Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-28 / 26. szám
Szívesen járok vetélkedőkre, mert' szeretek szurkolni, izgulni, de minden verseny közül a legjobban kedvelem a ZENIT-vetélkedőket, amelyek tétje a szaktudás, az, hogy ki milyen mestere a szakmájának. Egy ilyen vetélkedőn vettünk részt az elmúlt napokban az épülő Gab- cíkovo — Nagymaros vízlépcsőrendszer bősi részlegén, ahol két napon át Szlovákia legjobb fiatal teherautó sofőrjei vetélkedtek. Az első nap az elméleti részből vizsgáztak a versenyzők, a második nap motorjavitásből, baleseti segélynyújtásból és a második napon került sor a csillagtúra (ralley) lebonyolítására is. A kívülállók számára épp az utóbbi versenyszám volt a legérdekesebb. Sajnos mire sor került rá, a hőmérő hlganyszála néhány őrá alatt 10—15 fokot is esett, ráadásul megállás nélkül szemerkélt az eső, fújt a szél. Ez azonban nem csökkentette a versenyzők vetélkedő kedvét. — Ideális munkakörülmények — szólt kedélyesen a 148-as Tatra kabinjából Jaro Lackó, a Hydrostav Treln- őianske Bohnslavice-i részlegének versenyzője. Nem volt nagyon ínyére, amikor felkapaszkodtunk a teherkocsi kabinjába, de csakis így volt közvetlen az élményünk. A kabinban különben egy luxuskocsihoz méltó hangulat volt — diszkózenével“, tökéletes renddel. — Nagy előnnyel indulok a verse3 Mint felvételünkön is látható, a terep olyan volt, mint amilyenen a teher- antó sofőrök munkahelyeiken általában dolgoznak Csíllagtúra - tehergépkocsin nyen; A zsűri az én kocsimat választotta ki versenyzésre. Startol, és én úgy érzem, hogy alattam megindult a föld. Igaz, nem mindennap ülök ilyen hatalmas mozgó közlekedési eszközön, ha lehet, mesz- sziről elkerülöm ezeket a száguldó „fenevadakat“. — A „nehézgépesek“ Jobban kedvelik az ilyen nedves Időt, mert ha süt a nap, sok a por és ez növeli az időveszteséget. Például a pontos beállásnál, a tolatásnál a sofőrnek meg kell várnia, míg leszáll a felkavart por, csak azután tud tájékozódni. Jaro tulajdonképpen tSJdonsürt. sofőr. Még egy éve sincs, hogy jelentkezett az ország egyik legnagyobb építkezési vállalatánál, a Hydrostav- nál — sofőrnek, öt évvel ezelőtt érettségizett az egjSszségOgyi szolgálat dolgozóit képző szakközépiskolában, dolgozott különféle munkahelyeken és mivel a közeljövőben családot szeretne alapítani és ehhez egy kis kezdőtőke Is kell, a kötelező katonai szolgálat letöltése után a Hydrostavhoz szerződött. — Gyerekkoromban megcsodáltam a hatalmas teherkocsik sofőrjeit; most, hogy én is itt ülök a volán mögött, csak most tudom, mennyire megérdemelt a kívülállók tisztelete. Kalapbí emelek azok előtt, akik egész életükön át a nagy kocsik kormánykereke mögött ülnek. Csaplár Imre az épülő vízlerőmú dolgozója, valamennyi versenyző közül neki sikerült a legrövidebb idő alatt (3 perc 9 másodperc) megtennie a cslllagtúrát. A csíllagtúra egy karókkal kijelölt, tekervényes, körülbelül másfél kilométernyi hosszú út volt, három nehézségi állomással., Ezek az állomáshelyek 2,80 méter szélességű parkolóhely nagyságú területek voltak, ezekbe kellett beállni, majd az előre kijelölt helyre tolatás után ki kellett szórni a képzeletbeli kavicsot, homokot. Csapiár Imre olyan villámgyorsan tekerte a kormányt, mint egy bűvész és közben számos, más nagyon fontos műveletet is elvégzett; ügyelt arra, nehogy kidöntsé a karók valamelyikét, gazdálkodnia kellett a sebességgel, főleg a kanyarokban, mert hiszen az idő is számított, a beállásoknál úgy kellett átgondolnia a munka menetét, hogy már az első próbálkozás sikerüljön, ne kelljen sokat ke: zelnl a sebességváltót, mert az is Idő- veszteség. Bátorságának, nagy gyakorlatának tudható be, hogy szívesebben nyomta a gázpedált, mint a féket. Feladatát egyetlen hibapont nélkül, rekordidő alatt teljesítette. Feszültsége csak akkor engedett fel, amikor megtudta, hogy egyetlen hibát sem követett el, az idő számára másodrendű kérdés volt. — Kitanult villanyszerelő vagyok, nyolcadik éve sofőrként dolgozom a Doprastavnál. Szakmámnak nagy hasznát veszem sofőrként Is a munkámban, könnyebben eligazodom a motor áramkörében, gyorsabban megtalálom a hlbát.^ Ml szép ,B munkájában? — Azt hlszém minden, teljességében szép. júzsa István, a galántai CSAD sofőrje. — A versenynek abban látom értelmét, hogy valamennyiünket a versenyen kívül is, otthoni munkahelyeinken tisztességes munkavégzésre ösztönöz. Mert azt hiszem, hogy itt, egy Ilyen országos versenyen csak az tud helytállni, aki állandóan képezi magát a szakmájában, elolvas mindent, ami a szakmájával kapcsolatos. Én pótkocsis tehergépkocsival Járom az országot, egyszer kavicsot, máskor A pontos beállásnál is érvényesül a sofőr tapasztalata, gyors reagálása Csapiár Imre: Villanyszerelő vagyok; szakmámnak nagy hasznát veszem sofőrként is más építőanyagot viszünk a megrendeléstől függően. Pótkocsival közlekedni sokkal körülményesebb, mint anélkül, nehezebb a parkolás és kétszeres gonddal kell ügyelni a kocsi kormány- és fékrendszerének működésére, mert bárhogy is vesszük, azért mégiscsak két kocsiról van szó. Csapiár Imre már nyolcadik éve sofőr és ez meg is látszik az eredményein. Nekem tetszik, hogy olyan tökéletes és mégis szerény. Teljesítményét mint kolléga nagyra értékelem, tudom, mennyi munka, gyakorlat és szaktudás van egy olyan versenyidő mögött, mint az övé. Végül jakus Ignácot, a zsűri elnökét kérdeztük, milyennek látta ő a versenyt. — Határozottan Jó volt a színvonal. Volt versenykedv, buzdítás, tapasztalatcsere, egymás sikereinek őszinte elismerése. Szerintem valamennyi fiatal nagyszerűen helytállt, épp ezért nem is volt könnyű eldönteni a sorrendet. Az első helyen Vávra juraj, a Váhostav sofőrje végzett. Ez a helyezés azért Is értékes, mert munkahelyén a SZISZ SZKB és az Illetékes minisztérium kölcsönös megegyezése alapján úgy, mint már ZENIT-verse- nyek győzteseit, öt is egy osztállyal magasabb fizetési kategóriába sorolják. Én is voltam sokáig sofőr, tudom mennyi munkát, tapasztalatot Igényel centlméternyl pontossággal beállni egy megadott parkolóhelyre. Jelenleg is harminchárom sofőr van a gondjaimra bízva itt a bösl erőműnél és igazán elégedett vagyok velük. ZACSEK ERZSÉBET Zolczer felvételei KIEMELTÜK AUGHATMONYABB BGFETEm A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom megvalósítása, a tudomány és a technika gyorsabb és főleg eredményesebb hasznosítása a munkásosztálynak — a fejlett szocialista társadalom építése vezető erejének — egyik alapvető forradalmi feladata. Mind jobban érvényesül a munkásosztálynak, a leghaladóbb munkamódszerek alkalmazójának alkotó kezdeményezése. A MEZOGAZDASAGBAN az új termelési viszonyok, a mezőgazdaság átállása az ipari bázisra, a tudomány és a technika széles körű alkalmazása úgyszintén megte- remtoitte azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a szövetkezeti földművesek munkája és élete jellegének mélyreható megváltoztatását. A mezőgazdaságban Jelentősen megváltozott a dolgozók szakképesítési összetétele. Társadalmunk szociális szerkezetében mind Jelentősebb szerepe van a tudományos-műszaki értelmiségnek. Nagymértékben tőle függ a tudományos-technikai forradalom vívmányainak elsajátítása és alkalmazása a szocialista építés javára. A szocializmusban a tudományos- -mfiszaki értelmiség társtulajdonosa a termelőeszközöknek, és részt vesz az új társadalom formálásában. Túlnyomó többsége szociális származásánál fogva a munkásosztályhoz kötődik, sok tudós és technikus közvetlenül a munkások és a parasztok soraiból került ki. Mindennapos munkájukkal nagy mértékben és közvetlenül részt vesznek a vállalatok és az üzemek tevékenységében. Magának a tudományos-műszaki értelmiségnek érdeke, hogy kezdeményezően dolgozzon, a társadalom javára gyümOlcsöztesse alkotóképességét, ebben kifejezésre Jut hazaflsága. Becsüljük alkotó igyekezetének eddigi eredményeit, amelyeket az egész nép javára hasznosítunk. Értékeljük kezdeményező új gondolatait és tO- . rekvését, hogy ezeket a gondolatokat megvalósítsa a gyakorlatban. Minden munkahelyen, az alkotó és az irányító tevékenység minden területén igényes feladatokat kell kitűzni a tudományos-műszaki értelmiség elé, és céltudatosan meg kell teremtesii teljes mérvű érvényesülésének, önmegvalósulásának előfeltételeit, hogy tartósan növekedjen hozzájárulása a tudományos-műszaki haladás meggyorsításához. A GAZDASAGI fejlődés igényes feladatai teljesítésének egyik alapvető előfeltétele a műveltségi szint szüntelen emelkedése. Jelenleg a népgazdaság szocialista szektorában ezer dolgozó közül hatvankettőnek főiskolai végzettsége van. Hozzávetőleg 20 000 tudományos dolgozója van a kutatási és a fejlesztési bázisnak. Az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és a nem termelő szféra dolgozóinak több mint 26 százaléka elvégezte a középiskolát, a népgazdaságban dolgozó munkások és a mezőgazdaságban dolgozók csaknem 86 százaléka tett szert képesítésre különféle tanulmányi szakágazatokban. Arra törekszünk, hogy a munkahelyi besorolás jobban megfeleljen a képesítésnek. Noha hazánkban óriási számban vannak szakképzett káderek, ez nem jelenti azt, hogy tékozolhatjuk ezt az értékes tőkét, avagy korlátozhatjuk a főiskolai hallgatók számát. Lépéseket kell tenni, hogy ne sikkadjanak el a főiskolákon, a szakközép- islEOlákban végzett munka eredményei és a nevelőmunkára fordított költségek. A vezető dolgozóknak erre kell törekedniük az irányítás minden szintjén. Annak érdekében, hogy a dolgozók akár a tudományban, a kutatásban vagy a termelésben — sikeresen megbirkóznak a feladatokkal, szüntelenül tökéletesíteni kell szakmai felkészltésükat, hogy minden szakaszon mind jobban felkészüljenek hivatásuk gyakorlására. Ügyelni kell arra, hogy az oktatás szakmai részében érvényesüljenek azon területek tudományos és műszaki vívmányai, amelyek a tudományos-műszaki haladás holnapját képviselik. A nyolcvanas és kilencvenes évek további minőségi változásokat hoznak a technikában, a mikroelektronika, a robotok, a biotechnológia alkalmazásában, és egyben meghozzák a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának olyan új formáit, amelyek megkívánják a termelési folyamatok magas fokú szervezettségét. Ezért már most feltétlenül szükséges, hogy az oktatás minden fokán, s főleg a középiskolákban és a főiskolákon ezekre az igényekre reagáljanak. Mégpedig úgy, hogy a nevelési-oktatási folyamat következetesen összefonódjon a társadalom, a tudomány, a technika és a gazdaság fejlődésének jövőbeli szükségleteivel. Ezekkel a követelményekkel összhangban kell fejleszteni a posztgraduális és az érettségi utáni tanulmányok formáit, valamint a továbbképző tanfolyamokat is. A vezető dolgozók tudatosítsák, hogy a képesítésre, a művelődésre fordított beruházások a leghatékonyabbak. Nagy súlyt helyezünk A MUNKASÜTANPÖTLAS NEVELÉSÉRE. A termelési tárcák miniszterei, a vezérigazgatók nem várhatnak arra, hogy valaki más készíti fel számukra a képzett munkáskádereket, hanem ezt a feladatot irányító tevékenységük szerves részének kell tekinteniük. A közép- és a főiskolák tanulóit feltétlenül Intenzivebben kell felkészíteni a tudományos ismeretek felhasználásával kapcsolatos feladatok teljesítésére. A szakemberek és az irányító káderek felkészítésének bázisa a politikai-eszmei és a hivatásbeli felkészítés egysége kell legyen. A mi feltételeink között a vezető dolgozók, akár igazgatóról, akár mesterről van szó, nem idegen tulajdon menedzserei. Ezért politikailag öntudatos, magasfokúan művelt, eszmeileg és erkölcsileg fejlett szakembereket és irányító dolgozókat kell nevelnünk, akik valóban országunk gazdái, 8 akik egész lényűkkall összefonódnak pártunk politikájával, a szocialista társadalommal és a munkásosztállyal. (Elhangzott a CSKP KB 8. ülésén)
