Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-14 / 24. szám

2 .^li^lTD/JElENT.^ mezőgazdasAgi TERMELŐSZÖVETKEZET A szocialista mezőgazdaság egyik fő sajátossága, bogy az össznépi (állami) tulajdon mellett fejlődése döntően a szövetkezeti tulajdon alapján megy végbe. Itt az álla­mi vállalatok mellett a termelőszövetkezetek állnak előtérben. A mezőgazdasági termelőszövetkezet a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létreho­zott szocialista nagyüzem, amely a termelőeszközök csoport (szövetkezeti) tulajdonára támaszkodva, a de­mokratikus önkormányzat elvei szerint, saját számlá­jára végzi önálló vállalatszerú gazdálkodását, dolgozói minél nagyobb anyagi jólétének biztosítása és az egész társadalom szükségleteinek kieiégítése céljábói. A szocialista országok mezőgazdaságának fejlődése bizonyítja, hogy csak az ilyen feladatot betöltő terme­lőszövetkezetek létrehozása és megszilárditása alapján haladva lehet belátható idő alatt megvalósítani a me­zőgazdaság szocialista rendszerét, csak így lehet átve­zetni a parasztság százezreit a modern, szocialista nagy­üzemi termelés útjára. Ennek a feladatnak a megoldása csupán a dolgozó parasztság széles tömegeinek aktív részvételével, a ter­melőszövetkezetek keretében való önkéntes személyi és vagyoni társulások alapján lehetséges. A termelőszö­vetkezetek nem egyeszerűen gazdasági vállalkozások, hanem olyan szervezetek, amelyekben kedvező lehető­ségek nyílnak a szocialista közösség formálására, a kö­zösség tagjaiban rejlő képességek és kezdeményező erő kibontakoztatására. A termelőszövetkezetek a csoport tulajdon alapján épülnek fel. Ebből eredő sajátosságuk, hogy tagjaik közvetlenül tulajdonosi minőségben vesznek részt a közös gazdasági tevékenységben, vagyis gazdák és dol­gozók egy személyben. Ez kedvező feltételeket teremt anyagi felelősségük és érdekeltségük kibontakoztatásá­ra, termelési tapasztalataik hasznosítására, mert ma­gasabb szinten, új, szocialista viszonyok között fel lebet használni a több és jobb munka végzésének a hagyo­mányos egyéni parasztgazdaságokban kialakított moz­gatóerőit. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének egyik kulcs­kérdése, hogy a termelőszövetkezetek úgy illeszkedje­nek bele a tervgazdálkodás egészének rendszerébe, olyan kapcsolat alakuljon ki a szocialista állammal, amely elősegíti a szövetkezeti gazdálkodás előnyeinek felhasználását a társadalmi érdeknek megfelelően. Ebből a szempontból különösen fontos a termelőszö­vetkezetek önállóságának biztosítása gazdasági tevé­kenységükben. A gazdasági önállóság kérdésében abból kell kiin­dulnunk, hogy a termelőszövetkezet tevékenysége min­dig saját anyagi eszközei és munkatartalékai felhasz­nálásán alapul, vagyis saját számlájára és kockázatára dolgozik. Ennek logikus következménye, hogy a szö­vetkezetek egész termelésükkel maguk rendelkeznek, felhasználását saját belátásuk szerint végzik, tehát nem megy végbe a többlettermék közvetlen átcsoportosítása sem a mezőgazdaság szövetkezeti szektorában a külön­böző szövetkezetek között, sem az állami vállalatok és a szövetkezetek között. Mindazt, amivel a szövetkezetek rendelkeznek, vagy maguknak kell előállítaniuk, vagy meg kell vásárol­niuk más vállalatoktól, elsősorban ipari üzemektől (gé­peket, felszereléseket, vegyszereket, műtrágyát, építő- és fűtőanyagokat stb.). Az állam a szövetkezeti nagy­üzem létrehozásának meggyorsítását, illetve bizonyos gazdaságpolitikai célok elérését az anyagi-pénzügyi tá­mogatás és kedvezmények nyújtásának igen változatos formáival segíti elő, ezeknek azonban csak egy része végleges, nagyrészt ideiglenes rendszabályok. Nem is lenne helyes a termelőszövetkezotek közös gazdálkodá­sának fejlődését elsősorban az állami támogatásra ala­pozni, mert ez éppen a szövetkezeti gazdálkodás ön­állóságában rejlő belső tartalékok kiaknázását, felszín­re hozását gátolná. A szövetkezetek gazdasági önállóságának természetes velejárója, hogy teljes anyagi felelősséget viselnek gaz­dasági tevékenységük eredményeiért. Nem lehet szó sem a termeléssel járó kockázatvállalásnak, sem az anyagi felelősségnek olyan megosztásáról, mint az álla­mi szektorban. A szövetkezetek veszteségeit — rendkí­vüli körülményektől eltekintve — nem fedezi az állami költségvetés, de a jó eredményeket elért termelőszövet­kezetek sem. A termelőszövetkezetek gazdasági önállósága, a ter­melőtevékenységükért való teljes felelősség feítételezi, bogy általában saját maguk készítik el a termelés min­den ágának fejlesztésére, az értékesítésre stb. vonat­kozó terveiket. A gazdasági önállóság biztosítását természetesen nem szabad abszolutizálni, a népgazdaság egészének fejlődé­sétől elszakítva vizsgálni. A termelőszövetkezetek a szo­cialista népgazdaság egészének szerves alkotó elemei, és kiveszik részüket a feibalmozás, a társadalmi szol­gáltatások, a tartalékok és a védelem össznépi (álla­mi) alapjainak létrehozásában. A termelőszövetkezeti eszközök megfelelő részéi ezekre a célokra a jövede­lemadó, a hitelek utáni kamatok, a vagyonbiztosítás dijának fizetése és a felvásárlási árak mechanizmusa révén vonják el. Ebben a vonatkozásban elvileg a ter­melőszövetkezetek helyzete lényegében nem különbözik az állami vállalatokétól. A szocialista országok fejlődésének egyes szaka- sv'iban és sajátos társadalmi-gazdasági viszonyaik kö­zött a tervezés és a szabályozás más-más mértékben és formában befolyásolhatja a termelőszövetkezetek tevé­kenységét. Általánosan irányadó szempontnak kell azon­ban tekinteni, hogy az állami tervezés és szabályozás mindig figyelembe kell hogy vegye a termelőszövetke­zeteknek a sajátos tulajdonformából következő önálló működését. HARNA ISTVÁN mérnök, főiskolai docens Példás ifjúság szocialista munkabri^ádok Párkányban (Stúrovo) a Dél- -szlováklai Cellulóz- és Papírgyár három ifjúsági szocialista munka- brigádja szép eredményekről ad­hat számot. Szocialista felajánlá­saikban nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is szem előtt tartják, és arra törekszenek, hogy üzemüknek, illetve az egész vál­lalatnak hasznára legyenek a gaz­dasági feladatok teljesítésében. A központi karbantartó részleg A SZISZ 1. kongresszusa nevet vi­selő ifjúsági szocialista munkabrl- gádja Stefan Strofek vezetésével teljesítette valamennyi kötelezett­ségvállalását. A helyi Milex vál­lalat nagy megelégedésére elvé­gezték a tejüzem mérő és szabá­lyozó berendezésének a karban­tartását. Közösen még nyolc fel­ajánlást tettek, hogy megjavítják a papírgyár gépein és minőségel­lenőrző berendezésein beálló hi­bákat. Az egyéni vállalások közül említést érdemel az a nyolcezer- -ötszáz korona értékű digitális hő­mérő, amelyet a brigád Kamrád nevű tagja készített. Tóth Ernő pedig hatezer korona értékű mun­kájával tökéletesítette a gyár ipa­ri tv-berendezését. E szakmai ak­tivitáson kívül más közhasznú munkát is végeztek; környezetszé­pítést, ócskavasat gyűjtöttek, de nem feledkeztek meg a Hárs ut­cai patronált óvodájukról sem. To­vábbá benyújtottak két újítási ja­vaslatot, amelyet aztán ők maguk meg is valósítottak. E felsorolt felajánlások haszna meghaladja a negyvenhétezer koronát. A „számítógépes“ részleg, vagy ahogy a vállalnál ismerik őket, az ASRP és a VS EC 1030 osztály ifjúsági csoportjában tavaly sze­mélycserére került sor. Oj veze­tőjük, Jung Judit érdeme is, hogy munkájukban nem állt be törés, és kötelezettségeiket mind egy pontig teljesítették. Az adatfeldol­gozás Idejét a tervezett havi más­fél óra helyett 51 órával lerövidí­tették, ami anyagiakban kifejez­ve több mint nyolcvannyolcezer korona. A programozásban be­nyújtott és megvalósított újí­tási javaslatukkal majdnem hat­százezer koronával tették magu­kat hasznossá. A programok ész- szerűsítésével a tervezett havi 0,6 óra helyett 0,8 óra időt, illetve kö­zel tizenegyezer koronát takarí­tottak meg. A gyár füves térsé­geit, virágágyásait gondozva tár­sadalmi munkában úgyszintén te­temes hasznot hoztak. De taka­rékoskodtak a különféle számítás- technikai kellékekkel, az évvégi „hajrában“ tizenhat különműsza- kot vállaltak, ami pénzben kife­jezve több mint kétszázezer ko­rona. A Dechtochema 01-es üzemében a Soós János vezette ifjúsági mun­kacsoport szintén kitűnik aktivi­tásával. A szigetelőszalaggyártó részlegen a valamilyen nyomós okokból hiányzó munkatársak he­lyett „beugortak“, ami pénzben ki­fejezve túlszárnyalja a nyolcszáz­ezer koronát. Benyújtottak két újítási javaslatot, s mindkettőt el­fogadták. Az új műhely építését háromszáz óra társadalmi munká­val segítették. Felajánlásaik kö­zött rendszeresen szerepel az in­gyenes véradás. A szálkái (SalkaJ alapiskolában mint védnök ifjúsá­gi csoport, ledolgoztak 132 órát társadalmi munkában. Egyetlen vállalt kötelezettségüknek nem tet­tek csak eleget, de szilárd elha­tározásuk, hogy idén ezt az adós­ságukat is törlesztik, és vala­mennyi új vállalásukat maradék­talanul teljesítik. BABINDAI ALICA NEMZETKÖZI kooperáció Az Interelektro nemzetközi szervezet tíz évvel ezelőtt, 1973-ban alakult, s Bulgária, az NDK, Lengyelország, Romá­nia, a Szovjetunlö, Magyarország, Cseh­szlovákia és Jugoszlávia vesz benne részt. A szervezet az elektrotechnikai iparban koordinálja az együttműködést. SZAKOSÍTÁS — 1976-töl 1980-lg az Interelektro ke­retében 11 nemzetközi gyártásszakosltá- sl és kooperációs egyezményt írtak alá, es ezek 350 elektrotechnikai cikket tar­talmaznak. Az egyezmények végrehajtá­sa révén növelhetők a gyártási soroza­tok, a munka termelékenysége és csök­kenthetők a ráfordítások. A mostani tervidőszakban (1981—1985) az együtt­működés tovább bővül: tizenkét sokol­dalú kooperációs egyezményt valósíta­nak meg. A kölcsönös áruforgalom 2,9- szeresére növekszik. kutatások — Az Interelektro keretén belül folyó műszaki-tudományos együttműködés szo­rosan kapcsolódik a gazdasági együttmű­ködéshez, és komplex jellegű. Magában foglalja a tudományos kutatást, a kísér­leti, a szerkesztési munkák elvégzését, az új cikkek sorozatgyártásának megho­nosítását, a cikkek szabványosítását, a további szakosításra és kooperációra vo­natkozó Javaslatok kimunkálását. 1977- ben húsz sokoldalú együttműködési meg­állapodást írtak alá, amelyekben az In­terelektro tagállamainak több mint 150 tudományos kutató Intézete, termelési egyesülése vesz részt. H. Oy. RAJGYŰLÉSEK - VIDAM DÉLUTÁNOK A bratislaval Duna utcai Alapisko­la pionírcsapatának klubja péntek délutánonként fél kettőtől három óráig az ötödikeseké. Még csak vé­letlenül sem megy el egyetlen kis­diák sem ilyenkor. Ebéd után máris gyülekeznek és várják a rajinstruk­toraikat. Nem volt ez mindig így, csak amióta Kovács Aranka és Szíj- jártó Jenő, a gimnázium SZISZ-szer- vezetének két tagja irányítja mun­kájukat. A gyerekek között töltött idő inkább arról győzött meg, hogy ezek a rajgyűlések, még ha komoly témák­ról tárgyalnak is, felszabadultak, já­tékosak, vidámak, bizonyítékául an­nak, hogy a jól végzett munka, az ötletesen megszervezett pionírfbglal- kozások örömet szereznek a gyere­keknek. — Nagyon sok segítséget kapunk a rajgyülések programjának összeál­lításához Lehel Zsolttól, aki már ta­pasztalt vezető. Jő támpont az Egy­séges nevelési rendszer, amelyben minden időszakra és minden korosz­tálynak megtaláljuk a feladatokat. A legfontosabb mégis csak az, hogy meg­ismertük a gyerekeket, tudjuk, mi ér­dekli őket. Sokat játszunk velük, mert ebben a korban ezt Igénylik legin­kább. Télen bent, tavasszal, nyáron pedig kint, mert hiszen a városi gye­rekek mozgási lehetőségei korláto­zottak. De ml ezt is megoldjuk, mert valljuk, hogy a testedzésnek, a moz­gásnak mindenütt meg lehet találni a módját — mondta Szíjjártó Jenő. De a társadalmi, politikai esemé­nyekről sem feledkezünk meg. Mind­ketten sokat olvasnak, s rendszerint olvasmányaik alapján magyarázzák el a gyerekeknek egy-egy évforduló jelentőségét. És sokat versenyeznek. A NOSZF és a februári győzelem év­fordulója alkalmából rendezett vetél­kedőkre különösen nagy Igyekezettel készültek a gyerekek. Sikere volt a Ki mit tud?-nak,. mert a gyerekek­nek alkalmuk nyílt eddig ismeretlen oldalukról bemutatkozni. — Sokat segít munkánkban az Is, hogy megszereztük a segédrajvezetői képesítést, de előtte alaposan átta­nulmányoztunk több hasznos kiad­ványt mondta'Aranka. Jenő nemcsak segédrajvezető, a tá­borvezetői képesítést Is megszerezte, így nyáron a balatonlellel és a bzin- cei táborban már mint Ifivezető mű­ködött. — Én ebben az Iskolaévben voltam pionír, s mondhatom, -nagyon szép évek voltak azok. Sokat túráztunk, ki­rándultunk, de ugyanolyan érdekesek voltak a vetélkedőink, a csapatgyű­léseink, a rajfoglalkozásaink is. Miért ne szerezhetnénk a mai pioníroknak Is ilyen örömet, gondoltam-, amikor Lehel Zsoltné csapatvezető felkért a pionírmunkára — magyarázta a har­madikos fiú. — Nekem éppen ellenkezőleg, sem­mi élményem nincs abból a korból, mert nálunk ahonnan én jöttem, csak formális plonlrélet volt. Amikor az­tán ebbe a gimnáziumba kerültem, a- mely egy épületben van az alapisko­lával, láttam, hogy itt szüntelen a mozgás, egymást érik a rendezvények. Hát ilyen is van, csodálkoztam, s ak­kor kezdett valójában érdekelni a pionírmunka. Hogy most együttmű­ködhetek a pionírokkal, kicsit én IS pionírnak érzem magam, s minden egy kissé kárpótol az elmúlt pionír- évekért is — folytatta Aranka. A Steiner Gábor Pionírcsapat mun­kaközössége, amelybe a segédrajveze- tők is beletartoznak, a Központi Plo- nlrtanácstól évekkel ezelőtt megkapta a Példás pionírvezetők kollektívája kitüntetést. A munkaközösség lendü­lete azóta sem hagyott alább, a gim­názium SZISZ-tagjaival való együtt­működés, segédrajvezetői munkájuk, nyomán még fokozódik. Kovács Aran­ka és Szíjjártó, Jenő csupán két fiatal a sok közül, akik a pionírokkal fog­lalkoznak. — Hugi, Jenő, ugye pénteken újra találkozunk? — így búcsúztak tőlük az ötödikesek, s kérő szavukból ked­ves követelőzésükből kiérzödött a kö­szönet is az együtt töltött vidám órá­kért. Benyák Mária A z ember legnagyobb kin. cse az egészsége. Bi­zonyára ezt az elvet tartották szem előtt a ko­máromi (Komárno) Járás egészségügyi dolgozói is, a- mlkor a mezőgazdaságban dolgozók számára — egye­lőre kísérletképpen — be­vezették az üzemorvosi gon­doskodást. A járási kórház igazgatójának, dr. Bogár Má­ténak a szavai is meggyőz­tek arról, hogy ez az „újí­tás“ nem volt hiábavaló. — Sok fáradsággal járt, míg elképzelésünket valóra váltottuk. Megannyi nehéz­séggel találtuk magunkat szemben, kezdve a hiányzó helyiségektől a rendelők be­rendezésén át az amúgy is túlterhelt orvosok, nővérek problémájának megoldásáig sok mindennel. HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS Az első ilyen mezőgazda­sági üzemi rendelő az ó- gyallai (Hurbanovo) szövet­kezetben működik, ahol ezerkétszáz szövetkezeti dol­gozó egészségéről gondos­kodnak. Az ógyallai példát, az első fecskét továbbiak követték Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove), AIsó- péterben (Dolny Peter), Izsán (I2a), Búcson (Búö), Mocsán (Moöa), Bátorkeszi- ben (Vojnlce) és más fal­vak egyesített szövetkezeté­ben. A saját üzemi egészség- ügyi központban azoknál a betegeknél, akik aznap még visszatérhetnek munkahe­lyükre, a kivizsgálást soron kívül elvégzik. Ennek az e- gészségügyi gondospodásnak további előnye, hogy az ü- zemorvos szorosan együtt­működik a gazdaság vezető­ségével, preventív kivizsgá­lásokat végezhet, szemmel tarthatja a munkaképtelen­ség alatt a páciensek álla­potát, jobban törődhet a, ri­zikós munkahelyeken dolgo­zókkal, meggyorsult az e- gészségügyí ellátás, keve­sebb időt kell a betegeknek a várószobákban eltölteniük, centralizálták a betegnyil- vántartást. Vagyis a komá­romi kezdeményezés bevált. A komáromi járási egész­ségügyi intézet nagy gon­dot fordít a mezőgazdaság­ban dolgozók egészsége vé­delmére, ha betegek, mie­lőbbi felépülésükre. Munká­jukról elismeréssel nyilat­koztak a Járási Mezőgazda- sági Tanács, valamint Föld­művesek Szövetségének já­rási bizottságán is. — Ott, ahol gyakoriak a munkahelyi balesetek, ezt kiküszöbölendő, konkrét se­gítséget nyújtunk. A felvilá­gosító előadásokon kívül e célból Jól beváltak azok a beszélgetések, amelyeken részt vesznek az illetékes mezőgazdasági özem dolgo­zói és az üzemorvos — mondotta Bogár doktor. Illés Starto KGST

Next

/
Thumbnails
Contents