Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-11 / 41. szám
4 <M A kiállítás TÁRGYA: focicsapatnak, és több ízben magára öltötte a válogatott mezt is. Társai Kockának hívták, amire még ma is büszke. Bevezetőben elmondja, az idei vásárt a jövő évi országos kiállítás főpróbájának tekintik, s azt is megtudom tőle, hogy miért. Eddig arra törekedtek, hogy az emberek jól érezzék magukat, hogy vásároljanak, szórakozzanak, de idén és a jövőben az életmód alakítása, annak kulturáltsága lesz a cél. — Szeretnénk kapcsolatot teremteni azok között, akik valamilyen kedvtelésnek hódolnak, akik például horgásznak, kertészkednek, vagy éppenséggel barkácsolnak, festegetnek, szobrászkodnak. Bemutatjuk, ki mire képes, milyen eredményeket érnek el ilyen téren az ifjúsági szervezetek, a Honvédelmi Szövetség alapszervezetei és mások. Ezért is vannak itt például a városi ifjúsági szervezetből azok, akik a Zenit-mozgalomban leginkább kitűntek, a honvédelmi szö-vetség rádiósai, motorosai, a halászok, a vadászok és a kiskertészek szövetségének képviselői. A körülbelül háromhektárnyi kiállítási területen 86 üzleti, szövetkezeti, ipari és társadalmi szervezet mutatja be termékeit. Elsősorban azokat, amelyekre szükségük van az embereknek a kiskertjükben, családi műhelyükben és egyebütt. Tizenkét különböző témakörbe csoportosítottuk a kiállítási tárgyakat. — Mtért épp a hobbi a kiállítás központi témája? — A szabadidő hasznos eltöltésének kérdése egyre aktuálisabb, és úgy kell ezzel az idővel gazdálkodni, hogy az nemcsak az egyén életét tegye tartalI“ Valaha régi nagy hagyományai voltak a kassai vásároknak, és amikor nemrég megünnepeltük a város fennállásának hétszázötvenedlk évfordulóját, ezeket a hagyoományokat is felújítottuk. Igaz, ma már nem jönnék az emberek szekereken, nem vezetik eladásra szánt állataikat, nem hozzák a szilvát, almát, káposztát, mint régen, nincsenek posztósok, szíjgyártók, de a vásár azért vásár korszerű körülmények közepette is. Nyolcvannégytől már nem is annyira a vásáron, mint inkább a kiállításon lesz a hangsúly. Az ideit „Az ember és kedvtelései, érdeklődési köre“ címen rendezték meg. A jövő évi nyolcvan százalékban lesz kiállítás, s csak húsz százalék marad meg igazi vásárnak, ahol gazdát cserélnek a portékák, és ki-ki kedvére jóllakhat, szoniját olthatja — mondja az Igazgató. ■ Most azonban beszéljünk az idei vásárról, amelyen Desiatník József a kalauzom. Mivel soha sem voltam vérbeli sportrajongó, számomra ismeretlen a neve, de olvasóink közül bizonyára sokan tudják, hogy erősségbe volt a hazai A SZABADIDŐ Vásárokhoz és kiállításokhoz szokott szemem keresi á forgatagot, a vonuló tömeget,’ a beláthatatlan teret, amikor szeptember végén Kassán (Kosice) a kiállítással egybekötött vásárba igyekszem, amelyet a város nagy sporttelepén rendeztek meg. Odabenn aztán járom a máskor sportolási célokat szolgáló csarnokokat, baYidukolok a bódék között, és megérzem a vásár ízét. Otthonos. Szabvány-, bódék helyett fenyőgallyakkal díszített, fenyőgallyakból készített kalyibákban készséges kiszolgálás fogadja a vendégeket. Nincs sajtóiroda, s ha az újságíró tudni akar valamit a vásárról, akkor annak igazgatója, Frantisek Gacik mérnök is fogadja. mássá, hanem a társadalom Is nyerjen vele. Feltűnik, hogy erre a vásárra eljöttek olyan kiállítók és kereskedelmi vállalatok is, amelyeket más vásárokon nem láthatunk. Nagyon sok a helyi gazdálkodást képviselők tábora. Galántától Nagykaposlg azok a kommunális üzemek vannak itt, amelyek általában csak a saját környezetüket látják el termékeikkel, de nem egy esetben olyasmivel is szolgálhatnak, amely kerületi, sőt országos érdeklődésre is igényt tarthat. Az egyik üzem például bundákat, bársonynadrágokat állít ki és kínál, mások ügyes szerszámokat. Látunk itt csőfogó, üvegvágó szerkezetet. Az utóbbival például nemcsak kört, de ellipszist Is ki lehet kanyarlntanl a nagy tábla üvegből. Megállók a fürdőszobák, csempék előtt. Tudom, ma már nem ritkaság a szép és ízléses csempe, de itt mégis meglep a választék. — Hol lehetne ezeket a szép csempéket megvenni? — kérdi az egyik előttem álló fiatal házaspár, és egy további érdeklődő, akinek a nevére is rákérdezünk, Dagmar Kováőiková a prospektusokat fürkészi. — Az építőanyagot árusító telepünkön ... Délelőtt még volt mindegyik fajtából bőséges készletünk, de azóta elég sokan érdeklődtek, így nem tudom, mi maradt belőle. Ide azokat a mintákat hoztuk, amelyekből volt bőven a raktáron — tájékoztatja az érdeklődőket a Jednota képviselője. ^ Kár... ^ De nem biztos, hogy elfogyott... És különben is, reggelre újabb, nagyobb szállítmányt várunk, s abban is biztos lesz jó néhány olyan, amely legalább ennyire szép, mint ezek ... Csak nyugodtan nézzen be az üzletünkbe ... A magasépítő vállalat fiataljainak alkotó tevékenysége sokszínű és érdekes. Kis tv-]átékuk, villanygépeik, maguk faragta szobraik sok érdeklődőt vonzottak már eddig is. Néhányan kipróbálják a játékot is, és érdeklődnek, hogyan is készítették azt el. Az egyik fiatal már skiccel! Is, hogyan alkalmazható e tévéjáték odahaza az ő készülékükre. Odébb öreg motorkerékpárok és autók. Ezek körül még több az érdeklődő. Az egyik motorkerékpár csupa rozsda, s azt a benyomást kelti, mintha az ócskavastelepről hozták volna ide. — Hát ez mit keres itt? — kérdem Jozef Koloniö fiatal mérnöktől, a pop- rádl motorkerékpár-klub vezetőségi tagjától. — Egy pajtában bukkantunk rá, már á gazdái sem nagyon tudtak róla, és igencsak csodálkoztak, amikor nagy boldogan elvittem. Ócskavasba való — mondták, mert nem tudják, hogy milyen ritka már ma ez a márka. Nem akarták elhinni, hogy egyszer még felülök a nyergébe, és elvisz oda, ahová akarom. — Ne haragudjon, de ezt én sem nagyon hiszem — mondom. — Pedig rendbe lehet hozni! Nézze meg ezt az-Indiánt — mutat egy pirosra festett, szinte vadonatújnak tűnő, a- merikai gyártmányú motorkerékpárra. A széles kormányé, Indián márkájú masina az 1930-as évek derekán készült. Gazdája büszkén meséli a történetét, hogyan jutott hozzá, mi minden volt rajta rossz, és hogyan tette üzemképessé úgy, hogy még Ide a kiállításra is elhozhatta. A magasépítő vállalói fiataljai az Ifjúsági Fényszóró-mozgalom tevékenységét is bemutatták a kiállításon. ■— Hogyan lehet egy ilyen roncsot rendbehozni?_ — kérdem az előbbi' gépre mutatva. — Ogy; hogy minden időnk és pénzünk rámegy. A pénzt meg az időt értem, de honnan veszik az alkatrészeket? Hiszen az újabb járművekre sem lehet mindig alkatrészeket szerezni. I— Ezekre sem. Hát akkor? Amit tudok, elkészítek magam, á- mit meg nem, azt vagy segítenek a barátaim, vagy más szakemberek. így hoztuk rendbe az ülést Is... ■ I— Mióta működik a klub? Hány tagja van, és miért alapították? i— Kezdetben csak néhányan voltunk, de Idén már elértük a harmincas létszámot. Hét éve működik a klubunk. Ez a harminc' ember mind olyan, akinek van már egy vagy két régi motorkerékpárja. i— Mindenki öreg motorokat gyűjt?. Gyűjt és javít. Magának hány régi motorkerékpárja van? — Ez, amelyet a kiállításra hoztam, a huszadik, és ha -minden jól megy, egy év múlva rá sem ismer majd ... ^ Miért csinálja ezt, megéri? •— Hogy megéri-e, ezen nem szoktam gondolkodni, mert nincs annál nagyobb öröm, ha az embernek végül is sikerül egy ilyen roncsból üzemképes, különös, szép .járművet létrehozni. Beszélgetőpartnerem kisujjában van a motorkerékpárok összes műszaki adata, és ezért is jött el a vásárra a járműveivel, hogy mások Is követhessék kedvtelésében. Noha a kiállításra nem mindenki juthat el mint kiállító, viszont mindenki kedvet kaphat valamyyen hasznos időtöltéshez, hobbihoz. Ez a célja az idei klállltásnak-vásárnak, s ez marad a következőkben is. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Pillanatképek a vásáel forgatagból
