Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-31 / 22. szám

2

?I!^ITD/JEIENT.9

TERVSZERŰ GAZDASÄGI FEJLŐDÉS

A termelőeszközök társadalmi tulajdonának viszonyai között a termelési folyamat fejlődésének jellemző vonása társadalmi méretekben a tervszerűség. A tervszerűség a szocializmus és a kommunizmus specifikus gazdasági törvénye, amely működése során áthatja a társadalmi-gazdasági élet valamennyi területét.

A termelőerők fejlődése, a termelés társadalmasításának fokozódása létrehozza a termelés társadalmi méretű összehangolásának szükségességét. Ez a tendencia, mint tudjuk, már a kapitalizmusban érvényesül, hiszen a munkamegosztás fejlettsége miatt a társadalmi újratermelési folyamat zavartalanságához itt is szükséges a társadalmi munka bizonyos arányokban történő megosztása a termelés egyes területei között. A társadalmi összmunkamennyiség arányos elosztása azonban a kapitalizmusban a termelőeszközök tőkés tulajdonából következően a tőkések profitérdekeinek megfelelő tőkeáramlás útján, spontán módon, utólagosan valósul meg.

A tőkés tulajdonviszonyok az ismert formaváttozással (egyéni tőkéstulajdon, kollektív tőkéstulajdon, tőkésállami tulajdon) bizonyos határok között a kapitalizmusban is követik a termelőerők fejlődését, és ezen az alapon a kapitalizmus fejlődésével szélesedik a termelési folyamat tudatos irányításának lehetősége. A termelési folyamat Irányítása a kapitalizmusban azonban csak a termelés egyes egységeire (vállalatokra, monopóliumokra), valamint egyes, a tőkésállam irányítása alatt álló szektorokra terjed ki, vagyis nem fogja át a társadalmi termelési folyamat egészét.

Az a körülmény, hogy a kapitalizmusban mindvégig megmarad a magánelsajátitás, áttörhetetlen akadályt állít a társadalmi termelési folyamat átfogó szabályozása elé, emiatt a kapitalizmusban társadalmi szinten nem szüntethető meg a termelés anarchiája. Így ott csak részleges tervszerűségről beszélhetünk. Következésképpen a termelőerők és azok társadalmasításának magas foka csak az anyagi alapját teremti meg a tervszerűségnek.

Ahhoz, hogy a tervszerűség általánossá váljék, vagyis az egész gazdasági életet átfogja, a kapitalizmushoz képest mélyreható társadalmi változásoknak kell bekövetkezniük. Ezeket pedig csak a szocialista forradalom teremthoti meg, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételével létrehozza a tervszerűség objektív feltételeit.

A termelőeszközök társadalmi tulajdonának viszonyai között szükségszerűvé válik a termelőtevékenységek, vagyis a társadalmi termelési folyamat tudatos összehangolása, mert a termékek társadalmi elsajátításából fakadó alapvető cél, a társadalmi szükségletek kielégítése nem valósítható meg a társadalom rendelkezésére álló (irőforrások ésszerű felhasználása nélkül. A terv- szerűség lehetősége szintén a termelőeszközök társadalmi tulajdonából fakad. A társadalmi tulajdon, a társadalmi elsajátítás alapján megszűnik a termelők egymással való elszigeteltsége, lehetővé válik, hogy a termelő- tevékenységet társadalmi méretekben közös társadalmi cél érdekében szervezzék meg, és a társadalom rendelkezésére álló összmunkát a társadalmi szükségletek szerint osszák ed a termelés különböző területei között.

A tervszerűség tehát a szocialista termelési viszonyokból fakadó objektiv szükségszerűség. Amennyire elkerülhetetlen az, hogy a tőkés gazdaság működését társadalmi szinten a termelés anarchiája jellemezze, ugyanúgy elkerülhetetlen szükségszerűség a szocializmusban a gazdaság tervszerű működése.

HARNA ISTVÁN mérnök, főiskolai docens

Matrózruhás SZISZ-ta^ok

A huszonnégy órás szolgálatnak lassan vége. A kecses alakú katonai JárörhaJö fedélzetén a három határőrrel a medencének becézett kikötő felé közeledik. A kormány mögött ülő elsökormányos levesz a gázból. Eddig a csónak szinte a víztükör felett siklott, most mintha egy láthatatlan kéz hatalmas súlyt helyezett volna rá, visszasUpped a Duna vizébe. Beslkla- nak a számozott bokszok egyikébe. Alig észrevehető koppanás jelzi, hogy kikötöttek. A másodkormányos segít az elsőkormányosmak a csónak biztonságos kikötésében, a harmadik, a parancsnok meg az Ilyenkor szükséges „hivatalos“ dolgok intézésével van elfoglalva.

Két társa még a kikötés előtt megegyezett abban, hogy délután moziba mennek, ha nem jön valamilyen rendkívüli szolgálat közbe. B. J. a parancsnok sem akarja a délutánt tétlenül, az ágyán heverészve eltölteni. Az az Igazság, ha akarná, sem tehetné, mert amióta berukkolt, annyi mindent vállalt magára, hogy passzív pihenésre nem is gondolhat. Olyan ember ö, hogy amit vállal, azt mindenáron teljesíti. De azért csak olyat vállalt, a- mlt szeret, s ha az ember azt csinálhatja, amihez kedve van, nemigen érez fáradságot, főleg ha csak egy hónapja töltötte be a huszadikat.

B. J. a határőr-alakulat ifjúsági szervezetének az elnöke. Rengeteg munkát ad a szervezeti munka, mert a katonaságnál nem úgy van, hogy „majd valamikor megcsináljuk“, mindennek megvan a maga ideje, a halogatás egyenlő lenne a parancs nem teljesítésével.

B. J. és társainak kikötését a partról néztem végig. Amikor megtudja, hogy őrá várok és mit akarok, nem szabadkozik. Fáradt, de azért szívesen beszél.

— Lassan már leszerelek, de nem vagyok benne biztos, hogy örömteli pillanat lesz az, araikor végleg itt kell majd hagynom az alakulatot. Nehéz volt a szolgálat, de úgy érzem, hogy ennyire „igazán“ fiatal már so- hö sem lehetek, mint itt voltam.

— Miért? A szervezeti munkát folytathatod civilben is.

— Az igaz, de én a szervezeti munkát még a berukkolásom előtt megismertem. SZISZ-elnök voltam az iskolánkban is, de az más volt. Itt a katonaságnál jöttem rá, hogy ml

hiányzott az egykori szervezetünkben ahhoz, hogy a legjobbak közé kerüljünk: a fegyelem. Bizony enélkül nem megy semmi.

— Ilyen nagy a különbség a kSato- nai és a civil ifjúsági szervezetek között?

— Nem a lényegben, az alapállásban van a különbség, hanem a hozzáállásban. Az egykori szervezetemben, ha valakinek valamilyen teliadatot adtunk, vagy teljesítette, vagy nem. Itt ilyesmit el sem tudunk képzelni, de még azt sem, hogy a határidőket csak úgy megmásítsuk. Feladataink egy része szorosan összefügg a katonai szolgálattial, így azok teljesítéséhez nem térhet vita, de az egyéb feladatok körül sem lehet sokat okoskodni. Szóval sok itt a munka, a feladat, de jóval egyszerűbb és rugalmasabb a szervezés, mert nia- gyobb a fegyelem, s ez megkönnyíti a munkánkat.

— Mondod, hogy a feladatok többsége szorosan összefügg a katonai szolgálattal. Mit tud tenni az ifjúsági szervezet azért, jelen esetben vízi határunk tökéletesebb megvédéséért, sérthetetlenségének biztosításáért?

— Nagyon sokiat. Az Ifjúsági szervezet vezetősége nagyon közel áll a parancsnoksághoz, van beleszólása a jutalmazásba és a büntetések kiszabásába is. Lényegében már az is hozzájárul a feladatok jobb teljesítéséhez. hogy a társaink számára minden feltételt megteremtünk a szórakozáshoz, az aktív pihenéshez, de tudnék konkrétabb példát is felhozni. Több szakkör működik az ifjúsági szervezet vezetése alatt. Ezek között a legjobb eredményeket a technikai szakkör tagjai érik el. Egyik társunk például hazai gyártmányú alkatrészekből olyan tökéletes riasztó berendezést szerkesztett, amilyet még külföldről sem lehetne beszerezni. Ha elfogadják az újítását — és miért ne fogadnák el? —, más alakulatoknál is fel lehet majd használni.

Közben megérkezünk az alakulathoz. B. I. búcsúzáskor megkér, várjak még egy kicsit, s klsvárSatva egy fényképpel a kezében tér vissza.

— Ezek a srácok az egyik baráti Iskola ifjú határőrrajának a tagjai. Csak azért mutatom ezt a képet, hogy lásd, marad időnk arna is, hogy rendszeresen eljárjunk a pionírok közé.

KAMOCSAI IMRE

Mindig örülünk, ha olvasóink beszélgetésre, találkozóra hívnak. Kimondottan örültünk viszont, amikor a Komenskp Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének égisze alatt működő SZlSZ-szervezet vezetősége hívott meg bennünket, hiszen a főváros egyetemén tanuló diákokkal az utóbbi évek során nem volt érdemleges, kölcsönös kapcsolatunk. Ügy éreztük — s most a beszélgetés, találkozás után még inkább —, hogy keveset tudunk egymásról, rendszeresebbé válhatnának az ilyen találkozások.

Annyit tudtunk, hogy a Komenskg Egyetem magyar tanszékének felenleg 110 hallgatófa van, s épp ezért lepődtünk meg, hogy a kora esti beszélgetésre mindössze tizenhatan főttek el. S az igazat megvallva, a tizenhat felenlévő közül mindössze ketten-hárman tanúsítottak érdeklődést lapunk, munkánk iránt, tettek fel ilyen vagy olyan kérdéseket. Hamar kiderült: amennyire nem ismerjük mi az 6 életüket, problémáikat, annyira nem ismerik Ok lapunkat. Bár mondták, középiskolás korukban még rendszeres olvasóink voltak, de a főiskolai évek során már ritkábban kerül kezükbe az Of Iffúsáq. Elsőszámú okként azt felölték meg, hogy lapunk keveset foglalkozik a főiskolás fiatalokkal, amiben részben Igazat kellett nekik adnunk. S amennyire a középiskolások körében kedvelt rovat a „Megsúgom“, itt any- nylra ellenezték Veronika válaszait. Igaz, egyéb rovatokhoz nem tudtak, vagy nem is akartak hozzászólni. Viszont beszéltek önmagukról, elmondták, hogy milyen tényezők segítik, illetve gátolják iskolán kívüli munkájukat.

A találkozó mindenesetre arra jó volt, hogy megismerkedjünk egymással, hogy elkezdődjék egy rendszeresen ismétlődő eszmecsere, amelyet ml csak üdvözölni tudunk.

MINDANNYIUNK

ÜGYE

Június 5. —

környezetvédelmi

világnap

„VigyázzI At ne szúrd a szívéti“ „Fogd a lábát, mert így nem érem el a beleketi“ „A csontokat most, rögtön klfőzzükl“ — ilyen beszédfoszlányok szűrődtek ki a komáromi (Ko- márno) Dunamenti Múzeum egyik helyiségéből, s én, aki egy csirke nyakát sem merem elvágni, hirtelen azt hittem, kannibálok. vertek tanyát a múzeumban. Pedig egészen békés szándékkal és nagy-nagy ügybuzga- lomrrjal szorgoskodik itt a biológia, az élettan iránt érdeklődő komáromi fiatalok egy csoportja.

S amíg boszorkányos gyorsasággal boncolták a békákat, varjakat. Binder Pál zoológus, szakkörük hasznosságáról szólt:

— Eddig folyton-folyvást csak elvettünk a természettől, s most, hogy már természeti értékeink fogyóban vannak, ébredtünk rá, hogy védeni, óvni kell, mert esek így szolgálhat bennünket továbbra is. Megóvni pedig csak úgy tudjuk, ha megismerjük. A zoológia! szakkörbe járó fiatalok, a mezőgazdasági szakközépiskola és a gimnázium tanulói mind- -mlnd a természet, környezetünk igazi barátai. Nemcsak azznl gyarapítják az élő környezetet, hogy rengeteg tát, bokrot ültetnek, hanem sok egyéb, talán kevésbé látványos, de ugyanakkor jelentős tettel, mert barátaik, ismerőseik meggyőzése, megnyerése a természet védelmére is lehet hasznos és jelentős cselekedet.

Közben Mészáros Vilmos a szó szoros értelmében kibelezte az egyik varjút, a munka hátralévő része már a természettudományi osztály vezetőjének, a zoológusnak a dolga. S míg Binder Pál dolgozott. Vili magyarázott:

— A bőr, a toll itt marad a múzeumban. Vagy kitömjük, vagy dokumentációs anyag lesz, avagy versenyek során segédeszköz. A csontokat kifőzzük, azok szintén itt maradnak tanulmányozás végett. A gyomrot viszont elküldjük Kassára, ahol parazitológial vizsgálatnak vetik alá. Meglehet, épp így jönnek rá egy-egy terület fertőzöttségére. A ml munkánk tehát így is hasznos.

Ezenkívül a zoológia! kör tagjai madárszámlálással, lepkegyűjtéssel és a természet állandó tanulmányozásával foglalkoznak. Hadat üzentek a légpuskásoknak, a fák ágait tördelő, a város virágágyásait pusztító hetven- kedőknek. Egy-egy hernyólepte fa láttán figyelmeztetik az illetékeseket, hogy a többi fát megmentsék.

— A legérdekesebbek azonban kétségkívül a nyári táboraink — mondta Kiss Gyula. — Tavaly is a Dune mellett táboroztunk. Olyan állatokat figyeltünk meg, amelyek ma már védve vannak, s külön szerencsének tartjuk, hogy néhány, mint például a szürke gém vagy a túzok itt, a ml vidékünkön él. Kétéltűeket, rovarokat gyűjtöttünk, amelyeket további tanulmányozásra Brnóba, Bratislavá- ba, Kassára (Kosice) küldtünk. A SZISZ SZKB által meghirdetett Életfa-mozgalom, úgy érezzük, éppen azokat a követelményeket fogalmazza meg, amelyeket ml már évek óta kedvtelésből végzünk.

Binder • Pál évek óta vezeti ezt a zoológia! szakkört, s neki legalább olyan örömet szereznek a tanítványaival együtt töltött órák, mint a fiataloknak. Egykori tanítványai közül ma már többen állatorvosként, mezőgazdasági szakemberként dolgozn«ik. de akik nem is választottak természet- tudományi pályát, azok is szeretik a természetet, védik környezetüket, megbecsülik az élővilágot.

Beny'k Mária