Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-30 / 35. szám

6 A Hn.ULAjA NFM SZERETI A VAKMERŐKET Tavaly 19 hegymászó vesztette életét ht- malájai expedíción. Soha ennyi emberéletet nem követelt a magashegyi sportág, igaz, soha eddig ennyi expedíció nem indult e hegy megostromolására, mint 1982-ben. Régebben évente legtöbb, ha húsz expedí­ció kelt útra, az elmúlt év tavaszán 28, ősszel 40, télen pedig 9 csapat vágott ne­ki,, hogy meghódítsa a hó- és jég birodal­mát. Több baleset oka a szakértők szerint az, hogy mindenáron rekordot akartak dön­teni. Sokan hagyják el a járt utat, a ne­hezebb, ismeretlen járatlanért, hogy újabb és újabb zugokat tárjanak fel. A csapatok létszáma egyre kisebb, biztonsági feltéte­leik emiatt mind rosszabbak. A bátorság nemegyszer esztelen vakmerőségbe csap ál, s a Himalája nem szereti a vakmerőket. Az érintett országok kormányai éppen ezért az expedíciók jobb, körültekintőbb megszerve­zését sürgetik az indulóktól. A most kezdődő idényben, amely a mon­szunok elvonulásától a jövő tavaszig tart, 15 ország 39 expedíciója kapott engedélyt a Himalája megmászására. Nem sok ez egy kicsit? NYOLC NAP KERÉKPÁRON Furcsa, a maga nemében egyedülálló ma- ratont tett meg Carlos Vieira 31 éves por­tugál tűzoltó. Egyfolytában nem kevesebb, mint 191 órát töltött kerékpáron, és ezzel megdöntötte a Srí Lanka-í Vtvek Ariada négy évvel ezelőtt felállított 187 óra 28 per­ces világcsúcsát. Lelria észak-portugáliai' városka sta­dionjában valóságos ovációban részesí­tették polgártársukat a szurkolók, amikor végső harcát vívta az utolsó kilométereken az idővel, a hullámokban rátörő álommal. Több mint egy hétig, pontosabban egy Óra híján nyolc napig tartott a portugál tűz­oltó, kétgyermekes apa egyedülálló harca, s végűire megvalósult régi álma, ő is fel­iratkozott a világcsúcstartók névsorába. Gyermekkora óta kedvpli a kerékpárspbr- tot. Miután megismerkedett a furcsa ver­seny szabályaival, orvost és tanúkai szer­zett, és elhatározta magát a nagy próbára. A kerékpáron pihent, eventt, ívott — főleg üdítő italokat, — a kerékpáron adott in­terjúkat, beszélgetett kísérőivel, mig az ál­landó vizsgálatokat és fiziológiai szükség­leteit a megengedett napi néhányperces szünetben végezte el, amit természetesen nem számítottak be az Idejébe. A bátor tűzoltó különösen az utolsó kilométereken gyakran elfáradt, de nem szálhatott le gé­péről. — Nem is anytra a fáradtság viselt meg, mint Inkább az álmosság — mondta Vieira a célban. Fizikailag egyébként tökéltesen felké­szült. Mi sem tanúskodik erről jobban, minthogy az emberfeletti erőfeszítés közben nemhogy fogyott, hanem négy kilót hízott. Felesége külön gonddal készítette el táplá­lékát: sült húsokat, halat, főzelékféléket és frissítőket. Hajtás közben időnként csatla­koztak hozzá q barátai, ők adagolták neki az élelmet. Arra a kérdésre, hogy mit szól majd ahhoz, ha valaki megdönti a csúcsát, visszahódítja-e, Vieira így válaszolt: — Egyáltalán nem hiszem, hogy valaha ts újra megpróbálkoznék valami hasonlóval. Ebben a számban elegendő egyszer is vi­lágcsúcstartónak lenni. Okos beszéd. AKKOR inkább BILIARDOZZUNK? A kutatókat és egyszerű sportkedvelőket hosszú idő óta foglalkoztatja a sportok ve­szélyességének kérdése. Egybevágó állás­pont eddig nem alakult ki. Az ökölvívást vagy a autóversenyzést éppúgy kinevezték már a legveszélyesebb sportágnak, mint az alpesi sízést és a rögbit. Az Amerikai Sport­lélektani Akadémia egyik kutatója, W. Bausley most osztályozási módot dolgozott ki a sportok erőszakos voltának — közvet­ve veszélyességének — mérésére. A Sport Violence Index — röviden SVl — nevű együttható, szerinte, objektív mér­céje lehet a sportok veszélyességének. A Bausley által kidolgozott jegyzéken 58 ponttal a motorkerékpározás áll az első helyen, 66 ponttal követi az autóversenyzés, harmadik a jégkorong 64 ponttal, negyedik a rögbi 56 ponttal, az ökölvívás 54 ponttal az ötödik, a lovaglás 52 ponttal a hatodik. A labdarúgás 48 ponttal közepesen veszé­lyes sportág, a legveszélytelenebb a bi­liárd ... (mész) Rusznyák András z elmúlt héten még atlétáink helsin­ki sikereinek örült az ország, ezek­ben a napokban a római úszó EB-re figyel a sportközvélemény, hamarosan pe­dig a hagyományosan sikeres csehszlovák evezősök szereplése kerül előtérbe az idei Duisburgban rendezendő ez évi világbaj­nokságon. Ez a röpke ismertetés is utal arra, hogy az olimpiai sportágak konkurrenciája ha­zánkban Is Jelentős, s ez a versengés vár­hatóan a Jövő évi Los Angeles-1 Játékokon Gsúososodik majd ki. Akkor, lehet, módosul a Jelenleg érvényes „rangsor“ is, minden­esetre az 1980-as moszkvai olimpia óta Csehszlovákiában a súlyemelés s:tómít a legeredményesebb sportágnak, s ez nem csupán Óta Zaremba emlékezetes aranyér­mének köszönhető, hanem annak Is, hogy az olimpiai pontokból is éppen az erős em­berek szereztek legtöbbet — huszonegyet. Ennek ellenére a súlyemelők élete sem fenékig tejföl, az újabb olimpiára való fel­készülésben őnekik is megvannak a magúk gondjai. A legjelentősebb talán a váloga­tott csapat „féloldalúsága“, vagyis az, hogy mig nagyjából az öt felsőbb súlycsoportban (75-töl -1- 110 kilóig) több Világklasszisunk van, addig az alsóbbakban (52-töl 75 kg-ig) alig találni olyan versenyzőt, aki megüti a nemzetközi mércét. Ogy látszik, ezeket a gondokat enyhíti a kivételt Jelentő két apró, ám Igencsak erős fiú, a Rusznyák fivérek, András és Imre. Nem mindennapi családból származnak. Édesanyjuk Magyarországon született, édes­apjuk Kelet-Szlovákiában nőtt fel. Ök már valamennyien a bányászváros Havtrovban vagy a környékén születtek. Nem véletlenül írtam, hogy „valameny- nyien", hiszen kilencen vannak testvérek, hatan fiúk. Közülük három máris súlyt emel, ' és ketten zsenge koruk ellenére már fel­nőtt válogatottak. Az idősebb, András, 1964. július 6-án szü- »letett Karvlnában. Mint már’ Jeleztem, nem nőtt túl magasra: 153 cm, 56 kiló. A Május 9. bánya dolgozója. Imre anyakönyvi kivo­natába ezt a dátumot Jegyezték: 1966. no­vemher 26. ö Iliínben lőtt a világra. Egye­lőre két centivel magasabb, mint bátyja, a súlya viszont valamivel kisebb, 6 a leg­könnyebbek között, a pehelysúlyban verse­nyez. Bányaipari tanuló, -szeptembertől már harmadikos lesz. A lakatosszakmát tanulja. Emil Brzoska, a válogatott vezető edzője szerint mindketten részt vesznek az idei, októberben Jerevánban sorra kerülő vilég- és Európa-bajnokságon, de tagjai a Los An- gelesre készülő olimpiai keretnek is. — A súlyemelés iránti vonzalmat tulaj­donképpen apánktól örököltük — mondja András. — Nem volt ugyan élvonalbeli ver­senyző, száz kilónál soha nem emelt töb­bet a feje fölé, az ő esetében azonban a sport szeretete a döntő. Mindkettőnkben idejében felfedezte a súlyemelősporthoz el­engedhetetlen adottságokat, a gyorsaságot, a robbanékonyságot, a hajlékony ízületeket. Az általános elképzelésekkel ellentétben ugyanis ebben a sportágban tulajdonkép­pen nem a nyers erő a lényeges, mert ezt megfelelő edzésekkel tulajdonképpen akár­ki a kellő szintre emelheti. A modem súly­emelés azonban az atlétikus adottságokra épít. Erre pedig születni kell. András és Imre erre is születtek. De az apjukkal együtt nem ők az egyedüli rend­szeres látogatói a híres havífovi súlyeme- löteremiiek a családból. A kisebb fiúk kö­zül a tizenkét éves Lajos, sőt a hétéves Pé­ter is meg-megpróbálja, hogyan „ízlik“ az egyelőre még csak szimbolikus, fatárcsák- kai megterhelt súlyzó, de még az ötéves Karcsi is ott csetlík-botlik bátyját nyomá­ban, ismerkedik az edzőterem sajátos han­gulatával, a csengő-bongó vastárcsák dü­börgésével. — Most persze mi vagyunk az ideáljaik — mondja a tizenhat éves Imre —, de úgy tűnik, hogy legalább ugyanolyan adottsá­gokkal rendelkeznek majd, mint mi. km a legtehetségesebb szerintem mégiscsak Zol­tán, aki már önálló fiú, harmadik éve ver­senyez. ö most tizenöt éves, nálam már magasabb és bizonyára teljesítményeivel is túlnő. Mindketten azt mondják: ugyancsak ke­mény sport a súlyemelés. Nem dicsekvés ez, realitás. Hetente a napi gyakran kétszer három órán át tartó intenzív edzések folya­mán mintegy 80—100 tonnát mozgatnak meg. — Mese nincs — állapítja meg András, a tapasztaltabb, —‘ a Jelenlegi, alaposan fel­srófolt csúcsok megjavításához ez a mini­mum. S ő már csak tudja. Indult a tavalyi, Ljubljanában rendezett felnőtt VB-n, s újonc létére hagyon Jól szerepelt. A szakításban „csak“ a 100 kilóig jutott, lökésben viszont 142,5 kilót teljesített, és ez csak fél kiló­val kevesebb Karel Prohl, az egykori világ­klasszis immár ötödik éve fennálló orszá­gos csúcsánál. A végeredmény: nyolcadik hely Európában, tizedik világméretben. Csak gratulálni lehet... Imrének is megvannak a maga tapaszta­latai a dobogóról. Ö is sokszoros csehszlo­vák bajnok, és korcsoportjának több je­lentős nemzetközi versenyén vett részt si­kerrel. Két súlycsoportban is versenyez, az 56 kilóból képes az 52-re is lefogyasztani. Legjobb teljesítményei: szakításban 95, lö­KEHEN VANNAK == ^ NÉGYEN MÉG JÖNNEK A VEGYES VÉDEKEZÉS DIADALA A spanyolországi labdarúgó-világbajnok­ság befejezése után egy évvel a FIFA több nyelvű kiadványban hozta nyilvánosságra hivatalos Jelentését a VB tanulságairól. A Jelentés érdekessége, hogy ezúttal első íz­ben szerepel együtt a hivatalos és a tech­nikai rész. A Jelentéshez Sepp Blatter, a FIFA főtitkára írt előszót. Ebben meg­erősíti azt a már régebben kialakult véle­ményt, hogy a nagy és a kis labdarúgónem- zetek között egyre kisebb a különbség. Büszkén utal arra, hogy a világbajnokság tiszta nyeresége 64 millió svájci frank volt, s ebből 90 százalék a részt vevő szövetsé­geknek és a szervezőknek jutott. A szövet­ségek mérkőzésenként kereken 300 ezer svájci frankot kaptak. A jelentés leglényegesebb része az az új­szerű elemzés, amelyet a világbajnokság tar­tamára a FIFA által életre hívott technikai tanulmánycsoport készített. A tanulmánycsoport elnöke az észak-íror­szági Harry H. Cavan, technikai vezetője pedig a csehszlovák dr. Václav Jíra volt A bizottság tagjai a következők voltak: L Antonlotti (Olaszotszág), J. Bonetti (Brazi 11a), D. Cramer (NSZK), R. Hüssy (Svájc) H. Marotzke (NSZK), W. J. T. Neill (Észak Írország), N. Raju (Malaysia) és V. Vadé (Szenegál). Walter Winterbottom különle­ges megbízatással dolgozott a csoportban. A csoport gondosan tanulmányozta az egyes földrészek bajnokságainak, az olim­piai labdarúgótornának és az ifjúsági világ- bajnokságnak a világbajnoki küzdelmekre gyakorolt hatását. A Jelentés mindenekelőtt összehasonlította az 1978-as és az 1982-es világbajnokság Játékosállományát, és meg­állapította, hogy a legtöbb ország váloga­tottjának a gerincét Spanyolországban is az Argentínában szerepelt Játékosok alkották. Olaszország például 11, Franciaország, Ar­gentína és Ausztria 10—10, Lengyelország és Magyarország 9—9, Brazília 8, míg az NSZK 4 Játékost állított csatasorba a négy évvel korábbi keretből. A Jelentés egyik fontos fejezete a Játék taktikájával kapcsolatos megfigyeléseket tartalmazza. A labdarúgás állandóan növekvő össze­tettsége miatt egyre nehezebb felismerni és elkülönítve kezelni a taktika, a technika és az erőnlét elemeit. Az emberi magatartás, az értelem által meghatározott reakciók és kifejezési for­mák lecsapódását elsősorban a csapatok szervezeti felépítésében lehet nyomon követni. Az európai csapatok játék­módjában két stílus — az angolszász és a kontinentális — Jegyeit lehetett fel­fedezni. De míg az angolszász labdarúgást Játszó csapatoknál bizonyos egyöntetűség volt megállapítható, addig a kontinentális csapatoknál — egyes hasonló Játékelemek megléte ellenére — a földrajzi adottságok által meghatározott különbségek voltak fel­ismerhetők. A világbajnokság egyes mérkőzéseinek elemzése közben sokan kísérleteztek az­zal, hogy a Játékosok felállási formáját új taktikai rendszerként értékeljék. Ezért az olyan játékrendszereket, mint a WM- rendszer, a 4—2—4, a 4—3—3 vagy a 4—4—2 gyakran taktikai felismerésként késben 125. összetettben 217,5 kg. ■ Az idei ifjúsági EB-n, amelyet San Mari- nóban, a miniállamban rendeztek, mindket­ten részt vettek. És sikerrell összesen há­rom éremmel tértek haza. András aranyat és bronzot nyert a lökésben és az össze­tettben, Imre a szakításban lett harmadik. Am nehogy bárki azt higgye, hogy a Rusznyák fivérek egész életét a súlyemelés tölti ki. Az egyéb sportágak közül András elsősorban az atlétikában Jeleskedett. Nyol­cadikos koréban 430 centit ugrott távolba, és a 100 és 400 méteres Síkfutásban is a legjobb volt a havífovi alapiskolában. Mind­máig kitűnő kiegészítő foglalkozásnak tart­ja az atlétikát. Hobbija egyébként a zene. Az olasz „bel- canto“' stílus a kedvence, de érdekli a disz­kó és a rock is. Gazdag sportzászlógyüjte- ménye van, az edzőtáborban szívesen for­gatja a történelmi tárgyú könyveket. Imrét Inkább a foci izgatta. Egy ideig a Bánik Havífov kölyökcsapatában lőtte a jobb szélről a gólokat, de a súlyzó vonz­ereje mégis erősebbnek bizonyult... Ked­vence a Beatles és a Bee Gees. Mindmáig szereti a focit — nézni is. Játszani is. Tipikus mai fiatalok mindketten. Egyben különböznek csak az átlagtól: vállalták és becsülettel végigcsinálják azt a rendkívüli nehéz munkát, ami nélkül ma az élsport­ban aligha lehet kimaga.sl6 eredményt el­érni. Néha már torkig vannak vele, de mégis úgy érzik, hogy szeretik, és a sport által gazdagabbá válnak. Biztos, hogy — súlyemelésről lévén szó nem elsősorban a szó anyagi értelmében. Annál Jobb — számunkra is. MAJOR LAJOS A szerző felvételei Rusznyák Imr«, könyvelték el, és — helytelenül — példa­ként utánzásra ajánlották. Ugyanakkor fi­gyelmen kívül hagyták, hogy más a világ- bajnokság lebonyolítási módja, mint az or­szágos bajnokságoké. Spanyolországban a döntő első fordulójának a mérkőzéseit gyak­ran befolyásolták a különleges taktikai meggondolások, amelyek egyetlen célja a második fordulóba kerülés volt. A szervezeti formák a pályán megszilár­dultak, és a megerősített középpálya Jelen­tősége még nagyobb lett. A csapatok mindenekelőtt a védekezésre fordítottak nagy gondot. Ha a labdát az ellenfél birtokolta, szinte mindenki hátrább húzódott, csak egy-két Játékos maradt elöl. A területvédelmet elsősorban a brazilok alkalmazták, az olaszok elleni összecsapá­sig — sikerrell A brazilok az első forduló valamennyi mérkőzésén nagyszerűen véde­keztek. Tehették, mert a csapat hatásos tá­madójátéka nagymértékben tehermentesítet­te a védőket. Csak az olaszok elleni mér­kőzésükön mutatkoztak meg a kizárólagos területvédelem korlátái. A csapatok túlnyomó része a világbajnok­ságon pontosan felosztotta a feladatokat: részben területet védett, részben pedig em­bert fogott. Az ezt az elvet követő csapa­tok az ellenfél várható támadásaihoz mér­ték taktikájukat. Ennek a védekezési mód­szernek a klasszikus változatát mujatták be az olaszok. A vegyes védekezés előnyei: a közvetlenül érintett játékosnak világos és egyszerű feladatot kellett megoldania, az ellenfél ékét könnyebben lehet ellenőriz­ni és szükség esetén a Játékból kikapcsolni. Ily módon a kapu előtt kevésbé sebezhető a védelem, s a tölcsérszerűen kidolgozott területvédelem következtében sok támadás már messze a kapu előtt meghiúsul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents