Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-18 / 3. szám

M inden család ördmSnnepet ül, amikor új lakásba köl­tözik. A hatvanas és a het­venes években csaknem 207 mil­lió szovjet ember költözött új ház­ba vagy kapott kényelmesebb, tá­gasabb lakást régebben épített házban. A jerevániak ugyanolyan vidáman ünnepük a lakásszente- lót, mint a moszkvaiak, a kijeviek, a rigaiak és a taskentiek, de az örmény fővárosban gyakoribbak az effajta házi ünnepségek. Az egy főre Jutó lákóterület tekinte­tében Örményország meglehetősen elmarad jó néhány szövetségi köztársaság mögött. Jereván la­kossága a szovjet Időszakban több mint a harmincszorosára növeke­dett, ezért itt gyorsabb ütemben igyekeznek gyarapítani a lakások számát, mint sok más szovjet vá­rosban. Évente 10 000 új állami la­kást kapnak — Ingyen — az ör­mény főváros polgárai. Minden' esztendőben 500 000 négyzetméter alapterületű lakásállománnyal gyarapszik a város, 25—30 évvel ezelőtt ennyi volt az egész lakás- bllomány. Az építkezés állami beruházá­sokból és szövetkezeti alapon tör­ténik. A lakásépítés fontos része annak a fejlesztési programnak, amelyet a tizedik ötéves tervidő­szakban valósított. meg a ma hat­vanéves fennállását ünneplő Szov- Jet-Örményország népe. Jereván a világ egyik legrégibb városa, Rómával és Babilonnal egyidős. A régészek szerint az i. e. IV—III. évezredben létesült itt az első település. Több mint hu­szonhét évszázad telt el azóta, hogy L Arglstl urartul király pa­rancsára az Erebunl nevű erőd fő­kapujába bevésték e szavakat; „.. . Ezt a hatalmas erődítményt 'Arglsti emelte és Erebunlnak ne­vezte el.“ Jerevánnak és vele Együtt egész Örményországnak történetét az áldozatos munka és a nemzeti csaptások sokasága jel­lemzi. A hódítók tűzzel-vassal pusztították az örmény földet, le­rombolták az örmény mesterek alkotásait. Jerevánban egyetlen ősi negyed' • sem maradt épségben.' A ■ kőbe vésett szavakon és néhány XIX. századi épületen kívül csak egy-két régi témplom, várrom és hídmaradvány őrződött meg. A mai Jereván csaknem ezer méter magasan a hegyek koszo­rújában terül el. A város egyes részei dombként magasodnak a belváros fölé. Az egyik uralkodó vonás a párkok és erdők zöldje, a másik az épületek színe és stí­lusa. Az építők hatásosan alkal­mazták a fényt árasztó híres ör­mény tufát. A város az utóbbi nemzedék szeme Mttára nőtt, nö­vekedett. Az általános tervet, amelynek alapján a jereváni építkezés meg­kezdődött, 1924-ben, mindössze négy évvel az örmény SZSZK meg­alakulása után dolgozták ki. Je­reván egyike volt azoknak a szov­jet városoknak, ahol már a hú­ssas években általános fejleszté­si terv született. Akkoriban mint­egy 40 ezren laktak a városban. Lakásállományról nem lehetett beszélni: A lakosság többsége föld­szintes, kezdetleges házakban húz­ta meg magát. E tilázak agyagba ágyazott kövekből épültek. Ritka­ság- Volt az egy- és kétemeletes épület. Ma Jerevánban, ahol nem­rég jött világra az egymllliomo- dik lakos, hozzávetőleg 11 millió négyzetméter alapterületű lakás van. A városban alkalmazott építé­szeti megoldásokról és a lakás­építési tervekről kértünk tájékoz­tatást J. Dzsvadjantól, a Jerevá­ni Városi Szovjet Végrehajtó Bi­zottságának elnökhelyettesétől és D. Toroszjantól, a város főépíté­szétől. Az ötvenes években, amikor a szovjet szakemberek kidolgozták a nagypaneles házépítés nagyüzemi módszerét, az újítás külföldön is feltűnést keltett. Sok ház épült és gyorsan, de szükségből az egy­szerűbb és olcsóbb típusterveket választották. Többnyire négyeme­letes házak épültek, alacsony mennyezetű, nem a legjobb elren­dezésű lakásokkal, kis előszobák­kal és konyhákkal. Mi változott megTBbben a tekintetben az utób­R. Szaakjan, a Kfaérleti Tervezési és Teohnolúgiai Intézet igazgatója, Sz. Sahnazarjan igazgatóhelyettes és Ä. Szaakjan. Az általnk kidolgozott meg­oldásokra, amelyek korszerűsítik az ipari építés módszerét, eddig tSbb mint 40 szerzői tanúsítványt adtak ki. Az örmény szakemberek munká­ja iránt érdeklődnek Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában, az NSZK-ban, Olaszországban, Argenti­néban. hazánkban és még sok más országban. Foto: Sz. Lldov ták ezt az eljárást, de csak egyes épületeknél. A módszer sikeres al­kalmazáséhoz több feladatot kel­lett párhuzamosan megoldani. Az örmény szakemberek az építőmű­vészet!, a tervezési és technoló­giai kérdésekre összehangoltan kerestek választ. Ma már nemcsak egyes sikeres tervekről lehet be­szélni, hanem sajátos örmény épí­tészeti Iskoláról, amelyben haté­konyan érvényesül az iparosított építkezés új módszere. Jerevánban az emelőszerkezetek új rendszerét dolgozták ki.- Ez a rendszer bármely éghajlati öve­zetben biztosítja a zavartalan mun­kát, lehetővé teszi, hogy egyetlen vezérlőasztalról egyszerre irányít­sanak tetszés szerinti számú eme­lőt. A többemeletes lakóházak új tipussorozatát alkották meg, köz­tük huszonnégy emeletes házakét, valamint különböző rendeltetésű középületekét és ipari létesítmé­nyekét. Jóval változatosabb épü­letek emelhetők így, mint az ed­digi — és részint a ma is hasz­nált — egyéb módszerekkel. A technológia korszerűsítésének eredményeként a költség átlago­Jerevánilakásszentelők bí évek során? Hogyan tükröződ­nek az eredmények Jerevánban? i— erre a kérdésre vártunk választ beszélgetőpartnereinktől. J. Dzsavadjan: Az elmúlt idő­szakban mi Is olyan házakat épí­tettünk, mint bárhol másutt az or­szágban. Azoknak, akik átélték a lilborút, megismerték a hajlékta­lanságot, ez is nagy jótétemény volt. Az új lakások jelenlegi tu­lajdonosai jórészt olyan emberek, akik a háború idején gyermekek voltak, vagy a háború után szü­lettek. Az új nemzedék már ké­nyelmesebb lakást, jobb szolgálta­tásokat, korszerűbb egészségügyi és kulturális intézményeket, isko­lákat és óvodákat igényel. Az ál­lam gazdasági helyzete lehetővé teszi, hogy ma magasabb szinten elégítsük ki e társadalmi igénye­ket. Jelenleg tizenegy-tizenöt emele­tes modern lakóházakat építünk. Megjavítottuk a lakások tervezé­sét és kiképzését, növeltük a mel­lékhelyiségek, konyhák és erké­lyek területét. A város évente 70 millió rubelt költ új lakások épí­tésére és további 10 millió rubelt a régiek felújítására, D. Toroszjan: A tömeges lakás- építkezés első időszakában építé­szeink az akkor divatos sablono­kat követték. Nem sikerült az ör­mény nemzeti építészet hagyomá­nyait felhasználó stílust kialakíta­nunk. Az említett Időszakban ké­szült házakból például hiányoztak a hangulatos udvarok, holott a ré­gi jereváni lakónegyedek nem egymástól elszigetelt épületekből álltak, hanem belső terek kötöt­ték össze őket. Ezek az udvarok árnyékot adtak a torróságban, és a közösségi élet állandó helyszí­nei voltak. Új terveinkben már er­re is gondoltunk. Az Avan nevű — a délnyugátl városrészben levő — új lakótelepünkön már igye­keztünk ilyen’ belső térségeket ki­alakítani. Volt idő, amikor az utcát nem tartottuk a társadalmi érintkezés színhelyének, A közlekedési esz­közök által szennyezett levegőtől és a fülsiketítő zajtól való félel­münkben távol tartottuk az em­bereket attól, hogy olyankor is az utcán legyenek, amikor nem muszáj. Most újra felismertük az utca jelentőségét, emellett vigyá­zunk a csöndre, a íásításra, s ar­ra, hogy az emberek otthonosan érezzék magukat az utcán, legyen kedvük ott egymással elidőzni. Egész sereg fontos munkát vé­geznek a köztársaság Építésügyi Minisztériumának Kísérleti Terve­ző és Technológiai Intézetében. Többek között tökéletesíteni akar­ják a házépítés egyik legcélsze­rűbbnek ígérkező irányát, a fö- démemeléses módszert. Ennek lé­nyege, hogy a födémelemeket közvetlenül az építkezési terüle­ten készítik el, majd speciális emelőszerkezetek segítségével elő­regyártott oszlopokon a kívánt magasságba emelik. Az eljárás a régi felfogás szerint ott hasznos Igazán, ahol foghíjakat kell be­tömni, ahol kevés hely áll az épí­tők rendelkezésére. Az elgondolás Franciaországban született meg 1948-ban, de akkor nem sikerült megvalósítani a meg­felelő emelőberendezés hiánya miatt. Az ötvenes években az észak- -amerlkai San Antóniában esett át a módszer a tűzkeresztségen, de az amerikaiak sem tudtak elég­gé tökéletes emelőszerkezeteket gyártani. A következő évtizedek? ben már sok országban alkalmaz­san 15—20 százalékkal csökkent, így egy alapvető ellentmondás ki­küszöböléséhez jutottunk köze­lebb. A városi lakosság rohamos növekedése és a helyhiány miatt magás házakat kell építeni, de a magasság növekedésének arányát meghaladó mértékben drágul a ki­vitelezés. Abból az anyagból, amit mód­szerünk révén a nyolcemeletes nagypaneles házaknál megtakarí­tunk, tizenöt emeletes házakat építünk — mondotta R. Szkaak- jan, az említett intézet igazgató­ja. — Más szóval, minden hatodik ház megtakarított anyagból épül. A födémemeléses módszerrel épített házak lakásai több válto­zatban képezhetők ki. A tartófa­lak rendeltetését pillérek veszik át, s ezek elhelyezésében nagy szerephez jut az építészek kép­zelőereje. A lakások beosztását módosítani lehet az építkezés fo- lyomán, és később a beköltözés után is. El lehet távolítani például a falat, és össze lehet nyitni a hallt a lakószobával. Mozgó vá­laszfalakat lehet alkalmazni. Az építők több változatot tudnak ja­vasolni azonos területű -lakások­ra, a beköltöző családok összeté­telétől függően, s a lakók maguk választhatják ki a nekik legjob­ban megfelelő változatot. Jereván­ban alkalmazzák a világon első­ként egy egész lakótelep létreho­zásához a födémemeléses mód­szert. Az eredmények híre már a köztársaságon túlra is eljutott. Az örmény szakemberek építe­nek könyváruházát Moszkvában, lakóházakat az ukrajnai Kijevben, a litvániai Kaunasban, az Üzbe­gisztán! Taskentben és a tadzsi- kisztáni Dusanbében, vlzgyógyin- tézetet az ugyancsak litvániai Drusklninkaiban és szanatóriumot a grúzial Gelendzsikben. A hely­színen tanítják meg az építőket az új munkamódszerre, átadják nekik a műszaki dokumentációt és a technológiai berendezést. Orszá­gos jelentőségű kezdeményezés tanúi vagyunk. J. ORLOVA Felelősségtudat és realii- mus. Ha ikét szóba akarnánk sűríteni a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­leté prágai tanácskozásának mérlegét, ezek lehetnének a megbeszélések eredmé­nyét összegező politikai nyi­latkozat kulcsszavai. Felelősség as emberiség sorsáért, közős otthonunk, a föld békés Jövőjéért. Rea­lizmus a feszültségekkel terhes világhelyzet elemzé­sében és az ebből adődő cselekvési program felvázo­lásában. A prágai tanácskozásra olyan időszaikban került sor, amikor a nemzetközi látó? határ alaposan beborult A Washington által erőltetett atomfegyverkezési bajsza, a Fehér Házból kisugárzó el­vakult kommunista- és szov- jetellenesség, a szocialista közösség országai ellen meg­hirdetett politikai és gjazda- sági kereszteshadjárat, a he­lyi konfliktusok fellángolása a Közel-Kelettől Afrikán át Latin-Amerikálg — mind a nemzetközi feszültség súlyos kiéleződésének irányában hatnak, és egy atomkataszt­rófa végveszélyét is felidé- zilc Ilyen világpolitikai háttér mellett ült össze a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületé, hogy a leg­magasabb szinten határozza meg a tagországok állás­pontját, gondosan felmérve a reálpolltikai lehetőségeket az új esztendő elején. Joggal mutatott rá az APN szovjet hírügynökség szemleírója, hogy az elmúlt esztendő az „alternatívák éve“ is volt: „A túlélésnek az atomháború alternatívá­jával való szembeállítása egyszerűen a létfenntartási ösztön megnyilvánulása, az emberiség azon törekvései­nek kifejeződése, hogy élet­ben maradjon.“ A béke megóvásáért küz­dő százmillióik tudják, hogy csupán egyetlen ésszerű megoldás van: eredményes tárgyalások a fegyverkezési hajsza csökkentésére, a le­szerelés megkezdésére. JuriJ Andropov, az SZKP KB főtitkára fogadta Hans- Jochen Vögelt, a nyugatné met szociáldemokrata párt (SPD] elnökségének tagját, a párt kancellárjelöltjét, aki a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének meghívására tartózkodik Moszkvában. A találkozón részt vetteik: szovjet részről — Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Nemzetiség: Tanácsa külügyi bizottságá­nak elnöke, Andre] Alek- szandrov, az SZKP KB tagja, a KB főtitkárának tanács­adója, Viktor Komplektov külügyminiszter-helyettes és Nyikolaj Cservov vezérezre­des, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke; nyu­gatnémet részről — Egon Bahr és Hans Jürgen Wlsch- newsikl, az SPD elnökségé­nek tagjai, valamint And­reas Mayer-Landrud, az NSZK moszkvai nagykövete. Jurlj Andropov tájékoztat­ta a vendégeket a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak a nukleáris és egyéb fegyve­rek korlátozására, a nukleá­ris világháború fenyegető veszélyének elhárítására, az európai és világbéke alap­jainak szilárdítására, vala­mint a különböző társadal­mi rendszerű államok kö­zötti 'kölcsönösen előnyös sokoldalú együttműködés fejlesztésére irányuló erőfe­szítéseiről. Hans-Jochen Vogel ugyan­csak kifejezésre Juttatta azt a véleményét, hogy a fegy­verkezési hajsza és a fe­szültség csökkentése kérdé­seiben tett új szovjet javas­latok és a Varsót Szarződés tagországainak kollektív Ja­vaslatai konstruktív Jelle­gűek és megérdemlik, hogy teljes komolysággal ítéljék meg őket.

Next

/
Thumbnails
Contents