Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-18 / 42. szám

M 3 A VONATNAK MENNIEJíELLjf A várossszéll Iskola előtt úljávarázsolt mozdonyveterán díszeleg. Valamikor erdei gőzösként teljesített szolgála­tot. Egy roncsteld'pről üggyel-bajjal szerez­te meg a lelkes Iskolaigazgató, akinek ez­zel egyik álma vált valóra. Alexander Vrtochnak — aki 1951-től áll a bratislavai vasúti szakmunkásképző, ma már szakközépiskola élén — az évtizedek során rengeteg álma, vágya terve vált va­lóra. Nem egykönnyen, nem egy csapásra: alapos, következetes, becsületes munka e- redményeképpen. így aztán a városszéli is­kolából fokozatosan az ország egyik leg­jobban felszerelt, legszínvonalasabb szak munkásképző középiskolája lett. Hazat és külföldi küldöttségek egyre másra keresik fel az Iskolát tapasztalatgyűjtés céljából. Ottjártamkor épp egy francia szakszerveze tl küldöttséget fogadtak. A vendégek alig akartak hinni a szemüknek, s nagy-nagy elismeréssel beszéltek a látottakról. — Elnézést a kérdésért, de nem kirakat­iskola az önöké? — kérdezem mindezek hallatán az igazgatótól, aki előbb elmoso­lyodik, majd határozottan válaszol: . — Nem, mi nem vagyunk kirakatiskola. Lehet, a körülményeink, a felszereltségünk Jónak, elégségesnek, a kor követelményei­nek teljes mértékben megfelelőnek tűnik, ám mindezt ml: az igazgatóság, a tantestü­let, a diákok teremtettük elő. Sőt, azt is hozzá kell tennem, nem ment könnyen és gyorsan, de hittünk abban, ha valamit Iga­zán akarunk, s e célért hajlandók vagyunk tenni Is, akkor nincs lehetetlen. De most már Ideje lenne elárulni, milyen Is ez a bizonyos szempontokból irigylésre méltó Iskola. Induljunk hát egy sétára. A már említett mozdonyveteránnal kezdjük, amely első pillantásra Jó benyomást tesz a látogatóra. Betérve az épületbe, a látoga- , tó felfigyel a rendre, a meganwyí faliújság­ra, makettekre, táblákra. Benézünk a szak-.„ tantermekbe, pontosabban szakműhelyekbe, ahol a tanulók gyakorlati oktatása folyik. A szaktantermeket az utóbbi évek során nem kis erőfeszítés és költség árán egy kis vasüti állomássá, kocsiszínné, vasúti csomó­ponttá varázsolták. így a gyerekek az elmé­letben megtanultakat azonnal kipróbálhat­ják a gyakorlatban. S ami más szakmun­kásképző és szakiskolákban ritkaság, Itt a műhelyekben olyan modern gépek, mű­szerek, segédeszközök állnak a tanulók ren­delkezésére, amelyekkel napjainkban a vas­út Is rendelkezik. Tehát a diákok nem ela­vult, klvénhedt, korszerűtlen, a gyakorlati életben már nem használatos segédeszközö­kön sajátítják el a tudnivalókat, hanem olyanokon, amilyenekkel Jövendő munka­helyükön Is találkoznak majd. Fölépítettek egy „nyitott“ mozdonyt, a- mely egy ma futó mozdony pontos mása. A Jövendő mozdonyvezetők a „volán“ mellé ülve, s az előttük lévő elektronikus útvo­nalat szemlélve szinte ugyanúgy hajtják a masinát, mint a síneken. Az oktatók mű­szerek segítségével húszféle hibát tudnak egy-egy gombnyomással előidézni, s ezeket kell a tanulóknak felismerni, elhárítani. Egy másik műhelyben a vasúti állomások vágányokat, vonatokat irányító műszerfala van felállítva: ezek mellett egy-egy állomás Jövendő diszpécsere „dolgozik“. Itt is több tucat feladat adható, amelyeket a tanulók­nak önállóan kell megoldaniuk. — Korábban csak rajzokon szemléltettük mindezt — mondják kísérőim. — Nagyon nagy képzelőerő kellett ahhoz, hogy a diá­kok, akik a valóságban Ilyet még sosem láttak, el tudjanak képzelni egy-egy munka­menetet, tényleges helyzetet. így aztán nem csoda, hogy hiányosak voltak az Is­mereteik. Amióta megvan ez az Irányító- pult, örömmel Járnak a műhelybe, kedvvel állnak a panel mellé, s gyorsan, szinte Játszva tanulnak. Például Itt van egy há romvágányú állomás, amelyre vonat érke­zik. Az érkezést villogó lámpák Jelzik. A tanulónak gyorsan kell cselekednie: Jelez nie a vonatnak, melyik vágányra futhat be, s ha az megállás nélkül tovább halad, ak­kor gyorsan összeköttetésbe kell lépnie a szomszédos állomással — ez szintén rajta van a panelen —, ott szabaddá kell tenni a vágányt... És így tovább ... A műhely-labirintusban propellerekre, re pülőgépre, motorokra is felfigyelek. Kide­rül, bérleti díj ellenében a Slovalr repülő­társaság Jövendő szakmunkásai is itt ta­nulnak: repülőgéptechnikusok lesznek. Kí­sérőim megmutátják, az egyes műhelyeken belül létesített kis zárt kabinokat, osztá lyokat. Miközben az egyik csoport dolgozik, a másik ezekben a kabinokban tanítási órán vesz részt. Mindezt saját erejükből készítették. Kint, a hatalmas műhely épület mellett vágányok futnak. Igaz, nem a végtelenbe, hiszen csak pár száz méter hosszúak, de van rajtuk fényjelző, sorompó, váltó és vasúti kocsi Is. A kis vasút még majd bő­vül, gyarapodik, kerül Ide mozdony és e- gyéb, tanteremnek használható vasúti ko­csi Is. Hogy mindez miért érdekes? Azért, mert amikor az iskolát alig tíz éve átadták ren­deltetésének, az Itt felsoroltak még nem voltak'. Mindehhez önerőből Jutottak, sok sok órát ledolgozva társadalmi munkában hozták létre a tanárok, oktatók, diákok. Sok mindent terveznek még ezeken kívül. Szólni kell a hatalmas tornateremről, az úszómedencéről — amivel még nem sok Iskola büszkélkedhet —, a modern diákott­honról, amely közvetlen az Iskola épülete mellett található. _ — Iskolánkat 850 tanuló látogatja — mondja később az Irodájában az Igazgató —, s nyolc vasutasszakfnára tanítjuk őket. Vannak érettségivel végződő osztályaink Is, így aztán szép számban kerülnek ki isko­lánkból diákok, akik főiskolán is megállják helyüket. Nagy az érdeklődés az Iskola Iránt, Tavaly például a Jelentkezők egyhar- madat el kellett utasítani. Iskolánkban szlo­vák nyelven folyik az oktatás, de Jönnek diákok magyar tanítási nyelvű alapiskolák­ból Is. Jelenleg negyvenhat magyar nemze tíségű tanulónk van. S hadd mondjam el hogy ezek a fiúk nagyon szorgalmasak, dolgosak, remekül megállják a helyüket Igaz, az első félévben néhányuknál mutat koznak nyelvi nehézségek, de ml igyek szünk őket ezen átsegíteni, amiatt még egyikük sem kapott rossz- Jegyet, mert rósz szül fejezte ki magát. Mi a tudást tekint Jük elsődlegesnek, hiszen az a célunk, hogy a gyerekekből Jő szakemberek váljanak. A magyar anyanyelvű diákok lemorzsolódása minimális, az utóbbi három év során egyet­len tanítványunk sem szakította félbe tanul­mányait nyelvi nehézségekre hivatkozva. Az Igazgató összehív öt fiút. A negyedi­kes Ferenczy Róbert Galántáról (Galanta). a, szintén negyedikes Csikós László Tardos- keddröl (Tvrdoäovce), a három másodikos, Mihálek Róbert Szénéről (Senec), Vojtek Zoltán Kőhídgyarmatről (Kamenn? Mos,t) és Gáspár Attila Léváról (Levlce) került az Iskolába. Elmondják, hogy sem kezdetben, sem most nem voltak és nincsenek különö­sebb nehézségeik. A kollektíva befogadta őket, s a pedagógusok nagyon sokat segí­tenek nekik. Néhányat, ha megkérnek, el­magyarázzák a tanagyagot anyanyelvükön Is. Jószerével mindannyian a véletlennek köszönhetik, hogy ide kerültek, máshol nem volt hely, vagy téves Információk alapján ide küldték a Jelentkezési Ivüket, de nem bánták meg, megszerették a vasutat. Ha végeznek, állomást biztosító rendszerek ke­zelői, mozdonyvezetők és sínszerelők, vasúti kocsik technikusai, vasúti villanyszerelők lesznek. Ketten érettségivel végződő tago­zatra Járnak, hármuknak pedig, ha érettsé­gi bizonyítványt akarnak, még a dolgozók esti középiskolájában kell folytatniuk a ta­nulmányaikat. S attól függően, hogy ki me lylk osztályba Jár, változik a heti, napi gyakorlati, illetve szakmai oktatás. A hely­zet nagyjából a következő: az elsősök min­den második héten két napot töltenek a műhelyben; a másodikosok az egyik héten négy napot vannak műhelyben, a másik héten végig tanulás; a harmadikosoknak egy hét műhely, egy hét tanulás; a negye­dikeseknek négy hét Iskola, egy hét mű­helymunka. Egyöntetűen azt vallják, hogy a műhelymunkát, a szakmai gyakorlatot Jobban kedvelik, hiszen Játékosan, érdeke­sen folyik ott az oktatás, S mivel sokan közülük bejárók, naponta vonattal utaznak, így ebből a szempontból is Ismerik a vas­utat. . Ennek ürügyén beszélnek elképzelé­seikről Is: — Ha majd a vasútnál fogunk dolgozni — fogalmazza meg gondolataikat Ferenczy Róbert —, azon munkálkodunk, hogy sok­kal pontosabban, biztonságosabban közle­kedjenek a vonatok. Még akkor is, ha ezt rengeteg objektív és szubjektív tényező gá­tolja. Ügy érezzük, s Itt is erre nevelnek, odaadással, szeretettel, szivvel-lélekkél, tel­jes felelősségtudattal lehet Jobban Is dol­gozni. Mindenütt, de a vasútnál ez külö­nösképpen fontos, hiszen százak, ezrek éle­téről, pontos, kulturált utazásáról van sző. Tudjuk, a vonatnak mennie kell, s ha megy, akkor menjen pontosabban, Jobban. ZOLCZER JÁNOS A szerző letvételei Ferenczy Róbert Csikós László Mihalek Róbert Vojtek Zoltán ' Gáspár Attila

Next

/
Thumbnails
Contents