Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-13 / 37. szám
«Ms M ár több évszázada hallatszik az Orllce hegység alatt a cslpkeve- rű pálcák jellegzetes hangja, ez a különleges, andalító zene, amely a hófehér szépséget elővarázsoló ügyes kezeket dicséri. Életünk a hengeres párna és a verópálcák K- mondogatták a hajdani asszonyok, akik számára a legtöbb esetben a cslpkeve- rés volt az egyedüli megélhetési forrás. Mielőtt a népművész munkába kezdene, mtntarajzot . tartalmazó pergament erősít a szárított erdei fűvel kitömött hengeres párnára, A minta szerint kitűzött gombostűk közé a veró pálcákra csavart fonalakat változatos vezetéssel hurkolja, Telnek az órák, és a csip- keverö keze alatt a legcsodálatosabb minták látnak napvilágot. Ez az ősi, becses mesterség nemcsak az OrUce-hegység. az Érchegy- ' ség és b Sumava kOrnvékl nagymamák kiváltsága, mint ahogy sokan hihetnék, u- gyanls az Orllce-hegység tövében a csipke megfiatalodott, amit a VamberkI Cslp- keverő Szövetkezetben tett ^ látogatásunk Is bizonyít NEMZEDÉKEK TALÁLKOZÁSA A tágas műhelyekben tl- zennyolc-tlzenkllenc éves lányok hajolnak a hengeres párnák fölé. Szőkék és barnák, komolyak és vidámak. Az asztalok között mosolygó középkorú asszony sétál, Időről Időre megáll valamelyik lány mellett, megnézi a születő csipkemlntát; s ha megérdemlik, dicsérő szavakkal sem fukarkodik. A vert csipkét készítő tizemrészleg vezetője, Anna Stérbová a vamberkI szövetSTERSÉG kezet élenjáró szakemberei közé tartozik. Nem is olyan régen határainkon túl több száz nézőt ejtett ámulatba művészetével. Anna StSrbo- vá most Jindra Cervtnková majdnem kész munkája fölé hajol. Jindra nemrég szerzett szakmunkás képesítést. Gyermekkorától vonzotta a csipkeverés, és néhány alapműveletet már ellesett a szintén cslpkekészítéssel foglalkozó nagymamájától. Valamikor a férfiak Is nagy sikerrel forgatták a ve- rőfát — mondja Anna Stérbová, miközben mesél az első sajátkezűleg készített vert csipkéről, az itteni kétéves Iskolában folytatott tanulmányairól és 1955-ről, amikor kilencévi gyakorlattal a háta mögött belépett a Vam- berki Cslpkeverő Szövetkezetbe. Akkor még nem tudta, hogy sok nehézséggel kell majd szembenéznie. Mert néha valóban nyomasztó pillanatokat élt át, főleg azokban az Időkben, amikor a csipkeverést a kihalás fenyegette. Az Itteni emberek kitartásának köszönhető, hogy végül is minden jóra fordult. De ne vágjunk a dolog elébe. > • KELLŐ PILLANATBAN A finom cfinrlhól. gombostűktől és nem utolsősorhan a fiatal láncok kezének ügyességébUl szüleinek a csipkeköltemények. — 'Az Igazsághoz tartozik, hogy 8 vamberkI csipke Itthon és a nagyvilágban mindig Is jó hírnévnek örvendett, egyik elismerést a másik után szerezte. Érmekkel tért haza a brugge-1, a bécsi, a moszkvai,' a brüsszeli világkiállításokról, s a montreali világkiállításnak szintén slágerei közé tartozott. Akkor még ügy tűnt, hogy minden rendben van, de az előrelátó szakembereket már nyugtalanította a kérdés: ml lesz húsz-harminc év múlva, hiszen a csipkeveréssel kizárólag a közép- és Idősebb korosztály foglalkozott, a fiatalokat nemigen érdekelte. Még szerencse, hogy kellő pillanatban született egy jő ötlet: Vamberkben csipke- verők számára szakmunkásképzőt kell létesíteni. S ezzel megkezdődtek a tárgyalások, levelezések, pedagógusokra, szakoktatókra, tantermekre és teljesen új tantervre volt szükség. Segítő kezekből nem volt hiány, így az összefogás eredményeként 1976-ban a padokba ülhettek az első szakmunkástanulók, s megkezdődött a maga nemében nemcsak hazánkban, hanem Európában Is egyedülálló szakmunkásképzés. A kézi cslpkeve- rés hagyományát megmentették az utókor számára. A kezdeti nehézségeket erős akarattal és nagy lelkesedéssel sikerült leküzdeni. A vamberkI szövetkezet gyakorlóközpontjáből évről évre szakképzett csipkekészl- tők kerülnek ki. Az elméleti Ismereteket a lányok a Hronovl Textilipart Szaktanintézetben szerzik, míg a szakma gyakorlati részét Vamberkben sajátítják el. Sok érdekes tárgyat tanulnak, a cslpkeverés titkaiba Anna Stérbová avatja be őket. CSIPKEVERÖ ISKOLA — Amióta a mutikámon kívül tanítással Is foglalkozom, sok lányt megismerhettem — mondja a vezetőnő. — A Zenit- és az Ifjúsági alkotóversenyeken sok ügyes lányunk munkáját értékelte a zsűri. Én is elgyö- nyörködöm azokban a művészi alkotásokban, amelyeket tanítványaink a záróvizsgára készítenek. Ezekre a csipkékre tekinteni mindig szivet melengető érzés. Ilyenkor tudatosítom,' hogy nekem Is van valami részem az új szakemberek képzésében, mert bennük látom e szép mesterség jövőjének biztosítékait. Van jövője a vert csipkének. A munkaerő- hiányt megszüntettük, és ezzel sikerült megelőzni ennek a népművészeti ágnak a kihalását Évente húsz képzett fiatal hagyja el a szaktanlntézetet Ez a pálya egyre vonzóbb, amit az is fényesen bizonyít, hogy többen jelentkeznek Intézetünkbe. mint ahányat felvehetünk. Abban az üzemrészlegben, amelynek Anna Stérbová a vezetője, a szaktanintézet friss végzősei dolgoznak. Iveta Buéková, Dagmar fi- ronéová és a többiek azt vallják, hogy Itt jó szemre, kézügyességre és sok türelemre van szükség; munkájuk varázsát az adja meg, hogy ujjaik ügyessége nyomán valami szép születik, ami a vásárlók csodálatát is kivívja. A másodikos lányok — akiknek a tanműhelyeik Lupenicében vannak — u- gyancsak ezen a véleményen vannak. Amikor hozzájuk látogattunk, Ivana Ze* zulková mesternő irányításával éppen szalagcslpkét készítettek. Ezek a tizenhat-tizenhét éves lányok már elsajátították a^cslpkekészltés alapjait, a cérnával, gombostűvel való bánást. A BIZALOM KIFIZETŐDÖTT Nincs párja hazánkban a VamberkI Csipkeverő Szövetkezetnek. Az itt dolgozók mindig valami új után kutatnak. Volt Idő, amikor csökkent a klasszikus csipke iránti kereslet, de ők ekkor sem ültek karba tett kézzel, hanem térítőkét, bizsut, csipkével díszített ruhákat kezdtek készíteni. Az új ruhamodelleken jól érvényesülnek a régi népi motívumok. A vamberklek érdeme Is, hogy lányaink, asz- szonyalnk a legutolsó divat szerint öltözködhetnek. A csipkpverés művészete virágzik Vamberkben, s ez a szövetkezet nem tévesztve szem elöl a jó ízlést és az esztétikát, a hagyományos eljáráson kívül új anyagokkal, lurex, alux, lykocel, sőt ezüst és rézdrót alkalmazásával Is kísérletezik. A sikerben nagy része van a neves művészekkel való együttműködésnek Is. Mindezeket Stanislav Suchomel mérnöktől, a termelőszövetkezet műszaki részlegének vezetőjétől és Vladimira Doleialo- vá mérnöknőtől tudom meg, aki a kereskedelmi részleget Irányítja. Még sok termékről — térítőkről, estélyi ruhákról ... — beszélnek. Állandóan nő a vásárlók érdeklődése a cslpkeverő műhelyekben elővarázsolt szépségek Iránt, és mint látogatásom során tapasztalom, a fiatalokba vetett bizalom kifizetődött. T. E. találkozásom egy VOLT MAGÁNYOSSAL E ste tíz óra felé lehetett. Barátaimmal hazafelé hajtottunk. A kocsiban azon gondolkodtam, mi lyen jó érzés Is szabadnak lenni, függetlennek rnlndenkltől, s nem érezni a szeretet sokszor fojtogató indáit. Most hazamegyek a szépen berendezett laké somba, kényelmesen véglgdőlök az ágyamon, és lehet, olvasni fogok, lehet, bekapcsolom a tévét. Éppen araikor erre gondoltam, hirtelen egy ember figyelmetlenül az úttestre lépett. — Vlgyázzl — kiáltottam, de már késő volt. Barátom nem tudott lefékezni, a kocsi elkapta a gyalogost. Azonnal kiszálltunk a kocsiból, báttuk, hogy komolyabb baj nem történt, de így Is nagyon megijedtünk. A szerencsétlenül járt Idős embPM beszállítottuk a kórházba. A kórház csarnokában egy kéréssel fordult hozzánk: — Nagyon szépen kérem önöket, értesítsék a hozzátartozóimat, hogy Indiának róla, hol 'agyők. Amikor azonban szerettei elmét kértük, kiderült, hogy lényegében nincs senkije. Láttuk, hogy erősen gondolkodik, sorra vesz mindenkit, vajon kire Is számíthat e pillanatban. A szomszédokra talán? Nem, nekik nagyon sok a munkájuk. Töprengett, s hirtelen felcsillant a szeme. Eszébe jutott egy asszony, akinek segíteni szokott a ház körül. Rá biztosan számíthat, hiszen már régóta Ismeri. Igen, ő biztosan gondjaiba veszi, utóvégre, amikor az asszony volt beteg, mindent megcsinált neki, amire csak szüksége volt. Megkaptuk a címet, ml azonnal odasiettünk. Az asz- szonyt otthon találtuk. Elmondtuk neki a történteket. — Itt egy jegyzék, egy két olyan apróság van rá felírva, amire szüksége van egy betegnek a kórházban: fogkefe, fogpaszta, szappan... Az asszony csak nézett ránk mérgesen, aztán éktelen kiabálásba kezdett: — Hát ml vagyok én neki?! Talán a felesége? Nem érdekel, hol van, ml történt vele. Csak nem gondolják, hogy én fogom ót ápolni?! Elég a magam baja így Is... Megsemmlsülten álltunk az ajtóban. Másnap meglátogattuk idős Ismerősünket a kórházban, átnyújtottunk neki egy csomagot, benne a kért dolgok. Hálásan nézeti ránk, valakik számára mégiscsak fontos volt. Ekkor értettem meg. hogy kell a család mert az embernek kell valahová és valakihez tartoznia. Általam lesz erősebb a másik, a harmadik, a többi, s nélkülük lehetek én gyenge és elhagyatott. Vontszemö Rita
