Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-11 / 41. szám

4 <M A kiállítás TÁRGYA: focicsapatnak, és több ízben magára öl­tötte a válogatott mezt is. Társai Koc­kának hívták, amire még ma is büszke. Bevezetőben elmondja, az idei vásárt a jövő évi országos kiállítás főpróbájá­nak tekintik, s azt is megtudom tőle, hogy miért. Eddig arra törekedtek, hogy az emberek jól érezzék magukat, hogy vásároljanak, szórakozzanak, de idén és a jövőben az életmód alakítása, annak kulturáltsága lesz a cél. — Szeretnénk kapcsolatot teremteni azok között, akik valamilyen kedvtelés­nek hódolnak, akik például horgásznak, kertészkednek, vagy éppenséggel bar­kácsolnak, festegetnek, szobrászkodnak. Bemutatjuk, ki mire képes, milyen ered­ményeket érnek el ilyen téren az ifjú­sági szervezetek, a Honvédelmi Szövet­ség alapszervezetei és mások. Ezért is vannak itt például a városi ifjúsági szer­vezetből azok, akik a Zenit-mozgalom­ban leginkább kitűntek, a honvédelmi szö-vetség rádiósai, motorosai, a halá­szok, a vadászok és a kiskertészek szö­vetségének képviselői. A körülbelül há­romhektárnyi kiállítási területen 86 üz­leti, szövetkezeti, ipari és társadalmi szervezet mutatja be termékeit. Elsősor­ban azokat, amelyekre szükségük van az embereknek a kiskertjükben, családi műhelyükben és egyebütt. Tizenkét kü­lönböző témakörbe csoportosítottuk a kiállítási tárgyakat. — Mtért épp a hobbi a kiállítás köz­ponti témája? — A szabadidő hasznos eltöltésének kérdése egyre aktuálisabb, és úgy kell ezzel az idővel gazdálkodni, hogy az nemcsak az egyén életét tegye tartal­I“ Valaha régi nagy hagyományai voltak a kassai vásároknak, és amikor nemrég megünnepeltük a város fennál­lásának hétszázötvenedlk évfordulóját, ezeket a hagyoományokat is felújítot­tuk. Igaz, ma már nem jönnék az em­berek szekereken, nem vezetik eladás­ra szánt állataikat, nem hozzák a szil­vát, almát, káposztát, mint régen, nin­csenek posztósok, szíjgyártók, de a vá­sár azért vásár korszerű körülmények közepette is. Nyolcvannégytől már nem is annyira a vásáron, mint inkább a ki­állításon lesz a hangsúly. Az ideit „Az ember és kedvtelései, érdeklődési köre“ címen rendezték meg. A jövő évi nyolc­van százalékban lesz kiállítás, s csak húsz százalék marad meg igazi vásár­nak, ahol gazdát cserélnek a portékák, és ki-ki kedvére jóllakhat, szoniját olt­hatja — mondja az Igazgató. ■ Most azonban beszéljünk az idei vá­sárról, amelyen Desiatník József a ka­lauzom. Mivel soha sem voltam vérbeli sportrajongó, számomra ismeretlen a neve, de olvasóink közül bizonyára so­kan tudják, hogy erősségbe volt a hazai A SZABADIDŐ Vásárokhoz és kiállításokhoz szokott szemem keresi á forgatagot, a vonuló tömeget,’ a beláthatatlan teret, ami­kor szeptember végén Kassán (Kosice) a kiállítással egy­bekötött vásárba igyekszem, amelyet a város nagy sport­telepén rendeztek meg. Odabenn aztán járom a máskor sportolási célokat szolgáló csarnokokat, baYidukolok a bó­dék között, és megérzem a vásár ízét. Otthonos. Szabvány-, bódék helyett fenyőgallyakkal díszített, fenyőgallyakból készített kalyibákban készséges kiszolgálás fogadja a ven­dégeket. Nincs sajtóiroda, s ha az újságíró tudni akar va­lamit a vásárról, akkor annak igazgatója, Frantisek Gacik mérnök is fogadja. mássá, hanem a társadalom Is nyerjen vele. Feltűnik, hogy erre a vásárra eljöttek olyan kiállítók és kereskedelmi vállala­tok is, amelyeket más vásárokon nem láthatunk. Nagyon sok a helyi gazdál­kodást képviselők tábora. Galántától Nagykaposlg azok a kommunális üze­mek vannak itt, amelyek általában csak a saját környezetüket látják el termé­keikkel, de nem egy esetben olyasmivel is szolgálhatnak, amely kerületi, sőt or­szágos érdeklődésre is igényt tarthat. Az egyik üzem például bundákat, bár­sonynadrágokat állít ki és kínál, mások ügyes szerszámokat. Látunk itt csőfogó, üvegvágó szerkezetet. Az utóbbival pél­dául nemcsak kört, de ellipszist Is ki lehet kanyarlntanl a nagy tábla üveg­ből. Megállók a fürdőszobák, csempék előtt. Tudom, ma már nem ritkaság a szép és ízléses csempe, de itt mégis meglep a választék. — Hol lehetne ezeket a szép csempé­ket megvenni? — kérdi az egyik előt­tem álló fiatal házaspár, és egy továb­bi érdeklődő, akinek a nevére is rákér­dezünk, Dagmar Kováőiková a prospek­tusokat fürkészi. — Az építőanyagot árusító telepün­kön ... Délelőtt még volt mindegyik faj­tából bőséges készletünk, de azóta elég sokan érdeklődtek, így nem tudom, mi maradt belőle. Ide azokat a mintákat hoztuk, amelyekből volt bőven a raktá­ron — tájékoztatja az érdeklődőket a Jednota képviselője. ^ Kár... ^ De nem biztos, hogy elfogyott... És különben is, reggelre újabb, nagyobb szállítmányt várunk, s abban is biztos lesz jó néhány olyan, amely legalább ennyire szép, mint ezek ... Csak nyu­godtan nézzen be az üzletünkbe ... A magasépítő vállalat fiataljainak al­kotó tevékenysége sokszínű és érdekes. Kis tv-]átékuk, villanygépeik, maguk fa­ragta szobraik sok érdeklődőt vonzottak már eddig is. Néhányan kipróbálják a játékot is, és érdeklődnek, hogyan is készítették azt el. Az egyik fiatal már skiccel! Is, hogyan alkalmazható e té­véjáték odahaza az ő készülékükre. Odébb öreg motorkerékpárok és au­tók. Ezek körül még több az érdeklődő. Az egyik motorkerékpár csupa rozsda, s azt a benyomást kelti, mintha az ócs­kavastelepről hozták volna ide. — Hát ez mit keres itt? — kérdem Jozef Koloniö fiatal mérnöktől, a pop- rádl motorkerékpár-klub vezetőségi tag­jától. — Egy pajtában bukkantunk rá, már á gazdái sem nagyon tudtak róla, és igencsak csodálkoztak, amikor nagy bol­dogan elvittem. Ócskavasba való — mondták, mert nem tudják, hogy mi­lyen ritka már ma ez a márka. Nem akarták elhinni, hogy egyszer még fel­ülök a nyergébe, és elvisz oda, ahová akarom. — Ne haragudjon, de ezt én sem na­gyon hiszem — mondom. — Pedig rendbe lehet hozni! Nézze meg ezt az-Indiánt — mutat egy piros­ra festett, szinte vadonatújnak tűnő, a- merikai gyártmányú motorkerékpárra. A széles kormányé, Indián márkájú ma­sina az 1930-as évek derekán készült. Gazdája büszkén meséli a történetét, ho­gyan jutott hozzá, mi minden volt raj­ta rossz, és hogyan tette üzemképessé úgy, hogy még Ide a kiállításra is el­hozhatta. A magasépítő vállalói fiataljai az Ifjúsági Fényszóró-mozgalom tevékenységét is bemu­tatták a kiállításon. ■— Hogyan lehet egy ilyen roncsot rendbehozni?_ — kérdem az előbbi' gép­re mutatva. — Ogy; hogy minden időnk és pén­zünk rámegy. A pénzt meg az időt értem, de hon­nan veszik az alkatrészeket? Hiszen az újabb járművekre sem lehet mindig al­katrészeket szerezni. I— Ezekre sem. Hát akkor? Amit tudok, elkészítek magam, á- mit meg nem, azt vagy segítenek a ba­rátaim, vagy más szakemberek. így hoztuk rendbe az ülést Is... ■ I— Mióta működik a klub? Hány tag­ja van, és miért alapították? i— Kezdetben csak néhányan voltunk, de Idén már elértük a harmincas lét­számot. Hét éve működik a klubunk. Ez a harminc' ember mind olyan, akinek van már egy vagy két régi motorkerék­párja. i— Mindenki öreg motorokat gyűjt?. Gyűjt és javít. Magának hány régi motorkerékpár­ja van? — Ez, amelyet a kiállításra hoztam, a huszadik, és ha -minden jól megy, egy év múlva rá sem ismer majd ... ^ Miért csinálja ezt, megéri? •— Hogy megéri-e, ezen nem szoktam gondolkodni, mert nincs annál nagyobb öröm, ha az embernek végül is sikerül egy ilyen roncsból üzemképes, különös, szép .járművet létrehozni. Beszélgetőpartnerem kisujjában van a motorkerékpárok összes műszaki adata, és ezért is jött el a vásárra a járművei­vel, hogy mások Is követhessék kedv­telésében. Noha a kiállításra nem min­denki juthat el mint kiállító, viszont mindenki kedvet kaphat valamyyen hasznos időtöltéshez, hobbihoz. Ez a célja az idei klállltásnak-vásárnak, s ez marad a következőkben is. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Pillanatképek a vásáel forgatagból

Next

/
Thumbnails
Contents