Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-30 / 35. szám

•Hl 5

^ odáljuk az égbe njrúlö ha- C gyeket, vágyunk a megnyug- •• tatő, árnyas erdei sétákra, újabb ás újabb városokat, nyOzsgS metropolisokat akarunk megismerni, de azért valljuk be őszintén, ha csak tehetjük, nyáron mégiscsak tengerhez akarunk utazni.

Aki megjárta már Jugoszlávia, Olaszország divatos fürdőhelyeit, ajkbiggyesztve vette tudomásul, hogy Romániát választottam úticélul, a szerényebbek, akik eddig megelégedtek a közeli folyóparti sütkérezéssel is, a szokásos szöveggel álltak elő: „De Jő neked, én még nem láttam a tengert.“

Amikor Mamalán a lágy homokra huppantam, s vagy öt percig merengve néztem a tengert, a látóhatárig nyúló vizet, az Időről Időre fehér taréjjal kicsapódó hullámokat, akaratlanul Is mindkét vélemény eszembe Jutott, s megfogalmazódott mellé az enyém is: egyáltalán nem bánom, hogy ide jöttem. Különösen azért nem, mert tudtam, nemcsak Itt fogok sütkérezni, úszkálni, hanem végigjárom a román tengerpart szinte minden jelentősebb helységét, és nemcsak baröltözött főpincér. Nadrágja hófehér posztóból készült, zekéje hímzett, zsl- nóros. Az Illatos húst nekünk tálalták, roston sült bárány volt, ízletes, ropogós, bármelyik ínyenc megnyalhatta volna utána mind a tíz ujját. A törökös kávét, apró findzsákból ön- tögetve, már kellemes román népzene kíséretében fogyasztottuk. Utána: Irány a tenger, a strand.

Forrón tűzött a nap, de a tenger hullámai hűsítőén hatottak. Magunk Is csodálkoztunk, hogy ebben az édes semmittevésben Is milyen gyorsan telik az Idő. Csakhamar eljött értünk az autóbusz, amely állandó szálláshelyünkre, Eforie Südre vitt bennünket. Onnan Indultunk másnap Constantába, ahol nem annyira fürdőznl, napozni akartunk, mint inkább Ismerkedni a kb. 2600 éves történelemmel büszkélkedő nagyváros régi-régi emlékeivel, újabb kori létesítményeivel, látványosságaival s természetesen hétköznapi életével.

Bőséges reggeli után, amelyből nem hiányzott a jóféle kaskaval sajt, a sonka, a paradicsom, a vaj, a dzsem, indultunk Constanta felé. Hűvös szél fújt, s nehezen hittük, hogy egy-két

mamaiAtöl

na színt, napszítta hajat, néhány a- Jándéktárgyat, hanem élményeket, ismereteket, rögzített látványt is viszek magammal.

Mamaia strandja zsúfolt, egyaránt kedvelik a külföldiek és a hazaiak. Ide járnak strandolni a közeli, mintegy öt kilométerre levő nagyváros, Constanta lakói is. Ok a megmondhatói, hogy mennyire más Mamaia levegője, mint a közeli nagyvárosé vagy a többi tengerparti üdülőhelyé. És a nátrium-, kalcium-, bróm-, klórés jódtartalma miatt mennyire egészséges, különösen a légzöszervl megbetegedésekben szenvedőknek. Nem beszélve a sóporről, amelyet a tengeri széljárás hoz errefelé.

A finom homokú strand mögött ott sorakoznak a hatalmas, impozáns szállodák, amelyek évente 200 000 vendéget fogadnak, nem beszélve a kempingről, ahol főleg a romantikát kedvelők, a fiatalok vernek sátrat. A strandon az Idősebbek és a kisgyermekes szülők társaságába is ők visznek vidámságot, hamisítatlan nyári hangulatot. Velük telik meg napról napra a tenisz- és röplabdapálya, ők próbálgatják erejüket a széllovaglásban. Oe jócskán be kell vonszolniuk járművüket, mert a mamaiai strandnál a tenger vize egészen sekély. S mivel pancsolásra is nagyszerű a víz, érthető, hogy tele a strand apró „nudistákkal“, akik a legnagyobb természetességgel meztelenkednek, persze szüleik felügyelete mellett.

Nem nagyon szívesen, de azért déli tizenkettőkor felszedelőzködtünk mert a MIorita vendéglőben Jellegzetes román ételekkel vártak. A sült hús illata Jelezte, hogy elkészültek az ebéddel, a bejáratnál pedig szives szóval invitált befelé a népviseletbe

\ ^

Pii

Ilipi«

/:V

5-..

m A minaret Constantában

óra múlva majd perzsel a nap. Pedig így igaz, a reggel és az este olyan hűvös volt, hogy előkerült az egyetlen meleg szvetter, amelyet pedig csak végszükség esetére tettünk be a csomagba. Otthon még úgy gondoltuk, dehogy Is lesz erre szükség, hiszen ugyan ki indul el olyan gondolattal nyaralni, hogy rossz lesz majd az idő. Nekünk ugyan szerencsénk volt, tíz napon ét még csak cseppjét sem láttuk az esőnek, a melegebb holmira azonban, íme reggel- -este szükség volt.

' Tomi* Tomis, Tomiton, Tomeos, Constantlana, KÜstendzse, Cohstálrta — ahány megnevezés, annyi kort' s annyiféle uralmat Jelent. így aztán nem csoda, hogy ebben a városban békésen megfér egymás mellett a török mecset, minaret, a bizánci uralom maradványai, a vízvezetékek, fürdők, a római kori szarkofágok, a kivételes szépségű mozaikok és a görög amfórák.

Felsétáltunk az ötven méter magas minaretbe, s onnan gyönyörködtünk a város panorámájában. Innen érzékelhető valójában, hogy múlt és jelen ölelkezik ebben a városban. A városmagot övező utcákban s azokon tűi több emeletes modern lakóházak épültek és épülnek, nem beszélve az üzemekről, a sokaknak munkát, megélhetést nyújtó papír- és konzervgyárról, tejüzemről, hőerőműről, no meg a rendkívül forgalmas kikötőről. Visszafelé lassabb#n lépegettünk, mert érdekesnek találtuk a minaret belsejét is az eredeti arabeszkekkel, okkersárga és kék színű freskókkal, csempékkel.

Sokrétű élményt tartogat minden látogató számára a régészeti múzeum. Körülbelül nyolcvan évvel ezelőtt kerültek elő az első görög-római kövek, falmaradványok, szobortöredékek a földből. Kezdetben ezeket az értékes elemeket beépítették a házakba. A felszabadulás óta azonban gondos, szakszerű munkával tárják fel, mentik meg a régmúlt minden darabját. Itt, ebben a múzeumban koronként más-más teremben állították ki a feltárt anyagot, különösen érdekesek a görög korszakot bemutató termek tárgyal, mert az akkori hétköznapi életről, a mezőgazdaságról, kereskedelemről, hajózásról, építészetről regélnek. A további termekben pedig szobrászati alkotásokat láttunk. Görög edényekét, római bronztárgyakat, géta-dák ékszereket, s itt állították ki azt a 24 nagy méretű istenszobrot is, amelyet a vasútállomás épületének alapozási munkáinál találtak. A sírkövekből, szarkofágokból még a múzeum előtti park árnyas fái alá is Jutott néhány.

S itt, az épület háta mögött áll a száműzött római költő, Fubllus Ovidius Naso szobra. Innen, ebből a városból küldte kegyelemért esedező leveleit Augustus császárhoz, hogy

Fürdőzés Eforie Süd strandján

visszatérhessen szeretett városába, Rómába, levelei azonban válasz nélkül maradtak. Az utókor viszont mindenképpen hálás lehet Ovidlusnak, mert az itt írt. verseiben a város akkori életének számtaian mozzanatát megörökítette, s, egyúttal átörökítette napjainkra is.

Constanta tereit, parkjait egyébként sok-sok szép szobor ékesíti. Különösen érdekes látvány, amikor a feltárt oszlopfejek, márványdarabok, hatalmas kőedények, oszlopok szomszédságában áll egy-egy pompás szobor. Akár a tengerparti sétányon, ahol az Agora, a Nagy Bazár teraszának kövei, oszlopai mellett Mihail Emineskülből — a nyaralók nyugalmát zavarva — árulják a rágógumit. Az alkalmi árusok nyomában Jönnek az alkalmi fotósok, akik merev pózba állítva fényképezik megrendelőiket a vízben, a homokban, műpálma aiatt, műanyag csónakban, -csokorral, felfújható gumibábuval... Csak azt tudnám, milyen emléket jelentenek ezek a rettentően gtccses felvételek?! Legszívesebben felajánlanám, hogy lefényképezem őket Ingyen, természetes pózban ellesett pillanatban, de hát nincs szívem elrontani a „mester“ üzletét.

Apró falvak szegélyezik az Efórlá- ról Mangaliára vezető utat, amerre

mangaliAig

cu szobra, a halászok szoborcsoportja, a szovjet hősök emlékműve kapott . helyet. De bármerre Járunk Is a városban, gyakran késztet megállásra egy-egy nemes anyagból készült, remekül megmintázott szobor, mintha csak bizonyítani a*^arnák, hogy napj’áiiikban íVl.e’galállb annyira mű- páftoló a város,,, mint kétezer évvel ezelőtt. Ezzel a Jóleső érzéssel hagytuk el Constantát, noha magunk is éreztük, hogy programunkból sok minden kimaradt. Lehetetlenség is a 280 000 lakosú, nagy kiterjedésű és nagy múltú várost közelebbről megismerni ilyen rövid idő alatt.

Eforie Nord és Eforie Süd különös és előnyös fekvésű fekete-tengeri fürdőhelyek. Mindkettő a Techirghiol tő és a tenger alkotta keskeny földsávon fekszik. S mindkét helyen legalább annyi embert vonz a tó vize, mint maga a tengerpart. A tó iszapja ugyanis értékes elemeket tartalmaz, Jótékony hatását különösen a reumában szenvedők dicsérik. A tengerpart évi átlagos hőmérséklete pedig meghaladja a 21 Celsius-fokot. Nincs is hiány nyaralóban egyik helyen sem. S bármennyire Is előírják, mikor a legtanácsosabb veszély nélkül napozni, a legtöbben kint maradnak egész nap. A parton sorjázó büfék bőségesen kínálnak sört, üdítőitalt, palacsintát, rántott szeletet, fasírtot, túrós rétest, süteményeket. Nem hivatalosan pedig zsebből, retlszorgalmasan falva a kilométereket, autóbuszunk is haladt. Mangalla szállodái, parkjai, sétányai, különleges építészeti megoldásainak varázsa minden látogatót ámulatba ejt. Az egymás mellett sorakozó öt üdülőváros — Neptun, Jupiter, Auróra, Vénus, Satum — a román tervezők és építészek kiemelkedő alkotása. Lehetetlenség felsorolni valamennyi újabbnál újabb pompás szálloda nevét, de tény, hogy a legtöbb mellett sportpályák, medencék is épültek. A szállodarengetegen túl található a tulajdonképpeni Mangalia, mely lezárja a Fekete-tenger romániai üdülőrészét. A falucska a rómaiak idején a tengerpart védelmét szolgálta, bizonyítja ezt a feltárt vár két méter vastag falmaradványa csakúgy, mint a városfalak előkerült részei. Az új létesítmények építésével párhuzamosan itt folynak ásatások. Egyre többen és többen jönnek Ide is üdülni, s a homokon, a vízen, a napozáson, a fürdőzésen kívül értelmes szórakozásra is vágynak. Így épült fel a díszes homlokzatú művelődési ház, a kertmozi, a szabadtéri színház.

S így épül, bővül évről évre. Idényről Idényre a Fekete-tenger romániai partvidékének minden üdülőhelye, kellemes nyaralást, kikapcsolódást biztosítva külföldinek és belföldinek egyaránt.

benyAk maria

A szerző felvételei

A Belvedere szálloda Mangaliában

Pinochet tábornok, a chilei junta főnöke nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy az országban a tíz évvel ezelőttihez hasonló helyzet állhat be. Kijelentette, ha az ellenzéki erők folytatják aktivitásukat, a hadsereg ismét közbelép.

Chilében egyre nagyobb méreteket ölt a tiltakozás a diktatúra ellen. Ezt bizonyítja az elmúlt hetekben tartott négy nemzeti tiltakozási nap is. A junta azonban kegyetlenül fellépett a tüntetőkkel szemben, s a megmozdulásoknak eddig 32 halálos áldozata volt.

Pinochet fenyegetőzéseivel egyidőben az öt betiltott vezető polgári pártot tömörítő csoportosulás, a Demokratikus Szövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben az ország Jövőbeni politikai fejlődéséről szóló bármiféle megállapodás alapfeltételeként szabja meg Pinochet tábornok távozását és átmeneti kormány megalakítását. Ez a nyilatkozat a polgári pártok válasza bizonyos kormánykörök azon törekvésére, hogy engedmények, illetve a főbh ellenzéki irányzatok képviselőivel folytatott tárgyalások útján elejét vegyék a további tüntetéseknek.

A franciák mintegy 45 százaléka attöi tart, hogy elveszti állását, 59 százalékuk pedig úgy véli, hogy a közeljövőben nagy pénzüp.yl nehézségek elé néz — ez derül ki a legutóbbi közvéleménykutatási adatokból.

A munkanélküliek száma az országban továbbra is kétmillió felett van. Az Általános Munkaszövetség adatai szerint március óta újabb 100 ezer munkalehetőséget szüntettek meg, és az építőipari cégek tulajdonosai újabb 30 ezer dolgozó elbocsátását szervezik. A Peugeot-Cltroén autógyár vezetősége közölte, hogy több mint hétezer munkásnak az elbocsátására kerül sor.

Az amerikai-japán kapcso- iatokról és az ázsiai beiy- zetről tárgyalt Washingtonban Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter és japán kollégája, Tanikava Kazuo, a nemzeti önvédelmi hivatal vezérigazgatója.

Weinberger Ismét követelte, hogy Japán fokozza fegyverkezési kiadásait, és növelje katonai aktivitását a Távol-Keleten. Szóba került a japán fegyvergyártási technológiák eladása is az USA- nak. Weinberger emellett igyekezett nyomást gyakorolni partnerére, hogy Japán korlátozza kereskedelmét a Szovjetunióval.

Ismeretes, hogy a távol- keleti szigetország nemcsak katonai kiadásait hajlandó növelni, hanem veszélyezteti a térség országainak biztonságát, amikor kötelezte magát: „felelősséget vállal“ a japán! partoktól ezer mérföldre húzódó övezet „védelméért“,

Tom Corcoran, az amerikai képviselőház tagja javasolta, hogy a Kongresz- szns fogadjon el törvénytervezetet Lecb Walesa amerikai díszpolgárrá választásáról.

A hírt kommentálva a PAP lengyel hírügynökség egyebek között megállapítja; Walesa — akinek már van amerikai dlszdoktorl címe — Ily módon nagyobb megtiszteltetést kaphat az amerikai hatóságoktól, mint Tadeusz Kosciuszkó, a lengyel nemzeti bős, az amerikai függetlenségi harc tábornoka, aki elnyerte az amerikai állampolgárságot, díszpolgárrá azonban nem választották.