Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-01 / 9. szám
03 09 0» FEBRUÁRI m f'”"'?"'í-' / Már nagyon vártuk. Végre, ha megkésve is, de itt van (legalábbis lapsártáig itt veit). Pedig már úgy tánt, megint raegíréfál faennBnket a terméssel: délen havasik, éssakon tavassodik. Egy pillanatra ast htttllk, megtordnlt a világ rendje, nines se igasi nyár, se tgasi tél, egybemosódnak as évssakok. Jannárban hóvirág disselgett as asstalunkon. Már nagyon vártuk. Mi, felnőttek Is, a mesógasdássok, a síelők, de mindenekelőtt a gyereke^ akik joggal úgy érezhették, as apukák, anyukák csak jgérgetneÍE, becsapják őket, mert a Télapóra Ígért hó igencsak váratott magára, mígnem egyszer aztán reggelre fehérbe öltözött a város, a táj.-''S az első „téli** hétvégén kilirfiitek aá utcák; aki csak tehette, dombok, begyek, erdők, a behavazott világ felé vette az Irányt. A játékok, a tévé, a könyvek helyett most a szánkó, a sítalp lettek napjaink főszereplői. Minden szabad órát-per- mst kj kell használni a sportolásra, bőcsatázásra, hiszen az ^yep^pajkos időfárés közepette sosem tadni, faolnsp még ^E^r'1ltoz-a körfilöttöak a táf, a világ \
