Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-28 / 26. szám

4

^ » Béla állatgondozó nem dZI mindennapi ember. Ritka mód szereti a szakmáját; örül a munkának, lelkesedik érte, s az állatait a világ minden kincséért sem bízná másra. Beszél hozzájuk, félti, szereti őket mintha csak a barátai lennének.

Szí Béla állatgondozó nem mindennapi ember.

A harminchárom éves, közép- termetű, vékony férfi nem a panaszos végéről fogta meg a bemutatkozást, nem sopánkodott, csak mesélt. Lassan, tömören, halkan. Szüneteket tartva egy-egy szó, mondat között, meggondolva, pontosan fejezve ki magát.

Megyercsi vagyok, de a hatvannégyes árvíz elüldözött Chrudim- ba. Odaszakadtunk családostul. Az ottani állami gazdaságban dolgoztam akkor, tizenhat évesen, etettem, fejtem a teheneket, amit még idehaza megtanultam az édesapámtól. Nyolc évig éltünk Chru- dimban. Apáméknak honvágya volt a Csallóköz után, ők már képtelenek voltak megszokni az idegen környezetet: a régi ház helyén felépítettek egy új otthont s mire elkészült, hazajöttem én is. Igaz, Jó volt ott is, de olyan mesz- szl idegenben kutyavilág nagyon a legényélet. Hazajöttem anyámhoz, mert apám időközben meghalt. Gondoltam, a kilenc testvér közül legalább én meg az egyik bátyám legyünk mellette. S közben úgy hozta a sors, hogy hetvennégyben megtaláltam életem párját, Marikát és megnősültem. ’Azonnal ide jöttünk lakni, Elekre, a falu Ojmajor nevű részére, s a komáromi Állami Gazdaság helyi részlegének tehenészeténél helyezkedtem el.

'A kétszobás lakás, amelynek

Rövid szünet után következik az etetés.

Én még régimódi istállóban dolgozom, ahol a takarmányt kosarakkal kell az etetőbe hordani. Elég nehéz munka, de már megszoktam. Az etetést a fejés követi. Reggel is, este is kifejek 400—440 liter tejet. Természetesen géppel, bár nagyon szeretek kézzel is fejni, mert az az igazi fejés. Valamikor nagyon sokat fejtem kézzel. Szórakoztatóbb, mint állni a gép mellett és várni, amíg megtelik a kanna. Mert én azt vállaltam, azért járok munkába, hogy ott dolgozzam és ne a falat támasszam.

Hörpint a kávéjából, rágyújt egy cigarettára és a vállát megvonva elmosolyodik:

— Hívtak engem ipár modern, új istállóba is, de azt mondtam; nem megyek. ♦

Miért ez a nagy ragaszkodás a régihez, a megszokotthoz?

—• Egyszerű az ok: az új istállóban egy állatnak több gondozója is van, s tudja, hogy van az: az egyik rendesebben, a másik rosszabbul bánik az állattal. Az eredmény: a hanyagságot a szegény állat sínyli meg. Nincs rendesen letisztogatva, nem tejel jól... Itt huszonkét tehenem van, mindegyiket ismerem, csak ránézek és tudom, mi a baja. Ha nehezebb is a munka, nekem így jobban megfelel. A teheneimet meg nem bízom másra.

Visszatérve a munkához: a fe- jést trágyakihordás követi. Mindez eltart reggeli nyolc óráig.

Rövid szünetet tart, majd hirtelen fölkapja a fejét:

No lám, csaknem elfelejtettem elmondani, hogy a feleségem is az állattenyésztésben dolgozik, neki is ugyanúgy huszonhat tehe— Hogyan töltik a nap többi részét — kérdezem Szi Bélát és feleségét.

— Mivel? — kérdeznek vissza és nevetve egymásra néznek. — Ha nincs a ház körül semmi tennivaló, ha nem kell a sógoroknak, komáknak, rokonoknak segítkez- nl, akkor szundítok egyet. Vagy megyek halászni — mondja Béla.

A halászat a munkám után az igazi szenvedélyem. Nagyon jól érzem magam a víz partján, a csendben, a nyugalomban. Délután fél négykor aztán kezdődik minden elölről: a tehenek már várnak.

— Szereti a munkáját, nem zavarja, hogy nincs se szombatja, se vasárnapja, se ünnepnapja munka nélkül?

— Megszoktam már ezt az életformát. Hiányozná- a munka, ha j szombaton és vasárnap Itthon kéne ülnöm egész nap. Ha hiszi, ha nem, én még szabadságra sem tudok elmenni nyugodt szívvel. Féltem az állatokat. Féltem, mert nem tudom, jól gondjukat viselik-e, amíg én távol vagycjk- Két éve Balatonföldváron üdültünk. De minden éjszaka többször is felébredtem, állandóan a tehenek jártak az eszemben. Reggel négykor persze már talpon voltam, nagyon hiányoztak az állatok. Az idén is lenne mód kirándulásra, de nem igen merek elmenni. Két- -három napig a tehenek nem adnák a megszokott mennyiségű tejet, megérzik, ha más feji őket.

Szi Bélával kimegyünk az istállóba. Útközben még mindig a pillanatnyilag gyengélkedő fekete-tarkáról, a Lajosról beszél kísérőm.

— Szegény, nem mehetett ki a többivel a kifutóba, az istállóban

kis konyhájában beszélgetünk az állami gazdaság' tulajdona. Sziék bérlik. Kérdem a háziaktól, nem terveznek-e új, saját otthont. Egymásra néznek;

— Tavaly vettük meg a Skodát, egyelőre a házépítésre nem gondolunk. jól megvagyunk itt, csak pár lépés ide a telep, az istállók — mondja Béla, majd a háziasz- szony kávéval kínál s megjegyzi: Hívtak már minket Nitrára is a tehenészetbe, ígértek háromszo- hás lakást is, de a féljem csak itt szeret élni.

Szi Bélára nézek, magyarázatot várva:

— Nem akarok én már csava- i'ognl. Itt megtaláltam a számításomat, minek váltogatnám a munkahelyemet, mint a vándormadarak. Apám sem mozdult ki otthonról, ha nem volt muszáj, s tisztességes, becsületes életet élt le.

Szívesen faggatnám a szülői házról, az árvízről meg egyebekről, de Béla már nem bírja tovább magába fojtani a szót:

>— Mind a huszonkét, gondjaimra bízott jószágot szeretem, de van ám nekem két igen kedvenc tehenem. Az egyik, a kettő közül Is a kedvesebb, az egy fekete-tarka, Lajosnak hívom. Tudja, csuda egy okos jószág. Kedves, játékos állat, szelíd, hallgat rám. Jól megértjük egymást. A tejet se adja le másnak csak nekem.

Tudom, az állatgondozók koránkelő emberek, a falu lakói közül ők kelnek fel elsőnek. Télen, nyáron hajnali négykor már nyitva a szemük, talpon vannak.

— Soha életemben nem volt ébresztőórám, a szemem tudja, hogy négy óra van, kelni, menni kell. Pontban négykor felkelek, megmosakszom, felöltözöm, és négy tízkor már ballagok az istállók felé. Enni olyan korán még nem tudok, csak jóval később, úgy nyolc óra körül. Kint megvárom a kollégákat, majd amikor mindannyian együtt vagyunk, a kifutóból, a szabadból betereljük az állatokat az istállóba, ugyanis tavasztól őszig a szabadban vannak a tehenek.

ne van, együtt megyünk reggel és együtt jövünk haza este, közben az anyós vigyáz a gyerekekre.

A gyerekek, mintha csak meghallották volna, hogy róluk van szó, kijönnek a szobából. Bátortalanul ugyan, de bemutatkoznak: Béla kilenc éves, Ilonka hat. S hogy igazi legyen a bemutatkozás, az apuka közbe szól:

— Ilonka, énekeld csak el a bácsinak, amit tanultál.

Ilonka, ha kicsit bátortalanul is, de rákezdi a nótát: a Neoton együttes egyik közismert számát fújja betéve. Béla meg azzal dicsekszik, hogy ha nagy lesz, azt a munkát választja, amit az édesapja: tehenész lesz. Bár addig még sok víz lefolyik a közeli Dunán.

van bekötve. Biztosan megörül, ha elmegyek őt megnézni.

Megállunk az Istálló ajtajában, ahol fonott kosarak sorakoznak példás rendben egymás mellett Lajos, a fekete-tarka azonnal föl kapja a fejét, gazdája felé néz megcsóválja többször Is a farkát Szi Béla hozzá siet, megsimogat ja, szól hozzá néhány kedves szót, Aztán megnézzük a kifutóban levő többi állatot is. A tehenek, a- hogy fölfedezik gondozójukat, azonnal a karám kerítéséhez jönnek.. Megismerik Bélát, odadörgö- lőznek a kezéhez.

— Sokaktól hallottam, ahogy sóhajtva mondják: Már megint melóba kell menni. Én sosem sopánkodom, szíves-örömest megyek

minden áldott nap az istállóba. Szeretem a munkámat, elégedett ember vagyok. S annak is örülök, hogy eddigi igyekezetemet a három kitüntetéssel is értékelték. 1982-ben megkaptam a „Kitűnő munkáért“ érdemrendet, amire nagyon büszke vagyok, akárcsak a legutóbbira, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elismerésére: a nevem ott szerepel Szlovákia huszonkét legjobb fiatal dolgozójának neve között. Szeretném kiérdemelni ezt az elismerést, szeretnék rászolgálni erre a bizalomra.

ZOLCZER JÁNOS

Felvételeinken Szí Béla munka közben és szabad idegében

ORVOSTÓL - ORVOSIG

Mint minden fiatal, én is szeretném megszerezni az autóvezetői jogosítványt, de mint tapasztaltam, ehhez nem elég ha ismerem a 100/90-es KRESZ-t, ha tudok autót vezetni és megtudom javítani az elromlott autót.

Az első meglepetés az általános orvosi "kivizsgálás során ért, mert tudvalevő, hogy csak tüzetes orvosi kivizsgálás után lehet hozzálátni az autóvezetés rej-* telmelnek elsajátításához. Szemüveggel tökéletes a látásom, erről az orvos meg is győződött, ennek ellenére elküldött szakorvosi kivizsgálásra. Mert, hátha adódik valami: (Beláttam, így helyes, vártam fél napot, amíg bekerültem a szemorvoshoz és örömmel nyugtáztam, hogy valóban csak formális kivizsgálásról volt szó.)

A szívemmel ezldáig semmi baj, ennek ellenére át kellett esnem egy szakvizsgálaton. Mert hátha adódik valami... Nyugodtan fogadtam a döntést, hisz az iskolaorvos is bizonyította, csak egy pecsét az egész és kész. Nem így történt, mert csakhamar kiderült, hogy minden újdonsült autóvezetőnek előzőleg vér- és vize- letvizsgálaton kell átesnie. Kezdtem türelmetlenkedni, mert közben eltelt egy hét és én még mindig csak a papírjaimat intéztem, ahelyett, hogy már az autóvezetést gyakoroltam volna.

Miután megkaptam a vér- és vizel etvizsgálat eredményeit, a szívszakorvoshoz mentem. Ogy tájékoztattak, hogy reggel héttől nyolcig elöjegyzi a pácienseit, azután rendel. Diák vagyok és hogy ne mulasszak az iskolából, már negyed nyolckor a rendelőben ültem. Még nem volt ott egy lélek sem. Türelmesen vártam. Fél kilenckor megjött az orvos és a nővér is figyelemre méltatott bennünket, várakozókat. Megkönnyebbülten a kezébe nyomtam a papírjaim, könyörögve ránéztem: csak egy pecsét. Azt mondta, jól van és én ismét vártam. De tíz óra felé már kezdtem idegeskedni, és egy alkalommal, amikor a nővér kijött, megkérdeztem, ml van a papírommal.

— Tessék várni, majd a doktor úr hívja.

— Elsőként jöttem a rendelőbe, de már vagy tizen is bementek előttem — próbáltam magamra felhívni a nővér figyelmét, de mint kiderült nagyon rosz- szul cselekedtem. Becsapta az ajtót és én a süllyesztőbe kerültem. Legalábbis ez volt az érzésem.

Tizenegy óra körül a váróterem kiürült, kinyílt az ajtó, a nővér teli szájjal kiszólt:

— Vár még valaki?

— Igen. Én, — mondtam betegen.

— Miért jött ilyen későn? A doktor űr ma már nem fogadhatja. Jöjjön holni., s lehetőleg ne ilyen kősőni

Kitartó vagyok és makacs. Nem tettem le a szándékomról, megszerzem az autóvezetői jogosítványt. De egyelőre betegállományban vagyok. Belebetegedtem az előzetes intéznivalókba, de ismerőseim bíztatnak, a többi — az autóvezetés, a KRESZ már gyerekjáték.

HAMERLIK ZSOLT

ELÉGEDEn EMBER VAGYOK