Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-21 / 25. szám
M 5 A békéért küzdő emberek között Romes Csandra, a Béke-uilágtanács jOtttkdra H elsinki egyik nevezetessége a Finlandia. Előtte naponta több tucat autóbusz áll meg, mert ez a feltflnő, nagyvonalúan, emellett mégis egyszerűen megtervezett és kivitelezett épület idegenforgalmi látványosság. De nemcsak külsejével vonzza a turistákat, hanem azért is, mert éppen itt, a Finlandiában írták alá az európai biztonsági és együttműködési konferencia Zárönyllatkoza- tát Finnország fővárosa központjának másik végében szintén áll egy nevezetes épület. Igaz, ez szemre nem any- nyira látványos, mint amaz, ide a turista sem igen téved, de az egyszerű, többszintes házban más irodák és vállalati képviseletek társaságában székel egy intézmény, amelynek több évi munkálkodása is hozzájárult a flnlandla-beli események eredményes lezajlásához. Európa békeszerető erőivel és a szocialista országokkal együttműködve ez az intézmény is elősegítette a békemozgalom kibontakozását, amely aztán tárgyalóasztal mellett folytatódott, s ennek eredménye a már történelmi Zárónyilatkozat. E ház legfelső emeletén székel a: MAALIMAN RAUHANNENVOSTO CONSEIL MONDIAL DE LA PAIX WORLD PEACE COUNCIL, vagyis a Béke-vllágtanács, pontosabban annak titkársága. A szűk, forgalmas Lönnrotinkatu Uzletutcában pontos cím nélkül valóban nehezen bukkannék rá a 25-ös szám alatt levő titkárságra. Sem neonfelirat, sem más reklámtábla nem hirdeti. De ez természetes is, hiszen a béke nem üzlet, ezt nem reklámfogásokkal népszerűsítik. A béke eszméit türelemmel, kitartással kell terjeszteni, dacolva a hatalommal rendelkező, rosszindulatú erőkkel, akik mindent latba vetnek — így a propaganda eszközeit is — céljuk elérésére. A Secretariat feliratú ajtó postaszekrényébe levélköteget dob a postás. Követve a nyíl mutatta irányt, a tájékoztatópulthoz érek, ahol fiatal finn hölgy telefonál. Míg várakozók, bárom hívást is elintéz-kapcsol, majd végre előadhatom jövetelem célját. Szeretnék találkozni a Béke-világta- nács valamelyik titkárával. Közben telexgép zümmögése hallatszik. A halitól Karéi Lukáé dolgozószobájáig negyvenöt lépést kell megtennem, de addig a titkár két személyt üdvözöl angolul, csehül bemutat a lengyel Krysztof Opalskinak, a tanács további titkárának, aki azelőtt Prágában működött, majd franciául nyugtázza azt a birt, hogy másnap a Mali Köztársaság nagykövete tesz látogatást a titkárságon. Ez a mai nap egyike a Béke-vllág- tanács titkársága hétköznapjainak. Kétszer jártam már itt, volt szerencsém olyan személyiségekkel találkozni, mint a már említett Karel Lu- káS, továbbá Talr FaridovlCs Talrov szovjet Jogászprofesszor, Nathaniel Hill Arboieda panamai szociológus, a finn Kati Hannlkainen vagy az Indiai Bhagat Vats. Most új nevekkel is megismerkedhetek; Ray Stevenson! titkári posztján Észak Amerika képviseletében Karín Talbot váltotta fel, a zimbabwei Amos Ngwenyt pedig egy fiatal namíbiai társa. Délelőtt tíz órára a Béke-vllágtanács főtitkára, Romes Csandra titkársági ülést hívott össze. Az emelet legnagyobb helyiségében, a tárgyalóteremben a főtitkár a világ térképe előtt ül, és szónokol. Angolul beszél, de „kéznél“ vannak a tolmácsok, akik franciára és spanyolra fordítják szavalt, hogy azok a titkárok is értsék, akik nem beszélik folyékonyan az angol nyelvet. A teremben maradtak székek üresen. Hogy miért? Karel Lukáétól ennek az okát is megtudom: — Titkáraink gyakran vannak távol, hogy a nemzeti békebizottságok különböző rendezvényein vegyenek részt, továbbá szemináriumokon, kongresszusokon, amelyeket nemzeti vagy nemzetközi szervezetek rendeznek. A Béke-világtanács küldöttsége rendszeresen jelen van az ENSZ közgyűlésén, ahol mint kormányon kívüli szervezetnek van részvételi joga. Látogatások, találkozók, tárgyalások, telefonmegbeszélések, telextudósítások — és a titkárság képet kap a világ nemzeti békebizottságainak munkájáról. Az elmúlt hónapokban a titkárságon napirendi téma volt a prágai béke-világtalálkozó, amely épp a Béke-világtanács kezdeményezésére jött most össze hazánk • fővárosában. — Csehszlovákia metropolisa olyan város, amely szintén átélte a háború borzalmait, s olyan ország fővárosa, amelynek élén békeszerető kormány PRAGA 83 A Béke-vllágtanács titkárságának épülete Helsinkiben sisSi áll, dolgos népe pedig mindent elkövet, hogy megakadályozza a nukleáris* háborút — mondotta Romes Csandra, a Béke-vllágtanács főtitkára. — Ezért helyénvalónak tartjuk, hogy a béke- -világtalálkozó színhelye épp a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosa. Meg vagyunk róla győződve, hogy épp ott minden feltétel adva lesz a rendezvény lebonyolításához, amely az 1983-as év legjelentősebb eseményének számít majd. Mindenki, aki az ügyben érdekelt, azzal a mély meggyőződéssel látott az előkészületekhez, hogy napjaink legégetőbb teendője a béke, az élet megőrzése földünkön, és az emberiséget katasztrófába sodró atomháború kirobbantásának a megakadályozása. Tavaly Koppenhágában a prágai béke-világtalálkozó összehívása mellett foglalt állást tizenöt ország, néhány nemzetközi szervezet küldöttsége, továbbá a leszerelésért harcoló tömeg- mozgalmak, pártok képviselői — kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, munkáspártiak, liberálisok, radikálisok, kereszténydemokraták, valamint az amerikai képviselőház jelenlévő tagjai. Abban valahányan megegyeztünk, hogy találkozót kell szervezni, amely egyesíti a béke erőit — nyilatkozta Romes Csandra —, hogy közösen harcoljunk az eddig legborzasztóbb veszély és az ellen, ami elé az USA és szövetségesei a NATO legag- resszívabb körei állították az emberiséget. Nem a saját nézetemet hangoztatom, amikor kijelentem: a nukleáris összecsapás veszélye fenyegeti a világot, amelyet csak úgy lehet elhárítani, ha valamennyi békeszerető erő összefog. A különböző országok békemozgalma, a Nyugat-Európában és Ameriká ban zajló béketUntetések szálka az USA elnöke, Reagan és a NATO-or- szágok képviselői szemében. A Béke- -világtanácsot nemegyszer nevezték már Moszkva hosszúra nyújtott karjának. Erről hogyan vélekedik a fő titkár? — A békemozgalom kiterjedése, erősödése nyugtalanítja azokat, akik a fegyverkezés mellett törtek lándzsát, viszolygást vált ki Reaganból, Weinbergerből és másokból, és minden ilyen irányú akció mögött a Bé- ke-vllágtanácsot látják. Így például 1981 őszén Reagan kijelentene, hogy a Béke világtanács minden tüntetésÜlést tartanak a titkárok nek fő hajtóereje. Nem, nem vagyunk fő hajtóerő, inkább úgy mondanám, központi, eleven erő vagyunk, hiszen gazdag hagyományokkal rendelkező világszervezet a miénk. Minden országban képviselve vagyunk, és hasonló, ugyanilyen világszervezet még egy nem létezik. Nemegyszer kijelentettem már, hogy Reagannak a Béke- -világtanács elleni támadásait megtiszteltetésnek tekintjük, mert ez annak bizonyítéka, eredményesen dolgozunk, és dolgozni fogunk annak dacára is, hogy valakik meg akarják semmisíteni földünkön az életet. Harcolunk a békés életért azokkal szem ben, akik nukleáris háborúval fényé getnek, illetve arra készülődnek. Az Egyesült Államok retteg a ml békemozgalmunktól. Ezt bizonyítják az amerikai nagykövetek nyilatkozatai és kirohanásai a világ különböző országaiban. Az emberiség aggódik jövőjéért, tél a harmadik világháborútól. Az aktív békeharcosoknak azonban optimistáknak kell lenniük. Ilyen ember Romes Csandra is, aki hiszi, hogy van lehetőség megállítani a rettenetes gépezetet, amely a világ tragédiáját készíti elő. — A prágai béke-világtalálkozó azoknak a fóruma lesz, akik bíznak az emberiség erejében, vagyis a derülátók, bizakodók összejövetele. Én optimistáknak nevezem őket, mert reálisan látják annak lehetőségét, hogy az emberiségnek hatalmában áll elhárítani a háborút, legyőzni a legádázabb felforgató erőt is, legyőzni az imperializmust, amely országok függetlenségét teszi kétségessé. Igen, az emberek erejét, hatalmát nemes célokra kell kihasználni, s megvan hozzá a tehetségünk, hogy megvédjük a békét, az életet... Most, amikor hazánk fővárosában már tanácskoznak a béke-világtalálkozó résztvevői, s a felszólalók elmondják ugyanazt, amit Romes Csandrát Idézve már leírtunk, azt kívánjuk, hogy a főtitkár szaval valóra váljanak. Akik átélték a háborút, még egyszer ne legyen részük e borzalmakban, akik pedig békében születtek, nőttek fel és dolgoznak, soha se tudják meg, mit jelent e rettenetes gyűjtőfogalom: háború. JAN BLAZEJ A szerző jeloételet A nyugat-európai rakéta- telepítés katonai és politikai kihatásairól ír a Moszkovsz- kije Novosztyi című szovjet hetilapban Nyikolaj Portuga- lov, a fegyverkezési kérdések egyik ismert szakértője. A szovjet újságíró leszögezi, hogy mihelyt a legelső Pershing—2 rakéta és szárnyas rakéta megjelenik Nyu- gat-Németország területén, a Szovjetuniónak nem lesz más választása, mint szembenézni az ellene intézett kihívással. Ezzel a fagyverkezé- si hajszának egy új, a Szovjetunióra rákény*;erltett szakasza kezdődik, amelynek fő színtere Európa lesz. Ojabb közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris fegyverek jelennek meg a kontinensen, s ráadásul olyan országokban, ahol a múltban nem voltak ilyen eszközök. A cikkíró Egon Bahrt, a Német Szociáldemokrata Párt leszerelési ügyekben illetékes szóvivőjét idézi, aki a Liberation című párizsi lapnak adott nyilatkozatában kifejtette: nyilvánvalóan olyan szovjet rendszerekről lesz szó, amelyek például Csehszlovákia vagy az NDK területéről két perc alatt elérhetik az NSZK-ban levő célpontokat. Joseph Kraft, a The Washington Post című lap ismert hírmagyarázója határozottan kétségbe vonja Ronald Reagan „új rugalmasságát“ a leszerelési politikában. Hasonló véleménynek ad hangot egy másik vezető amerikai lap, a The New York Times is. Valójában — írja Kraft — a -kormányzat jottányit sem engedett azokból a javaslataiból, amelyeket az oroszok már régen elutasítottak, mivel azok amerikai fölényt irányoznak elő. Szovjet szempontból az amerikai javaslatok végzetesen hibásak — írja a The New York Timesben Raymond L. Garthoff, aki az amerikai SALT-delegácló egyik tagja volt a hetvenes években. — Reklámozott rugalmasságuk nem terjed ki azokra a kulcsfontosságú tényezőkre, amelyek a kormányzat eredeti tárgyalási pozícióját alapvetően elfogadhatatlanná tették Moszkva számára. A The New York Times és a The Washington Post katonai szakértőinek meglepően egyöntetű véleménye szerint a Reagan-javaslat az Egyesült Államok biztonsági érdekeivel sem egyeztethető össze. Az amerikai stratégiai előnyöket erőltető javaslatok ugyanis, ame- lyel^t a másik fél nem tud elfogadni, semmilyen előnynyel nem járnak, sőt megfosztják az Egyesült Államokat a tárgyalások útján megvalósítható fegyverkorlátozás előnyeitől. A Kínai Legfelsőbb Népi Bíróság elnöke a kínai parlament ülésszaka elé írásban beterjesztett jelentésében befejezettnek minősítette a Lin Piao — Csiang Csing- -féle ellentorradaimi klikkek bírósági felelősségre vonásának történelmi feladatát. Csiang Hua megállapította, hogy a „négyek“ (illetve a tizek) perét követően több tartományban felső- és középfokú népi bíróságok felelősségre vonták és megbüntették a Csiang Cslng-klikk helyi kulcsembereit. A Lin Plao-kllkk kulcsemberei felett a katonai bíróság ítélkezett. A Kínai Legfelsőbb Népi Bíróság elnöke megállapította, hogy alapvető fordulat ment végbe Kína politikai életében, és az „osztályharc többé nem számít alapvető ellentmondásnak a kínai társadalomban.“ hited
