Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-01 / 9. szám

2 Hhiji A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napjára FORRADALOMBAN SZOLETETT 1918. február 23-án a fiatal, tapasztalatlan V6rSs Hadsereg Pszkov és Narva alatt első nagy győzelmét aratta a német hadak fölött, ezért minden évben ez a nap a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napja. Hatvanöt évvel ezelőtt a fiatal szovjethatalom számos katonájának legfeljebb egy szurony, vagy még az sem jutott, és Így is képes volt e forradalmi sereg diadal­maskodni; a mai szovjet hadsereg pedig minden olyan korszerű eszközzel és fegyverzettel rendelkezik, amely a béke és szocializmus oltalmazásában szükséges a reá háruló nagy és felelősségteljes feladatainak megoldá­sához. A Szovjetunió politikájának fő célja kezdettől fogva a béke megőrzése. Kifejezésre jutott ez a békéről szóló dekrétumban, amely a forradalom győzelme után mind­járt a szovjetkormány első intézkedése volt, és igazsá­gos békét kínált a hadviselő feleknek. A Szovjetunió külpolitikáját azóta is é lenini békedekrétum vezéreli és minden nemzetközi fórumon kiáll a leszerelés mel­lett. A szovjet emberek azonban jól tudják, hogy a kom­munista társadalom felépítése érdekében kitűzött céljaik megvalósításának elengedhetetlen feltétele a tartós bé­ke. Ezt a békét azonban szavatolni is kell, mert a vezető tőkés hatalmak, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok agresszív kormánykörei a kialakult katonai erőegyensúly megbontására törekszenek, és a fegyverkezési hajsza további növelésére irányuló lépé­seikkel a világbékét veszélyeztetik. Ezért a Szovjetunió is fokozza védelmi erejét, hadserege, az egykori szuro- nyos katonák dédunokái rendelkeznek minden katonai eszközzel és szakértelemmel az esetleges agresszor meg­fékezésére és megsemmisítésére. Nincs ebben ellentmondás? Nincs. A szovjet párt­ós állami vezetők megnyilatkozásaiból, diplomáciai lé­péseiből újra és újra kiviláglik, hogy féltik az enyhülés éveiben kivívott eredményeket. Ez az aggodalom nap­jainkban különösképpen érthető és indokolt, hiszen az enyhülés vívmányait veszély fenyegeti. Az amerikai kö­zép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésének tervei, valamint az európai korlátozott nukleáris háború őrült elgondolása, a sorozatos fenyegetőzések tovább mérgezték a nemzetközi légkört, veszélyeztetik az em­beriség legfőbb kincsét, a békét. Az emberiség történelme során számtalanszor bebizo­nyosodott, hogy a népek alkotó erejét csakis békés vi­szonyok között lehet kibontakoztatni, a munkával meg­teremtett értékeket csakis így lehet az ember érdekében gyümölcsöztetni. Nem véletlenül hangoztatjuk, hogy az emberiség legfőbb kincse a béke. Csakhogy azt is jól tudjuk, hogy a békét nem elég csupán óhajtani. Lenin a béke és szocializmus híveit mindig is óvta az illúziók­tól, s már a szovjethatalom létrejöttének napjaiban fegyverbe szólított: „... az uralkodó osztálynak, a pro­letariátusnak, ha valóban uralkodni akar és uralkodni fog, ezt katonai szervezetével is be kell bizonyítania.“ Hozzátette, hogy a szocialista társadalom ádáz ellensé­gei nemegyszer megkísérelték már, hogy fegyveres erő­vel tiporják el, semmisítsék meg ezt a társadalmat. Ez volt a célja annak a katonai intervenciónak, amelyet tizennégy imperialista hatalom indított a fiatal szovjet állam ellen, és ugyancsak ez volt a szándéka a félel­metes erejű német fasiszta hadigépezet irányítóinak. Terveik, szándékaik kudarcba fulladtak. Különösen em­lékezetünkben él még a szovjet hadsereg helytállása a fasiszta veszedelem eltiprásában, fél Európa, köztük hazánk felszabadításában. Ez a hadsereg forradalomban született és a forra­dalom vívmányait mindig és minden körülmények kö­zött képes megvédeni. EVZÄRÖ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK ■ ÉVZÁRÖ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK ■ A SIKER NEM A VÉLETLEN MŰVE Nem túlzás, hogy az Aranyfácán védjegyű sör messze földön híressé tette Űgyalla (Hnrbanovo) nevét. Két­ségkívül a gyár dolgozóinak jó mun­káját dicséri, akik között sok a fia­tal. Es éppen ezért látotgattunk el a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi alapszervezete évzáró taggyűlésére. Nem áll szándékomban, hogy idő­rendi sorrendben leírjam az évzáró lefolyását. Az eredmények mögött em­berek állnak, és én éppen róluk, örö­meikről és gondjaikról akartam tudo­mást szerezni. A figyelmemet mindjárt lekötötte az alapszervezet rokonszenves elnöke. Nagy Tivadar mérnök, jóllehet még csak 1981 óta van a tisztségben, már­is tapasztalt ifjúsági vezetőként irá­nyítja a szervezet munkáját. Amíg a beszámolóját hallgattam, azon gondol­koztam, hogyan válik egy kollektíva valóban egységes, ütőképes kollektí­vává. Némely gyűlésen a siker feltételeit hangoztatva a végtelenségig ismétel­jük az ismert „nótát“, a nyílt, köz­vetlen, kritikus légkörről, az elvtár- sias kapcsolatokról. Néha azonban pusztán a szavaknál maradunk. Az if­júsági mozgalomban szerzett sok évi tapasztalatom megtanított arra, hogy megkülönböztessem a színlelést az őszinte megnyilatkozástól. E tanács­kozáson meggyőződhettem róla, hogy a sörgyári fiatalok egységes és ütő­képes szervezetet alkotnak. Nyíltan, őszintén feltárták a problémákat, nem akartak semmit sem kendőzni, ellen­kezőleg, igyekeztek mindenre megol­dást találni. Egy lélegzetvételnyi szünet után élénk vita alakult ki. Nagy érdeklő­déssel hallgattam jozef Bacharecnek, a szűrőpincében dolgozó ifjúsági mun­kacsoport vezetőjének a felszólalá­sát a szocialista kötelezettségvállalá­sokról. A tervezett kétezer hektoli­ter sör helyett 2238 hektolitert fejtet­tek le, és az 12Q0 hordó helyett 3165- öt tisztítottak ki. Ez arra ösztönözte őket, hogy az idén még nagyobb részt vállaljanak a feladatokból. Természetesen kíváncsi voltam ar­ra is, hogy mitől olyan finom az Aranyfácán. Talán a víz vagy az árpa és a komló minősége teszi? Karol France, a laboratórium vezetője tá­jékoztatott, hogy egyik sem. „A mi vizünk 25 német fok kemény­ségű, ami túl sok. Az árpa minősége sem jó. A sok nltrogénes trágyától nagy tömegű, de nagy a fehérje tar­talma a keményítő rovására, ami a sörgyártásban módfelett fontos. Ezért a technológiai folyamatok szigorú megtartásával igyekszünk megőrizni a sör minőségét. A sör megfelelő gondoskodást kíván. Erre csak olyan kollektíva képes, amelynek nem kö­zömbös a gyár hírneve, a szakma be­csülete. A mi kollektívánk ilyen. Bár­mikor megvitatjuk a problémákat, né­ha keményebben odamondogatunk egymásnak, de ettől függetlenül nyílt, baráti légkör uralkodik közöttünk.“ Meggyőződtem tehát arról, hogy a sörgyári fiatalok sikere nem a vélet­len műve. A vitában szó esett a sza­bad idő eltöltéséről is. Egy kicsit bántja őket a közös sportolás kérdé­se. Erre csak a hét végén nyílik le­hetőség, pedig hétközben is lenne ér­deklődés. jelentős segítséget kapnak a szakszervezeti bizottságtól. Többek között megígérték nekik, hogy anya­gi támogatást kapnak a sikirándulás- hoz. jól éreztem magam a sörgyári fia­talok tanácskozásán. Pátosz és fel- lengzősség nélkül beszéltek az ered­ményekről, a gondokról. S ez biztató jel a jövőre nézve. A szervezet ko­rábbi elnöke, Anna Gubánová. aki je­lenleg gyermekgondozási szabadsá­gon van, így fogalmazott: „Ez a gár­da nagyszerű erőt képvisel!“ Ivan Blelík Eredményes év A Fogyasztási Szövetkezetek Szlová­kiai Szövetségének hlohoveci Optima vállalata javítja egész Szlovákiában a jednota vendéglátóipari üzemeiben működő kávéfőzőgépeket. Ezért nem érdektelen, hogy milyen munkát vé­geznek a vállalat fiatal karbantartói. A napokban a SZISZ-alapszervezet évzáró taggyűlésén adtak számot a múlt évi munkájukról. Eredményes évet zártak. Lerövidítették a javítá­sok idejét, társadalmi munkában Osz- szegyűjtöttek 15,2 tonna ócskavasat, 810 kiló színesfémet. Kivették a ré­szüket a városfejlesztésből Is, fákat ültettek ki a köztereken. Szabad idejüket is hasznosan töltöt­ték. Üzemi bált rendeztek, találkozót tartottak tábortűznél a Szlovák Nem­zeti Felkelés egyik résztvevőjével, és immár hagyományosan megtartották a Mit tudsz a Szovjetunióról? elneve­zésű vetélkedőt. Kisfutballt űző csa­patuk a városi bajnokságban szerepel, sakkcsapatuk pedig eljutott egész a járási döntőbe. Az idén is a jól megkezdett áton akarnak haladni. Az évzáró taggyűlé­sen máris 20 700 korona értékű köte­lezettségvállalást tettek. M. R. S HSLDEX a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának kereté­ben lengyel-magyar vállalatként alakult 1959-ben. Célja egy ma­gyar szabadalom alapján a szénbá­nyák mellett felhalmozódott med­dőhányók hasznosítása. A meddő­nek mondott anyagokból kiváló minőségű szenet, útépítéshez kö­veket, cement- és kerámiaipart anyagokat stb. nyernek. Közös vállalkozásban a katowi- cel szénmezökön hat feldolgozó egységet építettek. Évente hozzá­vetőleg 4—5 millió tonna meddőt dolgoz fel, amiből kb. 400 ezer tonna szenet nyer. A közös vállalkozás sikerén fel­buzdulva két évvel ezelőtt cseh­szlovák-magyar tárgyalások indul­tak egy esetleges meddőfeldolgo­zó mű felépítéséről. A tárgyalások sikerrel jártak, és a Tatabányai Szénbányák Haldex-részlegében elkészítették a nálunk felépítendő Magyar-csehszlovál^ közös vállalat HALDEX KGST első meddőfeldolgző mű beruhá­zási tervét. Kormányegyezményt írtak alá a Haldex-Ostrava csehszlovák-ma­gyar közös vállalat megalakításá­ra. A közös vállalat feladata az Ostrava! szénihedence bányáinál felhalmozódott meddőhányók hasz­nosítása a Tatabányai Szénbányák által kidolgozott Haldex-eljárás alkalmazásával. Az Ostrava környékén állandó­an gyarapodó meddöhegyekből 6000 kalóriás szenet ás 3500 ka- lóriás úgynevezett Iszapszenet le­het gazdaságosan előállítani. A szén különválasztása után vissza­maradó meddő alkalmas arra. hogy alapanyagként hasznosítsa az ipar: többek között cement, tég­la és cserép gyártásában értéke­síthetik az ilyen nyersanyagot. Az első csehszlovák meddőfel­dolgozó műben — amelyet közös tőkebefektetéssel létesít a magyar- -csehszlovák vállalat — évente félmillió tonna meddőből nyolc­vanezer tonna fekete kőszenet nyernek majd vissza rövidesen. A jó minőségű szénen a két ország fele-fele arányban osztozik. A szén ismét világszerte keresett energia- forrás, s érthető, hogy két szocia­lista ország ilyen közös vállalko­zásba kezd. H. Gy. A FÖLDMŰVES BIZOTTSÁGOK KONGRESSZUSÁNAK 35. ÉVFORDULÓJÁRA A munkás-paraszt szövetség próbaköve Lapunk előző számában megemlé­keztünk a dolgozó nép februári győ­zelmének 35. évfordulójáról. A reak­ciós puccs meghiúsításával és a Nem­zeti Front kormányának hatalomátvé­telével azonban még nem ért véget teljesen a hatalomért folytatott harc. A CSKP vezető képviselői, maga Klement Gottwald tudták, hogy a munkásosztály csakis a dolgozó pa­rasztság támogatásával vívhatja meg harcát a burzsoáziával. Ez a dolgo­zó parasztság megnyerését jelentette, érdekeik következetes védelmével. A népi demokratikus állam, amelyben a munkásosztály és a kommunista párt játszotta a vezető szerepet, mind­járt a felszabadulás után véghezvitte a földreform első szakaszát. Szétosz­totta az elkobzott földet a dolgozó parasztok között, ami fokozta bizal­mukat a munkásosztály iránt. A reakció azonban minden eszköz­zel igyekezett meghiúsítani a földre­form második és harmadik szakaszát, és arra törekedett, hogy a földműve­seket szembeállította a munkásosz­tállyal. A burzsoá pártok szembesze­gültek a kommunista párt hradect programjával, amely javasolta, hogy osszák fel az 50 hektáron felüli föl­deket. A párt parasztpolitlkája „A föld azé, aki megműveli“ — jelszóban fejeződött ki, és megnyerte a föld­művesek támogatását. 1947 májusában, a hradeci program további véghezviteléért folyó harc kö­zepette ült össze a CSKP Központi Bi­zottsága. „A falu a nép többségének megnyeréséért folytatott harcunk súlypontja — figyelmeztetett Klement Gottwald. — A munkásosztály többsé­ge velünk van. A nép többségét meg­nyerni azt jelenti, hogy még több földművest, különösen középparasztot nyerünk meg.“ Az események alakulása már nem engedte meg, hogy megvalósítsák a kommunista párt hradeci programját. Közvetlenül a februári események után február 28—29-én összeült Prá­gában a földműves bizottságok kong­resszusa. Az összes becsületes föld­műves hatezer képviselője kifejezésre Juttatta a CSKP és a megújhódott Nemzeti Front kormánya Iránti bi­zalmát és támogatását. A földműve­sek támogattátk az üzemi tanácsok kongreszsusának határozatait, és kö­vetelték az új földreform gyors vég­rehajtását. A februári események megmutatták a munkások és földművesek egységét és kölcsönös támogatását. Ez legjob­ban a kongresszus jelszavában jutott kifejezésre: „A munkás a földműve­sért, földműves a munkásérti“ jelszö, és a földművesek feltétel nélküli fel- sorakozása a párt politikájának leg­határozottabb győzelme volt. Megva­lósult a szocialista forradalom meg­vívásához szükséges munkás-paraszt szövetség. 1948. március 10-én Klement Gott- wald az Alkotmányozó Nemzetgyűlés­ben előterjesztette a megújhódott Nemzeti Front kormányának program­ját, amely magában foglalta az ösz- szes építő program minden pontjának gyors teljesítését, az üzemi tanácsok és a földműves bizottságok kongresz- szusai követeléseinek teljesítését. Tör­vényt fogadtak el az államosításról és a földreformról. A parasztság te­hát a valóságban is meggyőződhetett róla, hogy ki igazi szövetségese és ügyének támogatója. L. I-

Next

/
Thumbnails
Contents