Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-18 / 3. szám

6 A legfényesebb ! betűkkel Az ausztráliai Brisbane-ben ren­dezett brit nemzetközösségi játé­kokon számos világhírű sportoló vett részt. Elegendő csupán né­hány nevet kiemelni a rangos me­zőnyből; a skót vágtázó Wells, aki Moszkvában a 100 méteren nyert olimpiai bajnokságot, a tízpróba vllágcsúcstartója, az angol Thomp­son szintén a moszkvai ötkarikás játékokon szerzett első helyet, az ausztrálok első számú úszócsilla­ga, Nyugat-Berlin kétszeres világ­bajnoka, Tracy Wickham. Vala- I mennyien hírnevükhöz méltón I szerepeltek Brisbane-ben, de a já- I tékok aranykönyvébe mégsem az ő I nevük kerül a legfényesebb be­tűkkel, hanem egy 38 esztendős új-zélandi sportolónőé, aki az íjá­szok versenyében végzett az első helyen. ■Miért éppen Nathall Fairhall győzelme marad meg leginkább a nézők emlékezetében? A' magya­rázat szomorúan egyszerű: Natha­ll Fairhall a nemzetközösségi já­tékok aranyérmese mozgássérült, tolókocsiban versenyezve győzött. Ez az első hely több volt egy­szerű győzelemnél. Az akarat, a kitartás, az igazi sportolói szív diadala volt. Nathali már gyermekkorában vonzódott az állatokhoz, és ez a vonzalom sportolói pályafutását is meghatározta. Előbb csak kedv­telésből, később már versenysze­rűen is lovagolt, de Jött a sze­rencsétlen nap, a gépkocsibalese­té. Súlyos gerincsérülést szenve­dett, amely 13 évre az ágyhoz kö­tötte, mozdulatlanságra kárhoz­tatva. ö azonban nem adta fel. Állapota, ha lassan is, évről évre javult, mfg végül tolókocsiba ül­hetett, és íjat vehetett a kezébe. — Nem volt könnyű, de egysze­rűen nem tudtam elfelejteni a sportolás szép évelt. Szerencsém volt a sportággal, hiszen íjjal lőni tolókocsiból is lehet. Napról nap­ra kedvvel edzettem, és ma már el sem tudnám képzelni az élete­met lövészet nélkül — mondta Nathall nem mindennapi győzel­me után. Az eredményhirdetéskor a sok ezer néző felállva, tombolva ün­nepelte a győztest, és a verseny­társak is sorra Odamentek a toló­kocsiban ülő sportolónőhöz, hogy kézfogássukkal fejezzék ki elis­merésüket a nemzetközösségi já­tékok legnagyobb győztesének. Kizárja a sérülést Sok szovjet városban a sportisko­lák tanárai és növendékei elismerően nyilatkoztak arról az új ökölvívó- kesztyűről, amelyet Georgl] Zibalov nemzetközi kategóriájú mérkőzésveze- tö konstruált. Az új kasztyűkben több mint száz ifjúsági ökölvívó-mérkőzést bonyolítottak le, s közülük egyikben sem fordult eló sem kiütés, sem sé­rülés. Miben rejliik az új kesztyű titka? Az ökölvívó ujjal nincsenek benne ökölbe szorítva, hanem félig behajll- tott helyzetet foglalnak el, ami ru­galmasabbá teszi magát a kesztyűt, és kizárja, hogy az ütés „száraz“ és kemény legyen. Az új kesztyű nagy­szerű eszköz lesz arra, hogy az ököl­vívás tömegsporttá váljék. De vajon a kéznek a kísérleti kesz­tyűben elfoglalt szokatlan helyzete nem zárja el a legtehetségesebb ser­dülök előtt a versenysportba vezető utat? Ezt Is figyelembe vették. Ziba­lov átmeneti konstrukciójú kesztyűt I is készített, amely a „nagy szorító- | ban“ való mérkőzésekre Is előkészíti I az Ifjú sportolót. APN | ANDAR; Az egyesületben folytatott felkészülés után a válogatott tenge­rentúli portyára indult. „A rendezők nem tartották meg a szer­ződést, jóformán azt sem tudtuk, mit fo­gunk másnap csinálni. A portya nem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket. Sze­mély szerint például nem tudtam, hogy az edzők beállóst vagy szélső hátvédet játszat­nak velem. Beállósként kezdtem, és fokoza­tosan kiszorultam a szélre.“ FEBRUÁR: Megkezdődött a liga. A'Dukla a bajnoki címre, Fiala a válogatott mezre vetett szemet. ,,Még mindig nem voltam bizonyos ab­ban, hogy számItanak-0 rám a válogatott­ban.“ MÁRCIUS: A válogatott megint tengeren­túli portyára indult. Ezúttal rangos ellen­feleket kapott a közelgő világbajnokság nagy esélyesei, Brazília és Argentína ese­tében. A két döntetlen váratlanul jött, az egész világot meglepte. „Ez már hasznos portya volt. Igaz, a ha­zai újságírók közül senki sem látta a rnér- kőzéseket, ezért bizonyos kételyek Is tá­madtak, hogy mi voltunk-e annyira jók vagy a brazilok és argentinok annyira rosszak. De valóban jól játszottunk, főleg taktikailag. Maradónál őriztem, és sikerült ot tartanom. Igaz, egy kicsit megkönnyítet­te a dolgomat, hogy Maradona előretolt csatárt játszott, nem középpályást, ahol ■ mégiscsak jobban érzi magét. Mindkét mér- | kózésen a beállós helyén játszottam, és azt i hiszem, hogy itt kerültem be végérvényesen i a válogatottba.“ j ÁPRILIS: Megkezdődött a világbajnoki > előkészítő mérkőzések sora európai partne­rekkel, Görögországgal, az NSZK-val és Ausztriával. „Az NSZK ellen játszottunk a legjobban, és csak tizenegyessel veszítettük el a mér- .kőzést, ami nem is volt tizenegyes. Ausztriá­ban szétziláltan játszottunk, otthon Görög­ország ellen többet is mutathattunk volna. Egy pillanatra sem vontam azonban két­ségbe, hogy a világbajnokságig tormába lendülünk.“ MAJUS: a Dukla megnyerte a bajnoki cí­met, Fiala immár harmadszor. Rövid sza­badság után megkezdődött a felkészülés a VB-re. ,,A tavaszi Idény roppant nehéz volt, jó­formán alig voltam otthon. Nekem azonban teljesen megfelel az egy hót, két mérkőzés ciklus, és nekem személy szerint tavasszal jól kijött a lépés. A tátrai edzőtábor azon­ban nem vált javunkra. Túlságosan hosszú volt, borzsa^tóan keményen edzettünk. Min­denki elfáradt, és alig várta, hogy haza­menjen.“ JONIUS: Nagy csalódás a csapat VB-sze- replése. „Érdekes, hogy az első olaszországi elő­készítő mérkőzésen nagy kedvvel és remek FIAIA ÉVE iramban játszottunk, a másodikon már nem. Aztán megérkeztünk Spanyolországba, és sokáig várni kellett az első mérkőzésre. Hogy miért mondtunk csődöt? Máig sem értem, hogy még csak küzdeni sem vol­tunk képesek. A leggyengébb ellenfél, Ku- valt ellen is idegesen játszottunk. Tízszer is megnéztük a kuvaitiak mérkőzéseiről ké­szült felvételeket, talán túlságosan is nagy­ra becsültük őket. Azon a mérkőzésen be­állóst játszottam, de aztán megsérült Ku- , kuőka, s mivel Jakubec sem volt rendben, a szélre kerültem, ott pedig nem éreztem magam a bőrömben.“ JÚLIUS: Szabadságok ideje és a nyá­ri felkészülés kezdete. „Állandóan az foglalkoztatott, hogy a spanyolországi kudarc után hogyan fogad majd bennünket a közönség.“ AUGUSZTUS: Ismét elkezdődött a liga. | „Már az előkészületi mérkőzéseken érez­tem, hogy nagyszerű tormában vagyok. Bor­zasztóan bosszantott, hogy miért csak most, és miért nem a világbajnokság idején.“ SZEPTEMBER: A Dukla a BEK-ben ragyo- gó bukaresti szereplés után sajnálatos mó­don kiesik a további küzdelmekből. „A Bohemians elleni llgamérkőzésen kí­vül ez volt a legjobb meccsünk. Sajnos, ha nekünk nem megy valami, képtelenek va* gyünk küzdeni. Erre csak a Bohemka ké­pes.“ OKTOBER: Az újonnan alakult válogatott­ban Jan Fialát választják kapitánynak. Dön-« tetten a svédek elleni EB-selejtezőn, győ­zelem Dániában barátságos mérkőzésen. „A játékostársak választottak meg kapi­tánynak, Havránek edző beleegyezett. A svédek elleni mérkőzés utolsó perceiben rö­vidzárlat állt be, talán lélekben már az öltözőben voltunk, mert olyan ítéletidő volt. Nekünk hátul jobban kellett volna fogni az elenfél játékosait, a labdát távol kellett volna tartani a kapunktól. Koppenhágában már jobban ment a játék.“ NOVEMBER: Az év legnagyobb sikere —< döntetlen az újdonsült világbajnokkal saját pályáján. „Szinte éreztem, hogy nem veszíthetünk. Nem ijedtünk meg a világbajnoktól, küzdöt­tünk. A 0:0 is szép lett volna, de hogy kétszer is vesztésre álltunk, és sikerült behozni a hátrányt, ezt nagyra értékelem.“ DECEMBER: Vége az őszi idénynek, sza-^ badságok ideje. Fialát az év játékosának kiáltják ki. „Alig vártam a szabadságot. Amikor reg­gel elvittem négyéves fiamat az óvodába, sírt, hogy délután érte megyek-e. Többnyi­re három-négy nap múlva kerültem ismét haza. A közelmúltban voltunk megint együtt valahol — a cirkuszban. Moziba készülünk, Ilyenkor vagyok a legboldogabb, amikor családom körében lehetek.“ JAN FIALA sportmester-Született: 1956. május 19-én Olomoucban. Családi állapota: Nős, egy gyer­mek apja, Jan négyéves . Foglalkozása: Mezőgazdasági gépjavító. Jelenleg: Hivatásos katona. Testi méretei: Magassága 177 cm, súlya 70 kiló. Egyesülete: 1975-től a Dukla Praha. Anyaegyesülete: Sokol Slatlnice. Ligamérkőzések: 180. Gólok: 1 Válogatottság: 28-szor (1 gól); illetve 16-szor a 21 évesek válo­gatottjában (1 gól). Különös ismertetőjele: 1982-ben Csehszlovákia legjobb labdarúgó­ja. MÉSZÖLY: „HIÁNYOZTAK A BRAVtiROK, IDÍNEIÖREIÉPÍST VÁROK...” NEM VALAMI FÉNYES ÉVET ZÄRT A MAGYAR LABDARÜGÄS. HOGY ISMÉT A RÉGI FÉNYÉBEN TÜNDÖKÖLJÖN, ARRA A i JELEK SZERINT MÉG VArNI KELL. ÚE j HADD VONJA MEG AZ 1982. ÉV MÉRLE­GÉT A LEGILLETÉKESEBB, MÉSZÖLY KÄLMÄN SZÖVETSÉGI KAPITÁNY. •— A világbajnokság esztendejében a ma­gyar válogatott kilenc hivatalos országok. közötti mérkőzést játszott. Ez 4 győzelem,'^ 1 döntetlen, 4 vereség, vagyis ö-tvenszázalé- kos — mondotta Mészöly Kálmán. — Látni kell, hogy a győzelmeket nem a legelső vo- Äilban jegyzett csapatok ellen arattuk. Üj- Zélandot kétszer vertük meg, Salvadort és Törökországot egy-egy alkalommal. Ugyan­akkor a jegyzettebb gárdákkal — Ausztria, Peru, Argentína, Franciaország — nem bol­dogultunk. Ezek tények, S kitűnik, hogy 1982-ben különösebb előrelépés nem történt, hiányoztak azok a bravúrok, amelyek 1981- ben a világbajnoki döntőbe segítették a vá­logatottat. összességében nem könyvelem el kudarcnak a múlt évet, de azt sem mond­hatom, hogy sikeresen szerepeltünk. A világbajnokságról; — Az a tény, hogy Ismételten eljutottunk a világbajnokság döntőjébe, mutatja, hogy valamit léptünk. Részvételünket a spanyol- országi mundiálon igen nagy eseménynek tartom, s ennek minősítem a jövőben is. Sóik sző esett már róla, csak Ismételhetem, hogy nehéz csoportban játszottunk, a világ­bajnoki cím védőjével, s az EB-ezüstérmes társaságában. Változatlanul állítom, hogy az 1981. évi világbajnoki selejtezőben mu­tatott harcos, jő játék IsmétléséveT bekerül­hettünk volna a legjobb tizenkettő, közé. így nem sokon múlott. A tanulságokat minden­képpen le kell vonni, s ezt meg is tesz-■ szűk a jövő érdekében. Sok játékos szerepelt. Miért? •— A kilenc hivatalos mérkőzésen a, Á7 játékos és közte a ló újonc valóban sok — felelte a szövetségi kapitány. — A sok pró­bálkozás önmagáért beszél. Hullámzóak vol­tak a teljesítmények, keresni kelle^'a jobb megoldást a régi aranycsapatnál vagy ak­kor, amikor a válogatottnál nem Volt szük­ség ennyi cserére, mert állandó, jó formál mutattak a kiválasztottak. Egyébként a világbajnokság után a tö­rökök és a franciák ellent mérkőzés már az új csapat keresését, az újabb próbálkozáso­kat jelentette. Szívesen játszatnám le a vá­logatottal az 1983. évi nyolc EB-selejtezSt és az egy hivatásos mérkőzést 15 labdarú­góval, ebben az esetben nyilvánvalóan a közvélemény is elégedettebb lenne a telje­sítményekkel, az eredményekkel, nem kel­lene a jobb érdekében újból és újból pró­bálkozni. Hol tart a magyar labdarúgás? — Nem vagyunk világverők, de azért ott voltunk a VB döntőjében, sok előkelőbben jegyzett válogatott joggal irigyelhet ben­nünket. A mundiál fénye azonban nem ho- mályosíthatja el a gondokat, sok még a , tennivalónk. Amikor a válogatottat értékel­jük, Ide tartozik a klubok nemzetközi kupa­szereplése is. A kiesések mutatják, hogy egyetemlegesen hol áll a magyar futball, s ha egyetlen klubunk sem képes nemzet­közi kiugrásra, akkor aligha képzelhető el ugyanez a klubok tagjaiból összeállított válogatottról. Elődeim is hangoztatták, jőma-^ gam Is vallom, hogy a határozottabb előre­lépés alapján a klubtevékenység a napi munka jelentős, szüntelen javítása, s ezzel együtt a bajnokság színvonalának emelé­se. A bajnokságban láthattunk Idő'ként biz­tató jeleket. A Rába ETO kiugrása, a Csepel előretörése, az olyan mérkőzések, mint a Tatabánya—ETO, 0. Dózsa—Ferencváros, Békéscsaba—ETO és mások, már műt an,ik nem Is keveset, de sok-sok ilyen mérkőzés kellene. A jövőbeni sikerek érdekében már most elengedhetetlen, hogy maguk a játé­kosok is felismerjék levonva a nemzetközi mérkőzések tanulságait, mit kell tenniük a szürke hétköznapokon. S itt az ideje, ha erre maguktól nem jönnek rá, felismertes­sék velük az alaposabb, keményebb mun­ka szükségességét vezetőik. Ez utóbbit ér­tem a válogatottra és magamra is. A jövő feladatairól: — A magyar labdarúgásra nagy felada­tok várnak 1983-ban. Anglia, Görögország, Dánia és Luxemburg ellen március 27. és december 3-a között nyolc Európa-bajnoki selejtezőt kell megvívni, ezenkívül szeptem­ber 7-én vendégünk lesz az Európa-bajnok, mundiál-második NSZK. A selejtezőből csak az első juthat tovább — óriási verseny" lesz. Nagy rangot jelentene, ha bekerül­nénk az EB-döntöbe, vagyis ezzel Európa nyolc legjobbjai között lehetnénk. Sajnos, az EB-selejtezöben, miként az olimpiai rész­véteiért sem túlságosan szerencsés szá­munkra a sorsolás. A nagy feladatokat csak úgy oldhatjuk meg, ha 1983-ban Is az 1981. évi erényeket mutatjuk ki, s a játékban jplpu'ősen előrelépünk. Kik lehetnek az új idény válngatottjai? j— Mindenki előtt szabad az út. Bízom a mundiálon járt Játékosokban, remélem, á kulcsfontosságú emberek visszanyerik for­májukat, de válogatott megfelelő teljeslt-i mény nélkül senki sem lehet. Vannak új jelöltjeim is, figyeljük teljesítményüket. Általában a gyakorlat az, hogy utánpótlás-^ olimpiai keretben mutatott jó játék belépőt jelent az A válogatottba. Ezeket a lépcső­ket azonban át is lehet lépni. Ha például a tehetséges Kiprich többször úgy játszana, mint a Rába ETO ellen, egyenesen az A ke­retbe léphetne. Összegezésében a múlt évet értékelve nagy kudarcról, de nagy előrelé­pésről sem lehet beszélni. Bízom abban, hogy az idén elkerüljük a kudarcot, és mind több figyelemreméltó bravúrral ruk­kolunk ki, az egész magyar labdarúgás igyekezete, összefogása eredményeként m fejezte be nyilatkozatát Mészöly Kálmán. Burcsa Győző, a roppant gólképes győri középpályás trióból beverekedte magát a válogatottba.

Next

/
Thumbnails
Contents