Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-18 / 42. szám
M 3 A VONATNAK MENNIEJíELLjf A várossszéll Iskola előtt úljávarázsolt mozdonyveterán díszeleg. Valamikor erdei gőzösként teljesített szolgálatot. Egy roncsteld'pről üggyel-bajjal szerezte meg a lelkes Iskolaigazgató, akinek ezzel egyik álma vált valóra. Alexander Vrtochnak — aki 1951-től áll a bratislavai vasúti szakmunkásképző, ma már szakközépiskola élén — az évtizedek során rengeteg álma, vágya terve vált valóra. Nem egykönnyen, nem egy csapásra: alapos, következetes, becsületes munka e- redményeképpen. így aztán a városszéli iskolából fokozatosan az ország egyik legjobban felszerelt, legszínvonalasabb szak munkásképző középiskolája lett. Hazat és külföldi küldöttségek egyre másra keresik fel az Iskolát tapasztalatgyűjtés céljából. Ottjártamkor épp egy francia szakszerveze tl küldöttséget fogadtak. A vendégek alig akartak hinni a szemüknek, s nagy-nagy elismeréssel beszéltek a látottakról. — Elnézést a kérdésért, de nem kirakatiskola az önöké? — kérdezem mindezek hallatán az igazgatótól, aki előbb elmosolyodik, majd határozottan válaszol: . — Nem, mi nem vagyunk kirakatiskola. Lehet, a körülményeink, a felszereltségünk Jónak, elégségesnek, a kor követelményeinek teljes mértékben megfelelőnek tűnik, ám mindezt ml: az igazgatóság, a tantestület, a diákok teremtettük elő. Sőt, azt is hozzá kell tennem, nem ment könnyen és gyorsan, de hittünk abban, ha valamit Igazán akarunk, s e célért hajlandók vagyunk tenni Is, akkor nincs lehetetlen. De most már Ideje lenne elárulni, milyen Is ez a bizonyos szempontokból irigylésre méltó Iskola. Induljunk hát egy sétára. A már említett mozdonyveteránnal kezdjük, amely első pillantásra Jó benyomást tesz a látogatóra. Betérve az épületbe, a látoga- , tó felfigyel a rendre, a meganwyí faliújságra, makettekre, táblákra. Benézünk a szak-.„ tantermekbe, pontosabban szakműhelyekbe, ahol a tanulók gyakorlati oktatása folyik. A szaktantermeket az utóbbi évek során nem kis erőfeszítés és költség árán egy kis vasüti állomássá, kocsiszínné, vasúti csomóponttá varázsolták. így a gyerekek az elméletben megtanultakat azonnal kipróbálhatják a gyakorlatban. S ami más szakmunkásképző és szakiskolákban ritkaság, Itt a műhelyekben olyan modern gépek, műszerek, segédeszközök állnak a tanulók rendelkezésére, amelyekkel napjainkban a vasút Is rendelkezik. Tehát a diákok nem elavult, klvénhedt, korszerűtlen, a gyakorlati életben már nem használatos segédeszközökön sajátítják el a tudnivalókat, hanem olyanokon, amilyenekkel Jövendő munkahelyükön Is találkoznak majd. Fölépítettek egy „nyitott“ mozdonyt, a- mely egy ma futó mozdony pontos mása. A Jövendő mozdonyvezetők a „volán“ mellé ülve, s az előttük lévő elektronikus útvonalat szemlélve szinte ugyanúgy hajtják a masinát, mint a síneken. Az oktatók műszerek segítségével húszféle hibát tudnak egy-egy gombnyomással előidézni, s ezeket kell a tanulóknak felismerni, elhárítani. Egy másik műhelyben a vasúti állomások vágányokat, vonatokat irányító műszerfala van felállítva: ezek mellett egy-egy állomás Jövendő diszpécsere „dolgozik“. Itt is több tucat feladat adható, amelyeket a tanulóknak önállóan kell megoldaniuk. — Korábban csak rajzokon szemléltettük mindezt — mondják kísérőim. — Nagyon nagy képzelőerő kellett ahhoz, hogy a diákok, akik a valóságban Ilyet még sosem láttak, el tudjanak képzelni egy-egy munkamenetet, tényleges helyzetet. így aztán nem csoda, hogy hiányosak voltak az Ismereteik. Amióta megvan ez az Irányító- pult, örömmel Járnak a műhelybe, kedvvel állnak a panel mellé, s gyorsan, szinte Játszva tanulnak. Például Itt van egy há romvágányú állomás, amelyre vonat érkezik. Az érkezést villogó lámpák Jelzik. A tanulónak gyorsan kell cselekednie: Jelez nie a vonatnak, melyik vágányra futhat be, s ha az megállás nélkül tovább halad, akkor gyorsan összeköttetésbe kell lépnie a szomszédos állomással — ez szintén rajta van a panelen —, ott szabaddá kell tenni a vágányt... És így tovább ... A műhely-labirintusban propellerekre, re pülőgépre, motorokra is felfigyelek. Kiderül, bérleti díj ellenében a Slovalr repülőtársaság Jövendő szakmunkásai is itt tanulnak: repülőgéptechnikusok lesznek. Kísérőim megmutátják, az egyes műhelyeken belül létesített kis zárt kabinokat, osztá lyokat. Miközben az egyik csoport dolgozik, a másik ezekben a kabinokban tanítási órán vesz részt. Mindezt saját erejükből készítették. Kint, a hatalmas műhely épület mellett vágányok futnak. Igaz, nem a végtelenbe, hiszen csak pár száz méter hosszúak, de van rajtuk fényjelző, sorompó, váltó és vasúti kocsi Is. A kis vasút még majd bővül, gyarapodik, kerül Ide mozdony és e- gyéb, tanteremnek használható vasúti kocsi Is. Hogy mindez miért érdekes? Azért, mert amikor az iskolát alig tíz éve átadták rendeltetésének, az Itt felsoroltak még nem voltak'. Mindehhez önerőből Jutottak, sok sok órát ledolgozva társadalmi munkában hozták létre a tanárok, oktatók, diákok. Sok mindent terveznek még ezeken kívül. Szólni kell a hatalmas tornateremről, az úszómedencéről — amivel még nem sok Iskola büszkélkedhet —, a modern diákotthonról, amely közvetlen az Iskola épülete mellett található. _ — Iskolánkat 850 tanuló látogatja — mondja később az Irodájában az Igazgató —, s nyolc vasutasszakfnára tanítjuk őket. Vannak érettségivel végződő osztályaink Is, így aztán szép számban kerülnek ki iskolánkból diákok, akik főiskolán is megállják helyüket. Nagy az érdeklődés az Iskola Iránt, Tavaly például a Jelentkezők egyhar- madat el kellett utasítani. Iskolánkban szlovák nyelven folyik az oktatás, de Jönnek diákok magyar tanítási nyelvű alapiskolákból Is. Jelenleg negyvenhat magyar nemze tíségű tanulónk van. S hadd mondjam el hogy ezek a fiúk nagyon szorgalmasak, dolgosak, remekül megállják a helyüket Igaz, az első félévben néhányuknál mutat koznak nyelvi nehézségek, de ml igyek szünk őket ezen átsegíteni, amiatt még egyikük sem kapott rossz- Jegyet, mert rósz szül fejezte ki magát. Mi a tudást tekint Jük elsődlegesnek, hiszen az a célunk, hogy a gyerekekből Jő szakemberek váljanak. A magyar anyanyelvű diákok lemorzsolódása minimális, az utóbbi három év során egyetlen tanítványunk sem szakította félbe tanulmányait nyelvi nehézségekre hivatkozva. Az Igazgató összehív öt fiút. A negyedikes Ferenczy Róbert Galántáról (Galanta). a, szintén negyedikes Csikós László Tardos- keddröl (Tvrdoäovce), a három másodikos, Mihálek Róbert Szénéről (Senec), Vojtek Zoltán Kőhídgyarmatről (Kamenn? Mos,t) és Gáspár Attila Léváról (Levlce) került az Iskolába. Elmondják, hogy sem kezdetben, sem most nem voltak és nincsenek különösebb nehézségeik. A kollektíva befogadta őket, s a pedagógusok nagyon sokat segítenek nekik. Néhányat, ha megkérnek, elmagyarázzák a tanagyagot anyanyelvükön Is. Jószerével mindannyian a véletlennek köszönhetik, hogy ide kerültek, máshol nem volt hely, vagy téves Információk alapján ide küldték a Jelentkezési Ivüket, de nem bánták meg, megszerették a vasutat. Ha végeznek, állomást biztosító rendszerek kezelői, mozdonyvezetők és sínszerelők, vasúti kocsik technikusai, vasúti villanyszerelők lesznek. Ketten érettségivel végződő tagozatra Járnak, hármuknak pedig, ha érettségi bizonyítványt akarnak, még a dolgozók esti középiskolájában kell folytatniuk a tanulmányaikat. S attól függően, hogy ki me lylk osztályba Jár, változik a heti, napi gyakorlati, illetve szakmai oktatás. A helyzet nagyjából a következő: az elsősök minden második héten két napot töltenek a műhelyben; a másodikosok az egyik héten négy napot vannak műhelyben, a másik héten végig tanulás; a harmadikosoknak egy hét műhely, egy hét tanulás; a negyedikeseknek négy hét Iskola, egy hét műhelymunka. Egyöntetűen azt vallják, hogy a műhelymunkát, a szakmai gyakorlatot Jobban kedvelik, hiszen Játékosan, érdekesen folyik ott az oktatás, S mivel sokan közülük bejárók, naponta vonattal utaznak, így ebből a szempontból is Ismerik a vasutat. . Ennek ürügyén beszélnek elképzeléseikről Is: — Ha majd a vasútnál fogunk dolgozni — fogalmazza meg gondolataikat Ferenczy Róbert —, azon munkálkodunk, hogy sokkal pontosabban, biztonságosabban közlekedjenek a vonatok. Még akkor is, ha ezt rengeteg objektív és szubjektív tényező gátolja. Ügy érezzük, s Itt is erre nevelnek, odaadással, szeretettel, szivvel-lélekkél, teljes felelősségtudattal lehet Jobban Is dolgozni. Mindenütt, de a vasútnál ez különösképpen fontos, hiszen százak, ezrek életéről, pontos, kulturált utazásáról van sző. Tudjuk, a vonatnak mennie kell, s ha megy, akkor menjen pontosabban, Jobban. ZOLCZER JÁNOS A szerző letvételei Ferenczy Róbert Csikós László Mihalek Róbert Vojtek Zoltán ' Gáspár Attila
