Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-31 / 22. szám
3 Eudka Cervanová, a Komen- sky Egyetem Orvostudományi Karának másodéves hallgatója 1976 július első hetében évfolyamtársaival együtt a bratislavai építőtáborban dolgozott. Július 9-én, pénteken este az UNIC-klubbán látták utoljára. A diszkóról tíz óra tájt távozott azzal, hogy éjfél előtt indul a vonatja Kassára (Koíice), ahová barátjához, Richardhoz készült. A megbeszélt találkára azonban nem érkezett meg. Hétfőn az apa a közbiztonsági szerveknek jelentette leánya eltűnését. Szerdán a Szene (Senec) melletti Feketenyék (Cierna Voda) egyik lakója ismeretlen fiatal leány holttestét fedezte fel a Feketevíz-patak- ban. A leány keze kötéllel volt hátra kötve, testének alsó része lemeztelenítve. A holttestben az apa felismerte leányát. 1976, július 9-én délelőtt Nitráról világos színű 125-ös Fiat robog Bratislava felé. Utasai a 22 éves Roman Brázda, a prágai Képzőművészeti Akadémia hallgatója, a 22 éves Milos Kocúr, a Nitral Mezőgazdasági Főiskola másodéves hallgatója, és a 22 éves Stanislav Dúbravic- kf sofőr, hogy barátaikkal, a 23 éves Juraj Lachman gépésszel és a 22 éves Pavol Bed'áC gépészmérnök-hallgatóval Bratlslavában találkozzanak. Egyazon időben a 25 éves Milan Andrásik, frissen végzett építészmérnök és a 26 éves FrantlSek German mérnök, egy külkereskedelmi vállalat dolgozója tDarátnöik- kel megegyeznek, hogy a nyltral haverokkal a malomvölgyi (Mlynská dolina) diákotthon khibiában találkoznak. Eudka és társai számára munkával teli, forró nyári nap ez a péntek. Boldog, mert levelet kapott kedvesétől, Ri- chardtól, akivel harmadik éve ismerik egymást. „Kedvesem, tudod-e, hogy ma épp ezredik napja, hogy egymáséi vagyunk? És még ezen a napon sem lehetünk együtt. Nagyon szeretnék veled lenni, ezért ha tudsz, pénteken gyere a Tátrán gyorsvonattal, várni foglak az állomáson.“ Eudka rohant a vasútállomásra, de már nem kapott helyjegyet a Tatranra, telefonált Kassára, és a fiúval úgy egyeztek meg, hogy az éjjeli gyorssal utazik. Ekkor még Eudkának semmi köze sincs írásunk többi szereplőjéhez. Sem ő, sem a hét férfi még nem sejti, ml vár rájuk, mibe keverednek, mit követnek el az éjszaka folyamán. Este még valamennyien feddhetetlen, boldog fiatalok, tele tervekkel, mint minden huszonéves, kurta múlttal és kecsegtető jövővel. Eudka évfolyamtársaival elmegy S klubba, hiszen az éjféli vonat indulásáig van még néhány órája. Az alakulófélben levő Elán együttes játszik, a hangulat nagyszerű, az egyik asztalnál a nyltral fiúk csoportja ül, hangoskodnak, az asztal alá dugott üvegből bort iszogatnak, a klubban ugyanis tilos az alkohol fogyasztása. Eudka egyik szemével az órát nézi, de közben táncol, szórakozik; tíz óra után aztán felmegy a 648-as szobába a táskájáért. Az egyik fiú, évfolyamtársa felajánlja, hogy elkíséri a buszmegállóig. Az események ettől kezdve nagyon gyorsan peregnek, Eudka életének percei meg vannak számlálva. Az előcsarnokban Kocúr, aki már a klubban felfigyelt Eudkára, beleköt a leány kísérőjébe, de az higgadtan figyelmezteti: hagyd békén Eudkát! A cl- vakodás közben kiszóródik az utazótáska tartalma, Brázda gyorsan összeszedi a holmit azzal a szándékkal, hogy a leányt ezzel is zsarolják, és kénytelen legyen engedelmeskedni, de az hajthatatlan. A fiúk viszont szórakozni akarnak, hiszen még csak fél tizenegy. A terv már a klubban megszületett és nagyon konkrét: házibuli sztriptízzel, és az ilyesmi nők nélkül nem megy. Döntenek: ha a lány nem megy jószántából, viszik erőszakkal. A világos Fiat startol, majd kikapcsolt motorral világítás nélkül lassan megindul lefelé a lejtős úton Eudka nyomában. A buszmegálló közelében érik utol a leányt, Kocúr és AndráSik megragadják és betuszkolják az autóba. A leány védekezik, segítségért kiabál, az esetnek több szemtanúja van. Két lány, akik abban az időben hazafelé tartottak a diákotthonba, tanúvallomásukban így emlékeznek vissza az esetre: „Láttuk, amint egy világos színű kocsiba betuszkolnak egy segítségért kiáltozó lányt, majd a kocsi elrobogott.“ Ugyanígy vallott Eudka évfolyamtársa is, aki vállalkozott arra, hogy elkíséri a lányt, és aki a szembesítéskor felismerte az ,,emberrabló“ csoport három tagját. Eudka kiáltozását tisztán hallották a közeli házak lakói is, akik szintén tanúvallomást tettek. Egy lány jelentette a furcsa esetet az építőtábor vezetőjének Is, aki azt hitte, hogy csak valamilyen diákcsíny, ezért az esetnek nem szentelt különösebb figyelmet. Mint ahogy azok sem, akik a diákotthon ablakaiból, balkonjairól látták, hallották, ml történik odalenn. Pedig senki sem szokott jókedvében kétségbeesetten segítségért kiáltozni. Sose kedvelte az Idegfeszítő krimiket, ahol a szemtanúkkal nagyon egyszerűen elbánnak, elteszik őket láb alól, nem tudja, hogy amikor fenyegetőzik, az életével játszik, nem feltételezi, hogy az alkohol hatása alatt mire képes ez a hét fiatalember, Dúbravicky kapcsol a leggyorsabban: — Nemi erőszak még barátok között Is 5—6 év. Ez aztán jól betenne nekünk ... Még van idő megnyergelnl a félelmet, még lehetne fizetni amúgy férfiaezenkívül Eudka viselkedéséből nagyon is nyilvánvaló volt, hagy nem önkéntesen szállt be a kocsiba. Huszonkét óra harminc perc. A kocsi, amelynek utasai között egy további medika, Viera Zlmáková ül, nagy sebességgel hajt, útközben csaknem elüt egy Idősebb ittas embert. Le is állnak, és kishíján megverik a majd- fiem pórul járt embert. Megérkeznek Prlevozba a Varínska Utcába, ahhoz a házhoz, ahol nemrég Andrágik és German albérlőkként laktak. A kulcsaik még megvannak, sőt ismervén a háziasszony szokásait, abban Is bizonyosak, hogy a ház aznap üres. így Is van. Kulcsaik simán nyitják az ajtót, és mire megérkezik a másik autó, már javában szól a magnó, folyik a bor, Eudkát is kínálják. Ö azonban kétségbeesetten hajtogatja, hagyják őt békén elmenni, indul a vonatja ... — Ä vonatod? Megy később is — válaszolják és amikor nem hajlandó velük Inni, lefogják, és egyikük erőszakkal a szájába önti az italt, Dúbravlcky arcul üti. A szórakozás a tetőfokára hág, a fiúk kezdenek követelőzni: legyen csoportos szex. Rászedik Zimakovát, hogy vetkőzzék le, hátha azután Eudka Is kedvet kap. Eudka azonban továbbra Is kétség- beesetten könyörög, sír, engedjék őt el, utaznia kell. Ä férfiaknál betelik a pohár, elvesztik türelmüket. Erőszakkal levetkőztetik, és négyen megerőszakolják: Kocúr, Andrásik, Dúbravlck^ és Brázda; German és Bed’áC „csupán“ segédkeznek az aktusnál. Zlmáková és Lachman egy másik helyiségben tartózkodnak. Eudka nem veszíti el eszméletét, megalázva fekszik a heverőn, de már a síráshoz sincs nagyon ereje. Kétségbeesésében azzal fenyegetőzik, hogy feljelenti őket: „Szörnyetegek vagytok, feljelentelek benneteket...“ Egy pillanatra valamennyien kijózanodnak, felfogják tettük esetleges következményeit, ez a lány valóban mindenre képes. 'Amolyan férfibulinak vélték az egészet, azt gondolták, elszórakoznak a kis csajjal, ő meg egyszeriben fenyegetőzik. Eudka rövid élete alatt még nem találkozott a rosszal, a brutalitással, az erőszakkal, nem tudja, mit válthat ki, ha a pislákoló tűzre rádob egy hasábot. san az elkövetett szörnyűségekért, még lehetne vállalni a következményeket. Csakhogy lakolnl a tettekért, vállalni a következményeket csak igazi bátor férfiak tudják, azok, akikben valahol, az elkövetett rossz után Is szunnyad egy kis lelkiismeret. Andrásik azt javasolja, hogy tegyék őt el láb alól, és ezzel elkezdődik a filmekből ismert horror. Hogy ne piszkít- sák be a saját életüket, feláldoznak egy életet. A másét. Sorsot húznak, ki legyen az a kettő, aki elköveti a gyilkosságot: Kocúr és Andrásik: A többiek Is jelen lesznek, bűnrészességgel akarják biztosítani a hallgatást. Eudka tanúja a szörnyű döntésnek, de tehetetlen, a halál gépezetét már nem lehet megállítani. Először a Dunába akarják dobni, de ezt a javaslatot elvetik azzal, hogy a holttestet hamar megtalálnák. Brázda javaslatára egy Szene melletti termál- forráshoz hajtanak. Előzőleg azonban hátra kötözik a leány kezét, a száját betömik zsebkendővel, és egy pokrócba tekerve viszik ki a kocsiba. Sietve összetakarítanak a házban, felébresztik Lachmant és Zlmákovát, majd a halálosztag elindul Szene felé. A két kocsi leparkol a forrás mellett. Még lenne Idő meggondolni mindent, lenne, csakhogy gondolkodásra csupán a józan ember képes. A lányt beviszik a vízbe és belefojtják, de pánikba esnek. Nem, nem a tett szörnyűsége miatt, hanem attól való félelmükben, hogy a fürdözök másnap ráakadnak a holttestre. Ezért átviszik a közeli Feketevíz- -patakba, ahol szerdán rátalál egy helybéli lakos. 'Az autókon csapódnak az ajtók, az egyik kocsi Bratislava, a másik Nltra Irányába veszi útját. A gyilkosok hazatérnek. A tettet követő napjaik félelemmel telnek, néhányuknak — bevallásuk szerint — lelkilsmeret-furdalása is van, főleg amikor a rádió és az újságok is hírt adnak a megtalált holttestről. A halálosztag Ismét összejön, tanácskoznak, ki vállalja az egészet, nem tudnak megegyezni, tovább hallgatnak, és ha igaz az állításuk, akkor szenvednek Is a bűn terhe alatt. A nyomozás eredménytelen, a gyilkosok végleg megnyugszanak. Élik életüket, befejezik tanulmányaikat, megnősülnek, családot alapítanak, munkahelyükön tisztelik őket, mint szakembereknek szép jövőt jósolnak valameny- nyiüknek, erkölcsi profiljuk tiszta, akár a ma született gyermeké. A közbiztonsági szervek ezer és ezer embert hallgatnak ki, a legbizonytalanabb nyomon Is elindulnak, kivizsgálják, öt évig tart, míg mindent felgöngyölítenek, és egy nap egyazon órában hét embert tartóztatnak le, akiknek nevét már ismerjük. Először csodálkoznak, nem értik, ml történik velük, mindent tagadnak, nem emlékeznek semmire, nem ismerik egymást, nem ismerik Eudkát, és amikor már valamennyien beismerő vallomást tesznek, BedaC még mindig tagad. A bíróság előtt azonban valamennyien visszavonják tanúvallomásukat, minden eszközzel és módszerrel megpróbálják nehezíteni a vizsgáló szervek és a bíróság munkáját. Magatartásukban minden fellelhető, csak az őszinte megbánás nem. 1983. április 25-én a Szlovák Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogerőre emelte a Bratislavai Kerületi Bíróság 1982. szeptember 22-én hozott ítéletét. Az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen: Juraj Lachman — négyévi szabadság- vesztés, Pavol Bedaő mérnök — nyolcévi szabadságvesztés, FrantiSek German mérnök — tizenkét évi szabadságvesztés, Stanislav Dúbravlck^ — tizennyolc évi szabadságvesztés, Milan Andrágik mérnök — huszonkét évi szabadságvesztés, Milog Kocúr mérnök — huszonnégy évi szabadságvesztés. A tett és az ítélet elgondolkodtatásra késztető. Fiatalkorban különlegesen brutális, élvhajhászatból elkövetett tettről van szó. A bíróság küldetése az Igazságtétel, a ml küldetésünk az elemzés. Bizonyára sokan kérdezik, miért csak most, hat év elteltével került sor az ügy lezárására, a tettesek elítélésére, hiszen a vizsgálatok kimutatták, hogy nem egy szemtanú közelebbről ismerte Eudkát, és legalább ketten, ha biztosan nem Is tudták, de sejtették az összefüggéseket a lány meggyilkolása és a diszkón hangoskodó csoport között. Vállalniuk kellett volna, ezzel szemben akkor, 1976-ban, letagadták még azt Is, hogy részt vettek a diszkón, es elhallgatták az eset kivizsgálása szempontjából döntő fontosságú ökrülményeket. Kétségbe vonjuk, hogy elégséges-e az ilyen emberek erkölcsi elmarasztalása, hiszen ez nem puszta könnyelműség, feledékenység, hanem az Igazságtétel szándékos meggátolása. A kivizsgálás során tanácstalanságra, félelemre hivatkoztak, de nem a lelkiismeretüktől féltek. Második kérdésünk nem érinti szorosan az esetet. Az elítéltek valamennyien harmonikus családi életet éltek, szívesen emlékeznek vissza gyerekkorukra, szüleik minden anyagi és szellemi Igényüket teljesítették, szó szerint minden igényüket. Mégis miért váltak ezek a jól nevelt, müveit, öntudatos fiatalemberek egy éjszakára szörnyetegekké, ml váltotta ki cinizmusukat, könyörtelenségüket, azt, hogy elvakultságukban elvették egy fiatal lány életét?! 1976. november 10-én a palárikovói temetőben egy egyszerű sírkő mellett egy kis csoport gyülekezik: az évfolyamtársak, Richard meg a szülők. — Eudka ma lenne húszéves ... Születésnapi torta helyett hatalmas csokor fehér szegfű. Nem az ünnepelt kezébe, a sírjárá. Feldolgozta: ZACSEK ERZSÉBET ■; rrJSCÍT V. :ä Ur i HIDEGVÉRREL
