Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-25 / 4. szám
JUBILEUM MATES A Magyar Területi Színház 30. évfordulóján Kon- rád József rendezésében bemutatják a Szeretve mind a vérpadig című Jókai-regény színpadi változatát, mégpedig 1983. január 28“án pénteken 19.30 órakor a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Házában. A magyar romantika e „kötelező olvasmányát" Török Tamás alkalmazta színpadra. Kalandok és epizódok érdekes füzére kerül elénk Ocskay Lász 16 kuruc brigadéros tetteiről és magatartásáról Megismerkedünk azzal a vitézzel, hű szeretővel aki Léva környékén tartotta sakkban a labancokat Sorsát egy tragikus szerelem tette végzetessé. Színházunk azért vette elő — húsz év után hogy újból bemutathassa, mert drámai mondani valóját Időszerűnek tartja, és általa olyan alkotá sával tiszteleghet a komáromi születésű író emlé kének, amely 1882 óta kedvenc olvasmánya ma radt tisztelőinek, élménydús színpadi látnivalója rajongó közönségének. Jókai emlékeztetni és szó rakoztatnl akar, de azt aztán tiszta szívből és Iga zán. Romantikus meseszövése és szép nyelvezete közel áll hozzánk. Remek szereplőtípusokat alko tott, amit színészeink igen nagy örömmel fogad nak. Történelmünk tanulságait felismerni, irányt mu tató cselekedeteit helyesen értelmezni — ez jelen ti múltunk Igazi tiszteletét. Mert hasonló a m feladatunk Is, persze a mai körülmények között a ml eszközeinkkel mérlegelve azokat. Az is nyíl vánvaló, hogy az esztétikai elveken túl a buzdító szavak, az erkölcsi magatartás és a gondolat igaza sem lehet másodlagos kérdés számunkra. Észre kell vennünk a párhuzamosan fellelhető örömöt és bánatot, a vágyat és a szorongást, a bűnt és a feloldozást. Az ember lénye, cselekedetei, álmai, vágyai és létezése egyképpen foglalja magába a szárnyalás és a zuhanás lehetőségét, amelynek csak egy igaza lehet: a becsület. Gyulai Pál óta közhely, hogy Jókai mestere az eleven szerepek megteremtésének. Valószerű alakjai, vérbő szereplői többnyire enyhén stilizáltak — a drámaiasság vagy éppen a furcsaság, a tragikum vagy a komikum irányában. írásainak gyakorta népies színezete általában az egész életművét a realizmus irányába vezette. Bizonyára színészeink Is elkövetnek majd mindent, hogy a siker teljes legyen. A szereposztás biztató. Ocskay Lászlót,.,a. kuruc kapitányt Holocsy István, fiatal feleségét mák Ildikó, Ozmandát Cs. Tóth Erzsébet, Csajághy Miklóst Bugár Béla, Jávorka Adámot Ropog József, Cinka Pannái Varsányi Mari, Bercsényi Miklóst Turner Zsigmond alakítja. A sok szereplős történelmi drámában ott találjuk még Bugár Gáspárt, Fazekas Imrét, Pőthe Istvánt, Tóth Lászlót és még más művészeket. A díszletet és a jelmezeket Kopócs Tibor tervezte. A rendező zenei munkatársa Dobi Géza. Reméljük, hogy ezzel az ízelítőnek szánt rövid Ismertetéssel sikerült felhívnunk olvasóink figyelmét erre az ígéretes bemutatóra. (szuchyj É rdekes, hogy amikor Keresztury Dezső akadémikus újra elkészítette ezt az elsősorban az ifjúságnak ajánlott könyvét (először 1956-ban lepte meg vele a hasonló kiadványokhoz nem szokott nyilvánosságot), egy nyilátkozatában a könyv általános válságáról beszélt, arról, hogy „Mostanában, a Gutenberg galaxis végén — ahogy a tömegkapcsolódási eszközök nagy apostola jö- | vendölte — kérdésessé, talán fölöslegesé is válik“ | a könyv. I Érdekes ez főképpen azért, mert Keresztury De- | zső személyében olyan valaki néz szembe ezzel a jelenséggel, aki mindig „a könyvek társaságában, igézetében“ élt, akinél jobban kevesen ismerik azt a szerepet, amelyet a könyv az emberiség életében betölt; aki tehát mindnyájunknál jobban tudja azt is, hogy — hasonlóan más, eszközként s áruként is használható, manipulálható emberi vív- ■ mányokhoz — fölöslegessé azért válhat a könyv, | KÖNYVEK VIIÄGA mert olyannyira fontos, olyannyira szükséges ta- 1 lálmánya az embernek. Ahogy Voltaire kissé gú- | nyoros, de telltalálatú aforizmája mondja az ilyen | dolgokról: Le superflu pourtant, chose sl néces- salre! (A fölösleges, amely pedig oly fontosll Már az említettek miatt ^is csak örülni lehet annak, hogy éppen Keresztury Dezső állította ösz- sze s kísérte szöveggel a magyar irodalomnak ezt a képekben felidézett történetét, a magyar könyvek könyvét. Hát még ha közelebbről Is megnézzük! A bevezetőben a szerző egyetlen mondatba fogva így vázolja a több mint 300 oldalas, széles, kö zépnagy formátumú könyv tartalmát és fölépítését: „ ... anyagát az irodalmunk történetével kapcsolatos képekből és Jellemző egykorú Idézetekből válogattam össze, ezeket foglaltam a legfontosabb összefüggéseket Jelző magyarázatok keretébe." A szakember már e szűkszavú felsorolásból is felfoghatja, milyen hatalmas egyszemélyes vállal kozás ez a mű. S a szakember az említettek sor- ravételével hosszan taglalhatná: — Mit is jelent egy ilyen, ezeréves művelődési, kulturális fejlődés emlékeit, könyvtárak féltve őrzött kincseit, ezek alkotóit, létrejöttük színhelyeit, műhelytitkait, társadalmi, gazdasági, történeti hátterüket dokumentáló hatalmas képanyagnak a:z összeválogatása; — hogy micsoda roppant tárgyismereten alap- S2dk a-„jellemző egykorú idézetek“ megtalálása; — mit jelent egy ilyen nagy fejlődési folyamatot átfogni, kitapintani arányait, korszakokra tagolni; mit is jelent megalkotni „a legfontosabi összefüggéseket jelző magyarázatok keretét“, vagv más szóval: szinte egész szakmai közösségek munkáját egyedül végezni el. (A képeskönyv első elkészítésének Idején még nem volt meg a nagy akadémiai irodalomtörténet; Keresztury utólag érezheti igazolva magát, látván, hogy ennek korszaktagolása nagy vonalakban egybeesik az övével.) Nos, szakmai szempontból nézve mindez egyedülálló és szinte felbecsülhetetlen szervezői, szerkesztői, irodalomtörténész! és írói, szociográfiai, művelődés- és történetismereti teljesítmény. A MAGYAR IRODALOM KERES- j, KÖNYVE “x'vf r.- lé Ü J j ( ']L ■vL ki ' ► NI, A., - ^ <5^ De van ennek a könyvnek egy olyan értéke ís, amelyhez nem jutnánk közel, ha pusztán szakmai szemmel vizsgálnánk. Pedig talán — az olvasó szempontjából: mindenképpen — a lényege, az éltetője, a lelke ennek a műnek. Egyetlen szóban kifejezve: az egyetemessége ez. Az a módszer, amellyel Keresztury az összegyűjtött anyagot elrendezi, megszervezi, olyan összefüggésekbe építi, hogy az anyag valljon, szóljon, reveláljon. Keresztury Dezső ugyanis azt teszi, azt adja ebben a könyvében, amit csak az igazi nagy nevelők tudnak adni, nem adatokat, dokumentumokat, irodalmi ismereteket, vagy tudást tanít, hanem többet, lényegesebbet ezeknél: a tudásszerzés mód szerét, a gondolkodás, elmélyedés, kontemplácló útját s módját. S hogy ezt egyként adja irodalmi előképzettségtől függetlenül mindenkinek, az a könyv egyetemes jellegéből, a szerző munkamódszeréből szervesen következik. Ha a magyar Irodalomban tájé kozatlanabb vagy kevéssé képzett olvasó képzelőerejét elsősorban képanyagával mozgatja meg, úgy az irodalomban jártasabbéra inkább átfogó, pers pektívákat nyitó mondataival hat ilyen értelemben. Nem is szólva az egész korszakokat felölelő, sok szór a végsőkig tömörítő remek kis tanulmányairól. A kötet két utolsó, a XX. század két háború közötti és háborúk utáni korszakait tárgyaló ta nulmányával külön kellene foglalkozni. Egyebek közt azért Is, mert bennük bizonyos személyiség érték Is lappang, a szerző akaratától, szándékától bizonyára függetlenül, ám mégis szükségszerűen és — szerencsésen. Hisz Keresztury tanúja ezek nek a korszakoknak, róluk szóló mondatainak, meglátásainak tehát személyes hitele is van. Végezetül még egy szót arról, hogy ez a gazdag, kimeríthetetlen képes irodalomtörténet méltó kép szerkesztői és tipográfiai megformálást kapott Szántó Tibor munkájával. FUKÄRI VALÉRIA A rossznyelvek szerint ez a zenekar olyan, mint a szélkakas, mindig tudja, honnan fúj a szél. A hetvenes évek végén előretörő rocklnváziőban vált Ismertté a csoport. Nem sokáig tetszelegtek azonban a kemény rockvítézek szerepében, mert hamarosan punkosra vették a muzsikát. Am ezt sem tekintették végállomásnak, napjainkban az egyik legnépszerűbb új hullámos zenekarként jegyzik őket. Azok a bizonyos rossznyelvek, ha az Abra- xasröl van sző, azt sem felejtik el hozzátenni, hogy minden stílusban jelesre vizsgáztak. A zenekar nem új keletű, több tagcserét megért már, volt például hattagú Is, de érdekes mődon a mai kvartett tagjai ugyanazok, akik annak Idején elhatározták, hogy Abraxas néven együttest alapítanak. Vezetőjük, Bohuslav Janda nem más, mint az Olympic együttes pillérének, Petr Jandá- nak az öccse, ö a csapat motorja, szervezője és művészeti vezetője egy személyben. Néhány évig „mellékállásban“ Petr Novák együttesének a vezetését Is vállalta, tehát egyszerre két szekeret húzott. Zongorázni tanult, majdpedig a klasszikus gitározás csinját-bínját is elsajátította. A másik tő ember Miroslav Imrich. Szintén klasszikus gitározást tanult, közben különböző amatőr együttesekikel járta a tánctermeket. Az Abraxas megalakulása óta stabil tagja a csoportnak, énekel, gitározik és zenét szerez. Több száma — mint például a Syn síér vagy a MuZ stroj — népszerű a fiatalok körében. Mint nyilatkozta, a zene teljesen kitölti életét, ma Is képezi magát, énekpedagőgushoz jár. Azt a kis szabad Idejét, amely a muzsikálás mellet; megmarad, furcsa kedvtelésének szenteli: nadrágokat varr. A basszusgitáros Michal Ditricb szintén alapító tagnak számít. Zongorázni tanult. ABRMXAS majd elvégezte a plzeftl konzervatőrlum bő- i gős szakát. Tulajdonképpen az Abraxasszal is emiatt szakadt meg a kapcsolata. Tanulmányai befejeztével Petr Novák zenekaré- ! ban, később a Yo-Yo Bandban bőgőzött, de | a szive visszahúzta régi együttesébe. i A kvartett negyedik tagja Ivan Pelláek, I akinek temperamentumos dobolása nagyban | hozzájárult az együttes jó hangzásához. , Első kislemezük korántsem aratott akko- i ra síikért, mint a koncertjeik. A Skolnik és a Cesta jinam című számukon még érződik | a zenészek stúdlőbell tapasztalatlansága, így hát a felvételek nem váltak széles körben Igazán népszerűvé, ráadásul a kritika is elmarasztalta őket. Ugyanez lett a sorsa annak a két számúiknak is, amelyek a Disco i klub című, több előadő dalaival felvett al- j búmon szerepelnek. Itt meg a szöveg minő- . sége volt a kerékikötő. Pedig ez idő tájt > már a rajongók népes tábora vette őket kö- i rül, bárhol is játszott a zenekar, az Ábra- ' xast éltető transzparensekkel felvértezve sleppként követték kedvenceiket, ök azok, akik a koncerteiken a csoporttal együtt énekelik a refréneket. Abraxas legnagyobb sikerét 1980 őszén érte el, amikor is a hazai popélet fellegvárában, a zsúfolásig megtelt prágai Lucerná ban felejthetetlen koncertjükkel egyszerre berobbantak az élvonalba. Akkor kezdődött a csapat nagy népszerűsége, s az akkori fretenikus sikernek egyenes következményeként a Pánton kiadónál Boc címen tavaly megjelent első önálló albumuk. A nagylemezen a zenekar tíz saját szerzeményű dala szerepel. A számok szerzője többnyire Bohuslav Janda és Miroslav Imrich, de a végleges arculat kialakításában aktívan részt vesz a kvartett másik két tagja is. S hogy a szövegeiket se kifogásolhassák a kritikusok, ikét profi külső munkatárssal, Pavel Zemannal és Edo Kreö- márral dolgoznak. A Boc dalai az új hullám jegyében születtek, de érződik rajtuk a csoport előző stílusa, a punk és a kemény rock is. Rock, punk és most az új hullám. Miért ez a gyors váltás? Bohuslav Janda erről így beszél: „Ha haladni akarsz a korral, fontos, hogy befogadd az új impulzusokat, mert ez az újdonság többnyire egy lépés előre. A zenésznek pedig kötelessége, hogy fejlődjék. Abban a pillanatban, amint megáll a fejlődésben, konzerválódik, és zenéje csak egy bizonyos réteghez szól. Begnhőzik, s többé nem képes befogadni az új értékeket. Azért nylratkoztunk rövidre, mert meguntuk a hosszú hajat, s azért nem játszunk rock and rollt, mert már kinőttünk belőle. Nem akarunk senkit sem majmolni, csupán elfogadtuk az újat, a szerintünk jobbat.“ STR1E2ENEC SÄNDOR
