Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-18 / 3. szám
8 iM Rubtnstetn a zongora mellett 1966-ban Arthur Rubinstein Szólóestjének hivatalos műsora már véget ért, de a közönség hódoló-lelkes tapsával ráadásra, sőt további ráadásokra kényszerltette a művészt. Már a negyedik ráadás következett, de Liszt egyik ke- rlngöjének kezdő ütemei valahogy nem akartak összeállni, ezért a művész a közönség elnézését kérve felállt és távozott a zongorától. P'ár lépés után azonban megtorpant, „ennek mennie kell“, mondogatta magában félhangosan németül. Megfordult, visszatért a zongorához, s most már zavartalanul végigjátszotta Liszt megkezdett kompozícióját. Ez a szinte anekdotaízű eset valóban megtörtént. Ott voltam magam is az Erkel Színházban a még a színpadon a zongorát is körülülő közönség soraiban 1966-ban azon az októberi esten, amikor a hófehér hajú, de koromfekete szemöldökű Arthur Rubinstein, az akkor már majdnem 80 éves művész utoljára vendégszerepeit Budapesten, s a Jelenlévő szerencséseket egy életre szóló élménnyel ajándékozta meg. A lengyel származású Rubinstein 1887. Január 28-án Lódzban látta meg a napvilágot, s 1982. december 20-án, pár nap híján 96 évesen hunyta le örökre a látástól már pár éve megfosztott szemeit. Matuzsálemi korral mérhető életútja pedig — mint azt önéletrajza dokumentálja — ugyancsak bővelkedett nem mindennapi eseményekben. Már maga a kezdet is rendhagyó: csodagyermek volt, aki alig nyolcévesén működött közre először nyilvános hangversenyen. Ugyancsak rendhagyó, hogy már 91 éves, mikor teljes szellemi és fizikai erőben utoljára Jelenik meg a londoni közönség előtt. S hogy a visszavonulás mellett döntött, arra kizárólag látása kényszerítette. Első nyilvános szereplése után a magyar Jachím József az, aki Berlinben pártfogásába veszi. Pályája tehát biztatóan indul. Csúcsra Jutása mégis ellentmondásos, mert életének mintegy négy évtizedének kellett leperegnie, míg neve a nemesfémek csengésével lett egyenértékű. De aztán félszázadon át első az elsők között, s legendás alakja a múlt nagy egyéniségekből formálódott élcsapatának. Közhelynek hat, ha zongorajátékának manuális erényeit emeljük ki, mert az természetes és nél- külözhetetien követelmény. Annál fontosabb a zongorából elővarázsolt hang színét, minőségét, finomságát, de ugyanakkor acélos masszívságát és blllen- tésének bársonyosságát említeni. De ami nála ennél is fontosabb: az a poézis és az az azonosulási képesség, mellyel az éppen tolmácsolt mű lelkét, zenei mondanivalóját tudta felszínre hozni, s a nyomtatott kotta hangjait stílushű élettel megtölteni. Frédéric Chopint a maga idejében a „zongora poétája“ díszítő Jelzővel illették. Nem csoda hát, ha Rubinstein éppen az ő zenéjének a hullámhosszára tudott leginkább ráhangolódni, és Chopin zenei világának legrejtettebb rezdüléseit is megérezve, azokat eszményien tolmácsolni. Rubinstein megelégedett és boldog embernek vallotta magát, s ez a lelki béke sugárzik még öregkori képein is. De boldog lehetett azért is, hogy Játékát a technika már legmodernebb vívmányaival örökítette meg. Rengeteg hanglemezt készített, s életének különböző periódusaiban rögzítette egyazon müveket, azt az erényét dokumentálva ezzel, hogy Játékstílusa mindenkor korszerű volt, és oly sok évtizeden át lépést tudott tartani a kor követelményeivel. Chopln-felvételejt nálunk is árusították, főleg az Eterna cég Jóvoltából. Számomra azonban mégis az a lemez Jelenti a „lemezek lemezét“, melyen Henryk Szering partnereként Beethoven két hegedű- -zongoraszonátáját tolmácsolja. Ha tehát Rubinstein művészi hagyatékát csupán ez az egy lemez lenne kénytelen képviselni, akkor is kegyes lenne az utókorhoz a sors, mert ahogy ez a két zseni megidézi Beethoven szellemét, az a zenei tolmácsolás csúcsa. Varga József A LÉTEZŐ VILAGÁBRAZOLŐJA SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ALEKSZEJ TOLSZTOJ Az irodalomtörténetre, de magára az olvasói közvéleményre is gyakran a legvadabb szélsőségek a Jellemzőek: vannak írók, akiket értetlen koruk mellőz, s csak később emelkednek zsenivé, másokat életükben túlértékelnek, majd gyorsan elfelednek... Alekszej Tolsztoj művészi sorsa talán éppen azért rendhagyó, mert „normális“ — szerették és olvasták életében, és népszerű, keresett író napjainkban is. Nemigen ad alkalmat nagyívű monográfiák megírására, még kevésbé szenvedélyes vitákhoz — „csak“ Jó író, de milyen sokat Jelent ez... Nem mintha Alekszej Tolsztoj életében nem lett volna ugyancsak veszélyes és tanulságos kitérő. ösl nemesi család leszármazottjaként kötelességének érezte, hogy gyűlölje a forradalmat, emigrált, szóban és írásokban nyilatkozott. A húszas évek elején aztán felocsúdott — szerepet Játszott ebben a LunacsarszkiJ vezette kultúrpolitika türelmes törekvése a legjobbak hazahozatalára, de még inkább az író őszinte felismerése, hogy hazájától távol nem tud alkotni. Tolsztoj 1923-ban, negyvenéves korában visszatért Szovjet- -Oroszországba, elfogadva, majd egyre erőteljesebben támogatva a formálódó újat. Akárcsak egyik legkedvesebb hőse, a sok vonatkozásban önéletrajzi ihletésű Ros- csin, az orosz kontinuitás nevében védelmezte hazáját bajban, háborúban. Művészi pályáját divatoknak hódolva, epigon ízű versekkel kezdte, de már a forradalom előti rátalált igazi műfajára és témájára; remek elbeszélésekben mutatta meg a végnapjait élő birtokos nemesség utolsó bölényeit, egykori nagy eszmények kutyakomédiába való átfordulását. Nagy kortárs/ától, a könyörtelen és pontos Bunyintól abban különbözött, hogy mégis megőrzött valamiféle hitet az emberben, a szerelemben, a megváltás lehetőségében, és már korai munkáiban himnuszt énekelt a gyöngéd, megértő, a tisztaságát méltatlan körülmények között is megőrző orosz asszonyhoz. A stiláris próbálkozások abban mégis segítették, hogy amikor végképp elkötelezte magát a hagyományos-monumentális 19. századi orosz epika folytatása mellett. azt hajlékony, modern nyelvvel töltötte meg, a legteljesebben közelítve a beszélt frazeológia gazdagságához és belső logikájához. Jeles íróflársa Jurlj Olesa mondta róla: „Alighogy azt gondolom: Alekszej Tolsztoj, egymás után Jelennek meg előttem az általa teremtett világ képei, s ez a világ annyira valóságos, annyira reális, hogy még csak eszünkbe sem Jut, hogy sorokból teremtődött; nem, ez a világ létezik, itt van mellettünk.“ Jellemzője volt az elemi életöröm, jelenségekre, témákra való rácsodál kozás, ami — különösen a húszas években és a harmincas évek elején —- sokműfajű, mindennel megpróbálkozó alkotóvá tette, tgy történhetett, hogy szenzáció- drámát írt az utolsó cárnéról és Ra.szputyinról, de ő volt a szovjet scl-fi egyik úttörője is az Aeli- tával; ifjúsági művei, de különösen a Nyiklta gyermekkora az önéletrajzi visszapillantásokban bővelkedő orosz irodalomban is kitűnnek mélységükkel, pontosságukkal, Kritikai cikkel, novellái, kisregényei szinte mindenről és mindenkiről szólnak; akad köztük aktuális vitatémákra írott beszámoló, történelmi látomás, az emigránsok életéből vett helyzetkép, agltatív háborús elbeszélésfüzér. Bármiről szóljon, alapállásából következik, hogy még komor színeket felvillantó írásai is valamiképpen optlmi.sta klcsengésűek — elmondják, hogy az orosz ember rengeteget bír el, és a legnagyobb bajokból is méltóságát megőrizve Iából ki. Alekszej Tolsztoj gondolatai egy felívelő társadalom reménységeit fejezték ki. A szerteágazó életmű két oszlopául két nagyregény szolgál, a Golgota és az I. Péter: A Golgota első kötete, a Nővérek még az emigrációban készült, tele kiforratlan Indulatokkal, de valóságmagja (a forradalom előtti Péter- vár szalonjaival, kérészéletű politikai és művészi törekvéseivel, tétova, de Jó szándékú értelmiségijeivel] olyannyira hitelesnek bizonyult, hogy kisebb átdolgozás után nemcsak hogy megjelent a Szovjetunióban, hanem egész trilógia kiindulópontjává lett. Alekszej Tolsztoj átélten, őszintén mondja el, milyen nehéz utal kellett megtenniük az orosz kultúra képviselőinek, amíg megértették és vállalták, ami körülöttük történt. Á Háború és békét követő szerkesztés — külsőleg-belsőleg szép, a belső megnyugvást és boldogságot kereső ember középpont- jllba állítása nagy történelmi események idején — Jól szolgálja az ÚJ mondanivalót, főként ott, ahol a leírás az író személyes tapasztalataira épül. Nagy Péter alakjának ábrázolása mindig trouvallle-nak számított az orosz irodalomban, hiszen az írónak egyúttal arra is választ kellett keresnie, hogy vajon Péter véres kezű erőszakos szörnyeteg volt-e, miként a szlavofilek állították, fiúgyilkos despota, amilyennek MerezskovszklJ mutatta, vagy talán az idők szellemét megértő, humánus uralkodó, ahogyan Puskin vélte. A cár igen bonyolult, csupa ellentmondás figurája azért fogott ki az ábrázolókon, mert nem tűrte az egyoldalú megközelítést, az elfogult szélsőségeket. Alekszej Tolsztoj koncepciója viszont épp olyan egyszerű, mint amilyen váratlan: Péter — akinek gyermekkorában rettegnie kellett hataloméhes gyámjaitól és a fé- kezhetetlen sztrelecektől, aki paraszti környezetben, muzsikként cseperedett fel —, trónra kerülvén, megőrizte a muzsik agyafúrtságát, eszét, de gátlástalanságát, pusztító kedvét is. Mérhetetlen hatalom birtokában megértette és teljesítette objektív történelmi küldetését, de úgy, hogy beleremegett az egész álmos ázsiai ország ... Az ő világában a középkori kegyetlenség összefér az utópisztikus álmokkal, a tivornyák pedig a minden garast fogához verő gazdaember óvatosságával. Így válik ez a könyv az orosz nemzeti alkatról szóló beszámolóvá, maga Péter pedig ennek a karakternek a megtestesítőjévé. Kétségtelen, hogy Alekszej Tolsztoj munkásságában akadnak kevésbé sikerült darabok, történelmi műveinek egyike-máslka túlságosan kötődik kora — olykor szűkkeblű vagy tendenciózus — értelmezéséhez. Sokkal több azonban benne a maradandó eredmény, a színes, olvasmányos leírás, a múltat a mához kötő, tartós szál. És ami végképp nem romlandó: egy bonyolult pályát megtett művész példája hazaszeretetre, emberségre. B. Gy. Az 1983-as esztendő még nem hozott a sikerlisták környékén nagyobb változásokat. Lassan már években mérhetjük azt az időt, amióta az új zenétől hangosak a diszkók, ezt sugározzák a rádióállomások. Ez az új zene pedig a new wave, amely minden Jelentősebb szerző munkájára nagy hatást gyakorol. Hazánkban még mindig nagyon kedveltek Michal Dávid dalai. Nem csoda, hiszen rengeteg új elképzelést valósított meg szerzeményeiben, és fölfrlssltette a cseh könnyűzenét. A szlovák előadók . nagyon kedvelik a hagyományos könnyűzenét. Miroslav Zbirka, Pavol Hammel, Peter Heőko és a többi sztár évek óta ugyanazt ismétli. Jó lenne már valami újdonságot is hallani tőlük. Tény, hogy az AUantida megható dal, de már tavaly májusban is siker volt. Peter Heőko nagy slágere, a Cervené vino olyan dalokra emlékeztet, amelyeket azért vesznek csak lemezre, hogy az oldal ne maradjon üresen. A magyarországi új hullám az OMEGA XI. nagylemezén még helyet kapott. Sikerültek a dalok, csakhogy nem elég utánozni másokat. Az Omegának nem lilik a new wave, inkább maradt volna az elózó album zenei világában. Várhatóan slágerek lesznek az Alvajáró, Az utolsó óra és a Szemközt a rózsaszínnel című dalok. A Locomotlv GT X. nagylemezéről már sláger a Zenevonat és A síneken. Az LGT is Újított, mégsem utánoz senkit. Nagyon is eredeti az album zenéje. Az EMI cégnek is megtetszett, és a Pepitával közösen angol nyelven is kiadja. Marcelllna és a PJT — Band hosz- szabb ideig zenélt külföldön. Első haSlágerszemle zai lemezük, a Te vagy a sztár nagy sikernek könyvelhető el — még a diszkókban is. Az Egyesült Királyságban a slágerlistákat az eladott kislemezek meny- nyisége alapján állítják össze. Csakis olyan dal kerülhet fel a listára, amely kislemezen Is megjelent. Az év első összeállításain többségben vannak az újhullámos előadók. Egyesek úgy vélik, ennek a korrupció az oka: elég egy kis ajándék, és bárki első lehet a listán. Ha ez a nézet teljesen nem is, de részben igaz. Hiszen néha valóban olyan lemezek szerepelnek némelyik listán, amelyeket nem is vásárolnak. Január elején még két régi dal is siker. Az első tíz között tartja magát Blng Crosby és David Bowie. Egy közös felvételen két karácsonyi dalt énekelnek: Bowie a Peace on Earth (Béke a földön] kezdetű kívánságát tolmácsolja, Crosby pedig egy kis dobosról énekel a Yon Little Drummer Boy című dalban. Az 1977-ben kiadott I Remember Yesterday című Donna Summer-al- bumról Ismét feljutott az I teel Lova (Szerelmet érzek) az angol listákra. A diszkó nem halhat meg. Az év első listájáról nem hiányzik a Yazoo, Abba, Duran Duran, Dexle’s Midnight Runner, Human League, Ultravox, Culture Club és Adam Ant sem. „Hangya Adám“ ügyeletes slágerének a címe is nagyon Jellemző az ÚJ hullámra; Desperate but not serious (Kétségbeejtő, de nem komoly). Említést érdemel még a Bucks Fizz angol együttes remek hangszerelésű és ritmusú lemeze, az If you can’t stand the Heat (Ha mär nem állhatod a hőséget). Nemrég a rock and roll volt a stílusuk, még az EurovI- zió-dalversenyt is megnyerték, de nagyon Jól alkalmazkodnak a követelményekhez. Hasonló hangulatú a Sha- lamar Friends (Barátok) és a Wham Young Guns (Ifjú puskák) lemeze. Az ÚJ évben az első „Number One“ a Melody Maker harminc dalt tartalmazó listáján egy — bármennyire is hihetetlen — olasz dal. A címe angol: Save your Lova (Tartsd meg a szerelmed), előadói pedig Renee és Renato. Magyar Antal
