Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-21 / 25. szám

6 M

HRUBESCH,

A TETŐFEDŐ

Most újra fálreérthetetlenül bebizonyosodott, hogy a profi labdarúgás kíméletlenül felfalja a bizonyos életkort megért leghíresebb csillagait is.

De talán még soha nem bizonyosodott be az sem olyan világosan — mint Horst Hrubesch esetében —, hogy a friss sikerek sem számítanak sokat. Mindez a napnál világosabban példázza, hogy a profi labdarúgásban az emberség nem jut szerephez.

De még az sem fordult elő, hogy valaki ezt olyan beletörődéssel vegye tudomásul, mint az említett középcsatár. Most, hogy elmúlt 33 éves, egyszerűen „ócskavasként akarják kihajítani a rozsdatemetőbe“. Már egy éve közölték vele. hogy kit szemeltek ki utódjának, és a 24 éves Dieter Schatzschneidert le is szerződtették. Még a BundesUgában sem igen fordult elő, hogy valakit odahozzanak az idősebb játékos „nyakára“, amikor még azt várják az „öregtől“, hogy harcoljon a bajnoki címért.

Hrubesch azonban nem panaszkodik, nem siránkozik: „Mindig jól kerestem, és tudomásul veszem a vezetők döntését.“ Erről a döntésről ugyan az egyik lapból értesült, amikor Günter Netzer, a csapat menedzsere kijelentette, hogy nem érdekeltek Hrubesch szerződésének meg. hosszabbításában.

A bajnoki mérkőzéseken is változatlan akarással harcol, lövi vagy fejeli a gólokat a Hamburg mezében, de ugyanakkor két évre elkötelezte magát a Standard Liege csapatához.

A kiváló középcsatár nagy ipartelepek és parasztfalvak szomszédságában nőtt fel Wesífáliában. A tetőfedő mesterséget gyakorolta, mielőtt a profi labdarúgók táborába került. A kitűnő szakmunkásból tulajdonképpen véletlenül lett gólgyáros. Hrubesch tiszta és egészséges maradt. Akár a tetőn dolgozott, akár gólba bólintotta fejével a labdái, mindig teljes erőbedobással dolgozott, illetve küzdött az utolsó percig.

Csak 25 éves korában kapott először pénzt azért, mert futballozik. Igazi profi 27 éves korában lett, s összesen 29 alkalommal játszott a válogatottban, és szerepelt az Európa- -bajnok együttesben is. Amikor a spanyolországi VB-n az újságíróktól tudta meg. nem Jupp Derwaltól, hogy nem játszik az NSZK válogatottjában, gyávának nevezte a szövetségi kapitányt. Nem hirtelen fel indult Ságból, hanem alapos megfontolással formált véleményt. (Meg jegy esszük: Hrubesch végül mégis szerepelt a Mundiálon.j

BRYIOR-SZAITÖ?

,,Eí Igen, Ilyent még nem líttami“ . .. lelkendezett Bernd léger, a tornászok Ismert edzője. Elismerésének értékét növeli, hogy Idestova egy éytlzede mutatta be nyéjtőn azt a szaltőkomblnáclőt, a- mely nevét viselve a mai napig Jäger- -szaltöként szerepel a tornasport világában. Arröl nem is beszélve, hogy az NDK tornászai között elsőként mutatott be há- romfordulös szaltőt a nyújtőről való le- ugrásakor.

Nos, a Jäger-szaltö feltalálöjának elismerése egyik fiatal utódát dicsérte. A hallel Hubert Brylok ugyanis nyűjtógya- korlata közben másfél szállót végzett, utána újra elkapta a nyújtót és folytatta gyakorlatát. Csaknem tökéletesen hajtva végre ezt a szupernehéz C-ele- met. Brylok-szaltóról Is hallunk majd ezek után?

— Ez már a Kovács-szaltó nevet viseli — mondta a 23 éves tornász, majd magyarázatként hozzátette: — Ezt az elemet már 1977-ben kezdtem gyakorolni, első edzőm Mathias Legier tanácsai alapján. Akkoriban azonban más szereken még csaknem kezdőnek számítottam, nem juthattam el nemzetközi versenyekre, ahol bemutathattam volna ezt a szállót. Majd 1979-ben egy súlyos sérülés hosszú Időre megszakította pályafutásomat. Az újrakezdés, bizony nagyon ne. héz volt. Közben Kovács Péter tőlem függetlenül tanulta meg és mutatta be *zt a másfél fordulatos szállót, amely nekem még a tavalyi hazai bajnokságon •om sikerült. Nem adtam fel a reményt, több filmfelvételt készítettek rólam gyakorlás közben, s ezek alapos tanulmányozásával, úgy tűnik, sikerült kiküszöbölnöm a hibát. Itt ugyanis a legkisebb hiba Is meghiúsíthatja a gyakorlatot.

Hubert Brylok ma már rendkívüli biztonsággal hajtja végre a másfél fordu latos száltól.

edző máris a szobájába parancsolta. Hogyls-. ne. Három 6ra múlva kezdődött a verseny, amelyben rajta kívül még két „hetven“ méteres kubai lépett a dobókörbe. De közvetlenül a verseny előtt megint szemtöl-szem- be álltunk, amikor az ajándékba kapott vörös szegfűcsokrot odahozta a lelátó kerítésénél álló édesapjának, aki mindössze pár méterre volt tőlem.

— Akkor remélem, hogy ma világcsúcs születik, és holnap délben megünnepeljük a Bratislava-szállóban — vetettem neki oda.

— Lehetséges, Jó szél fúj, és a kubaiak is fenik a fogukat — felelte, és futott vlsz- sza a dobószektorba.

Világcsúcs nem született, mert Bratisla- vában csoda történt, egyik percről a másikra elállt a szél. Imre kezéből „mindössze“ hatvanhat egész negyvenkettő méterre röpült a diszkosz, s ez csak a harmadik helyhez volt elegendő.

Másnap mégis derűsen, a tőle megszokott higgadtsággal fogadott a megbeszélt helyen. Ez a fiú mintha még fejlődésben lenne, állapítottam meg. Utolsó találkozásunk óta, röpke hat hónap alatt még inkább megvál- lasodott, karjára újabb izomkötegek kerültek.

— Elállt a szól, és az Inter dobóköre túlságosan gyors, csúszik — kezdte a mondó- káját, miután narancslével koccintottunk az

— Elmaradt a tervezett kaliforniai út, kerestem egy versenyt, ahol megfelelő mezőnyben lemérhettem meddig Jutottam. Erre alkalmasnak találtam Zaragozát, ahol gyakran fúj a szél, és olyan versenyzők voltak benevezve, mint a romániai Nagy Jóska vagy barátom, Gejza Valent, Minden nagyon Jól összejött. Tavaly nyáron a Roéic- ky-emlékversenyen szélcsendben már dobtam egy 68.60 méteres csúcsot, a csehszlovák — magyar viadalon pedig 69,70 métert, de kiléptem. Tudtam, ha a szél is bejön, akkor egy-két métert is javulhatok. Bejött. Nagy Jóska is felpiszkált, mert 68,12 méterrel mindjárt elsőre új román csúcsot dobott. Gondoltam, ha meg akarom előzni, akkor akár új csehszlovák csúcsot is dobhatok. Kétszer is sikerült (először az ötödik szériában 68,98 méterrel^— a szerk. megj.J.

A sportolók világot járt emberek. Imre is megfordult már az Amerikai Egyesült Államokban is. Természetesen most, amikor Prágában tanácskoznak a béke-világtalálkozó küldöttei, nem maradbatott szó nélkül a béke kérdése sem. Hogyan vélekednek erről a sportolók?

— Sportolni csak békében lehet. Természetesen köztünk, sportolók között gyakran szóba kerül a béke kérdése. Akivel csak eddig találkoztam a pályán, nemzetiségi, faji vagy világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül kizárólag békét akart. Csak el/

y diszkoszvető, aki szélcsendet akar

A diszkoszvetők köztudomásúan ki sem állhatják a szélcsendet. Kész tragédia. Azt mondják, hogy az a legjobb a jobbkezesek esetében, ha kissé Jobbról fúj az ellenszél. Ilyenkor „ráhelyezik“ a diszkoszt a szél szárnyára, és az viszi, viszi Jő messzire. Rendszerint ilyen körülmények között születnek a nagy eredmények.

Bratislavában a nagyszerűen sikerült Pravda — Televízió — Slovnaft nemzetközi atlétikai verseny napján Jó erősen fújt a szél. Különben Is, Bratislava állítólag Kö- zép-Európa legszelesebb városa. A nevét viselő szálloda csarnokában ebéd után egy szemvillanásnyira találkoztam Csehszlovákia legjobb sportolójával, Európa-bajnok disz- ko,szvetönkkel. Bogár Imrével, aki pár nappal korábban a spanyolországi Zaragozában ragyogó új csehszlovák csúcsot dobott 70,06 méterrel. Mindössze egy méter tíz centire maradt el az NDK-bell Schmidt világcsúcsától, és az ötödik sportoló a világon, aki túldobta a bűvös 70 méteres határt.

Mindössze annyi időm maradt, hogy gratuláljak a pompás csúcshoz, mert a szigorú

ÚJ csehszlovák csúcsra. — Ez az apróbb termetű, fürge lábú fiúknak kedvez, és nem az olyan medvéknek, mint én. Két dobásomba még így is iszonyatos erőt adtam, csak túlságosan laposan engedtem ki a diszkoszt. Ha egy kicsit feljebb emelem, talán még így is túlszáll á hetven méteren. De nincs semmi hézag, én most ezeket a versenyeket mind a helsinki világbajnokságra való felkészülés részének tekintem. Egész télen a technikámat csiszoltam. Már jobb, de még mindig nem az igazi. Egy kis problémám van a bal térdemmel és a vállam- mal, de bízom benne, hogy minden rendbe Jön. Következik még a liga, majd Schwe- chatban az osztrák — magyar — görög — csehszlovák négyesviadal (lapzárta után zajlott le — a szerk. megj.J, a RoSicky-em- lékverseny, és aztán már minden a világbajnokságra való előkészületnek lesz alávetve.

Közben a Zaragoza! versenyre, illetve az ÚJ csehszlovák csúcsra terelődött a sző. Hogy is született ez a kétségkívül világraszóló eredmény?

TBtemült ember akarhat háborút. Tudom, hogy a mai amerikai kormányzat lázasan fegyverkezik, háborús vihart teremt, és veszélyezteti a világbékét. Ha annak a pénznek, amit fegyverekre költenek, csak elenyésző részét fordítanák sportra meg művelődésre, mennyivel egészségesebb, kiegyensúlyozottabb nemzedékek nőnének fel. Én már békében születtem, de édesapám megjárta a háborút, és édesanyám is bizonyára sokat szenvedett ezalatt. Néha beszéltek róla, és a puszta gondolatára is horza- dály fog el, hagy az emberiség ismét ide sodródhatna. Tudod, hogy mi, diszkoszvetők ki sem állhatjuk a szélcsendet, inkább á jó erős ellenszélre szavazunk, ne ha választanom kellene a világcsúcshoz szükséges szél vagy a világpolitikában uralkodó szélcsend között, az utóbbira szavaznék. Ezért jó. hogy Prágában összegyűlt a békefórum. mert az ilyen megmozdulásoknak igenis van súlya, és szerintem a béke gondolata előbb-utóbb győzedelmeskedik.

PALÄGYI LAJOS A szerző felvétele

iiz íve nyeregben vagyok

A 16 szinte négy évezreden át a férfiúi méltóság szimbóluma, a harcos ismertető- jele volt, először harci kocsi elé fogva,-később hátasaként. A gondolkodó ember, a „homo faber“ már igába fogta, és végül a legelőkelőbb társaságok kedvencévé vált: sétakocslt, hintőt húzótt, majd felnyergelték, lovagolták, és megjelent a versenyló.

A lovat ma már ritkán, csak a múltat idézve emlegetjük Igavonó állatként. Egy sportággal, a lovassporttal nőtt össze. Hogy ez a sportág egyre népszerűbb, mind nagyobb az érdeklődés a lovak iránt, erről győződhettem meg a minap a Rima-parti Járási székhelyen. Rimaszombatban (Rim. So- bota 1.

Maksi István neve már évek óta a Járás lovassportját fémjelzi. Tíz éve, vagyis kora fiatalságától a lovak megszállottja. Látogatásomkor a Rimaszombati Fajnemesítő Vállalat gazdasági udvarán találtam egy lelkes fiatalokból álló csoport gyűrűjében. Szorgos munka folyt, az udvart rendezték, az utakat és a gyepszegélyeket ápolták. Igazgatták. Kiadta utolsó utasításait: — Srácok még ezt itt kapáljátok meg, aztán menjetek át a karámhoz, és kezdjétek el az akadályok festését, a másik csoport pedig kezdje meg a versenypálya kaszálását — majd felém fordult, és így folytatta: — Kerületi verseny házigazdái leszünk.

Aztán vendéglátó szeretettel betessékelt a még csak félig kész Irodahelyiségébe. Kötetlen baráti beszélgetésbe kezdtünk.

— Pista, én úgy tudom, téged szerte a járásban és egész Szlovákiában az egyik élvonalbeli lovasként tartanak nyilván. Hogyan lehet valakiből jó lovas?

— Gyermekkoromban ültem először lóháton Velkenyén (Vlkyfla). Már akkor felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon kellemes érzés volt a hatalmas, szinte óriás testen ülni, amely finom billegő mozgásba hozott. Ezután is mindig e mozgásra vágyódtam. Tíz évvel ezelőtt Jöttem ide először a fajnemesítő vállalat lovasegyesületéhez. Az alapító tagok, mert akkor az egyesület még csak négyéves múltra tekintett vissza, mondhatnám cstnytevésből rögtön egy kis arab ló nyergébe ültettek, gondolván, nevetnek egy Jót a lehuppanó hosszú, nyurga gyereken. Nos, nem így történt. A 16 ugyan el- irämodott velem, szívem is gyorsabban vert, de nyeregben maradtam. Azóta, lehet mondani. egyfolytában nyeregben vagyok. Mi, akik nem szeretjük, hanem imádjuk a lovakat, a hétnek szinte minden napján délutánonként itt vagyunk. Tehetem ezt azért is, mert még egyelőre nőtlen vagyok, de főleg azért, mert egynapi kihagyás után már nagyon hiányoznak kedvenceim. Egyszerű dilettánsból lettem egyesületünk főedzője s egyben alelnöke. Szerintem itt Is, mint minden sportban, fontos a rendszeres gyakorlás, edzés. Nemcsak a sportoló, az egyén adottsága és képességeinek csiszolása a fontos, de van ennek a sportnak egy másik összetevője is, mégpedig a lovak szeretete, megismerése, a lóhoz való Idomulás, a harmonikus összmunka. Lehet, hogy furán hangzik, de több év tapasztalatából azt állíthatom, a lónak is vannak pszichoreflexei, ezért fontos a vele való szimbiózis.

— Hány tagú az egyesület, és vannak-a köztük igazi, tehetséges versenyzők?

— Az egyesületnek pillanatnyilag nyolcvanöt tagja van, ebből is látható, mennyire népszerű ez a sportág Rimaszombatban. Persze a rendszeres látögatők száma csak negyven körül mozog. Életkorukat tekintve tizenévesektől egész negyvenöt éves korig vannak. Lóállományunk a követelményeknek megfelelő. Pillanatnyilag hat versenylovunk van, és kilenc előkészítésben. A többi az ún. „tanítóié“. Ami a versenyzőket illeti, vannak nagyon tehetséges és szorgalmas tagok. A legjobbak között említhetem Nagy- ferenc Gyulát, Hudecová Evelínát, Vengrin Lubomírt, Farkas Tibort, Király Richardot és Gábor Miroslavot. Versenyszerűen ebben az évben az említett lovasok, és Jómagam szánunk nyeregbe.

— Miből áll nálatok az edzés, hogyan juthat el valaki a versenyzésig, és hogyan viszonyulnak a városi fiatalok a lovakhoz?

— Sokan Jönnek olyanok, akik a tévén kívül lovat talán csak cirkuszban láttak először. Őket nem ültetjük rögtön nyeregbe, mert az előkészítésre, a lóval való megismerkedésre, barátkozásra nagy gondot fordítunk. Hogy valaki versenyszerűen űzze ezt a sportot, és képviselje színeinket, bizony szorgos és kitartó munkát kíván. A versenyzésig három előkészítő Időszakon kell keresztüljutniuk a fiataloknak. Először azt tanulják meg, hogyan kel! a lóval bánni, gondozni. Megismerkednek az istállóval, lovakkal, hogy minden lovat nevén tudjanak szólítani. Megtanulják, hogyan kell félreállífa- nl, bekötni. Időközben mjndenkinek be kell szerezni a lovaglóöltözéket, nadrágot, sapkát, csizmát. Egy-egy rövid időre már a nyeregbe is felültetjük őket. A második időszakban már közelebb kerülnek a lóhoz. Megtanulják, hogyan kell a lovat felnyergelni, a nyeregben mozogni, és hogyan kell a lónak segíteni. A hatodik-nyolcadik hónap táján próbálják az ügetést, majd a vágtá- zást. Aki tehetséges és szorgalmas, ekkor már jobb lovat kap, de még mindig csak ún. tanítólovat. Itt már szabadabban és kötetlenül csiszolhatja technikáját, megtanulhatja a díjlovaglás (drezúra) alapelemeit, az ún. Z-változatot. Végezetül a legjobbak, legaktívabbak saját versenylovat kapnak. A díjlovaglás változatai után az első alapugrások következnek. A lovas neveli magának a lovat, igyekszik vele összhangba kerülni. Körülbelül három év telik el, míg valakiből versenyző lesz. A ló és a lovasának eredményeit rendszeresen jegyezzük, s az elért pontok alapján nevezzük be őket az egyes versenyekbe.

— Hány versenyre készültök az Idén, és milyen szereplést reméltek?

— Az idén tíz versenyre neveztünk be. Mint minden évben, most is Kassán (Ko.íl- ce) kezdtünk. Számomra ez sikeres kezdés volt, mivel az összetett versenyben az előkelő harmadik helyet szereztem meg. Itt Rimaszombatban két versenyt rendeznek, az egyik kerületi bajnokság lesz, a másik szlovákiai részvétellel a fajnemesítő vállalat serlegéért folyik. Készülünk még az Idén Tatranská Lomnlcára a szlovákiai milltary- ra. Minden verseny előtt egy a célunk: becsülettel helytállni, további versenvtapasz- talatokkal és eredményekkel gazdagodni.

Remélem, ezek a terveik valóra válnak a kitartó, szorgos munka meghozza gyüninl. csét, és sok jót hallunk még a rrniaszomha'l lovassportról. Ehhez kívánok sok sikert és kellő kitartást.

POLGÁRI LÁSZLÓ