Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-28 / 26. szám

IMS UTAZÁS FEZZÄNBA E zer kilométeres út állt előt­tünk Szebháig, Líbia Fezzán tartományának közigazgatá­si központjáig, mikor elhagytuk Trlpollt a délkelet felé vezető ki­tűnő autópályán. Rövidesen Tarhunán robogtunk keresztül, ahol az északi hegyol­dalakon gyér, tűlevelű erdőfoltok telepedtek meg, sőt, itt látható az ország egyetlen csordogáló kis vízesése is. Homsz és Miszuráta környékén hatalmas pálma-, olaj­fa- és citrusültetvények váltogat­ták egymást, amíg a Bu-Grennél el nem hagytuk a Bhengazlba ve­zető tengerparti főútvonalat. A sivatag belseje felé fordulva El-Geddahija oázis után a vidék rohamosan egyre szárazabbá vált. A kemény bokorcsomók közt kó­borló tevék veszélyeztetik az éj­szakai gépkocsiforgalmat, amit sok kiégett autóroncs tanúsít. Dé­lebbre a sivatag már legeltetésre is alkalmatlan, az út rendkívül Az El-Adzsal vádi mentén festői tanúhegyek sorakoznak LÍBIA SIVATAGJAIBAN egyhangú, kissé hullámos, fakó- sárga síkságon vezet tovább 150 kilométeren keresztül. Bu-Ndzsem néhány házból álló oázisában, a buszmegálló melletti kis mecset tornácán végezték az utasok a Koránban előírt tisztál­kodást, majd imaszönyegüket le­terítve, Mekka irányába fordulva, délutáni fohászukat. Néhány jóko­ra homokdűne nyomult be a tele- pSlésre, melyek a falucska pálma­ligetét már a koronáig betemet­ték, és hamarosan a megfojtással fenyegetik a házakat is. Késő délután a Dzsofra-vádi tek­tonikus árkában haladtunk, me­lyet kelet felől az Uaddan-hegy- ség, nyugat felől egy hasonló, le­domborított vonulat szegélyez, de várakozásommal ellentétben a fia­tal törésvonalak mentén számot­tevő sziklafalak sehol sem mutat­koztak. Uaddan-oázis táján borult ránk a sötétség, török sofőrünk azonban csak egyszer tartott félórás pihe­nőt, a távolsági busz pedig egész éjszaka szinte megállás nélkül ro­bogott délnyugati irányba, hogy hajnali háromkor megérkezzék a szépen kivilágított Szebhába. A buszmegállóban ért bennünket a virradat Is, mivel a 66 dollár szál­lásköltséget sokalltuk arra a né­hány órára, ami az éjszakából még hátravolt. A nagy területet elfoglaló, tisz­ta település új, jellegzetes, koc­kaszerű házaival, parkjaival, kert­jeivel kellemes látványt nyújt a látogató számára, Igazi érdekes­sége azonban egy meredek tanú­hegy tetején emelkedő erőd, mely még a török hódítás idejéből ma­radt fenn. Sajnos, közelebbi meg­tekintésére nem volt mód, mivel ottlétünkkor katonák őrizték. ÉJSZAKA' A TANÜHEGYEK KÖZÖTT Az átvirrasztott éjszaka után délelőtt már ismét buszon ültünk, délnyugati irányba haladtunk az Amszak-Szettafed táblahegység és a hatalmas Idehán homoksivatag határán, az El-Adzsal vádi men­tén. A teljesen növényzetmentes hegység előterében, mint valami nyaklánc gyöngyszemei, oázis oázis után sorakozik 10—20 kilo­méter távolságra egymástól. Ez a termékenység szinte hihetetlen a környező sivatag holdbéli tájait nézve. El-Abjad, El-Hamra, Kaszr- -Hulajf, Kaszr-Bent-Beja, Et-Ta- nahma, El-Karaja, Takatiba, Burak és Dzserma oázisok után értük el a helyi busz végállomását, Ubarit. Az út mentén csodálatosan szép fanúhegyek láthatók, amelyek az' Amszak-Szettafed fennsíkjának fel- darabolódott peremei, maradvá­nyai. Relatív magasságuk csaknem 100 méter körüli, tetejük teljesen sík, homokkő hammadával borított térszín. Szerettük volna ezt a hegyvidéket közelebbről is szem- ügyre venni, csakhogy gyalog se- hogysem sikerült kiszabadulni a távoli oázis barátságos, ám kíván­csi lakosságának köréből. Végül felkapaszkodtunk a Szebha felé tartó, zsúfolt buszra, amelyből ki­csit előbb, a nyílt országúton meg­állítva leszálltunk. Az utasok cso­dálkozva bámultak utánunk, a so­főr is csak nehezen szánta rá ma­gát többszöri tülkölés után a to- vábbindulásra. Sötétbarna színű. Impozáns ta­núhegy laza homokkőtömbökkel borított növényzetmentes meredek oldalán kapaszkodunk fel nagy fáradsággal, míg felértünk a több négyzetkilométer nagyságú, víz­szintes tetőre, ahol felállítva cát- runkat két nehéz nap után végre kialhattuk magunkat. A meleg itt délen a térítő közelében már áp­rilis elején is 40 Celsius-fok körül jár, éjszaka azonban erős a lehű­lés, többször is felébredtem a hi­degtől. Tökéletes volt a csend, a csillagok valószínűtlen tisztaság­gal ragyogtak a hideg égbolton. A tanúhegyek létüket a tetejü­ket védő kemény kőzetrétegnek ^ jelen esetben kovács homokkő­nek — köszönhetik, amely sapka- szerűen megóvja a mélyben lévő. Az oázisokon mindenütt építkezé­sek folynak mm A kietlen Katusza-szeriren a Mugatta-kütnál fíagyoVb oázis képe a belső Sza­harában IGhadainesJ. puhább kőzeteket a pusztulástól. Az egész Amszak-Szettafed vonu­latot triász Időszaki kontinentális, ún. nubiai homokkősorozat építi fel. Mivel az összlet rétegezése víz­szintes, a tanúhegyek pontosan egyforma magasak, csupán a tá­volabbi környéken láttunk néhány kisebbet Is — ezekről a felső vé­dőréteg már lekopott, s egy mé­lyebben fekvő kovás homokkő szinten akadt el Ismét az erózió. A KATUSZA-SZERIBEN ÉS A „FEKETE-HEGYEKEN“ KERESZTÜL Másnap autóstoppal visszatér­tünk Szehába és száraz, tikkasztó forróságban indultunk útnak, ezút­tal északkelet felé. Száz kilomé­teren át egyre ritkulva ugyan, de még elkísértek bennünket a tanú­hegyek roncsai, majd fokozatosan elmaradva végeláthatatlan márga- poros-mészkőtörmelékes síkság­nak adták át a helyüket. Külföl­di építővállalatok több szakaszon végzik erre az út korszerűsítését. Ahol a járművek kerekei a puha, sivatagi felszínt feltörték, hatal­mas, áthatolhatatlan sárga felhő telepedett nyomukban a munka- területek környékére. Magasabbrendű élet számára a vidék elviselhetetlen, egyetlen fű­szál sem tengődik az asztallapsze- rüen sima, sárga síkságon, ahol az út is néha száz kilométeren át nyílegyenesen halad. Szerir el Ka- tusza néven Ismert ez a tájegység. Kora délutánra dálibábtavak víz­tükrei tették változatosabbá a sze­rir vakító sárga végtelenjét. Na­gyon, nagyon élethűek voltak, még a kiálló sáscsomók és a víz hul­lámzása is látszani tűnt rajtuk. Néhány út menti túrás és egy ko­cslroncs messziről megtévesztésig kis településsé formálódott át. A távolban a Dzsebel esz Szoda kékesszürke hegyvonulata bonta­kozott ki előttünk fokozatosan a horizonton. A hegység felől- lefutó vádiban először bokorcsomók, majd közelebb érve néhány méteres kis fák jelentek meg, valamint a jár­művezetők figyelmét a teveve­szélyre felhívó útjelző táblák. Utunk az Esz Szoda belsején ve­zetett keresztül. A hegység na­gyon vad képet nyújtott. A fej nagyságú bazalt törmelék sok ki­lométer távolságra húzódik elsza­kadt takarófoszlányok formájában a tényleges bazalt lávaömléseken, amelyek vékony lepény alakjában borították be a hegytetőket. A DZSOFRA-OÄZISOK Az El-Musajrlat-kútnál néhány ablaktalan házból álló település és tucatnyi poros datolyapálma ho­zott némi felüdülést. A vidék ez­után fokozatosan ellaposodott, majd ötven kilométer után a je­lentős történelmi múltra visszate­kintő Dzsofra-oázlsok területére érkeztünk. Hon ma már a török időkben jelentősebb Szokna fölé kerekedett és Uaddan is számotte­vő fejlődésnek indult. Az utóbbi lakosságának az Idegenekkel szembeni eilenséges beállítottsá­ga már a régi Szahara-kutatók előtt Ismert volt, és ennek hatása a mai napig érezhető. Uaddanban csakúgy, mint Szoknában, egy-egy, a török időkből származó, festői hegyteteji erőd maradványa koro­názza a városka látképét. P. Zs. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és a Kfnai Népköztár­saság nagykövetének a Szovjetunió Külügyminisz­tériumában átadták a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak 1983. Június 16-1 hatá­rozatát és a szovjet kor­mány memorandumát, az USA, Nagy-Brítannla, Fran­ciaország és a KNK kor­mányához azzal a Javaslat­tal, hogy a nukleáris hatal­mak fagyasszák be vala­mennyi nukleáris fegyverü­ket. Az amerikai haditengeré­szet londoni európai pa­rancsnoksága bejelentette, hogy Baltic ’83 fedőnévvel június 27-én tíznapos had­gyakorlat kezdődik a Balti- tengeren. A hadgyakorlaton amerikai, brit, NSZK-beli, dán és holland hadihajók vesznek részt. Az ItgA a légierő egyes egységeit is bevonja ebbe a hadgyakor­latba. lacques Oelors gazdasági miniszter felt -a i francia gazdaság idei fej­lődéséről szóló előrejelzé­seket. Bejelentette: 1983-ban nem lehet számítani gazda sági növekedésre annak el­lenére, hogy eredetileg 2 százalékos emelkedéssel számoltak. A fogyasztói ke resiet a tervezett 2,1 szá­zalék helyett várhatóan csu­pán 0,8 ázalékkal nő, a bernh.''zások a 0,1 százaié kos növekedés -Ivett 21 százalékkal csökkennek A kereskedelmi mérleghiány­nak az Idén mérsékelt csők kenése után 59 milliárd frankot kellene elérnie ita valy 97 milliárd volt). A takarékossági program ke­retében korlátozzák a beho­zatalt is. Az utóbbi hóna­pokban külkereskedelmi ta­pasztalatai alapján azonban tűnnek reálisaknak. Csupán május­ban a francia árucsere-for galom 7,7 milliárdos hiánv- nyal zárult, s az év első öt hónapját tekintve pedig el érte a 32,4 milliárd fre s- kot. Ronald Reagan, amerikai elnök készen áll arra, hov. folytassa intervenciós poli' t^tizép-Amerikában Mississippi államban, Jack- sonban mondott beszédével segíteni kívánt a helybeli republikánusoknak, hogy növelhessék a választási kampányhoz szükséges alap­jaikat. Ismét kijelentette, hogy az USA számára Kö- zép-Amerika „létfontosságú térségnek számit“. Eddigi politikája szellemében fi­gyelmeztetett a „kommuniz mus veszélyére“ e térség­ben, s ezenkívül a nem lé­tező „szov;:i kubai - nlcaragual veszélyt“ emle­gette. Közvetett módon fel­szólította a Kongresszust hogy hagyja jóvá a salvado- rl rezsimnek nyújtott kato­nai támogatás növelését. A Közös Piac halászati miniszterei nem tudtak meg­egyezni abban, hogy az Idei évben ki mennyi halat ter­meljen ki. A luxemburgi be­jelentés szerint július 4— 5-én Ismét találkoznak, hogy megkíséreljék a vitás kér­dések rendezését. A halá­szati miniszterek ez év ja­nuárjában úgy döntöttek — hétéves tárgyalássorozat után —, hogy közös lépé­seket tesznek a probléma megoldására. Január '<ta azonban most találkoztak először Luxemburgban, de nem tudtak megegyezni az egyes országokra vonatkozó kvóták tekintetében. heted

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents