Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-25 / 4. szám

yíMMM

A Versand áruházak Nyngat-Eurápa -szerte ismertek. Tulajdonosuk rendszeresen ellátogat Sellyére (Sala) — bevásárolni. Nem a kiskereskedelmi hálózat üzleteit járja, útja a Trikota üzembe vezet, oda, ahol naponta ezer és ezer darab finom női alsónemű készül. Az egyiket habos csipkével dt- szitették, a másik sima, egyszerű; az idegen szinte beleszédül a szivárványszínű kombiné-, bngyi-, hálóing- és más aisóneműhegyekbe. Csaknem minden darab exportra készül Magyarországra, az NOK-ba, a Szovjetunióba, de mint már fentebb emlftet- tOk, a tőkés államokba is. Mit jelent ez a sellyei üzem dolgozói számára?

Kérdésünkre az üzem szakszervezeti elnOke, Mária Bartikovó válaszol:

— Felelősséget, rugalmas ügykezelést, és azt, hogy dolgozóink problémáihoz emberekként viszonyuljunk. Az üzem vezetőségének úgy kell megszerveznie a munkát, hogy tervünk valamennyi mutatóját a vállalt időre teljesítsük, hiszen partnereinket nem érdekli, hogy dolgozóink 95 százaléka nő, családanya, és hogy a gyesen levő fiatal mamák száma már évek óta nem süllyed a 150 alá. Ezzel az üzem vezetőségének számolnia kell a tervezéskor, a munka elosztásánál, és a helyzet később sem lesz kedvezőbb, hiszen vállalatunk egyik küldetése a környék női munkaerőinek a foglalkoztatása. Sok fiatal lány nálunk lép először munkaviszonyba, csakhamar férjhez megy, családot alapit; ez természetes folyamat, a munkaerőtervezésnél számolni kell vele. Az, hogy exportra gyártunk, növeli minden dolgozónk felelősségét, nem bocsátanánk meg egymásnak sem, ha külföldi partnereink reklamálnák termékeinket.

A minőség ebben az üzemben néhány évvel ezelőtt pártaktivák, munkaértekezletek, faliújságok vitatott témája volt. Egyének, brigádok kezdeményeztek versenyt — a minőségi mutatókat tartva szem előtt. Megérte türelmesen várni, most már senkinek sem mindegy, hogy fizetésnapon egy vagy két zöídhasúval talál-e többet a borítékban. De a minőség itt ma is mindennél fontosabb. Az üzem termékeinek 95 százaléka első osztályú, és ez kötelezi a dolgozókat. Nagy gond a fennmaradó 5 százalék is, de reális. ha tekintetbe vesszük, hogy szinte naponta ülnek új dolgozók a szalag mellé — köztük szakképzetlenek, olyanok is, akik a fóliázást hagyták abba a gyárért — és azonnal varr- nluk vagy endllznlük kell.

A 3523-as varróműhely egyik fiatal részlegvezetőjét, Mikuí Terkát a gondjairól kérdezem.

— Az én szalagom mellett huszonnyolc különböző életkorú nő dolgozik. Prob'ém'i'kkHt naponta foglalkoMikuS Terka: „Minden munka végezhető becsületesen, bármilyen nehéz is."

Mária Bartíková: „Nem bocsátanánk meg egymásnak sem, ha külföldi partnereink reklamálnák termékeinket“

zom, amelyek szerencsére az én gondjaimhoz hasonlóak, hiszen nekem is két Iskoláskorú gyermekem van. Tíz éve vagyok a gyárban, varrónőként kezdtem. Tudom, milyen munkaműveleteknél lehet leggyakrabban hibázni, de az akarat nem hiányozhat senkiből sem. Az a véleményem, hogy minden munka végezhető becsületesen, bármilyen nehéz is. Nálunk a jó minőségű termék sok dolgozó becsületes munkájának az eredménye, mert talán mondanom sem kell, hogyha például a szabók elszabják a darabot, akkor azt már ml itt, a varróműhelyben nem hozhatjuk helyre. Szerencsére ez csak ritkán fordul elő.

És így születik a selejt. Vagy az alapanyag szövést hibájából, vagy a színe nem egyenletes — erről viszont a sellyeiek nem tehetnek, hiszen az alapanyagot az anyavállalattól kapják. A varróműhelyben „ejkövetett“ hibák — az egyes munkadarabok pontatlan összevarrása, a csipke és a különböző díszítőelemek hanyag összeillesztése — azon melegében kiküszöbölhetők, ha a szalag végén dolgozó minőségi ellenőrök felfedezik. Viszont ez már többletmunka az érintett dolgozó, a minőségi ellenőr, sőt nem ritkán az egész szalag számára.

A műhely aznapi terve pénzben kifejezve 114 ezer korona volt, a valóságban 119 000 koronát teljesítettek, a plusz teljesítmény a minőségi alapra Íródott, és hogy nem volt alacsony, az azt jelentette, hogy azon a napon talán egyetlen selejt termékük sem volt.

Valamennyi brigádjuk bekapcsolódott a textilipar közismert roímltáll mozgalmába, amely elsősorban a termékek minőségét tartja szem előtt. A brigád felelősségre vonhatja a se- lejtet gyártókat, kötelezheti a hibák kijavítására, viszont a brigádon belül a borítékban nem tükröződik vlsz- sza eléggé kifejezően a különbség a becsületes és a hanyag dolgozó között. Ezért mind többet foglalkoznak az időközben mozgalommá vált önellenőrző verseny bevezetésének gondolatával. Ha ezt elfogadják, akkor

Jankó BeStna a szabómühelybOl.

minden dolgozó anyagilag közvetlenül érdekelve lesz a kifogástalan minőségi munkában.

Minden fntószalag végén 4—5 minőségi ellenőr dolgozik. Sindor Írónké bét éve végzi ezt a munkát.

— Egy műszak alatt, például ma, 750 alsónemű-komplét, 2000 alsószoknyát, 900 kombinét és 2500 bugyit kell ellenőriznünk és becsomagolnunk. Általában már tudjuk, hol szoktak leggyakrabban előfordulni hibák, azokat a helyeket tüzetesebben átnézzük. És hát Istenem, megtörténik, főleg fiatal lányoknál, akik gyakran szerelmesek, hogy elfelejtik elvégezni a kisebb munkaműveleteket, és elmélázva adják tovább a darabot Nem szándékosságról van szó. Az ilyen terméket a művezető visszaviszi az az illetékes dolgozóhoz, és ha lehet, akkor a hibát azonnal eltávolítja. Azok a darabok, amelyeken már nem lehet segíteni — piszkos az alpanyag, szövésl hiba van rajtuk — a második osztályba kerülnek.

A vásárló az ilyen darabot olcsóbban veheti meg az üzletben, a gyártó természetesen tudatja vele egy, az alsóneműhöz csomagolt cédulán, hogy

II. osztályú terméket vásárolt, és azt is, hogy milyen hiba miatt sorolták alacsonyabb osztályba.

— A ml munkánkat negyedévenként ellenőrzi az üzem vezetősége. A tavalyi első helyezett Tóth Marika a ml műhelyünkben dolgozik, az ő „rakományában“ egyetlen hibás terméket sem találtak — folytatja Szudor Irénke.

A második helyezett viszont* nem más, mint beszélgető partnerem de ezt már Katka Petrovától, a műszaki ellenőrző osztály vezetőjétnl tudom meg.

— Azt hiszem, nálunk mindenki ügyel arra, hogy keze aló! csak jó minőségű termék kerüljön ki. Lehet, hogy eljön az az idő, amikor feleslegessé válik a minőségi ellenőrök munkája, de egyelőre még szükség van ránk. A nagykereskedelmi vei lalattól havonta kb. 200 reklamációi kapunk, ez csak látszólag magas magas szám, valójában nagyon kis mennyiség, az egész reklamált áru belefér egy nagyobb kartondobozba. Belföldi vásárlóinktól évente 10—15 reklamáció jut el a gyárba. Ugye,

Szudor Irénke: „Ma például 750 alsó- neműkomplét, 2000 alsószoknyát, 900 kombinét és 2500 bugyit kell ellenőriznünk és becsomagolnunk."

megérti, ha azt mondom, hogy erre a 10—15 darabra — úgy másképpen — rendkívül büszkék vagyunk.

Ez a fióküzem nagyon fiatal, a vadonatúj, világos emeletes épületbe csapán néhány éve költöztek az asz- szonyok. Igaz, nehéz szívvel, mert ott a városban, abban a földszintes régi épületben egy család voltak, tndták, ki mit főzött előző nap, a tévéműsort is könnyebb volt megvitatni. A törzsgárda az új épületben szétszóródott, más-más emeleten, más-más műszakban dolgoznak. Nehéz volt megszokni az arányokat, a modern gépeket, a fényt és azt, hogy sokan vannak. De most már itt is kialakult a nagy család, elmúltak az indulási gyermekbetegségek, a hónap végi izgalmak, lesz-e száz százalék vagy csak kilencven. És most már az sem baj, ha havonta 10 fiatalasszony is megy gyesre. Legfeljebb gyarapodik a „trikotá- sok“ nagy családja.

ZACSEK ERZSÉBET

Majdnem elütött egy antó. Ez nem számít hímek, mondhatnák az újságírás öregjei, hiszen nincs benne semmi különös. Ellenben ha én, a gyalogos ütöttem volna el egy autót, az már igen, az már hír lenne a Javából. Szóval, ha nem igazi is a hír, amit közöltem, azért folytatom.

Bratislava egyik forgalmas utcáján szerettem volna átkelni a zebrán. Már a második lépést tettem meg az úttesten, készültem a harmadikra. Láttam ngyan, hogy közeledik felém egy zöld Dacia, de biztos voltam a dologban, pontosabban a KRESZ-ben; az autósnak, ha a gyalogos már az úttestre, a zebrára lépett, meg kell állnial Tehát szépen haladtam a túlsó oldal felé. És a Dacia egyre vész- jóslóbban közeledett felém, úgy éreztem, a sofőr nem hogy lassított, de Inkább erőteljesebben taposta a gázt. Azért csak mentem tovább. S a negyedik-ötödik lépésnél már nyikorogva fékezett, ráhajtott a zebrára, néhány centiméterre állt meg tőlem. A vezető vagy ötven év körüli férfi szitkozódott, ordibált. Szó nélkül hagytam, mentem tovább.

Ha ilyet látok, mindig eszembe jut egykori autó- iskolai szakoktatóm. Amikur vezetni tanultam, a zebrához érve igyekeztem megállni, s előnyben részesíteni a gyalogosokat. Igaz, megtörtént néhányszor, hogy — kezdő lévén — bizonytalan voltam, már nem mertem fé kezűi, de szakoktatóm ilyenkor sem szóit rám, nem figyelmeztetett, hogy vétek -i KRESZ szabályai ellen. Egyszer aztán megkérdeztem tőle: miért nem nevelik, tanítják arra a kezdő vezetőket, hogy tiszteljék a gyalogosokat, részesítsék előnyben a zebrán átkelőket? Már csak azért is szükséges lenne, hiszen ez nem csupán illedelmesség, jólnevelt- ség, udvariasság, hanem szabály, ha jobban tetszik paragrafus. Fiatal szakoktatóm imigyen válaszolt:

— A kezdő vezetők nehezen tudnak elindulni, indulásnál sokszor „bedöglik“ a motor, gyakran akadályozzák ezáltal a forgalmat. Épp elég baj van az indulással a szemaforoknál, s ha még a zebráknál is megállnánk, talán sosem haladnánk előbbre!

Azt azonban az előadó elfelejtette, hogy minél gyakrabban áll meg és indul a kezdő vezető, annál hamarább megtanulja ezt az egyébként valóban fontos „műveletet“. Arról nem is beszélve, hogy a jövendőbeli vezető kezdettől megtanulja, tudatosítja, megszokja, hogy a gyalogos is ember, hogy a járókelőnek is közlekednie kell, hogy létezik udvariasság is a világon. Hogy a KRESZ szabályait minden esetben, helyzetben meg kell tartani. S ha erre épp az autóiskola oktatói nem ügyelnek, akiknek ez kötelessége, megetette a fene. Ezért fest úgy utainkon a forgalom, ahogy fest: gyakoriak a szabály- sértések, a türelmetlenség, a rugalmatlanság; az udvariasság, előzékenység fogalmával a legtöbb sofőr még hírből sem találkozott. Tudom, sok esetben a gyalogosok is hibásak: szabálytalanul, nem a nekik kijelölt helyeken kelnek át, álló vagy indulásra kész autók kacskaringóznak, hirtelen lelépnek a járdáról az úttestre ... Van ilyen is.

Ez persze nem menti fel a vezetőket kötelességük alól, mert a tét nem csupán annyi, hogy megállók, udvarias leszek, vagy nem állok meg, eiviharzok valakinek a háta mögött, orra »lőtt, lip- nem sokkal több: életről, emberéletről van szó mindannyiszor.

ZOLCZER JÁNOS __________________________

KIÄIÄKIJIT A NAGY CSALÁD