Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-14 / 24. szám
3 Kereskedői tisztesség SoV a* egyéb munkánk is, de az ilyen ellenőrző körútra mindig szívesen vállalkozunk — mondja a nyltral (Nltra) népi ellenőrző bizottság elnökhelyettese, Emília Burdová, és máris indulunk utunk első állomá- ' Sára, a zsérei (ZlranyJ vegyesboltba. Érkezésünk előtt néhány perccel a falu központjában lévő kicsiny üzletben nem mindennapi dolog történt: hirtelenében összeesett egy magas, szőke, harminc körüli fiatalember. A Jelenlévők alig bírtak életet „verni“ bele. Azonnal hívták Glmesről a körzeti orvost, de az csak Jő fél óra elteltével ér'kezett meg. Akkorra már a valószínűleg Infarktusos beteget elszállította egy személykocsi Nyltrá- ra. Az üzletvezető teljesen magán kívül van, akárcsak a vásárlók. Mindezek ellenére a tervezett alkalomszerű ellenőrzést megejtjük. A szűk üzletben alig lehet lépni: a polcokon nem fér el az áru, a földön Is van belőle elég, dobozokban. Miután végignézzük a polcokat, kérdezősködünk: — Kakaó van? — Nlncsl — hangzik a határozott válasz. Ugyanilyen feletetet kapunk a többi kérdésünkre Is: — Pepsodent fogkrém, egyéb mosópor, mint ami a polcokon található, bon pari, vegeta, cukorkák ...? Majd kérünk egy ruszlit. A hal már zacskóban van, nyújtanám a pénzt, amikor kísérőm bemutatkozik: — Népi ellenőr vagyok. Szeretnénk a kontroll mérlegen lemérni a halat, s körülnézni a raktárban. Az üzletvezetönő, Vlazankó Teréz meglepődik, s azonnal irodájába tessékel. Az ott található mérlegen lemérjük a halat, számolunk, s kiderül, az Imént megállapított összeg fll- lérnyl pontosságú. Az elárusftónő nem tévedett. Majd a raktár következik. A kért áruk Itt sem találhatók, ellenben felfedezünk két karton Rádión mosóport, amely az üzlet polcain nincs. Huszonnyolc doboz van belőle raktáron. Megtudjuk, hogy a kisegítő elárusítőnő tette el saját maga és családja részére. Persze, ez számukra nem mentség. Kérjük a szállítólevelet. Kiderül, még tavaly szeptem berben kaptak utoljára Radion-szállít mányt, nyolcvan dobozzal. Valószínű az elárusítók apránként hordják ha za a pelenkamosáshoz használt mosóport, 8 'a polcokra ki sem került. Ezenkívül mindent rendben találunk. Ám az Ilyen apróságoknak tetsző rendellenességek fölött sem lehet szemet hunyni. Az „eset“ bekerül a Jegyzőkönyvbe. — Én vagyok a hibás, de hát én nemigen mozdulok ki a faluból, nem tudok máshol szerezni Ilyen mosóport. Már csak az Ilyen apróságból nem csinálnak nagy ügyet..:? Nagy ügyet nem, legalábbis ml nem, hiszen a Jegyzőkönyv másolata a Jed- nota fogyasztási szövetkezet Igazgatójának az asztalára kerül. Az Igazgató a népi ellenőrökkel közösen megtárgyalja az esetet, ahol figyelembe veszik a boltvezető korábbi munkáját, s aszerint döntenek. Zséréről egy szomszédos község, Kolony (Kollílany) üzletébe hajtunk. Az ottani vegyesbolt tényleg nagyon aprócska, semmilyen kimért áru nincs. Itt Is föltesszük a kérdést: — Kakaó, egyéb konzervek, mint amelyek a polcokon találhatók, csoki, cukorkák, kaphatók-e? — Nincs semmi, csak amit látnak — kapjuk a határozott választ. — Rendben — mondja kísérőm, majd bemutatkozik, s következik a raktárellenőrzés. Balkó Éva üzletvezető szemmel láthatóan meglepődik, zavarban van, de nincs mit tennie. Zavara nem alaptalan, hiszen mint hamarosan kiderül, a raktár telisteli dugl áruval. Azonnal felfedezünk négy kis papírzsákban konzerveket, pástétomokat vagy 500 darabot, ötkl- lóny! kimért csokit s egyéb csokoládét, meat konzerveket, magyar gulyást, citromos sampont (ezt történetesen a pult alatt). Ena mosóport 160 dobozzal. Azúrt 180 dobozzal... Kérjük a szállítóleveleket. Azokból hamar kiderül, hogy a felsorolt cikkek többsége már hónapok óta rak táron van, s valószínűleg csak az is merós, „Jobb“ vevők kapnak belőlük. Az üzletvezetőnő arra hivatkozik hogy nincs hely a polcokon, nincs hová 'kiraknia. Mondjuk, egy-egy do hozzál azért még elférne a polcokon arról nem Is beszélve, hogy koráb bi kérdéseinkre nemmel válaszolt A konzervek körül még bonyolul tabb a helyzet. Azt mondja, hogy azokat azért nem tette ki, mert csak két napja érkeztek, s az óvodának tette félre. Kérjük az óvoda megrendelését. Kapunk Is egy darab kézzel írott papírt, amelyen pecsét ugyan van, de dátum nincs, s az agyonhajtogatott papírról lerf, hogy nem a napokban írták Dátum nélkül az Irományt nem tudjuk figyelembe venni. Az üzletvezető érzi, fölösleges bizonygatni az „okmány“ hitelességét, hallgatólagosan beismeri, vesztett, fölösleges különféle meséket. Indokokat kitalálgatnia. Igyekszik az ellenőrzésben segítségünkre lenni, ám egyszer még megpróbál „átverni“. Találunk ugyanis a raktáron a Nyugat-szlovákíal Húsipari Kombinát bratislaval üzeme által gyártott „Sertéshús saját lében“ konzerveket. Kérjük, mutassa meg ezekről a szállítólevelet. Keresi, keresi, de nem találja. Nézzük az árat. Tíz korona. Az üzlet polcain levő más csomagolású, hasonló árué tizenhat. Nem értjük. Azt mondja, a raktárban talált kon- zerveken még nincs feltüntetve az új ár. Már-már elhisszük, amikor észre- veszem, hogy a felfedezett másodosztályú, azért olcsóbb. S hirtelen .furcsa gondolatom támad, amellyel a- nélkül, hogy gyanúsítanék, előállók. — Ml van akkor — mondom az ellenőrnek —, ha ugyanezt a mesét mondja az üzletvezető a vevőknek is, s a másodosztályú árut elsőosztályúként adja el? Vagy esetleg azért tartogatja raktáron, hogy a „Jobb“ vevőket így Juttassa olcsóbb áruhoz? Forgatjuk kezünkben a konzervet. Sem az nincs rajta feltüntetve, hogy mikor készült, sem a szavatossági Idő. Az üzletvezető közben még mindig a szállítólevelet keresi, s már tavaly októberben Jár, de még nem találja. Ezek szerint már legalább Jó nyolc hónapja raktáron a húskonzerv, s másodosztályúról lévén szó, lehet, már nem Is szabadna fogyasztani, ő pedig még mindig árusítja. Igaz, a gyártó Jóvoltából könnyű a dolga, hiszen nem tüntette fel a gyártás Időpontját az árun. — Kolonyban tetemes mennyiségű „dugl“ árut találtunk — mondja kísérőm, miközben Gímes [Jelenec] felé tartunk. Valószínűleg ezzel arányos lesz a megrovás Is, hiszen itt már tudatos, nagyméretű pult alatti árusításról beszélhetünk. S ha figyelembe veszem az üzletvezető átlátszó magyarázkodását, az ál-megrendelő- lapokat, akkor már hatósági félrevezetésről Is beszélhetünk. Persze, ez most csak egy villámlátogatás helyzetfelmérése volt, az alaposabb vizsgálatra és a döntés meghozatalára később kerül sor. Bár azt Is figyelembe kell venni, hogy ez az üzletvezető nem volt agresszív, lényegében Igyekezett segíteni munkánkat. Mert gyakran találkozunk olyanokkal, akik a bemutatkozásunk után azonnal ,felsőbb“ Ismeretségi körükre hivatkoznak, sőt fenyegetőznek, megrágalmaznak, Igyekeznek megvesztegetni, gátolják munkánkat. Ml a végső „ítélethozatalnál“, a büntetés milyenségének kiszabásánál mindezt figyelembe vesz- szük. GImesen mindjárt a falu elején megállunk, és betérünk a kocsma-étterembe. Kísérőm már Járt Itt néhányszor, gondolja, felismerik őt, ezért addig a kocsiban várakozik, míg én a pultnál rendelek. A kocsmárosnétól kérek egy vodkát, egy üdítőt, húsz deka felvágottat, két szelet kenyeret, egy doboz Spartát. Tölt, felvág, számol, s kér mindezért 34 korona hatvan fillért Amikor fizetésre kerülne a sor, már ott áll mellettem az ellenőr, s előhúzza Igazolványát Ellenőrzünk. A vodkát vonalig töltötte a hölgy, rendben. A szalámit újra mérjük. Kiderül, huszonegy deka, amiért ő tíz korona nyolcvan fillért számolt, holott csak tíz tizet kellett volna. A kenyér és a Sparta éra stimmel. Tehát: hetven fillérrel akart megkárosítani. Szétnézünk a raktárban, dugl árut nem találunk. Ellenőrizzük a poharak tisztaságát. Hát... Sző, ami szó, a legtöbb nincs rendesen elmosva, koszos. Szóvá tesszük. — jaj, kedveskélm, ezzel a vízzel nem lehet Jobban elmosni — hangzik a válasz, amelyet nem fogadhatunk el magyarázatnak, hiszen a vendéget nem érdekli, milyen vízzel, hogyan mossák a poharakat, hanem csak, hogy tiszta pohárból ihassék. Következik a konyha, amikor elénk toppan a vállalat két higiénikusa. Két fiatal nő. Egyikük azt mondja. Itt minden ragyog a tisztaságtól, ez a környék legtisztább üzeme, még a miniszter Is Járt itt nálunk, és jól érezte magát. — Miniszteri Milyen miniszter? — kérdezzük, de kérdésünkre, persze, már nem kapunk választ S aztán a konyhában; tisztaság, óh| A tányérok, poharak elmosása szintén hagy maga után kívánnivalót. Aztán: a konyhaasztalok fiókjaiban mit találunk? Ruhákat, fésűket, cigarettát, újságokat... — a szakácsnők holmiját. Magyarázzák, nincs öltözőjük, ezért személyes dolgaikat kénytelenek Itt tartani. — Elfogadható magyarázatnak ez sem Jó — mondja kísérőm, hiszen ha a konyohaasztal fiókjában van a fésű, a cigi, valószínűleg ott helyben fésülködnek, cigiznek a lányok. Persze, ez csak feltételezés, hiszen tetten senkit sem értünk. Bár a vendéglátóipari egység nem öreg, a tervezők mégsem gondoltak megfelelő raktárakra, öltözőkre, szociális helyiségekre, aminek a levét a szakácsnők, no meg a vendégek Isszák meg. Az egység főnöke nincs kéznél, ellenben Gaál Veronika főszakácsnő helyettesíti, aki ha nem Is örömest, de kénytelen tudomásul venni a tapasztaltakat, és fenntartások nélkül aláírni a jegyzőkönyvet. Utolsó ellenőrzésünkre Nyltrán, egy hentesnél a Jednota 12393-as számú boltjában kerül sor. Most Is én állok sorba és vásárolok: virslit, sertéscombot, csirkét, szalonnát. Fizetnék, de az ellenőr máris nyújtja az igazolványát, és újra mérjük az árut. Kiderül, a combnál és a szalonnánál 20—20 fillér az üzlet, a csirkénél harminc fülért tévedett a vevő kárára Nagy Szilvia elárusítőnő. A raktárban épp barátaival söröző főnökhelyettes, Oliver Santavy előbb fontoskodik, okoskodik, s többszöri újramé- rés, -számolás után kénytelen belátni a tévedést. A raktárban dugi árut nem találunk, a Jegyzőkönyvbe a fenti téves elszámolás kerül, akárcsak az Is, hogy az egyes húsáruk fölött nincsenek pontosan elhelyezve az árcédulák, amit még ott-tartözkodásunk alatt pótolnak. — Mai utunk során az egy kolonyl esetet kivéve csak apróbb kihágásokat tapasztaltunk, de szemet hunyni Ilyen részletek fölött sem szabad, hiszen az a dolgunk, hogy a legmesz- szebbmenőbblg védjük a polgárok, a vevők érdekelt, hogy egy«len dekával, egyetlen fillérrel se legyenek megkárosítva, hogy pénzükért megfelelő színvonalon a kért mennyiségű és minőségű árut kapják. Minden egyes esetben további kivizsgálásra, értékelésre kerül majd sor. Az eredményről természetesen — az egyes esetek lezárása után — tájékoztatjuk olvasóinkat. ZOLCZER JÁNOS A nyltral hentesüzlet vezetOhelyettese Gaál Veronika jOszakácsnO Az ellenölnö Jegyiöhönyulrás közben A zsérei vegyesbolt eláruslíónOie Balkó Éva a szálllióíevelekeL luyozza
