Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-04 / 40. szám
7 Z ergerll elvtárs, tizedikén este nyolc órakor szívesen látjuk az esküvőn a feleségével együtti Amikor a gyár igazgatója meghallotta az ünnepélyes szavakat, szinte kővé dermedt karosszékében a csodálkozástól. — Ide hallgasson. Széftér — csóválta bosszúsan a fejét az igazgató —, nem tetszik nekem a maga viselkedései — Ugyan miért? — Nem sül ki a szemed? Én, aki egy ekkora gyár igazgatója vagyok, beérem egyszeri nösUléssel. Te meg? Hisz’ tavaly nősültél! — Félreértett, Zergerll elvtárs. Heszen aga, a művezetőnk nősül, a leendő menyasszony pedig a második üzemben dolgo zik. Az ő esküvőjéről van szó, — A-á ... szóval ez a helyzet. Ismerem jól Heszen agát. Belevaló legény, fiatal, komszomolista ... Legfőbb ideje, hogy megházasodjék. — Komszomolka a lány Is, akibe beleszeretett. Az üzemi étkezdében rendezik a lakodalmat. A brigád ügy döntött, hogy az Igazgató elvtárs autóján megyünk be a menyasszonyért... — Hm ... derék dolog ... Vagyis azon az estén menjek gyalog haza? Nos, rend- benl Mehetek villamoson is ... Zergerll fölállt, nehézkes járással kivonult a dolgozószobájából, beült a bejáratnál várakozó autóba, s a tejét kidugva az ablakon. Széftér után kiáltott: — Nézz be hozzám holnap, még megbe- széIj,Uk a dolgot. Másnap délben az Igazgató maga hivatta Szettert: — Ülj le, és mondd el, hogy akarjátok azt az esküvőt? — A helyzet a következő, Zergerll elvtárs. Az esküvő rendezésével engem bíztak meg, mivelhogy én vagyok az üzemi bizottság elnöke. Szóval összejövünk valameny- nylen, a nők és férfiak, éjfélig tart majd a vendégeskedés, muzsika, tánc.., — Ennyi az egész? öt-hat főt a szomszéd gyárból Is meghívtunk, akikkel versenyben állunk. Az Igazgató felpattant, az asztalra dobta a kezében levő piros ceruzát: — Merő partizánkodásl Jól meg kell fontolni ezt a dolgot, alaposan átgondolni. Nemcsak ügy, ahogy esik, úgy puffan, hanem amúgy Istenígazából, vagyis ésszerűen, okosan. Szóval így kell hozzáállni. — Zergerll körbejárta a szobát, és visszaült a helyére. Azt mondod, a leendő menyasszony a második üzemben dolgozik? — Azt. — Egyáltalán nem vagyok tőle elragadtatva. — Miért? — Neked, fiacskám, fogalmad sincs a dolgok állásáról. A második üzemrészben baj van a terv teljesítésével. A szabályok SZALAM GEDIRZADE: LAKODALOM UTAN szerint a menyasszonynak három nap szabadság Jár. Érted már, ml az, ami engem nyugtalanít? — Zergerll hallgatott egy percet, majd így folytatta: — Beszélni kellene Heszen agával, hogy a harmadik üzemből nősüljön, nem gondolod? Széftér alig állta meg nevetés nélkül, majd ravaszul így válaszolt: — Bölcs tanács. Kár, hogy már jelentkeztek az anyakönyvi hivatalban. — No Iám, micsoda önkényesl^edés. Nehéz ügy ... Hadd látom, összeirtátok-e már a résztvevők névsorát? Lássuk csak, kifélék, mifélék, akiket esküvőre invitáltok. Nehogy szégyent hozzanak ránk a vendé gek előtt. — Itt a lista, Zergerll elvtárs. —- Széftér zakója belső zsebébe nyúlt, és elővett egy kétoldalas jegyzéket. — Tessék. Ezek itt a vőlegény, ezek pedig a menyasszony ven dégel. — Rendben van. Ismered a vőlegény rokonait? Miféle emberek? Hol dolgoznak? — Heszen agának senkije sincs, gyermek otthonban nőtt fel, később szakmát tanult, az ő részéről ott lesz az egész üzem. Az Igazgató megvakarta az állát, és mér gesen így szólt: — Akkor ne nevezd őket a vőlegény ven dégeinek. — Hát hogy nevezzem? — Tudod, ml lenne a leghelyesebb? — nézett Zergerll Széftérré. — Nem. — Ha a vőlegény üzeméből való vendé geknek neveznénk őket. — Az igazgató végigböngészte a listát, ától cettig, majd a piros ceruzával kihúzta valakinek a nevét. — Szafurát ne hívjátok meg az esküvőre. — De hát hogy képzeli? Neki föltétlenül ott kell lennie... — Nemi Föltétlenül nem. Ki nem állhatom azt a nőszemélyt. Már egy hete, hogy valami oknál fogva nem köszön nekem. Ha észrevesz, elfordítja a fejét, és kitér az utamból. Hívj meg a helyébe egy másik Mnyt. — De Zergerli elvtárs, hiszén. i. Széftér nem tudta befejezni a mondókáját, ■ kibuggyant belőle a nevetés. — Ott kell ülnie az asztaltőn, a vőlegény oldalán. Hiszen ő a menyasszony. Ezért szégyelli magát annyira az Igazgató elvtárs előtt... — Vagy úgyl... Szóval ő megy férjhez?! — Nem Is én, az egyszer szent! — Valahogy nem kedvem szerint való ez a lakodalom ... Az Igazgató elhallgatott. Széftér úgy vélte, hogy a beszélgetésnek vége, és fölállt: — Akkor én megyek ... — Eredj. De még szakítanunk kell egy kis Időt, hogy te meg én dűlőre jussunk az ügyben ... Másnap Zergerli újra hivatta Szettert, és maga elé ültette. — Tudod-e; miért háborgatlak? Azt hiszem, jó lenne összehívni egy kis értekezletet esküvő előtt, megbeszélni mindenkivel, mit mondjon, hogy tudjuk, ki szólalt fel és miről... Különben majd mindenki a magáét szajkózza, tudod, ami éppen eszébe jut... Szetter nem hitt a fülének. — Miféle felszólalásokra gondol, Zerger li elvtárs? — Hát a pohárköszöntőkre. Ezúttal azonban, úgy látszik. Széftér teljes vértezethen jött az igazgatóhoz. A válaszért nem kellett a szomszédba men nie. — Efelö! egészen nyugodt lehet, tgazga tó elvtárs. Az esküvőn nem hangzik el egyetlen beszéd sem, a száját sem nyitja ki senki, kivéve önt. Az Igazgató elvtárs lesz a fő szónok. Az Igazgató szemlátomást elégedett volt a válasszal, kesernyés ábrázata rögtön gondterheltté vált, és mintha csak most jutott volna valami eszébe, megkérdezte: — És ml lesz a menü? — Könnyű hideg fogások lesznek ... És Széftér sorolni kezdte, ml mindent kell elkészítenie a szakácsnak. — És az ital? Hallottam, hogy három láda vodkát meg bort vásároltatok. Igaz ez? — Igaz. De a három láda közül egy Ba- damli ásványvíz. Zergerll szigorúan összevonta a szemöldökét, és bizalmasan Szetterhez hajolt. — Tudod-e, ml most a teendő? — Nem én... — Minden vodkát föl kell vizezni. Ihat mindenki, amennyi jólesik, mégse részege- dik le senki... — Kényes dolog ez. Igazgató elvtársi — Már miért volna kényes? Hát nem ezt csinálják a vendéglőkben? Vagy talán a ml üzemi étkezdénk különb amazoknál? — Rendben van, ahogy óhajtja, fölvlze- zem én a bort Is. — Két-három bontatlan palackot azért hagyj meg vtzezetlenül a vendégeknek meg nekünk. Ebben a kérdésben tehát dűlőre KAVABATA JASZUNARI: GRÁNÁTALMA m zon az éjszakán az erősödd szélMm ben a gránátalmája elhullajtotta leveleit. A fa alatt, a földön csupasz kör támadt, körös-körül heverték a lombok. Kímiko ámulva látta reggel a lecsupaszított fát, s ahogy az esővédőt kinyitotta, elmélázott a levelek hibátlan körvonalán. Milyen különös, hogy nem túrt bélé a lombokba a szél. A fa tetején egyetlenegy gránátalma fénylett. — Anyám! — kiáltotta Kimiko. — A gránátalmai — Lám csak... — mondta az asz- szony. — El is felejtettem. — Fölnézett az ágak közé, aztán visszament a konyhába. Milyen magányosak vagyunk, gondolta Kimiko. A verandára hajló ágon a gránátalma is magányos volt és elfeledett. Körülbelül két héttel azelőtt átjött hozzájuk Kimiko hétéves unokaöccse.. A kisfiú azonnal észrevette a gránátalmákat, és küszködve, keservesen fölmászott a fára. Kimiko úgy érezte, megelevenedik körülötte a világ. Ott fönn van egy hatalmas gránátalmai — kiáltott oda a verandáról a kisfiúnak. — De ha leszedem, nem tudok lemász nil A gyereknek igaza volt. Ha az ember keze teli van gyümölccsel, bizony, nem nagyon tud lefelé mászni. Kimiko fölnevetett. Édes kicsi fiú. Míg a gyerek be nem lépett a házba, senki sem gondolt a gránátalmára. És egészen mostanáig megint nem gondolt rá senki. A gyümölcsöt akkor eltakarták a levelek. Most pedig tisztán rajzolódott ki az égre. Erő volt ebben a gyümölcsben, és a fa tövén a lombok körvonalában is. Kimiko odament, s egy bambuszrúddal leverte a gránátalmát. Olyan érett volt, hogy szinte kicsattantak az oldalán a magok. Villogtak a napfényben, ahogy Kimiko letette a gyümölcsöt a verandán, s a nap valósággal keresztüldöfte őket. Kimiko kicsit megsajnálta a gyümölcsöt. Amikor úgy tíz óra felé fönn varro- gatott a szobájában, egyszerre Kelkicsi hangját hallotta. Lehet, hogy nyitva volt a kertajtó; úgy látszik, egyenest a kertbe ment a fiatalember, izgatottan, hadarva beszélt. — Kimiko! — hallotta a lány most az anyja hangját. — Kimiko, Keikicsi van ttti A tűből kifűződött a cérna. Kimiko sietősen beleszúrta a tűt a párnába. — A lányomtól folyton azt hallom, hogy még egyszer látni akar, mielőtt a frontra indulsz. Mi nemigen kereshetünk föl téged meghívás nélkül, te meg nem jössz. Szép tőled, hogy ma végül is... Az asszony kérlelte Keiktcsit, maradjon ott ebédre, de a fiún látszott, hogy siet. — Nahát, legalább egy gránátalmát egyél. Saját termésünk. — Az asszony megint fölkiabált Kimtkónak. Á fiú egy szemvillanással üdvözölte a lányt, mintha másra nem futná az erejéből, amíg kivárja, hogy a lány leér. Kimiko megtorpant a lépcsőn. Valami melegség szökött a fiú szemébe, s a kezéből kihullott a gránátalma. Nézték egymást és mosolyogtak. Amikor Kimiko ráeszmélt, hogy ösz- szemosolyognak, a haja tövéig elpirult. Keikicsi hirtelen fölemelkedett. — Kimiko. Vigyázol magadra?, — És te? A fiú sarkon fordult, és istenhozzá- dot mondott az asszonynak. Kimiko utánanézett a kertkapuból. Sietett — mondta az asszony. — Pedig milyen szép ez a gránátalma. Lehajolt, fölvette a gyümölcsöt. Igen, akkor ejthette le Keikicsi a gránátalmát, amikor az a melegség a szemébe szökött, s amikor a gyümölcsöi ösztönösen ketté akarta törni. Még nem tört egészen ketté. Fektében kilátszottak belőle a magok. Az asszony bevitte a konyhába a gránátalmát, megmosta és odanyújtotta Ki- mtkónak. A lány fölhúzta a szemöldökét, hátrálépett, aztán megint füléig pirulva, zavartan megfogta a gyümölcsöt. Mintha Keikicsi megevett volna néhány magot a hasadás széléről. Kimiko magán érezte az anyja tekintetét, s úgy gondolta, nem váló, hogy visszautasítsa a kínálást. Kelletlenül bejutottunk. Már csak egyetlen probléma maradt: a zene, ének meg tánc ... — Erről az üzemi színjátszó csoport gondoskodik. A műsort már Ismeri igazgató elvtárs a korábbi előadásokból. — Megint az a szőke legény lesz a dobos? — Igen, Nurl, az első műhely lakatosa. — Hogy dolgozik ez a Nurl? — Amúgy megjárja ... — Keríts jnús dobost. Nehogy szégyent valljunk vele a szomszéd gyár vendégel előtt. Legyen élmunkás, az se számít, ha rosszul dobol. A hétvége még tfiessze van, addig tanuljon meg dobolni... aztán majd küldd be hozzám. — Rendben van ... Ha nincs több óhaja, megengedi, hogy elmenjek? — Eredjl Úgyis megvitatjuk még egyszer a kérdést... Utoljára Széftér mosolyogva lépett az igazgató szobájába. — Hívatott, Igazgató elvtárs. Zergerll rögtön a tárgyra tért: — Magas társadalmi és politikai színvonalon kell megtartanunk ennek a fiatal párnak az esküvőjét. Nem szabad szűkmar kúaknak lennünk. Addig törtem a fejem, míg kieszeltem a következő tervet. Mihelyt meghoztuk a menyasszonyt, de még mielőtt az asztalhoz ülnénk, röviden, futólag Ismer tetem a gyár terveit, szólok az üzemi raun kásokról, akik közül a vőlegény is kike rült, meg a menyasszony munkatársairól. Mit gondolsz, jó lesz? — Jó, csak ... ' — Ide figyelj, még nem Is tudsz a leg- fontosabbról. Megbízást kell adnom az üzemvezetőnek, hogy állítsák össze a beszámolóm elkészítéséhez szükséges adatokat. öt-hat nap alatt elkészülök vele. Vagyis. akár tetszik, akár nem, a lagzlt egy héttel el kell halasztaniuk a fiataloknak Aztán, ha szükségesnek véljük, ismét ősz szeülünk, és végiggondoljuk a dolgokat. — Szerintem szükségtelenl — Miért? — Mert tegnap mindent megbeszéltünk annak rendje és módja szerint, és szép lakodalmat tartottunkl Zergerll egyik dús fekete szemöldöke a haja tövéig szaladt, másik pedig a szemére ereszkedett. — Hol? — A Szevindzs házasságkötő terémbenf Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Egy fiatalember lépett be.. Az Igazgató gorom-, bán rárivalít: ....... — Té ki vagy?l — ön parancsolta... Megtanultam dobolni, és most Itt vagyok. Széftér mosolygott. Zergerll a belépőhöz fordulva felnyögött: — Minek a muzsika lakodalom után? SZÉPE borbála fordítása leharapott a gyümölcsbe. A savanyú íz szétömlött a szájában. S nyomában valami fájó boldogság, beljebb, egyre beljebb. Az asszony közönyösen fölállt. Odament a tükörhöz, leült elébe. ==- Nézd csak a hajamat, ide nézz. Ilyen fejjel búcsúztam el Keiklcsltől, micsoda szégyen. A lány hallotta a fésű surrogását. — 'Amikor apád meghalt — mondta lassan az asszony nem mertem fé- sülködnl. Valahányszor fésülködtem, elfelejtettem, mit csinálok. Amikor magamhoz tértem, az volt az érzésem, az apád ott áll, és várja, mikor fejezem már be. Kimikónak az jutott eszébe, hogy az anyja mindig megette az apja tányérjából a maradékot. Ügy érezte, valami magához húzza, va laml boldogság^ amitől sírnia kell. Az anyja biztosan azért adta oda neki a gránátalmát, hogy ne kelljen a gyümölcsöt eldobnia. Csakis azért. Meri szokásává lett, hogy a dolgokat nem szabad eldobni. Magára maradva ezzel a csak-neki- -szóló boldogsággal, Kimiko röstelke dett kicsit az anyja előtt. Mert ez a búcsúzás szívbéll volt akkor is, ha a fiú nem vette észre. És úgy érezte, most már akármeddig tud várni rá. Odanézett az anyjára. A nap végig pásztázta a keménypapírból készült ajtót, egészen a tükörig. Neki még mindig a térdén volt a gránátalma. Nem mert beleharapni. Gergely Agnes fordítása'
