Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-20 / 38. szám

It 3 ERŐMŰ A PATAKON 1 A liptói hegyekben kanyarog velünk az út. A csodás, erdős-hegyes környék nyár- színei ugyan már megkoptak, de ebben a rengetegben, a fák világában csodálatos az ősz. A Fekete-Vágót keressük, a piciny fo­lyócskát és a rajta épült különleges vízi erőművet. A hegyről farönköket vontató, ro­busztus murányi Iqfvak állják utunkat. A munkások eligazítanak: a vízi csoda — mondják — még kicsit feljebb van, de meg­éri továbbmenni, mert amit ott lát az em­ber, valóban nem mindennapi látvány. Síksághoz szokott szemünk tovább „csüng“ a táj szépségein, de igazán csak akkor nyitjuk tágra, amikor a völgykatlan­ban, 726 méter tengerszint fölötti magas­ságban egy hatalmas mesterséges tavat fe­dezünk fel, s mellette kicsiny épületet, ma­gát a vízi erőművet. Az igazgatóságon a SZISZ-elnököt keres­sük, s kellemes meglepetésben van részünk: az ifjúsági szövetség elnöke, Albert János mérnök Nagykaposról származik. Készsége­sen áll rendelkezésünkre, s máris indulunk terepszemlére. János büszkén mutatja mű­vét, művüket, lelkesedéssel beszél az épít­kezésről, az erőműről. Nem véletlenül vall­ja magáénak is ezt a hatalmas munkát, hi­szen 1977-ben, amikor a Fekete-Vágón meg­kezdődött az építkezés, ötödik alkalmazott­ként lépett a vállalat kötelékébe. Jelen volt minden munkafolyamatnál, látott, tud min­dent. Véglghajtunk a mesterséges tó partján. ' t . üj Albert János mérnök, az erőmű SZISZ-elnöke és megérkezünk a Fekete-Vághoz, ahhoz a ponthoz, ahol a folyócska vize befut a ha­talmas víztározóba. — Ezt a folyót könnyű volt elnevezni — Jegyzem meg a parton állva —, hiszen a víz színe valóban fekete, már-már korom­fekete. — Meglepő, de nagyon sötét színű a fo­lyó vize, míg a Fehér-Vágé, amellyel ké­sőbb egyesül, egészen fehér, kristálytiszta — mondja kísérőm. Jobban szemügyre veszem a hatalmas tá­rozót és a piciny folyót: valahogy túl nagy a kettő méretei közötti különbség. Albert János kitalálja gondolatomat: — A tározó víztartalma Jelenleg 3,7 mil­lió köbméter. Sok időbe telt, míg fel tud­tuk fogni ebből a kis folyóból, vagy inkább patakból ezt a hatalmas mennyiségű vizet, arról nem is beszélve, hogy közben a folyót sem hagyhattuk kiszáradni, tehát csak a víz egy részével gazdálkodhattunk. Kezdet­ben, amikor ide Jöttem, magam Is furcsál- lottam az ötletet, hogyan lesz majd ebből a piciny folyó vizéből villanyáram? ... — És hogyan lett? ' — Nos, itt a vízi erőművek egy különös tormáját épltertrtük meg. Az irreális lett vol­na, hogy az itteni terepadottságok közepet­te, egyszerűen víztározót építsünk, s abból engedjük a turbinákra a vizet, mert a víz­nek nincs nagy esése, és kicsi a patak víz­hozama. Másból, egy a világban meg rész­ben már itthon is a Jól bevált megoldásból kellett kiindulni. Hatszáz méterrel magasab­ban, a közeli Ismeretlen-domb tetején meg­építettünk egy másik, húszhektáros területű víztározót. Éjszakánként felszivattyúzzuk oda az alsó víztározóból a vizet, majd nap­közben a hegy gyomrában futó 3,6 méter átmérőjű csöveken leeresztjük a Kapian-tur- blnákra, így aztán már olyan nagy a víz­nek az esése, nyomása, hogy képes meghaj­tani a turbinákat, áramot termelni. Hirtelen arra gondolok, ami ilyenkor so­kaknak az eszébe Jutna: megéri, hiszen a- mit nyernek a réven, elvesztik a vámon. Vagy mégsem ...?-7-. Így ez csak részben igaz — mondja Albert János. — Részben azért, mert vízi erőművünk valóban veszteséges, ráfizeté­ses vállalkozás, de a dolgokat teljes mér­tékben más szemszögből kell szemlélni. Tud­ni kell, hogy a hagyományos vízi erőmű­vek, a gőz- és atomerőművek a nap hu­szonnégy órájában állandóan szinte egyfor­ma mennyiségű villamos energiát termelnek, viszont a nap 24 órájában az országnak nincs szüksége egyforma mennyiségű villa­mos energiára. A csúcs, amikor az ország legtöbbet fogyaszt, az a reggeltől kora dél­utánig terjedő Időszak. Ekkor üzemel a leg­több gyár, ekkor minden megawattra szük­ség van. Délután, este vagy éjszaka már Jó­val kevesebbre, tehát a fölösleges energia nincs kihasználva, képletesen mondva: el­úszik a semmibe. Ml pedig éppen ezt az ■ éjszakai olcsó, fölös ábámot, énergiát hasz­nosítjuk. ÉJszaká nyolt óra Jeforgása alatt az alsó tartályból felszivattyúzzuk a vizet, s napközben, amikor az országnak több áramra van szüksége, leengedjük, öt és fél óra alatt lezúdul a víz, így a nap csúcs­szakában termeljük az áramot. Tehát ak­kor, amikor a népgazdaságnak több villa­mos energiára van szüksége, már mi is áramot tudunk adni az országos hálózat­ba. Hat Francls-turblnával dolgozunk. Egy- -egy turbina óránként 800 megawatt ára­mot képes előállítani, s turbináink közel napi hat órát üzemelnek. Működési hatás­fokuk 74 százalékos, ami az ilyen vízi erő­műveknél Jó világátlagnak számít. Tehát az az éjszakai veszteségünk, amikor a vízi erő­mű Is villanyáram-fogyasztóvá válik, nap­közben a nemzetgazdaság számára óriási segítség, nyereség. Mondanom sem kell, hi­szen könnyű elképzelni: ml történne, ha napközben, energiakiesés miatt le kellene állniuk a termelőüzemeknek. S még egy adattal megpróbálom szemléltetni ennek az átszlvattyúzással működő vízi erőműnek a Jelentőségét, hatékonyságát: összehasonlítva a Liptovská Mara-1 tározó 370 millió köb­méter vizével, a mienk csak 3,7 millió köb­métert tartalmaz, ugyanakkor Liptovská Ma­rán 200 megawatt energiát állítanak elő, ml pedig csúcsidőben 660 megawattot, s Az alsó víztározó termeljük ezt lényegében kisebb beruhá­zással, kisebb költségekkel. 4 Vlsszamenet az erőmű épülete felé tar­tunk, s a hatalmas tározó, a gyönyörű kör­nyezet láttán akaratlanul Is felvetődik a kérdés: — Miért nem hasznosítják ezt a helyet egyebek mellett Idegenforgalmi, üdülési cé­lokra is? — Egyszerű az oka: a naponta történő átszivattyúzás következtében az alsó tar­tály vlzszlntje állandóan változik, hét mé­terrel emelkedik, illetve csökken. Ez élet- veszélyes lehetne a tó partján tartózkodók­ra. Az épületben megnézzük az erőmű szí- vét-agyát, az irányítóközpontot. — Hatvan alkalmazottja van az erőmű­nek, de valójában egy-egy műszakban négy (4IJ munkás biztosítja az üzemeltetést: két villanyszerelő és két gépész, hiszen min­den gombnyomásra, automatikusan, számí­tógépek segítségével működik. Ebben is el­értük, túlsrámyaMuk a világátlagot, _Az erp- mű display kljelZé^ö telefon-összeköttetés- bén áll a prágai áramelosztó központtal. Így pillanatokon belül tudnak reagálni az ország áramfogyasztásának változásaira, igényeire. Az erőműből felhajtunk a felső víztáro­zóhoz, amely 1160 tengerszint feletti ma­gasságban épült. Mehetnénk a hegy gyom­rában közlekedő kis fogaskerekű lifttel is, de inkább az aszfaltutat választjuk, hadd gyönyörködjünk még a tájban. Útközben azt is megtudjuk, hogy korábban, hat évvel ez­előtt Itt csak erdők voltak, éjtlntetlen terü­let, amely az utóbbi hat év során óriási vál­tozásokon ment keresztül. Az építők igye­keztek minél kevésbé megbolygatni a táj békéjét, nyugalmát, összhangját, s most, az építkezés befejeztével a lehetőségekhez mérten megpróbálnak mindent visszaállíta­ni eredeti állapotába: a kivágott fák he­lyébe újakat ültetnek, a felvonulási terü­leteket felszámolják, újra erdővé varázsol­ják. Néhány évvel ezelőtt erre még út sem volt, a mostani hét és fél kilométer hosz- szúságú aszfaltutat is az erőmű kedvéért építették. Negyedórán belül felérünk az Ismöretlen- -hegy tetejére. Előttünk a húszhektáros me­dence, benne 3,7 millió köbméter víz. Itt naponta huszonöt métert apad, illetve emel kedik a víz szintje. A háttérben szinte kar­nyújtásnyira a Magas-Tátra kicsit ködbe burkolódzott csúcsai. Pazar a látvány. Kí­sérőmtől megtudom, hogy, mint általában az egész beruházással, a felső tározónak az építésével is nagyon gyorsan elkészül­tek. Futószalagon érkezett ide a közel fél­millió köbméter beton. Mint érdekességet, azt is elmondja, hogy a hatalmas meden­ce alatt folyosók húzódnak. A folyosókban ellenőrzik, hogy a beton nem ereszti-e át. a vizet, nlncs-e valahol szivárgás. Ilyesmi­re eddig még nem volt példa. Egyelőre — s remélhetőleg, továbbra is — minden a Ez a patak a Fekete-Vág legnagyobb rendben zajlik, kevés az üzem- hiba, folyamatosan tudnak dolgozni, ára­mot termelni. Közel egy éve már teljes ütemben működik az erőmű. Pillanatnyilag a tereprendezés és az utómunkálatok foly­nak. A cél: a terepet visszaállítani lehető­leg eredeti állapotába, hogy a környezet- védők, az Alacsony-tátrai Nemzeti Park igazgatósága is elégedett legyen, ml pedig, a fogyasztók állandóan kapjunk villanyára­mot. ZOLCZER lANOS A szerzó felvételei A felsű víztározó egy része Az erőmű irányitóközpontja

Next

/
Thumbnails
Contents