Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-04 / 40. szám

8 iiB«

Ä SZISZ SZKB Ifjúsági Galériája és a Képzőművészeti Szövetség Fiatal Képzőművészek Kerületi Bizottsága közösen rendezte meg a Bardejovban élő Ladislav Svantner fiatal kerámiaművész kiállítását Kassán (KoáiceJ a Dlelo Lenin u4- cai kiállítótermében. A kiállítás elég sok fiatalt vonzott, ezért magam Is kíváncsi voltam, mi az, ami a fiatalokat érdekli, izgatja ezen a tárlaton.

Először is talán a praktikusság és az a lehetőség, hogy egy-egy tányért, virágtartót vagy akár kerámia képet megvásároljanak, és díszítsék vele otthonukat. A régi, népi kerámiatányérok, vázák már fogyóban vannak, és nem egy fiakiállítás fiataloknak

tál idegenkedik a régiségektől, de az üzletekben kapható szép mai, de mégiscsak szériában készült tömegkerámiától is. Valami újat, mást, egyedit szeretnének. Ilyen szempontból Ladislav Svantner munkál meg is felelnének a fiatalok Igényének; nemcsak a líraibb Esti csend, az ősz, a Titkokkal teli éjszaka vagy a Pillantás a világűrből című alkotása ilyen, hanem a világűr titkait kémlelő többi tányérja is betölthetné azt a szereEste

pet, amelyet az idősebbek konyhájában, előszobájában, fogadószobájában a nagyanyáink, dédanyáink tányérjai, vázái. Különböző, formájukban is új, szokatlan gyűrött-cső és gömb alakú virágtartói, kerámia tárgyal, üveg és kerámia kombinációjával készült asztali lámpái ugyancsak megfelelnének erre a célra. Formai világuk, színezésük, fémes glazúrjuk kielégíthetné a fiatalok igényét, sőt modern bútoraikkal is hamarabb „szót értenének“. Tartalmukat, a nézővel összekacsintó, komiszko- dó mondanivalójukat könnyen megértik. Sajnos, a fiatalok legtöbbje kicsit fanyar szájízzel távozott a kiállításról. Nem a vékony pénztárcájú fiataloknak készülnek ezek a különben fiatalos munkák még akkor sem, ha nemegyszer u- gyanolyan korongon formálják, mint amilyenen a modral vagy pozdiáovcei tányérokat, vázákat, és mázból sincs rajtuk több vagy különösebb, mint amazokon.

Ladislav Svantner a főiskola befejezése után többek között egy régi bardejQvl fazekasmestertől leste el a kerámiakészítés évszázados mesterségét, ugyanúgy alkot ő is, mint a régi mesterek, de a képző- művészeti kereskedelembe kerülve ezek a munkák túlságosan is felértékelődnek. Túlbecsülik bennük a szellemi-tartalmi mondanivalót, és ezáltal nem hogy közelebb kerülnének az emberekhez, hanem eltávolodnak. Ez nyilván a művésznek is kényelmesebb és csábító is, viszont aligha felel meg a szélesebb tömegkultúrát hirdető ifjúsági szervezet felfogásának, s főleg nem azoknak a fiataloknak, akik annyi szépet és Jót tanultak a kultúráról, s egy életre megfogadták a Jó tanácsot. Sajnos, ennek ellenére hihetetlen árak tűntek fel egy-egy műtárgy alatt. Vajon miért?

Nem lenne jobb üzlet, ha tízet- -tizenötöt készítenének, és adnák olcsóbban, hiszen így sokszor az az egy-két darab sem talál gazdára? Nehéz szívvel távoztam a kiállításról, sajnáltam azokat, a fiatalokat, akik többre, szebbik,"

^1»

■( '

Lámpa és tányérok

igényesebb tárgyakra vágynak. Ez a kiállítás bár a fiataloknak készült, de nem az ő pénztárcájukhoz mérten.

NÉMETH ISTVÁN

VALL A MÚLT

Sz ember kíváncsi lény, meg akarja ismerni az őt körülvevő világot, újabb és újabb információkat akar szerezni, de nemcsak a Jelenről, a múltnak is mind több titkát szeretné megfejteni. E célból régészeti kutatások folynak, hogy a tudósok „szóra bírják“ a több ezer éves leleteket.

Komáromban (Komárno) a Du- namentl Múzeum látogatói az intézmény állandó tárlatai között szintén találnak archeológia! részleget. A Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai (Nitra) Archeológia! Intézete a múzeummal együttműködve felvonultatja mindazoknak a kutatásoknak az eredményeit, amely kutatások 1977—1981 között folytak az épülő gabőíkovo I— nagymarosi vízlépcsőrendszer térségében.

Az óriási építkezés során végzendő talajmunkák kiterjednek Délnyugat-Szlovákia ásatási térségeire is. így a szakemberek bizonyára választ kapnak sok olyan kérdésre, amelyekről eddig csak feltételezéseik vannak. Megismerhetik, hogyan is élt itt az ember a víz, a Duna mentén. Hiszen a Duna az emberiség történetének során mindig is fontos szerepet töltött be: közlekedési útvonal volt, mindkét partját pedig sűrűn lakott települések szegélyezték már a korai történeti korban is.

Azt már tudjuk, hogy az időszámításunk előtti VI—III. évezredben lakták ezt a vidéket, s az emberek földműveléssel foglalkoztak; a bronzkorban, az i. e. II—I. év- ezrendben a Duna különleges szerepet töltött be a Földközi-tenger melléki országok és a Közép-Eu- rópa közti kapcsolatokban. Az új időszámítás szerinti I—V. században egészen idáig terjedt a római birodalom. A Duna képezte a határát

Az évezredek, évszázadok üzenetet hagytak az utókornak, s a régészek dolga, hogy ezeket az üzeneteket megfejtsék, feltárják. 'Ásatásaik során már eddig is rengeteg információt szereztek, a régészeti leletek történelmi és kulturális értéke felbecsülhetetlen. Jól megszerkesztett térképen láthatjuk a kom 't nmi Járásbeli ásatási területeket az őskortól egészen a középkorig bemutatva.

Ezek pedig: Komárom (Komárno), Izsa (I2a), Leányvár, Pat (Pa- tince), Muzsla (Muüla), Csenke (Cenkovce), Párkány (Stúrovo), Ebed (Obid), Helemba (ChIaba) — és valahány az őskori kultúra, a régmúlt egy-egy emléke.

Vannak itt más becses leletek is. 1979-ben, amikor a komáromi hajógyár internátusát építették, VIII—IX. századból származó, avarkori temetőre bukkantak. A Dunamenti Múzeum dolgozói nyolcvan sírt feltártak, amelyekből huszonnégy lovassír volt. E sírokban a legértékesebbnek a lovas és paripájának a felszerelését tekinthetjük. A leletek arról tanúskodnak, hogy abban a korban is magas színvonalon volt a kézművesség. Kár, hogy ezeket a sírokat szinte egytől egyig már korábban megbolygatták.

A páti ásatásokkal egy kőkor- szakbell (i. e. 5000—3000-ből) településnek a nyomaira bukkantak.

Őseink temetkezési szokásairól elárulnak egyet-mást a feltárt gyereksírok. Kicsi halottjaiknak gyöngyből vagy állatfogakból fűzött nyakéket akasztottak a nyakukba. De találtak itt az i. e. II. századból és 1. sz. II—III. századból származó, valamint középkori településmaradványokat. A sárkunyhók és kőtűzhelyek az építkezés hogyanjáról vallanak. A kőkorszakban már festett agyagedényeket használtak, s ezek egyúttal az ember arcmásának első emlékei is. Láthatunk itt gyönyörű bronzkori edényeket — méreteikről ítélve Jobbára tárolóedényekként szolgáltak.

A VII—VIII. századra teszik annak a temetőnek a korát, amelyet Ebeden tártak fel. A negyvennégy megvizsgált sírban a kerámiától kezdve a fülbevalóig, karkötőig több mindent találtak. Érdekes a sírok formája: a halottakat nem koporsóba fektetve helyezték a sírba, hanem a gödröt bélelték deszkákkal, karókkal. E sírok közül is sokat már megbolygattak.

Hasonló értékmentő feltárást többet is végeztek még a régészek a Duna mentén, s valahány a letűnt idők kultúrájáról tanúskodik.

Stanislav Illés

A csehszlovák népművészeti együttesek országos fesztiválja, amelyet háromévenként rendeznek meg Kassán (KoSice), amolyan bemutató Szlovákia és Csehország legjobb amatőr együtteseinek alkotásaiból. A tizenhat együttes (nyolc szlovák és nyolc cseh) a maga módján visszatükrözi az egész amatőr folklórmozgalom művészi tendenciáját.

E fesztiválon reprezentatív rendezvény keretében az együttesek bemutathatják műsorukat, de lehetőség nyílik e mozgalom helyzetének, előrelépésének lemérésére, ugyanakkor mód van a két nemzeti köztársaság folklórjának konfrontációjára, fejlődési irányzatának összehasonlítására.

Az idei, ötödik fesztivál is bebizonyította, milyen nagyra értékeljük elődeink művészi hagyatékát, miképpen fejlesztjük tovább ezt az örökséget napjaink feltételei közepette. Nem lebecsülendő a folklór ápolásának a nevelésben betöltött szerepe sem. Hiszen a hagyományok megismerése egyúttal a történelem megismerése Is, márpedig a történelmi tudat fontos feltétele a szocialista hazaftság és az internacionalizmus fejlesztésének.

A legkiválóbb szakemberekből ösz- szeállltott tizennégy tagú zsűri szigorúan ítélte meg a bemutatkozó együttesek műsorát. A véleménynyilvánítás alaposságát a verseny kritériumai Is bizonyítják. Nem kevesebb, mint nyolc szempontból vizsgálta a zsűri a bemutatkozást: műsorválasztás és dramaturgia, koreográfia, tánckészség, a zenei kíséret feldolgozása, a zenekar teljesítménye, az éneklés színvonala, a produkció képzőművészeti vetülete (népviselet, díszlet stb.), színpadi rendezés. E kritériumok olyan Igényesek, hogy azok az együttesek, amelyek eljutottak a fesztiválra, teljesítményükkel már-már megütik a hivatásos együttesek színvonalát.

Röviden jellemezve a fesztivál tapasztalatait: legszembetűnőbb a Szlovák és Cseh Szorialista Köztársaság együttesel között a művészi koncepz

[l

cióbell különbség. Ez persze nem holmi művészeti felfogás különbségében rejlik, hanem a két országrész történelmi, gazdasági-politikai fejlődése közötti eltérésnek az eredménye. Tehát más-más a kiindulópont. Amíg Szlovákiában gazdag, részben még ma is élő, tánc- és zenei „nyersanyag“ áll az együttesek rendelkezésére, addig Csehországban a korai elpolgá riasodás miatt ez jóval szegényebb. Ezért a szlovák együttesek főleg ebből a gazdag forrásból merítenek, tehát műsoruk gerince a hagyományok színpadra állítása, addig a szűkösebh eredeti népművészeti hagyományokkal rendelkező cseh együttesek a gondolat-cselekvés beiktatásával igyekez nek pótolni a hiányt. Tehát a szlovák együttesek műsorában a forma, a tánc, a zene dominál, a cseh együttesek nél viszont a mondanivaló. Persze mindkettőnek megvan a maga értéke, így az összehasonlítás Is nagyon nehéz feladat.

Ezért sem volt könnyű dolga a zsűrinek, hogy a kiegyensúlyozott mezőnyből kiválassza a legjobbat, a nagydíjast. Végül salamoni döntés született: a nagydljat két együttes kapta, az Uherské HradiSté-i HradISÍan együttes és a Komensky Egyetem Test- nevelési Karának Gymnik együttese. A bíráló bizottság döntésével a két irányzat létjogosultságát és ptűvésze- ti értékét hangsúlyozta.

A Hradiätan műsorának nagyon érdekes dramaturgiai felépítése volt. Összegyűjtötték vidékük katonadalalt, :';s ezeknek a szövegét dolgozták fel táncban. Így egy filmszerűen pergő, kisebb-nagyobb csoportok által bemutatott képsorozat keletkezett. Az e- gész műsor erősen háborúellenes, an- gazsált.

A Gymnik együttes műsora Árvái változatok címmel Árva folklórját állította színpadra magas művészi színvonalon.

—hr—