Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-13 / 37. szám

A

TrenCln közelében tekvO Ladcen él.

Nemrég vásárolt egy családi házat, a Vág bal partján, amelyhez pajta és telek is tartozik, és amely mögött most már egy 12 kilowatt teljesítményű szélerömű is áll. Nem tudom, hogy a fényképen látszik-e, mekkora monstrum, de egy biztos, nem nézném ki ebből a munkaruhába bújt mérnökemberből azt a nagy tudást és bátorságot, amire szükség volt ahhoz, hogy felállítsa és működtesse saját maga készítette szélerőművét. A helikopter légcsavarával felszerelt erőművet ugyanis csak egy nagy teljesítményű autódaruval tudták a helyére emelni.

Peter Dobrodenka amolyan hobbis, bogaras ember, öreg autókat bügyköl, régi típusú fegyvereket, fokosokat, kardokat kovácsol megrendelésre a filmeseknek, a televíziónak és másoknak. Mindez látszik már, amikor belépünk az udvarra. Széllapátok, helikopter-légcsavarok hevernek a fűben, ugyanis vendéglátónk szándékában vari egy nagyobb szélerőművet is építeni. Az engedélye az illetékesektől már megvan. Kinn, odébb, a Vág partján építi majd fel, mert ha a 30 méter hosszú lapátokat megpröge- tl a szél, az bizony már nagy zajt csap és Dobrodenka mérnök nem szeretné zavarni • falu lakóit

4— Ml váltotta ki kezdeményezését — kérdjük, miközben Csodáljuk a Jó formájú prototípust ott fenn a torony tetején.

4-< A szükség meg a kedvtelésem. Meglehetősen nagy. a villanyáram-fogyasztásom.

Stefan Sivofí: Nem volt mindegy, mit mondanak az emberek, amikor az erőművet ledöntötte a szél.

MERÉSZ ÖTLET MEGVALÓSÍTÓI

«•iMBak a kemencét kell ffitenem, hanem az esztergapadjaim Is sok villanyt fogyasztanak;

M KI tervezte az erőművet? w Jómagam. Amikor nekiláttam, nem Ismertem semmilyen konkrét tervet, Csak a- mlkorra elkészültem. Jutottam hozzá a 30- as években gyártott hasonló felszerelés pontos leírásához.

<— Hogyan sikerült kiviteleznie Ilyen tökéletesen az erőművet?

w Gépészmérnök vagyok és kezdetben tervezőként dolgoztam. Emellett a metallurgiával Is sokat foglalkoztam. Saját magam szerelem be a különböző szerszámgépeimet. Így aztán amikor foglalkozni kezdtem a szélerőmű gondolatával, fokozatosan megoldót

Peter Dobrodenka mérnök.

fám az egészet. Az erőmű kész, működik. Most már csak a kábeleket, kapcsolókat kellene beszerelni. Ugyanis eredetileg úgy képzeltem, hogy akkor használom majd az erőművet, ha fúj a szél, akkor olvasztok fémet, kovácsolok stb. Igen ám, de egyszer fúj a szél akár két-három napig is, máskor meg egymást követik a szélcsendes napok. Ilyenkor aztán mit csináljon az ember? A félig megolvasztott fémet nem lehet formába önteni, ezért az mutatkozik a legjárhatóbb útnak, ha a szélerőművet rákapcsolom az országos hálózatra. S ha fúj a szél, megy a malom, termeli az áramot az üzemeltetőjének, de a hálózatba is, ha meg nem, akkor a tulajdonosa szükség szerint a hálózatból fogyaszt. Szóval adok-veszek alapon elszámolom a különbözetet. A világon mindenütt így hasznosítják a szél energiáját, ez a leggazdaságosabb megoldás. Az államnak nem kell beruháznia új erőműbe, és ugyanákkor az én munkám, ötletem is érvényesül.

Voderadyban tanácstalanok vagyunk. Hiába keressük a szélerőmű állítólag messziről látszó „tornyát“, a község látteréböl csak a templom és egy víztároló tornya ágaskodik. Még a szövetkezet portása sem nagyon biztat:

i— Jelenleg, sajnos, nem működik — mondja lemondóan*

A tavaly nagy feltűnést keltő szélerömű- röl a szövetkezeti műhely vezetője, Stefan Slvoft tájékoztat bennünket.

— Tavaly beneveztünk a széleróművel a SZISZ SZKB és az Elektrón folyóirat pályázatára. A télen már ez a szélerömű melegítette az 1200 literes tartály vizét.

Megtudjuk, hogy a szövetkezet talpraesett fiataljai további három szélerömű építését tervezik. A generátornak egyébként neve is van: Avoder, amiben nyilván benne van a község neve.

Stefan Slvofi beszél a szövetkezet fiataljainak problémáiról, többek között az erőmű ötletének születéséről és arról, hogy hogyan fogadták a szövetkezet tagjai a fiatalok kezdeményezését.

— Különösképp nem támogattak bennünket, ellenkezőleg. Kétségbe vonták az erőmű létjogosultságát: minek ez, csak a pénzünket pazaroljátok, mondogatták, és amikor az erőművet egy hirtelen támadt vihar ledöntötte, kárörvendően mosolyogtak. És

Ezek a tárcsák egy ezerkétszáz literes tartály vizét melegítették a szövetkezet számára — mondja Stefan Sivoíi a voderadyi szövetkezet vezetője.

Az ember szinte hangyának érzi magát Peter Dobrodenka mérnök széletőműye alatt, öt viszont a teljesítménye nem elégíti ki, ezért egy újabb erőmű építését tervezi, a- mely tízszerte több villamos energiát fog majd termelni.

ez bizony nem volt jó biztatás. Sokat dolgoztunk a szerkezeten, főleg szabadidőnkben. Csak akkor hagyott alább egy kicsit az Izgalom, higgadtak le a kedélyek, amikor az erőművet újra felállítottuk, és az üzemelni kezdett. Heteken, sőt hónapokon keresztül melegítette a vizet.

— Az erőmű tehát bevált; lehet, hogy sorozatgyártásra is alkalmas?

— Véleményünk szerint sok még rajta a javítani való. De nagyon örülnénk, ha ötletünket valóban szakavatott emberek tovább tökéletesítenék, sorozat-gyártásra is alkalmas szerkezetté.

A világon már számos korszerűbb kivitelezésű széjerömű működik. Hollandiában egy húsz szélerőraűből álló telep építését határozták el, és a Szovjetunióban is egyre intenzivebben kísérleteznek a szél energiájának hasznosításával. Magyarországon a gyöngyösi gépgyárban Európa egyik legnagyobb szélerőművét fejlesztették íti. A szélerőmű gondolata tehát nem új keletű, csak egy Időre megfeledkeztünk róla, s nemcsak mi, hanem az egész világon. Egyszerűen azért, mert a körülmények nem kényszerí- tettek bennünket arra, hogy foglalkozzunk a szél 'erejének hasznosításával. Ez a gondolat viszont egyre aktuálisabb. Egyre népszerűbbek lesznek a napkollektorok, újra felfedeztük a már leírt mlnterőműveket és mint írásunkból is látszik, nagyon sokan a szelet is járomba fogják. Jó lenne hát. ha nem mosolyognánk azokon, akik Ilyen merész ötletek megvalósítására vállalkoznak, hiszen a hagyományos energiaforrások kiapadóban vannak.

Kép és szöveg: NÉMETH 1STVÄN ZOLCZER JÁNOS

Ernő hadnagy

Egy harminc év körüli fiatalember vékony, divatos dzsekiben és bársonynadrágban lép a politikai parancsnokhelyettes irodájába. Bizonyéra ügyfél, gondolom. De nem, előirás- szerűen megáll az ajtóban, kicsit kihúzza magát, és Jelent: — őrnagy elvtórs. Nagy Ernő hadnagy, parancsára megjelenteml

— Na jó. Gyere ülj lel Tudom, szeretsz beszélni, most kedvedre beszélhetsz — tessékeli tovább a fiatal rendőrhadnagyot a politikai parancsnokhelyettes.

Nagy Ernő csodálkozik, miért éppen őt választottuk ki, hiszen nagyon sok fiatal'dolgozik a komáromi Járási rendőrkapitányságon.

— Érdekel, hogy ml vezetett erre a pályára, hiszen úgy tudom, gépipari szakközépiskolát végeztél.

— Igen, de már iskoláskoromban nagyon érdekelt a rendőrség munkája, s amint arra alkalom nyílt, jelentkeztem.

— Közvetlen az érettségi után?

Nem, előbb letöltöttem a kétéves

katonai szolgálatot.

— Hogyan történt a Jelentkezésed? Bejöttél, és azt mondtad: kérem, én rendőr akarok lennil?

— Majdnem szó szerint így történt. Engem senki sem beszélt rá e pályára, és nem is volt a környezetemben olyan, aki útbaigazítást adott volna. Mindig szerettem az önállóságot, ebben a kérdésben is csupán a saját tejem után mentem. Bejöttem ide a kapitányságra, elmondtam, mit akarok. Legnagyobb meglepetésemre a formalitások sem tartottak túl soká. Elég hamar bekerültem a kötelékbe.

— De azért gondolom, rögtön nem álltái szolgálatba?.

— Ez természetes. Először meg kellett ismernem a munkámat, a szolgálati előírásokat, szabályzatot. Részt vettem néhány tanfolyamon, majd elküldték a közbiztonsági szervek zászlósiskolájába. Amikor elvégeztem, visszakerültem ide, Komáromba.

— Milyen volt a zászlösiskota?

— Bevallom, könnyebbnek gondoltam. Majdnem annyit kellett tanulni, mint az érettségire. A szaktantárgyakat nagyon komolyan vették.

— Az iskola elvégzése után milyen beosztásba kerültél?

— Szakelőadó lettem, és különböző bűnvádi eljárásokban dolgoztam.

— Jelenleg a 02-es osztályon dolgozol, de ebből nehéz kitalálni, mi a feladatod, a szakterületed.

— Ezen az osztályon a gazdasági bűnözéssel foglalkozunk. Elég nehéz terület, az ügyek nagyon bonyolultak. Korábban már néhány más osztályon is dolgoztam, de ilyen nehéz feladatokkal sehol sem találtam ma gara szemben, mint Itt. Nagyon nagy odafigyelést követel a mostani beosztásom, sőt, jő lenne, ha egy kicsit több gyakorlattal rendelkeznék.

— Ezt te mondod vagy a feletteseid?

— .A feletteseim, gondolom, elégedettek velem, de én néha nehéz helyzetben érzem magam.

— Milyen esetekkel foglalkoztok leggyakrabban az osztályokon?

— Sajnos, az utóbbi években elszaporodtak a közvagyon elleni bűntények. Az ügyek a legtöbb esetben bonyolultak, nagy körültekintést igényel a tettesek, a bűnösök leleplezése.

— Azzal kezdtük ezt a beszélgetést, hogy a legfiatalabbak közé tartozol itt a közbiztonsági szerveknél.

— Ogy érzem. Igen. Nálunk Is van Ifjúsági alapszervezet, amelynek munkája és küldetése hasonlít a civil szervezetekéhez. Rendezvényeink sok rétűek, sokat foglalkozunk főleg a pionírokkal. Szeretünk sportolni, szórakozni, mint a legtöbb fiatal.

— Es a szabadidő?

— Nagyon szerelem a természetet, í Szenvedélyes halász vagyok, ha a

hétvégén nincs rendkívüli elfoglaltságom, akkor azt az időt a vízparton töltöm.

Kamocsal Imre