Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-01 / 5. szám

il Lenin utca egy része 1 Európa, Ázsia és Kanada északi ré­sze végeláthatatlan zord, kietlen vi­dék, ahol csak az örök hó és jég ho­nol. Az 500—1500 méter vastag fa­gyos földnek csak egy vékony réte­ge olvad meg a nagyon rövid Ideig tartó nyár alatt, akkor Is kellemetlen latyakot alkotva. Az ember azonban nem adja meg magát egykönnyen. A mostoha éghaj­lat ellenére Is megvetette Itt a lábát. Az örök hó és jég birodalmában már lüktetni kezd az élet: több emeletes, komfortos házak épülnek, az itteni feltételeket figyelembe véve sajátos építészeti eljárással. A házak cölöpö­kön nyugszanak, első pillantásra azt a benyomást keltve, hogy a levegőben csüngnek. Ezeket a cölöpöket nagyon mélyen kell a földbe lehelyezni. Úgy­szintén egyedi technológiával építik Itt a gáz- és olajvezetékeket, mert nem elegendő a hagyományos hőszi­getelés. Az örök hónak és jégnek azonban csak ebben a században üzent hadat az ember. Ennek pedig fő indítéka az volt, hogy fogytán érezte ásványi nyersanyag-készletét. Itt pedig úgy hitte, gazdag lelőhelyek rejlenek a föld mélyében. A Szovjetunióban hárommillió négy­zetkilométeren úr a „vecsnaja merz- lota“, úgyszintén tömérdek természe­ti kinccsel a fagyos réteg alatt. A szovjet tudósok egyedülálló eredmé­nyeket értek el a természet meghó­dításában ezen a területen. Szibéria legzimankósabb tájai is a fellsmerhe- tetlenségig megváltoztak: városok. Ipari központok és más hatalmas be­ruházások épülnek itt A végtelen tundra, a Közép-szlbé- riai-fennsík északnyugati szélén a Pjaszina folyó völgyében terül el No- rllszk, az egyedüli nagyváros az észa­ki sarkkörön túl. Iskolái, óvodái, fő­iskolája, tudományos kutatóintézetei, sportpalotája, cement- és vasbeton­gyára, vasútállomása, tévéstúdiója, könyvtára van. Csak abban különbö­zik más szovjet városoktól, hogy zord vidéken terül el, s aki arra vállalko­zik, hogy itt éljen, alkalmazkodnia keli a farkasordftó hideghez. Az év 280 napjában mínusz 45—57 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, s a velőkig ható jeges szél csak fokozza a hideg hatását. * Évente több millió köbméter hó hull Norllszkra, amelyből bár rengeteget elsodor a sarki szél. mégis annyi ma­rad a városban, hogy gondot okoz a lakosságnak; az utcákat minduntalan takarítani kell, s a havat a városon kívülre hordják. Nemegyszer még jú­liusban Is hótakaró borit Itt mindent. A Norllszk — Dugyinka közti rövid, 123 kilométeres vasúti szakaszra kép­telen tömegű hó hull le, kb. 22 mil­lió köbméter. Norilszkban május 19-én kél a nap, és nagyon sokáig, július 25-lg le sem nyugszik. Ezt az időszakot nevezik sarki nappalnak. Ezután november 30-ig a természet megszokott rend­je szerint váltakoznak a nappalok aZ éjszakákkal, mígnem november utol­só napján hosszú időre búcsút vesz­nek az emberek a naptól, amely csak január 13-án kapaszkodik újra az ég­boltra. Eddig tart a sarki éjszaka. De az élet megy tovább: a gyárakban, In­tézetekben, iskolákban ekkor sem szünetei a munka, a tanítás... Az emberek élik dolgos mindennapjaikat. A gyerekek, bár nem kapnak itt any- nyl napfényt, mint délebbre élő tár­saik, mégis gondtalanok, boldogok. A bölcsődéket, óvodákat a lakóházak­kal fedett folyosók kötik össze, így az apróságoknak ki sem kell men­niük 8 fagyos levegőre. Ahogy bekö- szönlenek a dermesztő napok, a nebu­lók odahaza maradnak, s rádión ke­resztül folyik tovább a tanítás. De bőven jut nekik vitamin Is, mert a környék szovhozalnak üvegházaiban terme.sztenek zöldséget, gyümölcsöt, sőt nem hiányzik a családok asztalá­ról a friss tehéntej sem. r r í'/ .. " 4 A" V ' ^ if-x: I '.-It'"";' AM[DV[-HEGYW AKIN H Vessünk egy pillantást a múltba, és szóljunk Norllszk történetéről. A vá­ros NylkolaJ Nylkolajevics Urvancev- nek köszönheti létezését, akit joggal neveztek észak Kolumbusának. A szovjet kormány azzal a feladat­tal bízta meg 1919-ben, hogy egy fon­tos expedíció vezetőjeként végezzen kutatásokat az örök tél és jég biro­dalmában. Erről Urvancev így ír: „Munkatár­saimmal elsősorban szénlelőhelyek után kutattunk, hogy majdan a hajók­nak északi tengeri útjuk során elég üzemanyaguk legyen. Jóllehet a ten­geri útnak ezt az eshetőségét már korábban Is latolgatták, az Igazi fel­tételek ehhez az októberi forradalom után. születtek meg... Szénbázja nél­kül az északi tengeri hajózás fellen­dítése lehetetlen. E szempontból fi­gyelemreméltó egy 1913-ban tett pró­baút. Ekkor a Korekt nevű hajó fe­délzetének utasai között ott volt Nan­sen Is. A hajó visszafelé rakományá­nak 30 százalékát üzemanyagként sa­ját maga hasznosította, vagyis nem volt valami gazdaságos ez az út.“ Vlagyimir Iljics Lenin már 1918 jú­liusában határozatot írt alá az Cszaki- -Jeges-tenger kutatásáról és a vízi szállításra való hasznosítására. Ennek azonban volt egy bökkenője, mégpe­dig a szén. Később Urvancev talált azon a helyen, ahol ma Norllszk fek­szik. Egy kis falucskába, Dugylnkába ér­kezve alig talált egy tucatnyi faházat. Társaival a Jenyiszej mentén kutatott szén után — írta róla Kempen Dett- mann —, de eredménytelenül. Közben beköszöntött az arktikus ősz, és kü­szöbön állt a tél. Urvancev saját fe­lelősségére átvonult a mai Norllszk területére, hogy ott folytassa kutatá­sait, de azt már' tudta, hogy évekkel azelőtt azon a helyen találtak sze­net. Az expedíció tagjai naphosszat ástak, tenyerükön hólyagokat tört a szerszám nyele. Igyekezetük eredmé­nye pedig: hatalmas szénlelőhely. Sőt Urvancev rábukkant a mesésen gaz­dag Medve-hegyre, ahol a réz-, nik­kel- és kobaltércben még aranyat Is talált. Emberfeletti kitartást, akaratot kö­vetelő körülmények között végezte társaival a munkát. A Pjaszina folyó kínálta lehetőségeket is tanulmányoz­ták. Rájöttek ugyanis, hogy a szenet Dugylnkálg ezen az úton szállíthat­nák, tovább pedig a Jenyiszejen, a- mely évente száz-száztíz napon át ha­józható. Kutatásaikat 1924-ben fejez­ték be. A szovjet kormány 1935. április 23- án határozatot fogadott el Norllszk városka felépítéséről, ahol egyúttal színesfémkohót Is létesítenek. Az el­ső tonna nikkelt 1942 májusában me­nesztették Innen az uráli gyárakba. A második világháború óta a norllsz- kiak annyi színes fémet bányásztak ki a fagyos földből és dolgoztak fel, hogyha valamennyit vasúti kocsikba raknák, azok hossza többször is át­érné az egyenlítőt. Norilszkot többféleképpen is becé­zik: Második Leningrád, Észak-Lenin- grádja. Északibb Leningrád ... Az ötvenes évek végéig csak fahá- * zak álltak Itt. Az elsőt 1921-ben Ur­vancev és társai építették, amely nap­jainkban Is megvan, kicsi múzeumot rendeztek be falai között. Az egyet­len kőépUlet a szovjet állami bank It­teni fiókjának a székhelye volt, ame­lyet 1938-ben emeltek. A bank pán­célszekrényeiben őrizték az itt talált platinát. Kezdetben, akik ide jöttek, azzal az elhatározással érkeztek, hogy felépí­tik, amit kell, s dolguk végeztével visszatérnek délre, ahol melegebb az éghajlat. Azt tartották, ezen a zord, kietlen tájon élni csak átmenetileg lehet, s nem telepednek le végleg a világ végén, ahová csak hébe-hóba téved néhány sarki vadász rénszar­vas vonta szánjukon. De mégis ma­radtak, sőt őket ':övették a rokonok. Ismerősök. Természetesen nem egy­formán sikerült alkalmazkodniuk az Itteni viszonyokhoz. Az új lakosok bi­zonyos Időt itt töltve fokozatosan akk- limatizálódnak, hozzáedződnek a hi­deghez. Ma 210 ezer Norllszk lakosságának a száma és a város napról napra fej­lődik, gyarapodik. Évente kb. 4000 gyermek születik. Legújabb negyedé­ben, a Talruakban vagy 30 ezer ember él kényelmes, korszerű otthonokban. Az üzletekben a hűtőszekrényen kí­vül szinte mindent megvásárolhatnak, azt pedig Csak azért nem, mert egy­szerűen nincs rá szükségük. Az északi sarkkörön túl még sok olyan város felépül, mint Norilszk. Ezt az ásványi kincsek feltárása és feldolgozása teszi szükségéssé. Ezért a szovjet kutatókat most az foglal­koztatja, hogyan tehetnék elviselhe­tőbbé, kellemesebbé az emberek szá­mára az életet ezen a barátságtalan vidéken. Egyik ilyen tervük e térség „felmelegítése“. Igor Lomonoszov, a Szovjet Tudományos Akadémia Föld­rengéskutató Intézete szibériai rész­legének munkatársa erről a problé­máról így vélekedik: Az örökké fa­gyos föld, hóborította tajga — Igen zord rídék, no de a föld mélyében nemcsak hatalmas szén-, nyersolaj- és gáztartalékok rejlenek, hanem nagy mennyiségű termálvíz és forró gőz Is. Mindez az energiaforrás pedig hoz­záférhető az ember számára. Meg va­gyok róla győződve, hogy nincs mesz- sze az az idő, amikor ezzel a hőener­giával fűtjük majd itt az emberek otthonát. És nincs messze az az Idő sem, amikor a tajga közepén városok emelkednek, s a lakóházak. Intéz­mények, Ipari létesítmények a forró vizet a föld gyomrából kapják. Ter­málvízzel fűtik majd az üveg- és gyü­mölcsházakat, ezzel töltik meg a für­dőmedencéket, takarítják el az utcák­ról a havat,- sőt megteremtik általa a városok számára szükséges mikroklí­mát is. Ásványi sókban Is gazdag ez a ter­málvíz, így tehát gyógyhatású. Nem kell a jövőben fürdői kezelésre más­hová küldeni az arra rászorulókat, hanem odahaza gyógyulhatnak. Az orvos felírja a szükséges számú ter­málvizes gyógykezelést, és a pácien­sek odahaza kúrálhatják magukat. Azzal, hogy hogyan lehetne minél sokoldalúbban hasznosítani a föld bel­sejében levő hőt, nagy tudományos kutatókollektívák foglalkoznak Moszk­vában, Lenlngrádban, Irkutszkban, No- voszlbirszkben, Tyumenben és még másutt. Hogy milyen reális kilátások vannak erre Szibériában? A hatalmas hőkazán egy — három kilométer mély- . ségben sok száz kilométeren át húzó- .dik Észak-Szlbériában. A geológusok a próbafúrások során 50—100 fokos vizet találtak, sőt helyenként a víz hőmérséklete elérte a 140 Celslus-fo- kot. A tyumenl körzetben már most naponta 200 000 köbméter termálvíz hozható a felszínre. Egészen reális terv, hogy Omszk város melegvíz-szük­ségletét maradéktalanul a föld belse­jéből felszínre hozott 80 fokos vízzel elégítik majd ki. Különösen nagy gyakorlati jelentő­ségük van a Lena és a Jenyiszej fo­lyók közti térségben, valamint a Ja­na, Ingylgírka és Kolima folyók men­tén előforduló termálvíz-lelőhelyek­nek. A hévizek felhasználása ezeken a területeken lehetővé teszi több lé­nyeges feladat megoldását, amelyek szintén összefüggnek az ásványi anya­gok kitermelésének a kérdésével. A föld alatti melegvíz népgazda­sági hasznosítására Kelet-Szlbériában a legjobbak a kilátások. A számítá­sok azt Igazolják, hogyha a termál­vizet másra nem is, csak fűtésre hasz­nálják fel, évente 700 ezer tonna fű­tőanyagot takarítanak meg. Már nap­jainkban Is termálvízzel fűtik az üvegházakat, melegágyakat, a fürdő­ket és pihenőházakat. A tudósok tehát joggal feltételezik, hogy a hévíz hasznosítása Szibériá­ban óriási népgazdasági haszonnal jár majd, nincs tehét messze az az idő, amikor Szibériát a saját „mele­ge“ fűti majd. (n. S./ A norilszki gyerekeknek bőven kijat a tét Örömeibőli KUl- és belpolitikai sz«m- pontbél egyaránt kudarcnak minősíti Reagan amerikai elnök kétéves tevékenységét Vitalij Robis, ax ismert sxov- jet külpolitikai szakértő. Megbízatásának félidejére a jelenlegi amerikai kor­mányzat minden elődjénél jobban lejáratta magát, és súlyosan megkárosította az Egyesült Államoknak a nem­zeti érdekelt Is. A cikkíró a Reagan-admlnlsztráoló mű­ködésének legnegatívabb vo­nását abban látja, hogy mi­közben veszélyes határig fo­kozta a nemzetközi feszült­séget, megpróbálta elfogad­hatóvá tenni a közvélemény számára a nukleáris háború gondolatát. Ezzel egy idő­ben militarista politikájával az amerikai vezetés katonai erőfölényre akart jutni a Szovjetunióval szemben. Tö­rekvése kudarcot vallott. Súlyos fiaskót könyvelhet el Washington szövetsége­seihez fűződő kapcsolatai­ban Is. Nyugat-Európát le­hetséges háborús színtérnek tekintve; Japánnal pedig el­keseredett háborút folytat­va, az Egyesült Allamoik ed­dig nem tapasztalt mértékű bizalmatlanságot, feszültsé­geket keltett a nyugati szö­vetségen belül. Az amerikai elnök belpo- lltlkallag is vereséget szen­vedett. A gazdasági tevé­kenységet bénító, az élet- színvonalat hátrányosan be­folyásoló példátlan méretű fegyverkezési programjaival magukat az amerikaiakat állította az „ágyú vagy vaj“ dilemmája elé. A Reagan-kormányzat a hivatali idejéből hátralevő két évben számottevően Ja­vítani akarja a közvélemény­ben róla kialakult iképet. Ezt nem utolsósorban úgy kívánja majd elérni, hogy a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban végbement javulás, a genfi tárgyaláso­kon elért haladás látszatát igyekszik kelteni. A Szovjet­unió híve annak, hogy a két ország viszonya javuljon, a genfi tárgyalásokon hala­dást érjenek el, de propa­gandacélokat szolgáló politi­kai játékokban nem hajlan­dó részt venni. Ha a Fehér Ház valóban javítani alkar­ja a szovjet-amerikai vi­szonyt, és meg akarja olda­ni a fegyverzetkorlátozási problémákat, akkor először vizsgálja meg az erre vonat­kozó szovjet javaslatokat. Akkor a Reagan elnök meg­bízásából hátralévő két év' talán nem lesz olyan komor sem az amerikai nép, sem más népek számára. Brüsszelben tanácskoztak a közös piaci mezőgazdasá­gi és halászati miniszterek. Ismét megkísérelték, hogy megmentsék a „közös politi­kát“ a tengergazdálkodás kérdéseiben. A tanácskozás fő pontja a Dánia és Nagy-Britannia kö­zött kitört „halászati hábo­rú“ megoldása volt. A mi­niszterek ugyancsak tanács­koztak arról, megengedjék-e más országoknak a halásza­tot a tagországok 200 mér- földes gazdasági övezetében. A salvadorl kormány több mint ezer katonát küldött azoknak az egységeknek a megsegítésére, amelyek már több napja eredménytelenül kísérlik meg visszafoglalni a partizánoktól Meangnera várost, Morozan tartomány fontos központját. Az UPl hírügynökség által Idézett katonai források szerint a megerősített Salvadort kato­naság nem volt képes beha­tolni a városba. Ugyanezek a források beszámolnak ar­ról Is, hogy a harcokban mintegy 200 partizán vesz­tette életét. A Rádió Vence- remos ezzel szemben azt ál­lítja, hogy a kormánycsapa­tok 400 katonát veszítettek. A heves harcok folytatód­nak a fővárostól csupán 30 kilométerre fekvő Guazapa tűzhányó körül Is. Norilszkban évente neyyezer gyermek születik

Next

/
Thumbnails
Contents