Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-12 / 28. szám

7 wmKtmtMiMiiiUfessisusmtMiUMmatmMmuMitffumgtMmts£siiMffBattiMMmMUumMmfmiinmuamtMnumem£iutMtegMmmíiMftutttiffíUiitummumé 9. Laci elmosolyodott. — Járhatunk — mondta szembefor­dulva a fiatalasszonnyal —, de figyel­meztetlek: veszedelmes fickó vagyuk! — Állok ebbel — húzta ki magát Ildikó. — Semmitől nem félek... csak a fojtogatástól... Lassan elindultak, s mentek anda- logva minden különösebb cél nélkül, amerre éppen a lábuk vitte. Akkor még egyikük sem sejtette, hová, mer­re és mibe vezet az első sétájuk, — Megihatnánk egy kávét a Tuli­pánban — indítványozta a flatalasz- szony. — Általában ritkán iszom kávét, de azért bemehetünk. — Én meg olyan vagyok, mint a kávéshordó, rengeteget fogyasztok, pedig néha vacakol a szívem: össze­szorul, meglódul, mintha ki akarna szabadulni a kosarából... — Jó lesz vigyáznil — jegyezte meg Laci. Bementek a presszóba, leültek, és megrendelték a kávét, miközben Il­dikó mondta a magáét, összehordott hetet-havat, ami éppen a szájára jött. Szabad szájú és bőbeszédű, állapította meg Laci, de a hangja is kísértetie­sen hasonlít Andreára, csak a kiejté­se és. a hanghordozása más. — Pocsék kávé — mondta Ildikó fitymálva, — Te jobbat főzöl? — Hogy jobbat-al7 ... Az én kávém olyan, mint a kátrány, szinte megré­szegíti az embert. Majd egyszer meg- ifvlak, és akkor meggyőződhetsz ró­la, S emmi kétség, ez a nőszemély mindenáron ki akar vele kez­deni, gondolta magában Laci. De miért, milyen céllal? Csupán a 'érjét akarja helyettesíteni valakivel, is azt a valakit éppen az ö személyé­jen látja, vagy más egyéb terve Is ehet? S egyáltalán; kicsoda, micsoda !z az asszony? Megromlott nöszemély, sözpréda, akit bárki elérhet? Hiszen ótormán még ki sem hűlt a .férje he^ ye az ágyában, máris kezdegetl . Ildikó megunta a hosszú hallgatást. — Te mindig ilyen komoly és hall- 5atag vagy? — kérdezte. — Nem szokásom ok nélkül vigyo- .'ognl,. — Tapasztalom... — mondta Ildi- tó hosszan fürkészve Laci arcát. — ilfogyott a cigim, megkínálhatnál. — Parancsoljl ... A szüleid? — kér- lezte meg Laci váratlanul, ami azon- jan egyáltalán nem lepte meg Ildi­kót. — A szüleim? Hát ez egy külön fejezet — mondta fintorogva. — Ti­pikus kispolgárok ... Rengeteg a hoz- tájuk hasonló, rongyrázó barátjuk, akikkel néha összejönnek, és nagyon .kellemesen elcsevegnek“ ... Azt kel- ene magnószalagra venni, amit az én drága őseim a vendégek távozása után csevegnek róluk. Hát az nem igaz! fik az álszent, a képmutató, pletyka­fészek és gúnyolódó emberek minta- példányai ... — Foglalkozásuk? — Hivatalnokok ... Bocsánat, rosz- jzul fejeztem ki magam; tisztviselők... banktisztviselők mindketten — niond- :a a fiatalasszony maró gúnnyal. Laci megdöbbent. Egyrészt elcso­dálkozott Ildikó őszinteségén, más­részt az a hangnem rettentette meg, ahogy a szüleiről beszélt. Vajon mi­lyen viszonyok' közt nevelkedhetett? Mi mindent kellett átélnie ahhoz, hogy így nyilatkozzék a szüleiről egy majdnem idegen ember előtt?l — Szóval... nem szereted őket? — Szeretni... őketi?... Röhögnöm kell! — mondta Ildikó megkeseredet­ten. Sokáig körözött a hamutartó fe­nekén a cigaretta végével. — Rendel­hetnél egy vodkát... nagyon megkí­vántam, feltéve persze, ha van , pén­zed. — Annyi még akad — mondta Laci és rendelt két vodkát. Ildikó felemelte a poharát. — Az első beszélgetésünkre, szial — Szial... — Ittak. — Szóval? — Már gyűlölni sem tudom őket... Ahhoz is kell valami kis, egészen pi- curka érzelmi kapcsolat, hogy gyű­lölni tudjon az ember. — De hát miért? — Komoly művészembernek kellene lennem ahhoz, hogy akár csak meg­közelítően is fel tudjam vázolni azo­kat a viszonyokat, azt a légkört, ami­ben nevelkedtem. Szinte lehetetlen. Kár is róla beszélni — mondta Ildi­kó, és gyors mozdulattal kihörpintet- te poharából a vodkát. — Mehetünk... — Most merre? — kérdezte Laci a presszó előtt. — Az orrunk után — nevetett fel Ildikó —, márpedig az orrunk a Du­na felé mutat! E lég sokan sétálgattak még a Duna-parton. Szélcsendes volt az idő, ami ritkaság a fővárosban, s ,a langynieleg is tartotta még ma­gát. Laciék megálltak, és a betonfal­ra támaszkodva, könyökölve bámulták a vizet. Mintha a derült ég minden csillaga leköltözött volna a víz szí­nére. Ott ragyogtak sziporkázva, mint megannyi szétszórt gyémántkő. szüléimhez férjestül, gyerekestül, min­denestül ... Most Kálmán bevonult, én meg ... Jól kitoltam magammal... Ha tudnád, mit hallgatok nap mint nap... És tűrnöm kell, és nyelnem kell, és hallgatnom kell... Hogy eb­ből a pácból hogyan vackalódom ki, nem tudom ... fogalmam sincs ... Olyan kiismerhetetlenek a nők, mint a folyók, ötlött fel Laci agyá­ban a gondolat a Dunát nézve. Hogy mi van a mélyben, hogy ml örvény­lik odalenn, szinte lehetetlen látni és tudni. — Ezek után meg sem kérdezem, hogyan tovább ... — Megkérdezni meg lehet — aiond- ta Ildikó csendesen, s eldobta a ci­garettavéget. A parázs, mint parányi hullócsillag, nagy Ivet írva le pottyant a vízbe. — Meg lehet kérdezni, de a legnagyobb jóakarattal sem tudok rá válaszolni, legfeljebb... — Legfeljebb? — Hát 8 térjed? — kérdezte Laci sokára. A fiatalasszony különös, vi­selkedése és magata tása megmozgat­ta a fantáziáját, s' fe keltette a kíván­csiságát. Érdeklődésiéi várta Ildikó válaszát. — A férjem? — lillantott Lacira, majd megvonta a villát. — Műszaki rajzoló... Ha ügy vesszük, rendes pa­sas ... — Szereted? — Nem... Soha n?m is szerettem. — Nem értem ... — Mit nem lehet ezen érteni? — csodálkozott rá Laclri. a fiatalasszony. — Nem szerettem, nőst sem szere­tem, elég világosan mondom? — Ha egyszer így van, miért men­tél hozzá feleségül? — Miért, miért... Annyira fontos ez most neked? — Fontosnak éppen nem fontos, de azért érdekel. —• Komolyan? —■ kérdezte Ildikó kuncogva. — Nem muszáj vált szólnod, ha nem akarsz — mondta L ici olyan hang­súllyal, mintha tényh g nem érdekel­né a dolog —, elvégi e semmi közöm hozzá. — No, nézzük csak megsértődtél!? — Dehogy sértődtél i. — Gyújtsunk rál Laci készségesen n egkínálta, tüzet is adott; — Hát ide figyelj. Kelemen Lász­lói — Éppen csak an lyl szünetet tar­tott Ildikó, míg kettőt hármat szippan­tott a cigarettából. - Azért mentem hozzá feleségül, mert menekülni akartam a szüleimtől s mindenkép­pen ki akartam kerül ai abból a kör­nyezetből... Akkor ismerkedtem meg Kálmánnal, aki nagyon belém esett. Megragadva az alkalnat, lefeküdtem vele, ő meg egyből fe csinált. Dehogy vétettem el, még örült am is neki, gon­doltam, legalább hamarább elérem a célomat. Hallottad volna a szülelmeti Arait azok mondtak neg elkövettek, az nem közönséges, ie én nem tö­rődtem velük, fütylltem rájuk... Aztán ott hagytam i gimnáziumot, összeházasodtunk, és megszültem a (-jajomat... az apósiknél... Náluk se bírtam ki sokáig, állandóan sze­káltak valamiért. Mh el lakást nem tudtunk szerezni, visszaköltöztem a — Zsilettel elvágom az ereimet, és kész, csengettek... mondta Ildikó olyan magától értetődő természetes­séggel. mintha az IdöJárásróí vagy mondjuk a teve púpjáról beszélne. — Marhasági — jegyezte meg Laci. — Miért volna marhaság? — És felelötlenségl — Ugyan, menj már!... Kivel szem­ben? — Például a csajoddal szemben. — Manapság minden gyerek felne­velődik — mondta Ildikó. — Például ott az apja, felnevelheti,- hacsak nem lövi magát fejbe, de miért legyen ép­pen ő az az egyetlen ebben az or­szágban, aki tejbe lövi magát a ka­tonaságnál!? ... Nézd: nekem van apám, anyám, igaz mostohám az öreg­lány, mert az édes négyéves korom­ban meghalt, de lehet, ha intézetben nevelkedem fel, nem éri annyi sé­relem a lelkemet, mint így, a szülői háznál. Laci úgy érezte, hogy túlságosan belebonyolódtak a témába, amely most komorrá vált, ezért fel akarta oldani. — Neked lelked is van? — kér­dezte ironikusan. — Ne buzerálj még te is, mert hát­ba váglakl Hallgatagon nézték a surrogva to­vafolyó Dunát, s hallgatták a mellet­tük vetkező fa halk neszeit, amint egy-egy elsárgult levele pörögve, hin­tázva hullt alá. — Talán te is olyan vagy, Ildikó, mint a hulló falevél? — kérdezte La­ci arra célozva, hogy a fiatalasszony az imént az elmúlás gondolatát fe­szegette. — Miért lennék olyan? — kérde­zett vissza Ildikó némi sértődöttség­gel. — Nem is tudom ... csak úgy eszembe jutott... ennyi az egész. Fe­lejtsük el — próbálta Laci lezárni a témát. Ildikó nem is firtatta tovább a kér­dést. Vállával Laci vállához dőlt. — Nem akarsz megcsókolni? — kérdezte, de hogy ne legyen annyi­ra egyértelmű és kihívó, még gyorsan hozzáfűzte. — Valahogy most olyan a hangulatom... kívánom... képes lennék csókolóznl... isten bizony ké­pes lennék... — Bárkivel? — kérdezte Laci meg­játszott naivitással, valójában pedig azzal a szándékkal, hogy kissé zavar­ba hozza a llatalasszőnyt, öt azonban nem lehetett zavarba hozni, egyből visszavágott. Igen... ha te magadat bárkinek“ tártodl íz percig, húszig vagy egy óra * hosszat cs6kol6ztak-e, maguk sem tudták. Tény, hogy jól érezték magukat, s felkorbácsolt vágyakozá­sukban már szinte fuldokoltak, mint­ha nehéz teherrel baktattak volna felfelé a lejtőn. Nem törődtek sem­mivel és senkivel, pedig jó néhányan elsétáltak mellettük. Számukra meg­szűnt a külvilág minden zaja, s mint­ha az idő is megállt volna felettük. Hirtelen abbahagyták a csókolózást, mintha valaki megálljt parancsolt volna nekik, aztán elindultak haza­felé. Szó nélkül ballagtak egymás mellett, mint két tetten ért gyerek, akik mögött a szülök lépkednek szi­gorú, fenyegető arccal és a számon­kérés szándékával, ami bármelyik pil­lanatban bekövetkezhet, s aminek ko­moly következményei lehetnek, Ildikó megállt. — Hát én itt lakom, ebben az utcá­ban — bólintott a fejével balra. — Az ötödik épületben, a második eme­leten... Számíts rá, hogy rövidesen meghívlak kávéra ... majd ha egye­dül leszek .., llát akkor,., szial Laci vegyes érzésekkel nézett a tá­volodó fiatalasszony után. Szakasztott Andrea, különösen így, távolról néz­ve. Egyébként más, egészen más: szebb is, csúnyább is, melegebb is, hidegebb Is. A nyelve vibrálása... a csókja íze viszont azonos .. . Mikor Ildikó a ház elé ért, még visszatekintett és integetett, aztán alakját elnyelte a bejárati ajtó. ^Lací sétálgatott még egy kicsit az utcákon, aztán ö Is hazament. Sokáig nem tudott elaludni. Szüntelenül Ildi­kót látta maga előtt, újra meg újra átélte a gátlástalan és mohó csókoló­zást, Mit akarhat tőle ez az asszony, vajon mit akarhat? A következő napokban borúsra, sze­lesre és esősre fordult az tdö, s már nem lehetett a városban sétálgatni. Laci nagy kedvvel járt az előadások­ra, sőt alig várta már, hogy mehes­sen és láthassa Ildikót. Érdekes mó­don a gimnáziuni addig komornak és ridegnek vélt épülete megszépült, és megtelt melegséggel. Minden előadás után beültek a presszóba kávéra. Beszélgettek, szo­rongatták egymás kezét, s egy-egy alkalmas pillanatban csókolóztak is. E gy pénteki napon Ildikó szokat­lanül jókedvű volt. Laci nem tudta mire vélni a fiatalasz- szony határtalan jökedvét. A presszó­ban aztán fény derült a rejtélyre. — Holnap egyedül leszek — jelen­tette be Ildikó csillogő szemmel — és ezennel ünnepélyesen meghívom az urat arra a megígért kávéra ... Tud­niillik elutaznak az őseim, és szerin­tem súlyos mulasztást és bűnt követ­nék el, ha elszalasztanánk a lehető­séget. — Hová utaznak? — Látogatóba a nyitrai rokonok­hoz. — Az aggszOz nővérkéd Is? — Próbálna csak itthon maradni! — mondta Ildikó fenyegető hangsúly- lyal. — Gúzsba kötném, betömném a száját, és beiökném a spajzba ... vagy beletekerném a szőnyegbe, és a sarokba állítanám — fűzte hozzá ne­vetve. — Szóval? — Reméljük a legjobbakat, és ak­kor nem kerülhet sor szadista hajla­maid kiélésére ... És ha mégsem utaznak el, és én beállítok? — Olyan nincs, barátocskámi — nyugtatta meg Lacit a fiatalasszony. — Ha az én véreim megígérik vala­kinek, hogy teszem azt kilencre vagy tízre megjelennek, arra mérget ve­hetsz, hogy pontosan kilencre vagy tízre berobognak. — Értem — bólogatott Laci —, de hogy meg ne sértsem a családi ha­gyományokat, én hány órára robog­jak be hozzád? — Tízre... LmI alig győzte kivárni, hogy meg­virradjon, és készülhessen. Kelemen­né látva a buzgolódását és a nagy Igyekezetét, viccelődő hangon meg is jegyezte. — Tán csak nem lánykérőbe ké* szülsz, kísfíami? — Nem egészen, de majdnem —i felelte Laci ugyanolyan viccelődő hangon. — Az egyik barátom hívott meg a születésnapi ceremőnlájára — lódította szemrebbenés nélkül. — Délelőtt? — csodálkozott Kele­menné. — Hát persze — nevetett fel Laci. — Amennyivel hamarább kezdi az ember, annyival később fejezheti be, nem? — Szó se róla, de azért vigyázz, nehogy ,. .1 — ... a kíjózanltőban kössek kl7... Ne aggódj, anya, a saját lábamon té­rek haza, és nem fogok énekelni a lépcsöházban ... legfeljebb dúdolgat- ni... Kilenc óra tájban indult el hazul­ról. Útközben vásárolt három szál vi­rágot, hogy ne menjen üres kézzel. Kissé szorongva ballagott fel a lép­csőkön a második emeletre. Megállt a bejárati ajtó előtt. A gon­dosan kifényesített vörösréz névtáb­lán ezt olvashatta; Kenrieressy Ernő... Pontosan tíz órakor nyomta meg a csen.gö gombját. J ótormón még szólt a ’ csengő, araikor kihvilt az ajtó. Mintha ‘ Ildikó ott leselkedett volna az ajtó mögött. — Ezt nevezem pontosságnak! — mondta Laci nyakába ugorva, s ösz- szevissza csókolta. Friss és üde volt, és sugárzott az örömtől. Földig érő, halványkék pongyolájában szerfölött jól festett. Túlságosan Is fiatalosnak tűnt. Mint egy csitri lény, — Köszö­nöm a ylrágot! ... De szép!... No, gyere beljebb, Ogy álKsz az ajtóban, mintha erőd sem volna. No, mozdulj inárl Ildikó vázába tette a virágot, Laci pedig körülnézett a lakásban. Tiszta­ság volt, de a bútorzat nem árulko­dott valami nagy jólétről és fényűzés­ről. A falakon néhány értékesnek tű­nő festmény függött, egyébként sem­mi érdekes látnivaló. A lakás összes­ségét tekintve,, a háború előtti kis- , polgári környezet hangulatát árasz- = tóttá, ami egy cseppet sem zavarta Lacit. Törődött Is ő a lakással, ami­kor ott csacsogott és őikázott körülöt­te a rendkívül Izgató fiatalasszony! — Gyere, nézd meg a csajomatl — A jóval kisebb szoba még szürkébb­nek, még szegényesebbnek tűnt, mint az ebédlő. Laci hosszan nézte a gyerekágyban alvó kislányt. — Szép kislány — mondta Laci el- Ismerőn. Valóban szép arcú volt, kü­lönösen most, hogy az álom pirosra festette. — Ml a neve? — Tímea ... —- Én választottam... Mit szólsz hozzá? — Különös hangulata van... Tí­mea. .. Mintha a neve már most meg­határozhatná az egyéniségét — tű­nődött el Laci. — Igazán örülök, hogy tetszik — mondta Ildikó csillogó szemmel. — Hagyjuk, hadd aludjék... Gyere, ül] le, én pedig azonnal hozom a kávét. Nemsokára hozta Is: jő illatával megtelt a szoba. A kávézás után Ildi­kó hirtelen felpattant a helyéről, és Laci ölébe ült. Átkarolta a nyakát és csókolgatni kezdte. Elöl szétnyílt a pongyolája, és elővillant csupasz combja. (Folytatjuk) ' g.-. \ -fi NAGY ZOLTÄN iilusztráciúja

Next

/
Thumbnails
Contents