Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-28 / 26. szám

Tóthpál Gyula fotóművész külföldi kiállításai ürügyén

HITVALLÁS FEKETE - FEHÉRBEN

Valamikor együtt koptattuk a J6 Öreg klrályhelmecl (Královsky Chl- mec) gimnázium padjait. A perbenyi- kl (Pribenlkj kastély falai kOzOtt és pompás kertjének évszázados fái alatt együtt törtük a fejünket hasznos és haszontalan dolgokon. Később, hogy mindketten Bratlslavában telepedtünk le, egy ideig együtt laktunk albérletben. Ö éppen otthagyta az építészeti főiskolát, hogy minden idejét a fényképezésnek szentelje. S nemcsak Idejét, hanem pénzét !s. Márpedig ennek szűkében volt, mert képei még csak szórványosan Jelentek meg a lapokban, de akkor is az utolsó fillérét filmre, papírra, előhívóra, rögzítőre meg a fényképezéshez szükséges mindenféle felszerelésre fordította.

Tóthpál Gyula Időközben kitörölhetetlenül hevonult a csehszlovákiai magyar szellemi köztudatba, sőt a fénykép kifejező eszközeinek internacionalizmusa folytán az egész hazai szellemi tudatba. Ennek ékes bizonyítéka, hogy bekerült a Slovak Foto című reprezentatív albumba, amely a közelmúltban Jelent meg és tizenkét szlovákiai fotóművész legjobb alkotásait tartalmazza.

Ugyancsak az utóbbi időszakban került sor első külföldi, magyarországi tárlatára. Márciusban a Pest megyei Gödöllőn a művelődési házban és ßrden, majd Nyíregyházán és a Vay Adám Múzeumban Vaján láthatta a magyar közönség Tóthpál fényképeit. Legközelebb Móron, majd Szombathelyen mutatják be az Elementáris szimmetria elnevezésű tárlatát. A hozzáértő olvasónak az elnevezés bizonyára ismerős. Elementáris szimmetria címen egykor Bratlslavában, majd azt követően Dunaszerda- helyen (Dunajská StredaJ és e Járás további községeiben is kiállították a képeit. A korábbi anyagot természetesen feltöltötte, „felfrissítette“ néhány újabb felvétellel, összesen 64 fotó került a magyar fényképkedve- lők és Szakmabeliek elé. De hogyan Jutott el egyáltalán idáig, és hogyan fogadta a szomszédos országban a szakértői és a laikus közönség?

— Kincses Károly, a Gödöllői Művelődési Központ igazgatóhelyettese a Slovak Fotóban látta a képeimet, és egészen váratlanul felkért, hogy nem bocsátanék-e rendelkezésükre egy kiállításra való anyagot. Az ajánlatot természetesen nagy örömmel elfogadtam. Hát így Jött létre ez a vándorkiállítás.

— Maga a megnyitó is meghatott. A gödöllői művelődési ház remekbe szabott építészeti megoldású kiállítási csarnoka is pazar kivitelezésű körpanoráma, egyenesen erre a célra teremtették. A környezet szinte „feldobja“ a kiállított anyagot, adott esetben a fényképeimet. A megnyitó beszédet Koncsol László tartotta meg, és a műsort énekszámaival szintén egy „földlnk“, Szvorák Kati, a Röpülj páva népdalverseny győztese tette színesebbé, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul. Valóban minden olyan megható volt — és telt ház. Eljöttek a szakma legjobbjai Is. Abel Péter, az Oj Magyar Filmlexikon főszerkesztője és mások. Kónya Kálmán, a Magyar Fotóművészek Szövetségének vezetőség! tagja emlékplakettet nyújtott át nekem. Ugyanilyen külsőségek kísérték a nyíregyházi és a vajai megnyr.ót Is. A sajtó Is sűrűn foglalkozott a tárInttpl Iqrnprtptöc íolojit Tnop n^híínv

képem kíséretében az Oj Tükörben, az Ország-Világban, hogy a napi sajtóról ne is beszéljek. A Fotó című szaklap hosszú gyártási Ideje miatt most méltatja majd részletesebben a tárlatokat és munkásságomat. Mit mondjak? Meglepett ez a kedves fogadtatás és megkülönböztetett figyelem.

Mindenesetre Tóthpál Gyula már nem újonc a szakmában. Attól kezdve, hogy egy életre eljegyezte macát a gondolattal, hogy a lencse és a technika adta eszközökkel megörökítse és ábrázolja a bennünket körülvevő világot és bennünket Is, nagy utat tett meg. Először több csehszlovákiai magyar újság és folyóirat külső munkatársa lett, majd csaknem tíz évig az ÜJ Szó fotóriportereként dolgozott. Napszámosként dokumentálta a mindennapi élet eseményeit. Aztán hátat fordított a képi tudósításnak, újságírásnak, hogy minden ereiét a neki Illő kéni klfe1e7é":módMunka közben

Tóthpál: Fennakadt levél

nak szentelje. Az objektív tudósítás helyett a közvetett képi kifejezés- mód eszközét választotta.

Amit eddig elért, az n ... is kevés. Első önálló tárlatát 1966-ban rendezte a Kultúrhy 2ivot szerkesztőségében, Bratlslavában. Majd 1988-ban részt vett az Ember, szeretlek című országos kiállításon. Az 1970-es esztendőben Arcok — utak — pillanatok címmel önálló tárlatot rendezett Prágában a Fotochema kiállítási termében. A következő esztendőben szintén önálló kiállítása volt a duna- szerdahelyi Járásbeli Kulcsod (Klu- öovecj községben, és egy képsorozatát ezüstéremmel Jutalmazták a berlini Szeretet, barátság, szolidaritás című fotóművészeti világkiállításon. Ezt annak idején lapunk hasábjain is méltattuk.

Elementáris szimmetria című kiállításával, amely alighanem legklfor- rottabb képeit tartalmazza, először Bratlslavában mutatkozott be 1978- ban. Ezt a tárlatot láthatta egy évvel később a dunaszerdahelyl, majd fokozatosan a vásárúti és a pozsony- eperjesi közönség. Ez vándorol most — kiegészítve — városról városra a szomszédos Magyarországon.

Nyugodtan elmondhatjuk tehát — és hányán el is mondták már róla —, hogy Tóthpál Gyula kiforrott fotóművész egyéniség. Különös Ismertetőjele a szinte már szemfájdítő fekete-fehér kontraszt. Fényképein alig vannak árnyalati átmenetek, bizonyos belső vívódást vagy önkinzást árulnak el. Nyers szóklmondás ez a világról, az ember ős ember, az ember és a természet kapcsolatáról. Valamiféle képi szociográfia, ha úgy tetszik szocfotó, bár ez most nem divatos, Többen Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című regényéhez hasonlítják a képeit. Ügy vélik, ugyanolyan sajátos légkört árasztanak, mint Duba Gyula, Gál Sándor vagy Dobos László prózái. Magam is ezt a nézetet vallom.

Tóthpál figuráinak többsége befelé forduló, önmagát vizsgáló, vívódó emberek. Szótlanul, szinte összeszorí- tott fogakkal keresik a megoldást az élet kis és nagy kérdéseire. Táj- és tárgyfotói valóságos metonlmiák, Tő- zsér Árpád Impresszionista festményekhez hasonlította őket az Irodalmi Szemle hasábjain. Kissé melanko- likusak, zordak vagy nyersek ezek a Tőthpál-képek, noha nem lehet nem észrevenni, hogy minden erejével az ember és a természet, az ember és a város, az ember és a tárgyak egyensúlyának, harmóniájának vagy szimmetriájának a megteremtésére törekszik.

— Azt mondják, hogy melanko- llkusak, nyersek, túlságosan szóki- mondóak képeim. De hát ilyen az élet, és én sem vagyok más, mint az élet krónikása, fotókatona, vizuális közlegény, aki a parancsot akkor is köteles teljesíteni, ha szíve szerint mást akarna. Nem szeretem a mesterkéltséget, a divatos beállítást, a manipulációt. Nem szeretem a finomságot, az eleganciát, inkább az igazságot keresem és a dolgok összefüggéseik Lehet, hogy ez nem lírai, mint egy meztelen női test, megfelelő „elöregyártott“ beállításban szereplő tárgy, de á göcsörtös fatörzs egyedi bizarr árnyalataival igazságosabb, mint a beállítás. Valahol a világmindenség születését látom benne. Egy kicsit fegyver is manapság számomra a fényképezőgép. Ha meghúzom a képletes ravaszt, arra gondolok, hogy az ábrázolt tárgyakat, tájakat, embereket örökre meg kell óvni magunknak, a Jövő nemzedékeinek.

PALAGYI LAJOS

A KimAROSNÖ DROH ES GONDIAI

A kora nyárt, rekkenö, aszfaltolvasztó hőségben fólestk elüldögélni egy lefüggönyözött, hűvös helyiségben. Így ültünk és beszélgettünk mi is a gellei (fíollce na Ostrove) könyvtárban, a fiatal könyvtárossal, Ara- nyossy Gertrúddal. Éppen egy évvel ezelőtt, a brattslavai szakosító könyvtárosiskola elvégzése után vette át a könyvtár irányítását. Egy évi tapasztalata alapfán mondott véleményt munkáfáról, hivatása tudatformáló szerepéről, terveiről és gondfalról.

w 'Az iskolában mindig másként, fényesebben, nagyszerűbben képzeli el az ember fövendő munkahelyét. Amikor beléptem Ide, bizony én is csalódtam. Nem voltak függönyök, a falak, ki tudfa, mikor láttak utoljára festéket, a sarokban kályha árválkodott, de ami külön meglepett, hogy mennyire kicsi, zsúfolt a helyiség. Azóta sok minden mégváltozott. Kértem, festessék ki a helyiséget, az is megtörtént. Azután már rajtam volt a sor: bizonyítani, hogy a szép környezetben nemcsak üldögélni akarok, hanem tenni is. Az elején bosszantott, hogy ebben az épületben rendel a nőgyógyász, a gyermekorvos, itt van a fodrász, tehát nagy a forgalom. De aztán rájöttem, hogy ez csak nekem kedvez. Amikor fodrászhoz jönnek a fiatalok, a könyvtárba is be lehet csalogatni őket, hiszen kellemesebb a búra alatt eltölteni az időt könyvet, folyóiratot olvasva. Az orvost rendelőkben is gyorsabban telik a várakozási idő olvasással, talán még a betegek aggodalma is eloszlik. Vettem hát a fáradságot, s ha megjelent néhány ember az épületben, máris agitáltam.

Tegyük hozzá, sikerrel. Ma már 260 állandó olvasóm van. Ezek hatvan százaléka fiatal, húsz énen aluli, s nemcsak diákok, középiskolások vagy továbbtanulók. A szövetkezeti fiatalok példamutatóan sokat olvasnak ebben a faluban, közülük is kitűnik Mészáros Gábor és Zalka Tibor. Igaz, ők lelkes szisz-tagok is. így a fiatal könyvtárosnő megtalálta a kapcsolat- teremtés módját a SZISZ helyi szervezetével. A nemrég megválasztott Szarka György SZlSZ-elnökkel együtt úgy tartják helyéitvalónak, ha a fiatalok kulturális életét a könyvtáros is segíti, még ha az nem helybéli is, mint ő. De ugyancsak rendszeres olvasója Cséfalvy Margit fodrásznő, Ritter Gabriella munkásnő, Ambrus Sándor sofőr.

— Mit olvasnak szívesen Gellén?

<— A könyvespolcokon elhelyezett 5987 kötet túlnyomó többsége szépirodalmi mű, minden korosztály talál kedvére való olvasmányt. Nagy a keletjük a mezőgazdasági jellegű könyveknek. Kár, hogy kevés van belőlük. Több kellene, a legújabb kiadások is, hiszen a mezőgazdaságban is nagy az előrehaladás. A kertészeti tanácsokat tartalmazó könyvekből meg különösen nagy a hiány, pedig a faluban mindenki kertészkedik, s ma már ebben sem lehet a régi tapasztalatokra hagyatkozni. A fiatalok is szívesen olvassák a szakszerű útmutatókat. A gyerekek az iskolai olvasmányokat keresik, meg a Búvár-sorozat zsebkönyveit. Ezeket rendszerint egymás között lefoglalják, s már azzal jönnek ide, hogy Iádtól Zoli kölcsönzi, és így tovább. Sikerült híveket szereznem a csehszlovákiai magyar irodalom számára is. Ordódy Katalin könyvei különösen közkedveltek lettek. Remélem, a sor majd tovább folytatódik. A politikai irodalmat pedig a pedagógusok olvassák rendszeresen, a fiatalok pedig érettségi, felvételi, politikai, társadalmi események, évfordulók előtt kérnek kölcsön.

A könyvtárosnő boldogan dicsekedett azzal, hogy legidősebb olvasója a 82 éves Horváth Ernő bácsi, de tény, hogy elsősorban a gyerekekkel, a fiatalokkal szeretné megvalósítani terveit. Azt, hogy „legyen életünk természetes velejárója a könyv, az olvasás". Ügy érzi, a fiatalokat, a tizen-, huszonéveseket már sikerült tartósan idekötni a könyvtárhoz, s ebben a munkájában segítséget, megértést talált a pedagógusoknál. Csá- nó Angéla tanítónő alighogy megtanította az elsős gyerekekkel a betűvetést, máris elhozta a nebulókat ide. Először csak körülnéztek, majd kölcsönöztek is, aztán mesedélutánt tartottak itt, dlafllmet vetítettek.

— Rövid pályafutásom eddigi legnagyobb eredményének tartom ezeket a kötődéseket — magyarázta. — Olvasóim még akkor is benéznek ide, ha nem olvasták is el a kikölcsönzött könyveket, mert a könyveken kívül itt vannak az újságok, folyóiratok is. Valamennyi jelentős, hazai sajtóterméket megtalálni a polcokon, de a magyarországi lapokat szintén rendszeresen hozza a postás. Hadd ne soroljam, hányfélét. Ezért délutánonként mindig foglalt ez a nthány fotel.

Aranyossy Gertrúd azt is tudja, hogy a könyvet, az olvasást a könyvtár falain kívül is népszerűsíteni kell. Az természetes, hogy a könyvtárhoz

vezető folyosón ott függ a nagyon szép, tetszetős faliújság, rajta az új könyveket propagáló könyvborítók. Propagációs táblát helyezett el az épület előtt és a faluban is. A helyi hangszóróban adást készített a könyv szerepéről, az olvasás, a művelődés jelentőségéről. Hamarosan irodalmi beszélgetésekre, író-olvasó találkozókra is sort kerít.

— Épül már a falu új művelődési háza. Tágas, korszerű lesz, legalábbis az alapokból ítélve. A könyvtár szintén ott kap majd helyet. Lesz olvasóterem. A tágas teremben áttekinthetőbbek lesznek a polcok. Több lehetőségem adódik majd egyéb rendezvényekre, mert itt még írógépem sincs, pedig adminisztrációs munkát is végzek. A magnóm is kiszölgált darab már, technikai berendezésről nem is beszélhetek, pedig ezekkel az eddigieknél sokkal változatosabbá, színesebbé lehetne tenni a gyerekek, a szikrák, a pionírok mesedélutánjait, könyvtárlátogatásait. A mai gyerekeknek már otthon is vannak könyveik, ezért a könyvtárnak még többet kell nyújtania: élményt, amely vlssza-visz- szavonzza őket.

Délelőtt csendes a könyvtár, a könyvtárosnő ilyenkor rendezgeti a könyveket, meg-megáll, egyet-egyet félretesz, mert eszébe jutott, kinek ajánlja^ majd. Es közben töpreng, gondolkodik. Most például azon, hogyan lehetne minél több mezőgazdasági témájú könyvet beszerezni, mivel kellene nyáron is idecsalogatni az olvasókat. A második negyedév két hónapjában a tervezett 2000 kölcsönzés helyett 2200-at teljesített, vajon nyáron miként tartja meg ezt az eredményt? Tálán most még gond mindez, de ha megoldja, öröm lesz.

Benyák Mária