Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-31 / 22. szám
7 L aci átölelve Andrea vállára tette a kezét. Akkor sem szólt semmit, csak a fiú felé fordította az arcát. Szeméből eltűnt a Jöl •ismert fölényességet sugárzó fény, s olyan komolysággal nézett a fiúra, amilyennek még sohasem látta. Laci felbátorodva, gyengéd mozdulattal hanyatt döntötte a lányt. A kutya felkapta a -fejét, és fel akart ugrani. — Nyughassl — mondta Andrea pa- rancsolón, az izgalomtól kissé rekedtes hangon,, mire Laci megtorpant, mert azt hitte, hogy neki szól a parancs. — A kutyára szóltam rá — súgta Andrea kedves, biztató mosoly- lyal. Laci fölé hajolt. Egy ideig farkasszemet néztek, aztán elkezdte csókolgatni az arcát, füle tövét, a nyakát, a szemét. Mindezt maszatoló, gyakorlatlan ügyetlenkedéssel csinálta. Számított is az valamit azokban a csodálatos- érzéseket bontogató percekben I Andrea hirtelen, vad mozdulattal átfonta Laci nyakát, és szájával megkereste a száját. Laci érezte, hogy a lány vibrálva tolakodó nyelve az övét követeli. Soha nem érzett hullámverés csapkodott bennük. Remegtek minden ízükben, mintha a hideg rázta volna őket, pedig dehogy rázta a hideg, hiszen majd elégtek a nagy forróságban. Mintha láthatatlan lángnyelvek lobogtak volna körülöttük. fis akkor Andrea megkereste Laci kezét, s a mellére húzta. A fiú tenyere ráborult az almakemény halomra, előbb a vékony pulóveren keresztül, aztán még alányúlva Is. Laci nagy nélTibuzdulásában "már azt sem tudta,, hogy-mit '■csinál. K«ze lassan elindult lefelé, a lány két combja közé, de Andrea elkapta a csuklóját és elhúzta onnan. — Ne ... nem lehet, Lacikám ... az még tiltott terület... egyelőre ... de nemsoká bebizonyítom, hogy még soha senkivel nem volt viszonyom... Laci nagy koppanást hallott; a kapásjelző vágódott fel, s már repült Is a bot. Az utolsó pillanatban kapta el, különben csak a Garam közepén állt volna meg, s búcsút mondhatott volna neki. Nem kellett bevágnia, a- nélkül Is megakadt a potyka. — 'Hát ez bizony öngyilkos lett — mondta Laci. — Rajta van? — kérdezte Andrea izgulva. — Rajta, de még nem biztos, hogy a miénk lesz... — Mintha csak meghallotta volna a komisz hal, egy szem- villanásnyi Idő alatt megfordult, és neki a Garam közepének. Mint a nyílvessző. Csak úgy fütyült az orsó. — Elment? — kérdezte Andrea Ijedten. —- Jé, hogy meghajlott a boti Nem törik el? — Andrea jobban Izgult, mint Laci. Ott topogott körülötte, hol Ide, hol oda szaladt, a kezét tördeltOi A kutyára is átragadt az Izgalmuk: ugrándozva nyüszített., — Rajta' van még?... Nagyon húz? ... Nagy lehet? — Három-négy kilósnyi — mondta Laci a hal húzásából ítélve. — Nem láteziki Akkora hal nincs le a Garamban... — Majd meglátod, ha sikerül partra hozni... — Laci beállította a féket, és Andrea kezébe adta a botot. A háta mögött állva, szorosan hozzásimulva magyarázta, mit s hogyan csináljon. ^ Ne Ijedj meg, ha újra nekiiramodik... Negyvenöt fokos szögben tartsd a botot és egyenletes lassúsággal tekerd az orsót. Ha érzed, hogy engedelmesen feléd tart, gyorsabban is tekerheted... >— Hát ez tényleg olyan erős, mint a 16 — mondta Andrea felgyúló arccal, remegve az izgalomtól. — Lacikám, ez tényleg csodálatos érzés... — KI sem mondta, a hal újra nekl- iramodott. Andrea telslkoltott ijedtében, Laci előre nyúlva a lány két hóna alatt, segített megtartani a halat. s—■ Nem kell rögtön begyulladni — nyugtatta Andreát, közben csókolgatta a pelyhes nyakát, A lány hálásan dűtötte hozzá a testét. Bárcsak fél óráig tartana még a hal ellenállása, gondolta Laci magában, de érezte, hogy már csak néhány perc és partra emelhetik az alámerltővel. Mikor tátogva ott csapkodott előttük a fűben a négykilósnyl ponty — a kutya is körülugatta —, felengedett az Izgalmuk. Cinkosan egymásra néztek és felnevettek. — Még soha életemben nem volt Ilyen szép délutánom — mondta Andrea eltűnődve. — Ezt neked köszönhetem... — A homlokára hullt hajfürtöt hátrastmftotta, szorosan Lacihoz simulva fejét a mellére hajtotta. — Szeretlek, Isten bizony szeretlek... A kutya aprókat nyüszítve sündör- gött körülöttük, leülve feltekintett, s elbizonytalanodva nézett rájuk. Nem tudta eldönteni, verekszenek-e vagy sem, közbe kell-e avatkoznia vagy sem. Végül is úgy döntött, hogy inkább a halat veszi szemügyre. Mellső lábával meg-megpiszkálta, s amikor a hal dobott magán egyet, vakkantva. Ijedten hátraugrott, aztán kezdődött minden elölről. — Tényleg nekem adod a halat? úgyis megtudják, hiszen hosszabb távon nem lehet titokban tartani az ilyen kapcsolatot, gondolta magában Laci. A kapcsolatuk egyre mélyült, s egyre komolyabbá vált. Minden lehetőséget kihasználtak arra, hogy együtt lehessenek. Együtt is voltak sülve- -föve, s nemsokára sor került a bizonyításra, amit Andrea a folyóparton ígért meg Lacinak. A két tapasztalatlan kamasz „első összecsapásának“ majdnem nagy csalódás lett a vége. Nem úgy sikerült, mint ahogy azt együttlétük forró pillanataiban előre elképzelték. Laci már-már lemondott az egészről, de Andrea makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy mindaddig kell folytatni a próbálkozást, amíg nem sikerül elérni az összhanggal járó teljes kielégülést. — kérdezte Andrea a hosszú csókolózás után. — Hát ha leszel szíves elfogadni...'’ — Leszek szíves... — mondta Andrea mosolyogva, enyhén meghajolva. Olyan kedves és megkapó volt a mozdulata, mint egy balerinának, a- mlkor megköszöni a közönség elismerő és hálás tapsát. Laci legszívesebben az ölébe kapta volna, hogy szédülésig forogjon vele, mint a körhinta. Hazafelé menet Andrea egész úton csacsógbtt a fiú fülébe, mint az a saját hangját élvező kismadár, amelyik először hagyja el a fészkét, és felszabadult örömétől megmámorosod- va füttyög és röpköd a végtelen levegőóceánban. Laci büszke önteltséggel lépkedett mellette: Andrea öt szereti, őt és senki mást. Mintha nem is a földön lépkedett volna. Ogy látszott, a kutya is megérezte, hogy valami nagyon szép dolog történt velük a Garam-parton. Felszabadult, hlganyszerű mozgással cikázott körülöttük. Olykor előre szaladt, sebtében megloccsantott egy-egy útszéli fát, aztán visszarobbanva hol Laci "kezét, hol -meg Andreáét kereste meg a bársonyos nyelvével. — Holnap estére moziba mehetnénk — indítványozta Andrea. — Németh László „Iszony“ című regényének a filmváltozatát vetítik. Hallottam, hogy jó film. Olvastál valamit Németh Lászlótól? — Csak az Égető Esztert. — Tetszett? — Tetszett, bár én jobban szeretem az útleírásokat. Bebarangolom az egész világot... Szóval... holnap a mozi előtt. — Igen — felelte Andrea körülnézve. — Búcsúzóul szeretnélek megcsókolni, de sokan jönnek-mennek... — Súgva mondta, ami éppen jólesett Lacinak, mintha megcsókolta volna. — Az utolsó sorba veszek jegyet, hogy senki ne láthasson hátulról, jó? — Nagyszerűi — mondta Andrea egy cinkos mosoly kíséretében. — Köszönöm a halat... a család nevében is, szia! Laci hosszan bámult utána, talán még a szája Is látva maradt. Váratlanul, mintha a föld alól bújt volna elő, Szondi Julika állt meg mellette. — Nem félsz, hogy sóbálvánnyá me- revülsz? •— kérdezte éles gúnnyal, azzal elsietett. * Csupán néhány pillanatig tartott a jelenet. Lacinak arra sem maradt ideje^ hogy megszólaljon, Julika már messze járt. Azt viszont blztoera vette Laci, hogy Julika látta őket, s ha másért nem, hát bosszúból kibeszélt az osztályban. Hát aztán, hadd beszélje, ki törődik .íwei; Elgbb-.utőbb Hallani sem akart az ellenkezőjéről. Végül sikerült. Attól a naptól kezdve Andrea még jobban ragaszkodott Lacihoz, s egyre vadabbul és gátlás- talanabbul szerette. Szinte már kellemetlen volt Laci számára a lány semmivel és senkivel sem törődő magatartása, viselkedése, akár az utcán, akár az osztályban. Már mindenki tudott a kapcsolatukról, ázt persze sen-* ki sem tudta biztosan, hogy meddig jutottak el, legfeljebb csak sejtették. Tudták már a tanárok is, sőt az igazgatónak is megsúgta valaki. Egyik délelőtt az igazgató magához hívatta Lacit. Nem sokat teketóriázott, rögtön a tárgyra tért, s a lényegre. — Nézd, Laci fiam! Mindig voltak, vannak és a jövőben is lesznek úgynevezett diákszerelmek ... — kezdte az igazgató meglepő tárgyilagossággal és jószándékkal a mondókáját. Érződött, hogy nem ledorongolni akarja, még csak nem is kioktatni, csupán egy sokat tapasztalt ember bölcsességének néhány morzsáját szándékszik átadni kötelességtudatból és felelősségérzetből. — Annak , idején én sem úsztam meg szárazon. Hiszed vagy sem, minden évfolyamban más-más kislányba voltam szerelmes, de fülig ám, se láttam, se hallottam ... — Rövid szünetet tartott. — Nem tudom, meddig jutottatok el, nem is érdekel, én csak két dologra figyelmeztetlek, illetve kérlek. Egy: ne menjen a tanulás rovására! Kettő: ne legyen komolyabb következménye a kapcsolatnak! ... Tudod, fiam a diákszerelmek mindig olyanok voltak, mint a nyári záporok: amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is, de nem mindegy ám, hogy a távozásuk után marad-e vissza egy-két fekete felhő. vagy továbbra is tisztán ragyog az égbolt., j. Lacit kíváncsian kapták körül az osztálytársai: mit akart az öreg, letolt, megpofozott, kicsap? — Ne hülyéskedjetek! Miért csapna ki? — Miért, miért, hát Andrea miatt! — A horgászat miatt hívatott, ha tudni akarjátok — lódított Laci. — Tudjátok jól. hogy a tanév végével nyugdíjba vonul az öreg, rengeteg szabad ideje lesz. Tanácsot kért. hogy milyen felszerelést és készséget vásároljon. — Hiszi a pici! — Kérdezzétek meg tőle, ha nem hiszitek! Andreának viszont pontosan beszámolt a történtekről, aki nem nagyon örült neki, de nem is ijedt meg. — Hadd beszéljen — mondta vállrándítva elvégre kötelessége, hogy figyelmeztessen... Ha úgy vesszük, igaza van. —• Miben például?... A nyári záporokban? — A mi kapcsolatunk nem nyári záporsze.rü valami, legalább is az én részemről nem az , .. — Azt kérdeztem, miben van igaza!? — raakacskodott Laci. — Nagyon kell vigyáznunk, Lacikám ... Ha tudnád, mit izgulok én hónapről, hőnapra ... — Értem... — mondta Laci bólogatva, és szelíden magához vonta Andreát. — Ne félj, nagyon vigyázunk ... Ahogy múltak a hetek, és közel- gett a tanév vége, s amióta elmélyült a kapcsolatuk Andreával, fokozato san halványodott Szász Karcsihoz fűződő barátsága, s vele együtt a svédországi csoda varázsának az ereje. Amikor a családban felvetődött apja áthelyezé-sének a lehetősége és a költözködés kérdése, Laci rádöbbent, hogy nemcsak a testi kapcsolat gyönyörűsége miatt vonzódik Andreához, s nem Is azért, hogy a férfivá válása ténye, majdan emléke —* ami nyilván végigkíséri egész életében — az ő nevéhez és személyéhez fűződik, hanem azért, mert szereti, tiszta, szép szerelemmel szereti... A Duna-parti sétányon nagy csapat óvödás közelgett. ■ Egymás kezét fogva, rettenetes lármát csaptak. — Aranyosak, fejlettek, Jól öltözöttek, nekik még jó, semmire sincs gondjuk — jegyezte meg Andrea. — Gondolod? — nézett rá Laci. — Ha látnád reggelenként a lakótelepünkön a nagy zűrzavart, és hallanád a sírást-rívást, ami felveri a csendet, különösen télen, megváltozna a véleményed .. . Gondold csak el: amikor legjobban aludna a gyerek, a szülőnek fel kell ráznia, mert fel kell. Aztán a gyors reggelizés és öltözködés után mars az oviba, de futó lépésben, különben a szülő elkésik a munkából, amiért letolás jár ... Nem irigylésre méltó a sorsuk sem a szülőknek, sem a gyerekeknek. — Szerencsére nekünk még nincsenek ilyen gondjaink — mondta Andrea, és Lacihoz bújt. — De egyszer még lehetnek. Igaz? ... Szeretlek, Laci, és kívánlak, hallod, kívánlak ... Nem lehetne valahol? Ott a túloldalon a ligetben vagy szállodában ...-— Csak hatvan koronám van. — Van nekem elég pénzem — mondta Andrea fellelkesülve, s olyan könyörgőn nézett Lacira, hogy valamit ki kellett találnia. De mit? Hogyan megoldani a „sürgető, nagy kérdést“? — Okvetlenül haza kell utaznod még ma? ... Nálunk alhatnái, fölténagXj zqltáNj ve persze, ha nem muszáj hazautaznod — mondta Laci, miközben arra gondolt, hogy egy csapásra két legyet ütne: egy nappal ismét elodázhatná a szüleivel való beszélgetést, és a saját ágyában fogadhatná Andreát. — Megoldható? — Meg! — kapaszkodott bele Andrea a gondolatba, ne hogy elröppenjen a lehetőség. — De mit szólnak a szüleid? — Sok vidéki ismerős aludt már nálunk. Ismeritek téged, tudják, hogy osztálytársak voltunk. — Többet nem tudnak? — Csupán azt, hogy egy Ideig együtt jártunk ... — Tudod, mit!? — lelkendezett Andrea. — Most beülünk egy presz- szóba, és jól lehűtött kólát iszunk, jő? iszogattak, amerikai cigarettát szív-- tak és beszélgettek. Főleg Andrea sza- porézta a nyelvével. Elmondta, hogy apja azt szeretné, ha az orvosi pályát választaná, de neki semmi kedve hozzá, inkább jogot akar hallgatni, s azt is fog. Nem hagyja magát befolyásolni a szüleitől. — Ha minden úgy sikerül, ahogy elképzeltem, másfél év múlva én Is itt élek a fővárosban, s akkor újra rendszeresen találkozhatunk. Nem is örülsz? — nézett a lány Lacira kutató szemmel. — Vagy már mássHi jársz, van valakid? —‘ Nincs senkim.., Hiába nézel rám olyan gyanakvó szemmel, komolyan nem Járok senkivel... — Elhiszem... és nem kell mindjárt megsértődni, fiatal úr!... Neked milyen terveid vannak? — Nekem? —- kérdezte Laci, hogy időt nyerjen a válaszra. Az igazat nem akarta megmondani, a hazugság pedig mindig kellemetlen érzést váltott ki belőle. Még ki sem mondta, ami éppen eszébe jutott, már Is égett a tarkója, s a füle is vörösödött. — Közgazdász szeretnék lenni ... ha sikerül — nyögte kt végül félrenézve. — Szép pálya, és arai fontos, van jövője... jól megy a tanulás? — tette fel Andrea az újabb s még kellemetlenebb kérdést. — Megy, megyeget..: — Zavarában még két kólát rendelt Laci. — Nem volt könnyű beilleszkedni az új környezetbe. Ráadásul meg a tané- rókát is magamra haragítottam a hülye fejemmel, pedig esküszöm, a kérdéseim mögött semmi rossz szándék nem volt. ' — Mégis miket kérdéztél tőlük? — A történelem szakostól például megkérdeztem, véleménye szerint mi lesz a világ nyolcadik csodája, meg azt is, hogy Hitler valóban zseniális hadvezér volt-e vagy sem ... — Laci, Laci! — ingatta a fejét Andrea rosszallóan. ~ Egyszerűen érdekelt a tanárom véleménye, mi a rossz abban? — nézett Laci kérdőn Andreára. — A földrajz szakostól azt kérdeztem meg, hogy Indonéziában hány tűzhányö működött, s hogy van-e valami történelmi alapja annak a görög mondának, miszerint Zeusz felesége, Héra, amikor megpillantotta a béna és csúnya fiát, Héphaisztoszt, ledobta az Olümposz tetejéről, akit Thetisz Istennő vette pártfogásába, és kilenc évig nevelte a Földön ... — És a tanár elvtárs...? — Kis híján gutaütést kapott, any- nyira feldühödött. — Nem csodálom, igen nagy zavarba jöhetett ~ kuncogott Andrea csillogó szemmel, s poharát Laciéhoz koccintotta. — Kit hoztál még ki a sodrából? — A magyar szakost. — Tőle mit kérdeztél? — Semmi rendkívülit — vonta meg Laci a vállát. — Csupán arra voltam kíváncsi, ml a véleménye Nyirö József Madéfalvi veszedelem című regényéről, s egyáltalán Nylrö József munkásságáról... Talán nem történik semmi baj, ha nem röhög fel az osztály. Nyüszítve, hahotázva, gurgu- ládző fuldoklással röhögött mindenki, s a tanár pulykavörösen kirohant ,az osztályból. Akkor döbbentem rá, hogy kissé túllőttem a célon, de visz- szacslnálni már nem lehetett;s. Néhány perc múlva hívatott az igazgató. Megijedtem. Ha most nem szakad rám a mennyezet, akkor soha, gondoltam magamban, amikor megálltam az íróasztala előtt. A feszült csendben hallani lehetett a szívem dobogását. Hasonló félelmet sosem éreztem, mint akkor..5 (Folytatjuk)
