Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-12 / 28. szám
7 wmKtmtMiMiiiUfessisusmtMiUMmatmMmuMitffumgtMmts£siiMffBattiMMmMUumMmfmiinmuamtMnumem£iutMtegMmmíiMftutttiffíUiitummumé 9. Laci elmosolyodott. — Járhatunk — mondta szembefordulva a fiatalasszonnyal —, de figyelmeztetlek: veszedelmes fickó vagyuk! — Állok ebbel — húzta ki magát Ildikó. — Semmitől nem félek... csak a fojtogatástól... Lassan elindultak, s mentek anda- logva minden különösebb cél nélkül, amerre éppen a lábuk vitte. Akkor még egyikük sem sejtette, hová, merre és mibe vezet az első sétájuk, — Megihatnánk egy kávét a Tulipánban — indítványozta a flatalasz- szony. — Általában ritkán iszom kávét, de azért bemehetünk. — Én meg olyan vagyok, mint a kávéshordó, rengeteget fogyasztok, pedig néha vacakol a szívem: összeszorul, meglódul, mintha ki akarna szabadulni a kosarából... — Jó lesz vigyáznil — jegyezte meg Laci. Bementek a presszóba, leültek, és megrendelték a kávét, miközben Ildikó mondta a magáét, összehordott hetet-havat, ami éppen a szájára jött. Szabad szájú és bőbeszédű, állapította meg Laci, de a hangja is kísértetiesen hasonlít Andreára, csak a kiejtése és. a hanghordozása más. — Pocsék kávé — mondta Ildikó fitymálva, — Te jobbat főzöl? — Hogy jobbat-al7 ... Az én kávém olyan, mint a kátrány, szinte megrészegíti az embert. Majd egyszer meg- ifvlak, és akkor meggyőződhetsz róla, S emmi kétség, ez a nőszemély mindenáron ki akar vele kezdeni, gondolta magában Laci. De miért, milyen céllal? Csupán a 'érjét akarja helyettesíteni valakivel, is azt a valakit éppen az ö személyéjen látja, vagy más egyéb terve Is ehet? S egyáltalán; kicsoda, micsoda !z az asszony? Megromlott nöszemély, sözpréda, akit bárki elérhet? Hiszen ótormán még ki sem hűlt a .férje he^ ye az ágyában, máris kezdegetl . Ildikó megunta a hosszú hallgatást. — Te mindig ilyen komoly és hall- 5atag vagy? — kérdezte. — Nem szokásom ok nélkül vigyo- .'ognl,. — Tapasztalom... — mondta Ildi- tó hosszan fürkészve Laci arcát. — ilfogyott a cigim, megkínálhatnál. — Parancsoljl ... A szüleid? — kér- lezte meg Laci váratlanul, ami azon- jan egyáltalán nem lepte meg Ildikót. — A szüleim? Hát ez egy külön fejezet — mondta fintorogva. — Tipikus kispolgárok ... Rengeteg a hoz- tájuk hasonló, rongyrázó barátjuk, akikkel néha összejönnek, és nagyon .kellemesen elcsevegnek“ ... Azt kel- ene magnószalagra venni, amit az én drága őseim a vendégek távozása után csevegnek róluk. Hát az nem igaz! fik az álszent, a képmutató, pletykafészek és gúnyolódó emberek minta- példányai ... — Foglalkozásuk? — Hivatalnokok ... Bocsánat, rosz- jzul fejeztem ki magam; tisztviselők... banktisztviselők mindketten — niond- :a a fiatalasszony maró gúnnyal. Laci megdöbbent. Egyrészt elcsodálkozott Ildikó őszinteségén, másrészt az a hangnem rettentette meg, ahogy a szüleiről beszélt. Vajon milyen viszonyok' közt nevelkedhetett? Mi mindent kellett átélnie ahhoz, hogy így nyilatkozzék a szüleiről egy majdnem idegen ember előtt?l — Szóval... nem szereted őket? — Szeretni... őketi?... Röhögnöm kell! — mondta Ildikó megkeseredetten. Sokáig körözött a hamutartó fenekén a cigaretta végével. — Rendelhetnél egy vodkát... nagyon megkívántam, feltéve persze, ha van , pénzed. — Annyi még akad — mondta Laci és rendelt két vodkát. Ildikó felemelte a poharát. — Az első beszélgetésünkre, szial — Szial... — Ittak. — Szóval? — Már gyűlölni sem tudom őket... Ahhoz is kell valami kis, egészen pi- curka érzelmi kapcsolat, hogy gyűlölni tudjon az ember. — De hát miért? — Komoly művészembernek kellene lennem ahhoz, hogy akár csak megközelítően is fel tudjam vázolni azokat a viszonyokat, azt a légkört, amiben nevelkedtem. Szinte lehetetlen. Kár is róla beszélni — mondta Ildikó, és gyors mozdulattal kihörpintet- te poharából a vodkát. — Mehetünk... — Most merre? — kérdezte Laci a presszó előtt. — Az orrunk után — nevetett fel Ildikó —, márpedig az orrunk a Duna felé mutat! E lég sokan sétálgattak még a Duna-parton. Szélcsendes volt az idő, ami ritkaság a fővárosban, s ,a langynieleg is tartotta még magát. Laciék megálltak, és a betonfalra támaszkodva, könyökölve bámulták a vizet. Mintha a derült ég minden csillaga leköltözött volna a víz színére. Ott ragyogtak sziporkázva, mint megannyi szétszórt gyémántkő. szüléimhez férjestül, gyerekestül, mindenestül ... Most Kálmán bevonult, én meg ... Jól kitoltam magammal... Ha tudnád, mit hallgatok nap mint nap... És tűrnöm kell, és nyelnem kell, és hallgatnom kell... Hogy ebből a pácból hogyan vackalódom ki, nem tudom ... fogalmam sincs ... Olyan kiismerhetetlenek a nők, mint a folyók, ötlött fel Laci agyában a gondolat a Dunát nézve. Hogy mi van a mélyben, hogy ml örvénylik odalenn, szinte lehetetlen látni és tudni. — Ezek után meg sem kérdezem, hogyan tovább ... — Megkérdezni meg lehet — aiond- ta Ildikó csendesen, s eldobta a cigarettavéget. A parázs, mint parányi hullócsillag, nagy Ivet írva le pottyant a vízbe. — Meg lehet kérdezni, de a legnagyobb jóakarattal sem tudok rá válaszolni, legfeljebb... — Legfeljebb? — Hát 8 térjed? — kérdezte Laci sokára. A fiatalasszony különös, viselkedése és magata tása megmozgatta a fantáziáját, s' fe keltette a kíváncsiságát. Érdeklődésiéi várta Ildikó válaszát. — A férjem? — lillantott Lacira, majd megvonta a villát. — Műszaki rajzoló... Ha ügy vesszük, rendes pasas ... — Szereted? — Nem... Soha n?m is szerettem. — Nem értem ... — Mit nem lehet ezen érteni? — csodálkozott rá Laclri. a fiatalasszony. — Nem szerettem, nőst sem szeretem, elég világosan mondom? — Ha egyszer így van, miért mentél hozzá feleségül? — Miért, miért... Annyira fontos ez most neked? — Fontosnak éppen nem fontos, de azért érdekel. —• Komolyan? —■ kérdezte Ildikó kuncogva. — Nem muszáj vált szólnod, ha nem akarsz — mondta L ici olyan hangsúllyal, mintha tényh g nem érdekelné a dolog —, elvégi e semmi közöm hozzá. — No, nézzük csak megsértődtél!? — Dehogy sértődtél i. — Gyújtsunk rál Laci készségesen n egkínálta, tüzet is adott; — Hát ide figyelj. Kelemen Lászlói — Éppen csak an lyl szünetet tartott Ildikó, míg kettőt hármat szippantott a cigarettából. - Azért mentem hozzá feleségül, mert menekülni akartam a szüleimtől s mindenképpen ki akartam kerül ai abból a környezetből... Akkor ismerkedtem meg Kálmánnal, aki nagyon belém esett. Megragadva az alkalnat, lefeküdtem vele, ő meg egyből fe csinált. Dehogy vétettem el, még örült am is neki, gondoltam, legalább hamarább elérem a célomat. Hallottad volna a szülelmeti Arait azok mondtak neg elkövettek, az nem közönséges, ie én nem törődtem velük, fütylltem rájuk... Aztán ott hagytam i gimnáziumot, összeházasodtunk, és megszültem a (-jajomat... az apósiknél... Náluk se bírtam ki sokáig, állandóan szekáltak valamiért. Mh el lakást nem tudtunk szerezni, visszaköltöztem a — Zsilettel elvágom az ereimet, és kész, csengettek... mondta Ildikó olyan magától értetődő természetességgel. mintha az IdöJárásróí vagy mondjuk a teve púpjáról beszélne. — Marhasági — jegyezte meg Laci. — Miért volna marhaság? — És felelötlenségl — Ugyan, menj már!... Kivel szemben? — Például a csajoddal szemben. — Manapság minden gyerek felnevelődik — mondta Ildikó. — Például ott az apja, felnevelheti,- hacsak nem lövi magát fejbe, de miért legyen éppen ő az az egyetlen ebben az országban, aki tejbe lövi magát a katonaságnál!? ... Nézd: nekem van apám, anyám, igaz mostohám az öreglány, mert az édes négyéves koromban meghalt, de lehet, ha intézetben nevelkedem fel, nem éri annyi sérelem a lelkemet, mint így, a szülői háznál. Laci úgy érezte, hogy túlságosan belebonyolódtak a témába, amely most komorrá vált, ezért fel akarta oldani. — Neked lelked is van? — kérdezte ironikusan. — Ne buzerálj még te is, mert hátba váglakl Hallgatagon nézték a surrogva tovafolyó Dunát, s hallgatták a mellettük vetkező fa halk neszeit, amint egy-egy elsárgult levele pörögve, hintázva hullt alá. — Talán te is olyan vagy, Ildikó, mint a hulló falevél? — kérdezte Laci arra célozva, hogy a fiatalasszony az imént az elmúlás gondolatát feszegette. — Miért lennék olyan? — kérdezett vissza Ildikó némi sértődöttséggel. — Nem is tudom ... csak úgy eszembe jutott... ennyi az egész. Felejtsük el — próbálta Laci lezárni a témát. Ildikó nem is firtatta tovább a kérdést. Vállával Laci vállához dőlt. — Nem akarsz megcsókolni? — kérdezte, de hogy ne legyen annyira egyértelmű és kihívó, még gyorsan hozzáfűzte. — Valahogy most olyan a hangulatom... kívánom... képes lennék csókolóznl... isten bizony képes lennék... — Bárkivel? — kérdezte Laci megjátszott naivitással, valójában pedig azzal a szándékkal, hogy kissé zavarba hozza a llatalasszőnyt, öt azonban nem lehetett zavarba hozni, egyből visszavágott. Igen... ha te magadat bárkinek“ tártodl íz percig, húszig vagy egy óra * hosszat cs6kol6ztak-e, maguk sem tudták. Tény, hogy jól érezték magukat, s felkorbácsolt vágyakozásukban már szinte fuldokoltak, mintha nehéz teherrel baktattak volna felfelé a lejtőn. Nem törődtek semmivel és senkivel, pedig jó néhányan elsétáltak mellettük. Számukra megszűnt a külvilág minden zaja, s mintha az idő is megállt volna felettük. Hirtelen abbahagyták a csókolózást, mintha valaki megálljt parancsolt volna nekik, aztán elindultak hazafelé. Szó nélkül ballagtak egymás mellett, mint két tetten ért gyerek, akik mögött a szülök lépkednek szigorú, fenyegető arccal és a számonkérés szándékával, ami bármelyik pillanatban bekövetkezhet, s aminek komoly következményei lehetnek, Ildikó megállt. — Hát én itt lakom, ebben az utcában — bólintott a fejével balra. — Az ötödik épületben, a második emeleten... Számíts rá, hogy rövidesen meghívlak kávéra ... majd ha egyedül leszek .., llát akkor,., szial Laci vegyes érzésekkel nézett a távolodó fiatalasszony után. Szakasztott Andrea, különösen így, távolról nézve. Egyébként más, egészen más: szebb is, csúnyább is, melegebb is, hidegebb Is. A nyelve vibrálása... a csókja íze viszont azonos .. . Mikor Ildikó a ház elé ért, még visszatekintett és integetett, aztán alakját elnyelte a bejárati ajtó. ^Lací sétálgatott még egy kicsit az utcákon, aztán ö Is hazament. Sokáig nem tudott elaludni. Szüntelenül Ildikót látta maga előtt, újra meg újra átélte a gátlástalan és mohó csókolózást, Mit akarhat tőle ez az asszony, vajon mit akarhat? A következő napokban borúsra, szelesre és esősre fordult az tdö, s már nem lehetett a városban sétálgatni. Laci nagy kedvvel járt az előadásokra, sőt alig várta már, hogy mehessen és láthassa Ildikót. Érdekes módon a gimnáziuni addig komornak és ridegnek vélt épülete megszépült, és megtelt melegséggel. Minden előadás után beültek a presszóba kávéra. Beszélgettek, szorongatták egymás kezét, s egy-egy alkalmas pillanatban csókolóztak is. E gy pénteki napon Ildikó szokatlanül jókedvű volt. Laci nem tudta mire vélni a fiatalasz- szony határtalan jökedvét. A presszóban aztán fény derült a rejtélyre. — Holnap egyedül leszek — jelentette be Ildikó csillogő szemmel — és ezennel ünnepélyesen meghívom az urat arra a megígért kávéra ... Tudniillik elutaznak az őseim, és szerintem súlyos mulasztást és bűnt követnék el, ha elszalasztanánk a lehetőséget. — Hová utaznak? — Látogatóba a nyitrai rokonokhoz. — Az aggszOz nővérkéd Is? — Próbálna csak itthon maradni! — mondta Ildikó fenyegető hangsúly- lyal. — Gúzsba kötném, betömném a száját, és beiökném a spajzba ... vagy beletekerném a szőnyegbe, és a sarokba állítanám — fűzte hozzá nevetve. — Szóval? — Reméljük a legjobbakat, és akkor nem kerülhet sor szadista hajlamaid kiélésére ... És ha mégsem utaznak el, és én beállítok? — Olyan nincs, barátocskámi — nyugtatta meg Lacit a fiatalasszony. — Ha az én véreim megígérik valakinek, hogy teszem azt kilencre vagy tízre megjelennek, arra mérget vehetsz, hogy pontosan kilencre vagy tízre berobognak. — Értem — bólogatott Laci —, de hogy meg ne sértsem a családi hagyományokat, én hány órára robogjak be hozzád? — Tízre... LmI alig győzte kivárni, hogy megvirradjon, és készülhessen. Kelemenné látva a buzgolódását és a nagy Igyekezetét, viccelődő hangon meg is jegyezte. — Tán csak nem lánykérőbe ké* szülsz, kísfíami? — Nem egészen, de majdnem —i felelte Laci ugyanolyan viccelődő hangon. — Az egyik barátom hívott meg a születésnapi ceremőnlájára — lódította szemrebbenés nélkül. — Délelőtt? — csodálkozott Kelemenné. — Hát persze — nevetett fel Laci. — Amennyivel hamarább kezdi az ember, annyival később fejezheti be, nem? — Szó se róla, de azért vigyázz, nehogy ,. .1 — ... a kíjózanltőban kössek kl7... Ne aggódj, anya, a saját lábamon térek haza, és nem fogok énekelni a lépcsöházban ... legfeljebb dúdolgat- ni... Kilenc óra tájban indult el hazulról. Útközben vásárolt három szál virágot, hogy ne menjen üres kézzel. Kissé szorongva ballagott fel a lépcsőkön a második emeletre. Megállt a bejárati ajtó előtt. A gondosan kifényesített vörösréz névtáblán ezt olvashatta; Kenrieressy Ernő... Pontosan tíz órakor nyomta meg a csen.gö gombját. J ótormón még szólt a ’ csengő, araikor kihvilt az ajtó. Mintha ‘ Ildikó ott leselkedett volna az ajtó mögött. — Ezt nevezem pontosságnak! — mondta Laci nyakába ugorva, s ösz- szevissza csókolta. Friss és üde volt, és sugárzott az örömtől. Földig érő, halványkék pongyolájában szerfölött jól festett. Túlságosan Is fiatalosnak tűnt. Mint egy csitri lény, — Köszönöm a ylrágot! ... De szép!... No, gyere beljebb, Ogy álKsz az ajtóban, mintha erőd sem volna. No, mozdulj inárl Ildikó vázába tette a virágot, Laci pedig körülnézett a lakásban. Tisztaság volt, de a bútorzat nem árulkodott valami nagy jólétről és fényűzésről. A falakon néhány értékesnek tűnő festmény függött, egyébként semmi érdekes látnivaló. A lakás összességét tekintve,, a háború előtti kis- , polgári környezet hangulatát árasz- = tóttá, ami egy cseppet sem zavarta Lacit. Törődött Is ő a lakással, amikor ott csacsogott és őikázott körülötte a rendkívül Izgató fiatalasszony! — Gyere, nézd meg a csajomatl — A jóval kisebb szoba még szürkébbnek, még szegényesebbnek tűnt, mint az ebédlő. Laci hosszan nézte a gyerekágyban alvó kislányt. — Szép kislány — mondta Laci el- Ismerőn. Valóban szép arcú volt, különösen most, hogy az álom pirosra festette. — Ml a neve? — Tímea ... —- Én választottam... Mit szólsz hozzá? — Különös hangulata van... Tímea. .. Mintha a neve már most meghatározhatná az egyéniségét — tűnődött el Laci. — Igazán örülök, hogy tetszik — mondta Ildikó csillogó szemmel. — Hagyjuk, hadd aludjék... Gyere, ül] le, én pedig azonnal hozom a kávét. Nemsokára hozta Is: jő illatával megtelt a szoba. A kávézás után Ildikó hirtelen felpattant a helyéről, és Laci ölébe ült. Átkarolta a nyakát és csókolgatni kezdte. Elöl szétnyílt a pongyolája, és elővillant csupasz combja. (Folytatjuk) ' g.-. \ -fi NAGY ZOLTÄN iilusztráciúja
