Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-13 / 37. szám

A TrenCln közelében tekvO Ladcen él. Nemrég vásárolt egy családi házat, a Vág bal partján, amelyhez pajta és telek is tartozik, és amely mögött most már egy 12 kilowatt teljesítményű szélerömű is áll. Nem tudom, hogy a fényképen látszik-e, mekkora monstrum, de egy biztos, nem néz­ném ki ebből a munkaruhába bújt mérnök­emberből azt a nagy tudást és bátorságot, amire szükség volt ahhoz, hogy felállítsa és működtesse saját maga készítette szél­erőművét. A helikopter légcsavarával fel­szerelt erőművet ugyanis csak egy nagy teljesítményű autódaruval tudták a helyére emelni. Peter Dobrodenka amolyan hobbis, boga­ras ember, öreg autókat bügyköl, régi tí­pusú fegyvereket, fokosokat, kardokat ko­vácsol megrendelésre a filmeseknek, a te­levíziónak és másoknak. Mindez látszik már, amikor belépünk az udvarra. Széllapátok, helikopter-légcsavarok hevernek a fűben, ugyanis vendéglátónk szándékában vari egy nagyobb szélerőművet is építeni. Az enge­délye az illetékesektől már megvan. Kinn, odébb, a Vág partján építi majd fel, mert ha a 30 méter hosszú lapátokat megpröge- tl a szél, az bizony már nagy zajt csap és Dobrodenka mérnök nem szeretné zavarni • falu lakóit 4— Ml váltotta ki kezdeményezését — kérdjük, miközben Csodáljuk a Jó formájú prototípust ott fenn a torony tetején. 4-< A szükség meg a kedvtelésem. Megle­hetősen nagy. a villanyáram-fogyasztásom. Stefan Sivofí: Nem volt mindegy, mit mondanak az emberek, amikor az erőművet ledöntötte a szél. MERÉSZ ÖTLET MEGVALÓSÍTÓI «•iMBak a kemencét kell ffitenem, hanem az esztergapadjaim Is sok villanyt fogyasz­tanak; M KI tervezte az erőművet? w Jómagam. Amikor nekiláttam, nem Is­mertem semmilyen konkrét tervet, Csak a- mlkorra elkészültem. Jutottam hozzá a 30- as években gyártott hasonló felszerelés pon­tos leírásához. <— Hogyan sikerült kiviteleznie Ilyen tö­kéletesen az erőművet? w Gépészmérnök vagyok és kezdetben tervezőként dolgoztam. Emellett a metallur­giával Is sokat foglalkoztam. Saját magam szerelem be a különböző szerszámgépeimet. Így aztán amikor foglalkozni kezdtem a szél­erőmű gondolatával, fokozatosan megoldót Peter Dobrodenka mérnök. fám az egészet. Az erőmű kész, működik. Most már csak a kábeleket, kapcsolókat kellene beszerelni. Ugyanis eredetileg úgy képzeltem, hogy akkor használom majd az erőművet, ha fúj a szél, akkor olvasztok fémet, kovácsolok stb. Igen ám, de egyszer fúj a szél akár két-három napig is, máskor meg egymást követik a szélcsendes napok. Ilyenkor aztán mit csináljon az ember? A félig megolvasztott fémet nem lehet formá­ba önteni, ezért az mutatkozik a legjárha­tóbb útnak, ha a szélerőművet rákapcsolom az országos hálózatra. S ha fúj a szél, megy a malom, termeli az áramot az üzemeltető­jének, de a hálózatba is, ha meg nem, ak­kor a tulajdonosa szükség szerint a háló­zatból fogyaszt. Szóval adok-veszek alapon elszámolom a különbözetet. A világon min­denütt így hasznosítják a szél energiáját, ez a leggazdaságosabb megoldás. Az állam­nak nem kell beruháznia új erőműbe, és ugyanákkor az én munkám, ötletem is ér­vényesül. Voderadyban tanácstalanok vagyunk. Hiá­ba keressük a szélerőmű állítólag messziről látszó „tornyát“, a község látteréböl csak a templom és egy víztároló tornya ágasko­dik. Még a szövetkezet portása sem nagyon biztat: i— Jelenleg, sajnos, nem működik — mondja lemondóan* A tavaly nagy feltűnést keltő szélerömű- röl a szövetkezeti műhely vezetője, Stefan Slvoft tájékoztat bennünket. — Tavaly beneveztünk a széleróművel a SZISZ SZKB és az Elektrón folyóirat pá­lyázatára. A télen már ez a szélerömű me­legítette az 1200 literes tartály vizét. Megtudjuk, hogy a szövetkezet talpraesett fiataljai további három szélerömű építését tervezik. A generátornak egyébként neve is van: Avoder, amiben nyilván benne van a község neve. Stefan Slvofi beszél a szövetkezet fiatal­jainak problémáiról, többek között az erő­mű ötletének születéséről és arról, hogy hogyan fogadták a szövetkezet tagjai a fia­talok kezdeményezését. — Különösképp nem támogattak bennün­ket, ellenkezőleg. Kétségbe vonták az erő­mű létjogosultságát: minek ez, csak a pén­zünket pazaroljátok, mondogatták, és ami­kor az erőművet egy hirtelen támadt vihar ledöntötte, kárörvendően mosolyogtak. És Ezek a tárcsák egy ezerkétszáz literes tartály vizét melegítették a szövet­kezet számára — mondja Stefan Sivoíi a voderadyi szövetkezet vezetője. Az ember szinte hangyának érzi magát Pe­ter Dobrodenka mérnök széletőműye alatt, öt viszont a teljesítménye nem elégíti ki, ezért egy újabb erőmű építését tervezi, a- mely tízszerte több villamos energiát fog majd termelni. ez bizony nem volt jó biztatás. Sokat dol­goztunk a szerkezeten, főleg szabadidőnk­ben. Csak akkor hagyott alább egy kicsit az Izgalom, higgadtak le a kedélyek, ami­kor az erőművet újra felállítottuk, és az üzemelni kezdett. Heteken, sőt hónapokon keresztül melegítette a vizet. — Az erőmű tehát bevált; lehet, hogy so­rozatgyártásra is alkalmas? — Véleményünk szerint sok még rajta a javítani való. De nagyon örülnénk, ha öt­letünket valóban szakavatott emberek to­vább tökéletesítenék, sorozat-gyártásra is alkalmas szerkezetté. A világon már számos korszerűbb kivite­lezésű széjerömű működik. Hollandiában egy húsz szélerőraűből álló telep építését határozták el, és a Szovjetunióban is egyre intenzivebben kísérleteznek a szél energiá­jának hasznosításával. Magyarországon a gyöngyösi gépgyárban Európa egyik legna­gyobb szélerőművét fejlesztették íti. A szél­erőmű gondolata tehát nem új keletű, csak egy Időre megfeledkeztünk róla, s nemcsak mi, hanem az egész világon. Egyszerűen azért, mert a körülmények nem kényszerí- tettek bennünket arra, hogy foglalkozzunk a szél 'erejének hasznosításával. Ez a gon­dolat viszont egyre aktuálisabb. Egyre nép­szerűbbek lesznek a napkollektorok, újra felfedeztük a már leírt mlnterőműveket és mint írásunkból is látszik, nagyon sokan a szelet is járomba fogják. Jó lenne hát. ha nem mosolyognánk azokon, akik Ilyen me­rész ötletek megvalósítására vállalkoznak, hiszen a hagyományos energiaforrások ki­apadóban vannak. Kép és szöveg: NÉMETH 1STVÄN ZOLCZER JÁNOS Ernő hadnagy Egy harminc év körüli fiatalember vékony, divatos dzsekiben és bár­sonynadrágban lép a politikai pa­rancsnokhelyettes irodájába. Bizonyé­ra ügyfél, gondolom. De nem, előirás- szerűen megáll az ajtóban, kicsit ki­húzza magát, és Jelent: — őrnagy elvtórs. Nagy Ernő hadnagy, paran­csára megjelenteml — Na jó. Gyere ülj lel Tudom, sze­retsz beszélni, most kedvedre beszél­hetsz — tessékeli tovább a fiatal rendőrhadnagyot a politikai parancs­nokhelyettes. Nagy Ernő csodálkozik, miért ép­pen őt választottuk ki, hiszen nagyon sok fiatal'dolgozik a komáromi Já­rási rendőrkapitányságon. — Érdekel, hogy ml vezetett erre a pályára, hiszen úgy tudom, gépipa­ri szakközépiskolát végeztél. — Igen, de már iskoláskoromban nagyon érdekelt a rendőrség mun­kája, s amint arra alkalom nyílt, je­lentkeztem. — Közvetlen az érettségi után? Nem, előbb letöltöttem a kétéves katonai szolgálatot. — Hogyan történt a Jelentkezésed? Bejöttél, és azt mondtad: kérem, én rendőr akarok lennil? — Majdnem szó szerint így tör­tént. Engem senki sem beszélt rá e pályára, és nem is volt a környeze­temben olyan, aki útbaigazítást adott volna. Mindig szerettem az önállósá­got, ebben a kérdésben is csupán a saját tejem után mentem. Bejöttem ide a kapitányságra, elmondtam, mit akarok. Legnagyobb meglepetésemre a formalitások sem tartottak túl so­ká. Elég hamar bekerültem a köte­lékbe. — De azért gondolom, rögtön nem álltái szolgálatba?. — Ez természetes. Először meg kel­lett ismernem a munkámat, a szolgá­lati előírásokat, szabályzatot. Részt vettem néhány tanfolyamon, majd el­küldték a közbiztonsági szervek zász­lósiskolájába. Amikor elvégeztem, visszakerültem ide, Komáromba. — Milyen volt a zászlösiskota? — Bevallom, könnyebbnek gondol­tam. Majdnem annyit kellett tanulni, mint az érettségire. A szaktantárgya­kat nagyon komolyan vették. — Az iskola elvégzése után milyen beosztásba kerültél? — Szakelőadó lettem, és különbö­ző bűnvádi eljárásokban dolgoztam. — Jelenleg a 02-es osztályon dolgo­zol, de ebből nehéz kitalálni, mi a feladatod, a szakterületed. — Ezen az osztályon a gazdasági bűnözéssel foglalkozunk. Elég nehéz terület, az ügyek nagyon bonyolul­tak. Korábban már néhány más osz­tályon is dolgoztam, de ilyen nehéz feladatokkal sehol sem találtam ma gara szemben, mint Itt. Nagyon nagy odafigyelést követel a mostani be­osztásom, sőt, jő lenne, ha egy ki­csit több gyakorlattal rendelkeznék. — Ezt te mondod vagy a felette­seid? — .A feletteseim, gondolom, elége­dettek velem, de én néha nehéz hely­zetben érzem magam. — Milyen esetekkel foglalkoztok leggyakrabban az osztályokon? — Sajnos, az utóbbi években elsza­porodtak a közvagyon elleni bűnté­nyek. Az ügyek a legtöbb esetben bo­nyolultak, nagy körültekintést igé­nyel a tettesek, a bűnösök leleplezé­se. — Azzal kezdtük ezt a beszélge­tést, hogy a legfiatalabbak közé tar­tozol itt a közbiztonsági szerveknél. — Ogy érzem. Igen. Nálunk Is van Ifjúsági alapszervezet, amelynek mun­kája és küldetése hasonlít a civil szervezetekéhez. Rendezvényeink sok rétűek, sokat foglalkozunk főleg a pionírokkal. Szeretünk sportolni, szó­rakozni, mint a legtöbb fiatal. — Es a szabadidő? — Nagyon szerelem a természetet, í Szenvedélyes halász vagyok, ha a hétvégén nincs rendkívüli elfoglalt­ságom, akkor azt az időt a vízparton töltöm. Kamocsal Imre

Next

/
Thumbnails
Contents