmai vetélkedője országos döntőjében is. „ELSŐ LEGYÉL, MERT KÜLÖNBEN...“ Az Idén a Szenei (Senec) Állami Gazdaság adott otthont a rendezvénynek. Három tehenet kellett a versenyzőknek géppel megfejniük, gyorsan, pontosan, tisztán dolgozva. Legeredményesebbnek egy helybeli fiatalember bizonyult: Stefan Sojka, a Szenei Állami Gazdaság 32 éves dolgozóA kevés lányversenyzSk egyike: Faluk Irén. ja, aki kilenc esztendeje ezt a munkát végzi hétről hétre, télen, nyáron, ősszel, tavasszal. Felesége úgyszintén állatgondozó. — Aztán úgy ügyeskedj, hogy első legyél, mert különben üres bablevest kapsz ebédrel — bocsátotta Stefant a verseny előtt útjára, huncutkásan az asszony. — Most mondd meg őszintén — szögezte nekem Pista a kérdést —, hát volt más választásom, a mezőny élén kellett végeznem! Am még nem dőlt el semmi végérvényesen, ugyanis három részből állt a vetélkedő, s ottjártunkkor még csak az első feladaton voltak túl a lányok, fiúk. Közben az Ifjú állattenyésztési szakemberek „írásbeli vizsgájára“ került sor. „AZ MÉGSE JÄRJA...“ A zootechnikusok egymás után oldották meg a nem könnyű feladatokat: takarmánynövények vetőmagmin- táit határozták meg, tejminőséget ellenőriztek, állatfajtákat és ezen belül fajokat, továbbá fejőberendezés-tarto- zékokat azonosítottak, az állatmegjelölő füllyukasztó szakszerű pontos használatáról beszéltek. A tizenhat versenyző {tizenhárom fiú és három lány) között voltak o- lyanok, akik már több versenyen edződött „öreg rókák“, és olyanok is, akik alig hogy átestek a tűzkeresztségen, mindössze pár hete dolgoznak, pályakezdő középkáderek. Dohogott is a nagysallól (Tek. Lu2any) Sáfár Éva eleget:-— Az mégse járja, hogy mindany- nyian hasonló kérdéseket kapjunki Éva egyébként az idén végzett Komáromban {Komárno), s a versenyben a lévai (Levice) Járást képviselte. HETÉNYI MÉRNÖK MEGMAGYARÁZZA A zsürlelnök, Hetényi László mérnök, a tudományok kandidátusa a- zonban őt is (meg mindannyiunkat) megnyugtatta: „A mezőgazdasági gépek Javítóinak és a fejők vetélkedőjének már hagyománya van, viszont az állattenyésztési szakemberek az idén versenyeznek először. Elsősorban azért szerveztük meg a vetélkedőt, hogy a kerület ifjú mezőgazdasági szakemberei találkozhassanak, ismerkedhessenek egymással. A galántal járás képviselői, Pál József, Seres Zoltán és Nagy István elmondták, hogy megérte eljönniük, mert sok hasznosat hallottak, tanultak Szencen. Eduard Patleviő mérnök vetömagminta meghatározása közben. A GYŐZTESEK A fiatal állattenyésztők vetélkedőjében a nltrai (Nitra) Agrokomplex- -farmon dolgozó Eduard Patleviő mérnök szerezte meg a győzelmet, a második helyen Ján HoleCko mérnök [Senlcal Efsz), a harmadikon pedig Michal Mutnansky (Neméovái Efsz) végzett. Patleviő mérnök már harmadik éve indult e vetélkedőn, tavaly csakúgy, mint az idén, a járási és a kerületi versenyt egyaránt megnyerte. A nagy- mlhályl (Mlchalovce) járásbell Tlba- vából származik. A főiskola elvégzése után, mivel tanítónő feleségét is Nyitván 'ismerte meg, hát itt keresett munkalehetőséget, Zuzanka lánya most hatesztendős. — Falusi gyerek vagyok, nyaranta mindig is örömmel segítettem odahaza az állattenyésztésben dolgozó szüleimnek. Így csak természetes, hogy ezt a pályát választottam. A versenyre szívesen Járok, mert szüntelenül korszerűsödik a mezőgazdaság, s ez a szakembereket is új feladatok elé állítja, nekünk is lépést kell tartanunk — mondta Eduard. A fejők közben a fejőgép szétszerelésében és összerakásában versenyeztek. Utána ők is írásbeli leckét kaptak. A pontszámok összesítése után Stefan Stojka bizonyult a legjobbnak. Mögötte a zoncl (Túrén) Fülöp János végzett, a harmadik helyet pedig Peter Nerád (Záhorská Niva-1 Efsz) szerezte meg. A második helyezett Fülöp János az idén végzett a Voderadyi Mezőgazdasági Szaktanintézetben. Munkáját nagyon szereti, de mert fiatal, mi sem természetesebb, mint hogy a focit és a diszkózenét sem veti meg. UTÖSZÖ HELYETT... Érdekes, izgalmakban bővelkedő, színvonalas versenynek lehettünk tanúi, csak kár, hogy némely járásból egyáltalán nem érkeztek versenyzők. Így például Érsekújvárból (Nővé Zámky) sem, akik pedig rendszerint az élmezőnyben szoktak végezni. ZOLCZER LASZLO A szerző felvételei Gyermekkultusz Stefan Sojka, a fejöverseny győztese ÉRETTSÉGI - MUNKÁBÓL „Nálunk krumplinak hívjuk.“ „Ml meg otthon egyszerűen grulyának nevezzük.“ „Ne vicceljetek, burgonya annak a neve.“ — vitatkoztunk diákkorunkban tanévkezdéskor a burgonyaföldeken. Azóta eltelt néhány év, ma Is sokan szívesen vacsoráznak sült burgonyát aludttejjel, a burgonya közkedvelt eledelünk. Betakarítása és elraktározása idénymunka, egyike a legfontosabb őszi teendőknek. Mivel a burgonya gépi begyűjtéséhez még nlncsennek meg mindenütt a kellő terepadottságok. anyagi feltételek, nem beszélve a begyűjtés gazdaságosságáról, bizony jól jön minden segltőkéz. A hívó szóra a fiatalság, a diákság készségesen Jön és segít. A hatalmas táblák az ősz elején elnyelik a kirajzott diákságot. A szövetkezetek, állami gazdaságok gyümölcsösei, kertészetei, szőlő-, répa- és burgonyatáblái Ilyenkor ősszel megtelnek fiatalokkal. A Szepsi (Moldova nad Bodvou) Mezőgazdasági Szakközépiskola több mint háromszáz diákja Pelegrin József mérnök vezetésével a Novaöanyi Állami Gazdaságban segített a betakarítási munkákban. A diákok hangya- szorgalommal gyűjtötték a gumósnövény fészkének kiszántott termését, egymás után teltek a katonás oszlopokban sorakozó ládák. Az állami gazdaság vezetői elégedetten szóltak a diákok munkájáról. Nyolcvan hektárról szedték fel az idei termést ezek a dolgos kezek, ami két hét becsületes, szorgos munkáját fémjelzi. A termés?volt már jobb is, de második kenyerünkből, a burgonyából nem szenvedünk hiányt idén sem — mondták öszlntés. A napsütötte domboldal a diákok jókedvével, kacajával van tele. Még mindig jóízű tréfákat csinálnak és viccelődnek egy-egy különleges alak- zatú, sok egyébre e'mlékzetetö termést felfedezve. Fantáziadús megjegyzések, képzelettársltások egész sorozata haligzik, majd kitör a nevetés. A munka szüli a jókedvet, a jókedv pedig további munkára ösztökél. Mindig is Ilyennek képzeltem az érettségi vizsgát — munkából. Polgári László Pillanatjeluéíeleink a Szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskola dláklalról készültek. Ä szülök panaszkodnak, hogy nem lehet bírni a gyerekekkel. A két hónappal ezelőtt vásárolt nadrág már nem jó, és a tavalyi szoknya sem elég modern. Más kell, olyan, mint a Veráé, vagy legalább olvan, mint az Andreáé. És a szülő mit tehel, nyakába veszi a várost, járja az üzleteket, hogy teljesítse kötelességét, benevez a szülők nem meghirdetett, de létező vetélkedőjébe, amelynek akár ezt a címet is adhatnánk: versengés az Arany-semmiért. A pedagógusok, de főleg a tanítónők is panaszkodnak: gyakran zavarba jönnek, mert a külföldi holmikba öltöztetett lányok mellett ők a szoknya-pulóverukban bizony nem szerényen, hanem inkább szegényesen öltözöttnek érzik magukat. Panaszkodik a szülő, mert értelmetlennek tartja a flancolásra fordított kiadásokat, de hát mit tegyen?! Miért éppen az ö gyereke maradjon alul abban a vetélkedőben, amelyben ez egyszer nem a műveltség, hanem az ö (szülő) pénztárcája és megértése a döntő. Hangoztatja a tanár minden szülői értekezleten, ne adjunk meg mindent a gyereknek —> de az élet vígan megy tovább. Csak a gyerekek hallgatnak. Tudják, hogy a divatos holmik beszerzése pénz és idő kérdése, de a szülőknek mindkettőből bizonyára van elég, habár ezt inkább csak sejtik. Nekik most tanulni kell, majd ha felnőnek, mindent viszonoznak — kamatostul. Lehet, hogy sók diák így gondolkozik, habár meglehet, sokan közülük csak a követelődzésig jutottak. Elég, ha az osztályban van egy gyerek, akinek a‘szülei üzleti, vagy kereskedelmi alkalmazottak, tehát munkájuk jellegénél fogva könnyen hozzájutnak olcsó divatcikkekhez. Az ilyen gyerek öltözködése a mérce az osztályban, a többiek . otthon csak azt hangoztatják, hogy az Angi blúza, az Angi csizmája, az Angi mellénye ... Nem azért fogtam tollat, hogy szóvá tegyem a szülőknek: minden elképzelhetőt megvásárolnak a gyerekeiknek. Én is szülő vagyok, semmivel sem jobb a többieknél, ha 13 éves lányom valamire nagyon vágyódik, csak rövid ideig bírom ostromát. Az jó, hogy mi a gyerekeinket sokkal kulturáltabban, változatosabban öltöztethetjük, mint mondjuk a ml szüléink öltözködtek iskoláskorukban ötven évvel ezelőtt. Ez eddig rendben is lenne, de mit vált ki ez a gyerekkultusz, ez az esztelen versengés, hiszen nagyon sok gyerek nem azért akarja a szép holmit, mert arra szüksége van, vagy mert az tetszik neki, hanem azért, mert az osztály-, illetve padtársának is olyan van. Lehet, hogy itt kezdődik a kiva- gyomság, a ha a szomszédéknak kétemeletes házuk van, akkor ml két és fél emeletes házat építünk, - ha nekik ezüstből van valamilyen haszontalan mütyürjük, akkor nekünk legyen legalább aranyböl... Lehet. A Szovjetunióban a gyerelceg egyenruhában járnak Iskolába, Magyarországon is kötelező az iskolaköpeny viselése, és nálunk még nem is olyan régen néhány iskolában szintén kötelező volt. Ezt a helyi viszonyoknak, hagyományoknak megfelelően rendelhette el az iskola igazgatója. Diákfejjel nagyon hevesen tiltakoztunk e rendelkezés ellen, most, hogy már én is szülő vagyok, látom, hogy ebben mennyi bölcs előrelátás volt. Vitatkozunk arról, hogy helyes-e, ha diáklányok miniszoknyában járnak iskolába, helyes-e, ha feszülő szűk farmerben ülnek 6—7 tanítási órán át. Valamennyit lezárhatná egy, az illetékesekhez intézett javaslat: Tegyék kötelezővé az Iskolaruhát az alapiskolákban, és gondolom, hogy konfekcióiparunk van olyan szinten, hogy idővel fontolóra vehetjük be-' vezetését a felsőbb oktatási intézményekben is. ZACSEK ERZSÉBET
