Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-31 / 22. szám

eo

Sh»

" n >ü

, ^ C/S

e s

CM

a ^

PM

CM

M 9

S J:

X 5 ■*

'Allolc a Srattslaväi löuna utcai 'Gimnázium udvarán, nézem az Qnneplőbe öltözött, virágcsokrokat tartó, síró-ne- vetö lányokat, fiúkat; hallgatom a búcsúztatásukra készült beszédet. Hlrte- lenéberi megilletődök magam Is, és eszembe Jut egy hét évvel ezelőtti nap, amikor Kassán {KoSlce) én Is Ilyen ünneplőbe öltözve, virágcsokorral a kezemben, kis batyuval a vállamon álltam az Ipari udvarán. Ha Jól emlékszem, akkor nem voltam mégllletődve, és eszem^ be sem Jutott mindaz, ami most motoszkál az agyamban. Nosztalgiát érzek. Egyszeriben szeretnék újra diák lenni, újra Iparista. Ojra diák, amikor még minden olyan kiforratlan, amikor még

BALLAGÁS

minden csak kezdetnek, indulásnak tekinthető. Tudom, ezek a fiúk, lányok most úgy érzik, elegük van a diákéletből, s nagyon kikívánkoznak már az Iskolapadból; felnőttek, önállók, cselekvők szeretnének lenni. Bennük most még nem a múlt, hanem a jövő vált ki nosztalgiát. Vágyaik, álmaik, terveik, céljaik vannak. Mindenfélék, talán még yilágmegváltó álmok is. Remélhetőleg

a legtöbbjüknek sikerül Is mindent megvalósítani az elképzelt életből, világból.

Miközben Janda Iván igazgató szavalt hallgatom, még Inkább fokozódik bennem a nos2ítalgIkus hangulat; eszembe jut minden, ami volt, van, s hirtelené- ben tudatosítom azt is, hogy ha most lennék ballagó, akkor az érettségi vizsga még előttem állna. Hoppá! — mondom magamban, akkor vissza az eg^ szét. Már Inkább nem akarok ballagó diák lenni. Mert ha a ballagás hangulata miatt igen, ám az érettségi Izgalma miatt már cseppet sem Irigylem a mostani negyedikeseket. Inkább drukkolok nekik.

ZOLCZER