Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-04 / 1. szám
4 IM reménysugár 1978. július 25-én az angliai Oldham város szülészetén megszületett az első lombikbébi, Louise Joy Brovin. A világon jelenleg vagy hetven nőgyógyászati klinikán kísérleteznek a megtermékenyített petesejt anyaméhbe helyezésével. A legeredményesebb kísérletekről eddig Anglia számolhat be, de 1982 augusztusában Bécsben is megszületett az első osztrák lombikbébi, és november 4-én a brnói I. számú női klinikán délután fél ötkor felsírt az első csehszlovák lombikbébi. Habár ez a megnevezés a bmóiak esetében nem egészen pontos, mert az ottani kutatóorvosok az addig alkalmazott módszerektől eltérően nem lombikban, hanem üveglapon végezték a megtermé- nyltést. Ennek az volt az előnye, hogy valamennyi lejátszódó folyamatot mikroszkóp alatt figyelemmel kísérhették. Az Újszülött fiú testsúlya 3850 gramm, hossza 50 cm. A gyermektelen házasok reménye néhány százalékkal ismét megnőtt. A harminckét éves asszony mér-már rendszeres látogatója volt a brnói nógyógyászatl klinika tanácsadójának. Első terhessége minden nehézség nélkül zajlott le, kislánya most kilencéves, de a szülés után kétszer Is volt gyulladásos betegsége, egyszer nagyon súlyos szövődményes vakbélgyulladása, s mivel nem talált magyarázatot meddőségére, a nőgyógyászokhoz íordult, akik megállapították, hogy petevezeték- elzáródás áll nála fenn. A rendellenességet fizikoterápiás kezeléssel sem sikerült eltávolítani. 1982. február 11-én a klinika élte hétköznapjai egyikét, hiszen szinte már mindennapos műveletnek számított a megtermékenyítés In vitro — az anya testén kívül. Ez a nap csupán a 32 éves asszony számára volt jelentős; e napra tűzték ki a beavatkozást. A petevezeték-operáció a beteg számára nem jár különösebb fájdalommal, annál körülményesebb és bonyolultabb munkát Igényel az orvosoktól. Szaknyelven ezt mlkrosebészetnek nevezik. A műtét szinte máso'dpercnyl pontossággal kidolgozott „forgatókönyv“ szerint történik, hiszen a cél nem az anya puszta teherbe ejtése, hanem egy ép, egészséges gyerek kihordása és megszülése. A percek, másodpercek fontosságáról a későbbiekben lesz szó. Közvetlenül a műtét előtt a kórház embriológiai laboratóriumában különleges kultlváclós médiumba helyezték a férj ondósejtjeit. A médium ebben az esetben folyadék, pH-Ja (hldrogénklte- vöje), tulajdonságai és összetétele az ember testével megegyező: 90 % nitrogént, 5 % oxigént és 5 % széndioxidot tartalmaz. Hőmérséklete 37 C tok, és ilyen hőmérsékletűek a műszerek Is, amelyekre a kísérlet végrehajtása alatt szükség van. A műtét megkezdődött. Mindenki a helyén, senki sem kérdi sikerül-e — reménykednek. Annak ellenére, hogy az eddig mintegy negyven In vitro kísérlet közül csupán öt végződött terhességgel, ezek közül három a terhesség korai stádiumában spontán vetéléssel ért véget, egy anya jelenleg terhessége tizenharmadik hetében van, és az ötödik. .. Az ötödiket épp körülállják, és ml már tudjuk, hogy e terhesség eredményes volt E gyelőre azonban még a kezdet kezdetén vagyunk. Ladislav Pllka orvos különleges tűvel kiszívja a petefészekből a petesejteket. Mint feltételezték, több Is van belőlük, ugyanis a beteget előzőleg hormonkészítményekkel kezelték. A petesejtekből mikroszkopikus vizsgálattal kiválasztják a legéletrevalóbbat. — Az In vitro megtermékenyítés nagyon prózai — mondja dr. Jan Tesafík, és hogy alátámassza szavalt, fog egy egyszerű csepegtetőt, belemártja a vízbe, majd egy Petrl-csésze fölé tartja, megvárja, míg a folyadék szép lassan belecseppen a csészébe. — így történt, csak nem vízzel, hanem emberi sejtekkel. A zigótát, a megtermékenyített petesejtet egy kultlváclós fülkécskébe helyezik, de nem tartják ott sokáig, mert bármily tökéletes Is a folyadék összetétele, mégsem helyettesíti az emberi testet. Itt kell szólnunk a percnyi pontossággal kidolgozott forgatókönyvről. Az eredményről másodpercek Is dönthetnek, mert közismert, hogy ha a sejtek huzamosabb ideig vannak a testen kívül, akkor degenerálódnak. Viszont azt Is kimutatták a kísérletek, hogy a petesejt az osztódás előtt nem eléggé életképes a méhen belüli életre, ezért is végződött slikertelenül nagyon sok ilyen kísérlet. A brnói orvosok minden eddigi módszertől eltérően az osztódó petét (a megtermékenyített pete a megtermékenyítés után 30 órával kettéosz- llk, vagyis megkezdődik a sejtosztódás) a petevezetékbe ültetik át. Előzőleg azonban el kellett távolótanl a petevezeték elzáródását okozó szövődményeket. Miután ez megtörtént, a petevezetékben elhelyezték a zigótát. Reményekkel és — kételyekkel. Jól kiszámították-e a megtermékenyítésre legalkalmasabb időt? Elég életképes lesz-e a pete? Sikerült-e eltávolítani valamennyi akadályt az útjából, hogy a méhbe jusson? M ár tudjuk, hogy az orvosok és az anya reményei valóra váltak. A terhesség öirömét nemcsak az anya, hanem közvetve az a harcos és becsvágyó kis közösség Is átélte, amely a sok sikertelen kísérlet után sem adta fel a reményt; ellenkezőleg: tanultak hibáikból, és nem történt meg, hogy azok megismétlődtek volna. A legszűkebb kollektívát tulajdonképpen két-két embriológus és nőgyógyász orvos alkotja: Milan Dvofák professzor, Jan Tesafík, Pavel Trávnik docensek, és Ladislav Pllka. A legfiatalabb közülük Jan Tesafík, — mindössze 28 éves. Megtudom, hogy már diákkorában foglalkozott a meddőség problémájával, orvostanhallgatóként a diákok tudományos szakköri tevékenységének országos fordulóján első lett. A petesejt in vitro megtermékenyítése című munká- jávaL A makkegészséges „lomblik“-kistiú ötnapos korában. — Nagyon fiatalon lett embriológus szakember. — Mindent Dvofák professzornak köszönhetek. Tudatosan irányított tanulmányaim alatt, tanácsokkal látott el, újabb és újabb kísérleteket javasolt, és miután elvégeztem az egyetemet az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lettem annak a kutató csoportnak, amelynek feladatai között szerepel a méhen kívüli megtermékenyítés. Az egyetemi kórházban addig is folyt ilyen jellegű kutatómunka, de csupán emlősállatokon, egereken és patkányokon, az első kísérletet embereken a hetvenes évek második felében végezték el, a feladat tulajdonképpen ekkor vált az állami kutatóterv részévé. — Mindent az alapoktól kellett kezdenünk. Még szerencse, hogy Trávnik docens azon kívül, hogy nagyszerű szövettani és embriológus szakember, nagy barkácsoló is. Nélküle végtelen hosszú ideig tartott volna, míg kísérleteinkkel eredményt érünk el — folytatja beszélgetésünket Jan Tesafík. Pavel Trávnik 35 éves; nem tagadja, hogy érdeklik a gépek, de nevetve hozzáteszi, hogy ez nem is lehet másképp, hiszen a felesége géptervező mérnök A Trávnik házaspár ötletességét, tudását a kórházban számos berendezés dicséri. Ilyen például a kultlváclós fülke, a gázok keverésére alkalmas berendezés, az éretlen petesejtek leszívására és szállítására alkalmas készlet — ezek nélkül az in vitro kísérletet nem lehetett volna megvalósítani. De nem minden műszer állítható elő csináld magad alapon, az orvosok nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy mindaddig az „amatőrök“ közé számítják magukat míg nem lesz egy olyan ultrahang műszerük, amellyel megállapítható a petesejt érettségének foka és egy Olyan elektronikus berendezésük, amely mosná és szárítaná a kultiváclós fülke alátétjeit. A brnói kutatóorvosok nagyrabecsO- lik moszkvai kollégáik szakmai segítségét. Perszianyinov akadémikus volt az, aki az angliai lombikbébi megszületése után hasonló eljárásra, tehát a testen kívüli megtermékenyítésre bíztatta a brnói orvosokat. Elsősorban azért, mert addigi kísérleteiket nem koronázta kimagasló siker, másodszor azért, mert az új módszer, az in vitro sokkal több nő számára hozhatja meg az anyaság örömét. Nem sok időbe telt, míg bebizonyosodott, hogy Perszianyinov akadémikus meglátása helyes volt. Dr. Czeizel Endre népszerű tévésorozatában annak idején megmagyarázta a szinte szállóigévé vált mondást: a nők két dologért hajlandók még a pokolra is menni: hogy ne legyen gyerekük, amikor nem akarják, s hogy majd legyen, amikor akarják. Sajnos, a művi vetélés sokszor egyesíti magában e két problémát: a nők először nem akarják a gyereket, emiatt egy vagy több ter- hességmegszakltásra kerül sor, s ez mintegy öt százalékuknál kismedence- gyulladást idéz elő, ami végleges med dőséggel is járhat. A brnói siker hosz- szú, türelmes munka eredménye, de hangsúlyozzuk, hogy nem minden gyermektelen házaspár számára hoz megoldást. A klinika ez ideig csak olyan nőkkel kísérletezett, akik meddősége másodlagos —- tehát már volt terhességük, esetleg szültek, a fogamzásmentes Időszak csak később következett be — vagy akik petevezetéke és méhe egészséges, s természetesen a férj nemzőképes. A többi asszonynak a brnói kísérlet továbbra is csak a reménysugár. Egyelőre. Még várniuk kell. Egy évet, két évet, de az is meglehet, hogy csupán egy hónapot, hiszen az orvostudomány már nemegyszer bebizonyította, hogy ott is képes segíteni, ahol a természet nagyon keményen, könyörtelenül viselkedett. Nem kevés a meddő házasságok száma, (az orvosok nem meddő férfiről vagy nőről, hanem meddő házaspárról beszélnek), a házasságok tíz százaléka, tehát a brnói kísérlet eredményei nyomán nagyon sok ember reménye újra éledt. Lehet, hogy legalább néhányuk vágya a gyerek után épp most, az 1983-as évben teljesül... ZÄCSEK ERZSEBET A kutatócsoport tagjai és a feladat sikeres megvalósítói (jobbról): Zdenék Cupr, az I. számú nfil klinika főorvosa, Milan Dvofák professzor, Ladislav Pilka tanársegéd, Pavel Trávnfic docens és Jan Tesafík orvos.
