Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-18 / 3. szám

Makacs Márta szakoktató

féljenek tfilem, tehát nem szigorral oldom meg a nehézségeket.

Közben 4tmegy![nk a világos mBhely- be. Beke Jolán megtalálja a módját, hogy megmutassa a nyitott, ajtók nélküli szekrényeket, amit sok helyütt el sem tudnánk képzelni, meg a fürdőszobát, öltözőt.

^ Nézze meg. Ilyet másutt nem talál — mondja , két éve hogy így van, de Itt még egy tű sem veszett el, pedig kezdetben mindenféle ember jött.

Közben az egyik munkásnő kissé keményebbre fogja a szót. Jolán néni meginti. Lehet azért, mert ott vagyunk, vagy mert tudja, hogy a kollektíva belső rendjére, meghitt közösségére mindig jó egy kicsit vigyázni.

A teherautó, amely az előtt itt állt az épület előtt, megrakodva elhajtott. Helyette jött egy másik. Az vitte, emez meg hozta a munkát. NŐI félcipőket és finom, selymes bőrből való férficsizmákat varrnak most. A talpakat már a komáromi gyárban, a nehezebb gépeken forrasztják a lábbelire. így azwn még fontosabb a pontos, minden hibától mentes munka, hiszen messzebb van a

Helena BorSická

JSúlTáról (Kolárovoj" OjvSr (NovéZám- ky) felé tartva, a Vág túlsó partján, mindjárt a híd mögött feltűnik előttünk Pacsérdpuszta egykori tanyasi iskolájának az épülete. Két-három tanterem lehetett benne. A gyerekek már régen nem látogatják; Gútán erre azt mondják: beiskolázták őket, azaz már Városi iskolába járnak azok is, akik még kinn élnek a szüleikkel a tanyavllág- ban.

Kz 'épületet a tanítás megszűnése u<án kissé kikezdte az Idő, míg három évvel ezelőtt át nem vette a partlzán- skél Augusztus 29. Cipőgyár, s a járás komáromi és nemesócsai Üzemrészlegel mellett ki nem alakította kis Üzemét. Negyven-ötven lány és asszony talált Itt munkát.

Beke Jolán portásnö kezdettől fogva vigyázza nemcsak a bejáratot, hanem az egész épületet is. Rögtön a gondjaiba fogad, majd Üzen a művezetőért, Nap- pel Zsófiáért, aki aztán hívja legjobb munkatársát. Makacs Mária szakoktatót, és egyszeriben nemcsak a portásfülke, hanem még a művezető asszony dolgozószobája is kicsinek bizonyul.

•— Tudja, amikor azt kérdezték, elég lesz-e nekem ez a helyiség, azt feleltem, persze hogy elég lesz — emlékezik Jolán néni kicsit pironkodva és sza- bódva —, akkor eszem ágában sem volt, hogy valaha majd nem férünk el...

Még jó, hogy Itt nem volt és nincs Is szükség hagyományos értelemben vett portásfülkére, de még művezetői dolgozószobára sem nagyon. A portásnő ugyanis inkább anyagkiadó és -átvevő. Nappel Zsófia művezető legszükségesebb teendője pedig a munkásnők között van. Mondja Is:

— Tudja, nálunk mindenki úgy tartja, hogy amilyen a mesternö, olyan az eredmény. És én ehhez is tartom magamat. Ha csak tehetem, mindig ott vagyok az asszonyok között. Segítek ennek, segítek annak, s közben látom, ki hogyan dolgozik, mennyit végez, nem bántja-e valami.

— Azt mondják, hogy az asszonyok között elég nehéz a vezető sorsa.

— Nem mondhatnám. Az igaz, hogy emberekkel mindig nehéz dolgozni. Mindenkinek van gondja-baja, különösen az asszonyoknak, így nem csoda, ha olykor nem megy minden úgy, ahogy kellene. No de azért mindig lehet valami megoldást találni Én nem akarom, hogy

Ha

átmész

a hídon

szalag vége. A csizmákkal nincs Is baj, azokat már régebbtől varrják, eddig is már több tízezres tételben készítették, viszont a félcipő új termék, épp a minap kezdték el gyártani, ezért aztán az autó nemcsak a kiszabott anyagot szállította, hanem néhány pár kész cipőt is hozott mutatóba, kiigazításra. Makács Mária azonnal nekilát, hogy megpróbálja átvarrni és kideríteni, hogy ki is vétette a hibát.

— Meg lehet javítani? — kérdem, miután abbahagyta a munkát.

— Nemi

— Hát akkor most ml lesz?

— Nálunk is egy kicsit pontosabban kell dolgozni, egyik-másik cipő sarka nincs pontosan fölragasztva, de a legtöbbjének nem ez a hibája, hanem az, hogy a felsőrészt rosszul Illesztették a sarokra, kissé föltolták, megfeszítették, és ezért nem pontos. Ez nem a ml hibánk.

Nappel Zsófia magához hívja azokat az asszonyokat, akik a sarkakon dolgoztak, megmutatja nekik a hibás darabot, megbeszélik a teendőket, majd mindenki megy és végzi a munkáját.

Én Forró Évát figyelem, aki a kis „gyár“ egyik legügyesebb, legjobb -mun- kásnője. Ezt másoktól tudom, de látom a mozgásáról is, a megvarrott részek pontosak, szépek. Később egy újabb Forró, Forró Ida asszony mellé telepszem. Makács Máriával és a következő beszélgető partneremmel, Helena Bor- slckával jöttek ide. Ugyanúgy, mint a régi munkahelyükön, itt is a jó munkásnők közé tartoznak.

— Miért jöttek el abból a szép, tágas, világos komáromi munkacsarnokból ide, ebbe a meglehetősen öreg épületbe? — kérdem.

ök pedig elmondják, hogy ez egy pillanatra sem volt kérdéses számukra azért, mert a lakhelyükhöz közelebb van. Akárcsak Nappel Zsófia asszony, aki Partizánskéban tanulta ki a mesterséget, majd leérettségizett a technikumban, már évekkel ezelőtt azzal az ígérettel léptek a gyárba, hogy belátható időn belül elkészül a gútai részleg, és aztán már nem kell bejárniuk Komáromba. Most kerékpárral vagy autóbusszal járnak ki Pacsérdpusztjára. Nem itt találkoztak először, ezért ilyen meghitt a hangulat. Ismerték egymást a városból, majd együtt dolgoztak a komáromi gyárban, s amikor ide jöttek, könnyebben egymásra találtak, és persze méltányolják is a részleg előnyeit. Egy műszakban dolgoznak. Reggel munkakezdés előtt elviszik az óvodába vagy útjukra bocsátják a gyermeküket, munka után pedig érte mennek. Ha valami probléma adódik, könnyebben megoldják egymás között, hiszen sok mindenre azonosan néznek, egyformán tanulták, nemcsak a szüleiktől, hanem az iskolában is.

Az üzem gondjai a női munkaerőket alkalmazó gyáraknál hasonló: néha tizenöt-tizenhét dolgozó Is hilónyzlk. Betegek a gyerekek. A hiányzók munkáját a többinek kell elvégezni és ilyenkor ráhajtanak. De már az Is megtörtént,, hogy kevesebb munkát „kértek“ az anyavállalattól. Vagyis: naprakészen alkalmazkodtak a helyzethez. A művezető pontosan figyeli a tervet, ellenőrzi a teljesítményeket, látja az emberek kezét, arcát, és ehhez igazítja a napi programot, napi iramot. Ez az emberi tényező, ez a közelség tehát olyasvalami, ami elősegítheti a nagyobb termelékenységet.

NÉMETH ISTVÁN

Forró Ida

larríi Bm

MERÉSZ

VÁLLALKOZÁS

Köbölkút (Gbelce) az egyetlen olyao község az újvári (Nővé Zámky) járásban, amely kozmetikai szalonnal dicsekedhet.

— Hogyan fogadta a falu az új szpl- gáltatást? — kérdezem a kozmetikustól, Dobál Tündétől.

— Az első napokban gyér volt a forgalom, aztán jöttek olyanok, akik sürgősen meg akartak szépülni, és legalább egy hónapot kellett volna várniuk, hogy a párkányi (Stúrovo) kozmetikai szalonban sorra kerüljenek. Kezdetben sokan betértek csak úgy, kíváncsiságból, de most már megy az üzlet, ritkán van szabad órám. Egyre ritkábban fordul e,16, hogy nincs vendégem, de akkor is akad dolgom. Szeretnék pontos kimutatást vezetni a vendégeimről, amelyen feltüntetném bőrük típusát, s minden látogatásukkor beírnám, hogv milyen kezelést kaptak stb. Mivel teljesen egyedül va^ gyök, a takarítás és a törülközők mosása is rám hárul. Ezenkívül a berendezés sem teljes, kell asztal, fotel, ruha- fogasok az előtérbe, így ha van egy kis időm, a bútorüzlelteket járom.

— Milyen terveid vannak?

— Mindenképpen szeretnék itt, Kö- bölkűton maradni. Szerintem, ha valaki jól dolgozik, akkor mindenhol tud érvényesülni. Ha a vendégeimnek tetszik a munkám, elégedettek velem, akkor biztos, hogy újra meglátogatnak, sőt szólnak ismerőseiknek is, és ezáltal növekszik a forgalom.

— Hogyan gyarapítód tudásodat, bogyón szerzel tudomást az új kozmetikai kezelésekről?

— Ez már kicsit nehezebb. Tanulmányozóin a szakirodalmat, de ha elmegyek egy tapasztaltabb kozmetikushojfc ritkán ad önzetlen szakmai tanácsot. Én a gimnázium elvégzése után féléves továbbképzésen vettem részt, utána ide Jöttem dolgozni. Most már ez a tanfolyam megszűnt, ha valaki kozmetikus akar lenni, akkor a nyolcadik osztály elvégzése után jelentkezhet négyéves kozmetikai szakközépiskolába Itt a tanulóknak különböző versenyeket rendeznek, ami nagyon Jó tapasztalatszerzésre. Én még nem voltam ilyen versenyen, holott tudom, hogy rendeznek gyakorló kozmetikusoknak is. Azt vh szont, hogy hol és hogyan kell az ilyen versenyre jelentkezni, nem tudom. Jó forrásnak tartom például az Évában időnként található arcpakolásrecepte- ket, ezeket kiírom, és alkalomadtán alkalmazom is,

•— A kozmetikus szerint hogyan keh lene helyesen ápolni az arcunkat?

— Nagyon fontos, hogy este lemossuk az arcunkat arcvízzel, aztán jól bekenjük a bőr típusától függően valamilyen vltamlndús krémmel. Reggel mosakodás után legjobb sportkrémet használni, pl. a Nlveát vagy a Nela goldot, mert ezek védik a bőrt az időjárás szeszélyei el len.

— E sportkrémeknek tápláló hatásuk is van?

— A sportkrémek csak a bőr legfelső rétegeire hatnak, tehát éjszakára ható- nálnl teljesen fölösleges. De alapozókként nagyon jók, pl. a Dermacol használata előtt aj’ánlatos a bőrt jól étken* ni valamilyen sportkrémmel, mert ez megakadályozza, hogy a Dermacol bejusson a bőr alsóbb rétegeibe.

— Mit gondolsz, nem volt merész vállalkozás ilyen kis községben kozmetikai szalont nyitni?

—- Köbölkútnak ideális a fekvése, sok kis falu veszi körül, az emberek idejárnak vásárolni, sokan hozzám is betérnek, főleg olyanok, akik eddig máshová jártak kozmetikushoz. Nagyon szeretném elérni, hogy a kis szalon forgalma Idővel elérje a kisvárosok koz metlkai szalonjaiét.

Kamoncza Márta