Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-24 / 21. szám
6 síg A totóbotrány csalói és csalódottjai HagyoTOTszág lakosságát már hetek óta a totóbotrány tartja izgalomtian, s nemcsak azokat a milliókat, akik rendszeresen viszik pénzüket a totó- zókba, hanem a foctszurkolókat is, iktknek száma — a csecsemőket kt- aéve — becslések szerint megegyezik az ország lakosságáéval. Nem meglepő, hogy a többség jogosan . bosszankodik, különösen a nagy pénzzel totózók, asztalt csapko- dók hevületükben a legszigorúbb börtönbüntetést reklamálják, vannak, a- ktk á bölcsek váteszi nyugalmával azt hajtogatják, hogy bunda mindig volt és mindig lesz, még akkor is, ha minden labdarúgóedző vagy -játékvezető mellé egy-egy fociszakértő rendőrt állítanak. De ebben a nagy felzúdulásban még mosolyt fakasztó pillanatokra is akad alkalom, hiszen a sajtó és valamennyi tömegtájékoztatási eszköz, a kabaré, felfedezte ennek a botránynak a humoros oldalát is, és miért ne lehetne jóízűen kacagni például azon, amit az egyik lap némi rezignációval így kommentál: ,fla már ilyen jól megtanultuk a totócsalást az olaszoktól, miért nem tanultuk meg tőlük a labdarúgást is?“ Mindezen felül még az illetékesek is nagyon vigyáztak arra, hogy a világraszóló botrány ne váltson ki erős sokkot az emberekben. Nagyon óvatosan, amolyan csurran-csöppen módra adagolták ennek a nagyon is szerteágazó ügynek a részleteit. Az első hetekben még csupán 50—60 gyanúsítottról adtak hírt jelentéktelen vidéki csapatokban játszó egy pohár sörért vagy jó esetben vacsoráért futballozó, s így könnyen megvásárolható labdarúgókról, de aztán már kezdett emelkedni a létszám, és a minőségi kategória is: a csalásba keveredettek száma meghaladta ' a százat, s köztük a bajnokság 11. osztályában szereplő csapatok, edzők és néhány játékvezető is a gyanúsítottak listájára került. Alig két hét múlva százról százhatvanra, majd gyors tempóban máig már 265-re emelkedett a totóbotrányba keveredettek száma, és köztük volt első osztályú játékosok, játékvezetők és edzők, szakvezetők, több mint ötven magyar labdarúgócsapat, s azok, akik ezt a monstrumakciót irányították — saját bevallásuk szerint ■— huszonkilencmilltó forint nyereményt zsebeltek be, méghozzá nem is nagy erőfeszítések árán. A gyanúsítottak, köztük az akciót irányító Molnár Tibor „totókirály“ és Faragó József egyöntetűen váltják, olyasmi nem volt, hogy valaki is felháborodottan utasította volna vissza a megvesztegetésre irányuló kísérletet, Egy-egy meccsért potom 25—60 ezer forintot fizettek, a játékvezetőket is megkapták 5—10 ezer forintért, s az Is sokszor előfordult, hogy a labdarúgók maguktól jöttek ajánlkozni, kérve a ,pundapénzt“, és a többit már rájuk lehetett bízni. Hozták a kívánt mérkőzéseredményt „becsületesen'. Így születtek aztán a futballpályá- kon heteken át a legelképesztőbb eredmények és mégis — előfordult, hogy 1982-ben, a 29. játékhéten ötvenkét telttalálat született. És ez már gyanús volt, különösen az, hogy a nyertes szelvények sorszámai szorosan követték egymást. Ekkor vette kezdetét a nyomozás, s tart mind a mai napig. A bennfentesek azt tartják, hogy a 265 gyanúsítottal még nem mondták ki az utolsó szót, izgalommal várják a háromszázadikat. S mindez történik a magyar totózás születésének 35. évfordulója alkalmával. A totóbizottság a jelenleginél szebb, ország-Mág előtt kevésbé hangosan „ünnepelt" születésnapot várt. A nyolc világbajnokjelölt négy elődöntő bajvivásában minden a várakozásnak megfelelően következett be. Háromban az esélyesek vívták ki a megérdemelt győzelmet; a negyedikben amelyiknek nem is volt igazi esélyese, a vllágbajnokjelöltek vetélkedéseinek a történetében először, sorsolás döntötte el a továbbjutó kilétét. Mindez mégsem hullámzott el olyan simán, minden izgalom, fordulat, sőt kisebb sakktáblán kívüli botránytól mentesen, semhogy a végigkísérésük érdektelenné és a megtárgyalásuk érdemtelenné válhatott volna. A legfontosabb és a leghatalmasabb vi- lágbajnokjelöltl vlaskodás Moszkvában zajlott le. Ott,kellett igazolnia feltétlen kiválóságát annak a huszadik életévében járó Garik Kaszparovnak, aki az elmúlt év legsikeresebb versenyzőjének, a nemzetközi kitüntetést a világbajnokot megelőzve nyerte el, és akire máris Karpov utódaként tekint a sakkvtlág közvéleménye. A tűzpróba annál félelmetesebbnek Ígérkezett, mivel ellenfeléül a szovjet szövetség múlt évi bajnokát, a minden játszmában életre-halálra viaskodó, nála tíz évvel tapasztaltabb Alekszandr Beljavszkit jelölte ki a sorsolás. Jóllehet már az első összecsapásba» győzelemre tört, Kaszparov eleinte világos hadaival jjem tudta áttörni ellenfele védelmi sáncált. Az első és a harmadik összecsapás egyaránt döntetlenül végződött. Az is sivány vigasz volt az azerbajdzsánt fiú számára, hogy a második játszmában, amikor Beljavszkl túlélezte a támadást, sötét sereggel sikerült győznie: minthogy a negyedik vlaskodásban vereséget szenvedett, és így négy forduló után kettő-kettőt mutatott az eredménytábla, Kaszparov ekkor halasztást kért, és segítőtársaival kiköszörülte támadó kardjának a csorbáját. Az ötödik, a hetedik és a kilencedik játszmát világossal megnyerte, a hatodikban és a nyolcadikban sötéttel tartotta a döntetlent. Így alakult ki az azerbajd- zsáni fiú 6:3 arányú győzelme. Jóllehet nehéz lovassági kardokkal küzdöttek, amikor minden tévedés végzetessé válhatott: végképp leegyszerűsítve minden azon az egyetlen mélyreszántó megnyitási futó lépésen dőlt el, amellyel Kaszparov megingatta Beljavszki védelmi rendszerét, A csodának Wiesbadenben kellett volna bekövetkeznie. Ott kellett volna a negyvenhat éves Portisch Lajosnak. eleddig nem nagyon sikeres világbajnokjelöltl szereplését azzal a világraszóló fegyverténnyel bearanyoznia, hogy Karpov éppen olyan ádáz, mint amilyen állhatatos árnyékát, az ötvenkét éves korábban is rettegett Viktor Korcsnojt már az első fordulóban kiveri a : vetélkedők sorából. Voltak, akik a nyilvánosság számára is, tollba mondták, hogy ez a szívdobogtató feltevés korántsem olyan elképesztő, mint amilyennek az első hallásra tűnik. Rámutattak, hogy KorcsnoJ ereje erősen megfogyatkozott, legutóbbi tornáján, a Wijk am Zeeben az év elején megrendezett világversenyen öt győzelem mellett hatszor is vereséget szenvedett, és így a vesztesek sorába szorult. Hozzáfűzték, a becsvágya sem olyan lobogó már, hiszen kijelentette, hogy negyedszer akkor sem mérkőzik meg Kar- povval, ha erre jogot nyer. Másrészt úgy találták, a kiváló Portisch még ereje teljében van, de még azt sem felejtették el megemlíteni, hogy az emlékezetes vílágmérkőzés négy játszmás bajvíváKarpa,r egyalAre bíliárdoxva -vá:^!iaíja, hogy kJ lm« ai ellenfois «MM Csoda nem történt Sábán 2,5:1,5 arányú győzelmet aratott KorcsnoJ fölött. Mindez így igaz: a magyar bajnok valóban bizakodva tekinthetett volna pályafutásának erre a legnagyobb esélyére. Wiesbadenben azonban kiviláglott, Portisch már akkor eldöntötte, hogy ezt a páros mérkőzést mindenképpen el kell veszítenie, amikor a párosítás hallatára feldúlva kisietett a teremből. , Annak, aki. eleve megadja magát, csakugyan nem lehet szíkrányf esélye sem. Így aztán nem is lehet más a Wiesbaden! baj- vívás, mint a magyar bajnok szánandó tehetetlenségének szomorú tükörképe, Korcs- noj már az első játszmában megcsúfolta ellenfele fejvesztetten felvonuló seregét, visz- szaszorította az alapállásra királyszárnyi huszárjait, szétverte gyalogosainak csataláncát, és nyert. Világos hadakkal Portisch a második játszmában döntetlent ért el, a harmadik összecsapásban azonban KorcsnoJ éppenséggel úgy játszott vele, mint macska az egérrel. Mindennek betetőzéséül Portisch vélt jobb hadállásban olyan görcsösen kerülte a nyilvánvaló döntetlent a negyedik játszmában, hogy végül harmadszor is elvérzett. Négy forduló után 3,5:0,5 volt az eredmény KorcsnoJ Javára, Portisch sorsa megpecsételődött. Három téveteg döntetlen után KorcsnoJ a nyolcadik összecsapásban addig bonyolított kétbalkezesen, amíg ez egyszer ő is veszített. A kilencedik játszmában azonban megadta a kegyelemdöfést, és 6:3 arányban megnyerte a párfis mérkőzést. Portisch számára ném maradt más, mint megkönnyebbülten felsóhajtani, hogy végre megszabadult vesszőfutásának a kínjaitól. A legérdektelenebb vllágbajnokjelölti páros mérkőzés a várakozásnál is meddőbben fejeződött be Veldenben. Bár a harmincnégy éves, kétszer döntős Robert Hübner és a hatvankét éves volt Világbajnok, Vaszja Szmiszlov olyan erőbedo- bással küzdött, mint két nehézsúlyú birkózó — szinte még a lihegésüket és a nyögéseiket is hallani lehetett —, végül mindketten csődöt vallottak. Meghosszabbított mérkőzésükben is csak egy-egy győzelmet értek el, és tizenkét döntetlent izzadtak össze. így aztán sorsolás döntötte el a továbbjutó kilétét. Visszás és sakkozókhoz méltatlan módon, találkozásukban a sakkozáson kívüli körülmények szolgáltatták az érdekességeket. Baljós árnyékkal az erőpróba Szmiszlov megbetegedésével kezdődött. Noha a versenyszabályok ilyen esetben is csak egyszeri halasztást emgedélyeznek, Hübner méltányosságának Jóvoltából kétszeres halasztás után csaptak össze. Ekkor Hübner állt elő azzal a szabálytalan kívánsággal, hogy játszma közben nyak- izmainak a gyúrásával serkentsék lanyha vérkeringését. Szmiszlov azonban nem bizonyult belátónak, hogy ehhez viszonzásul hozzájáruljon, ami után Hübner megtagadta a Játszmák előtti és utáni szokásos kézfogást. Bármilyen furcsa, annál érthetőbb, ha a sorsolást némi vita után rulettel ejtették meg, A piros mérkőzés költségeit ugyanis jórészt egy játékbarlang pénzelte, és annak a gazdái nem mulasztották el világgá kürtőim, hogy rulettezni is lehet Veldenben. Az utolsóul befejeződött páros mérkőzés olyan vidáman kezdődött Alicanteban, mintha nem is két harcias világbajnokjelölt, hanem két Jókedvű fiatalember tréfálkozott volna egymással és a szurkolókkal. A barmlncegy éves Ribli Zoltán és a hozzá hasonló korú Eugenio Torre Jóformán a megnyitások fejből tudott húzásait sem tették meg, amikor döntetlent választottak az első négy Játszmában. Ezt a tréfálkozást a magyar nagymester azzal koronázta meg, hogy sötét sereggel a tábla közepén megmattolta a világos királyt, harmincöt lépésben, az ötödik játszmában. Miután világos hadakkal a hatodik Játszmát is megnyerte, úgy látszott, a bajvívást máris a saját javára döntötte el, hiszen a végső győzelemhez nem kellett más, mint három újabb sima döntetlen. Ekkor azonban Ribllnek eszébe Jutott Adorjánnal vívott páros mérkőzésének a gyászos emléke. Akkor is két győzelemmel vezetett, mégsem tudta a saját javára dönteni a párharcot. Az efféle gondolatok köny- nyen végzetessé válhatnak nagymesterek számára is: a magyar fiú csakugyan vesztett a hetedik összecsapásban. Két kínos döntetlen következett ezután, Ribli kiharcolta a harmadik győzelmét a tizedik játszmában, és 6:4 arányban meggyőzően nyerte meg a páros mérkőzést, A sikeresen megkezdett világbajnokjelöltl viaskodásalnak a folytatására is bizakodással tekinthet. K. I. EGyELORE KASJPAR'JV A KIHlVÖlELllLI Interjú Ribli Zoltánnal, napjaink egyik legjobb sakkozójával A sakkozók mezőnyében voltaképpen 1971- ben jegyezhették meg először Ribli Zoltán (a képen) nevét: második volt az ifjúsági világbajnokságon. Talán ekkor határozta el azt is, hogy sakkal hivatásosan foglalkozik. — 1970-ben érettségiztem, akkor már nemzetközi mester voltam. Játszottam a sle- geni olimpián, s azt hiszem, hogy nem tévedtem a hivatásom megválasztásában. # Mennyit dolgozik naponta a sakktáblán? — Ot-hat órát, és esténként még egy keveset úgy hobbiból. é Most világbajnokjelölt, két korábbi Zónaközi tornán, 1976-ban és 1979-ben sikertelennek bizonyultak próbálkozásai. Mi a kUiönbség az elmúlt három torna között? — Az utolsó fordulóban két zónaközi tornán is elszalasztottam a nagy lehetőséget. Las Palmasban kl tudtam várni az alkalmat, és megnyertem a döntő Játszmákat. Sikerült az összpontosítás, ez a döntő pillanatokban rendkívül fontos, • Ki lesz Karpov kihívója? — A papírforma szerint Kaszparovnak van erre a legnagyobb esélye. Hiszem azonban, hogy nem megy minden annyira a tervek szerint. é Amszterdamban két évvel ezelőtt már legyőzte a világbajnokot. Milyen érzéssel jár egy ilyen diadal? — Élmény legyőzni a világbajnokot. Öszln tén bevallom, alskor gyengébb voltam nála, de abban a pillanatban Jobb, és ez a felismerés hízelgő. Ezt a játszmát megelőzően a világbajnokot csak három magyar játékos tudta legyőzni. • Hogy érzi magát, ha honfitársa győzi ie? — Tárgyilagosan nézve Portisch Jobb sakkozó nálam. A többiek változtatni szeretnének a ■ hazai sorrenden, megpróbálnak megfosztani a második helytől. Én viszont jobb szeretnék lenni Portischnál. Ha eleget dolgozom, mivel az idő ís az én szövetségesem, hiszem,-hogy sikerül. Elvégre egyszer majd Jönnek fiatalok, akik engem is legyőznek, de nagyon fontos tudatosítani, hogy mindig akad valaki, aki Jobb lehet, ettől azonban még mozog a föld. Egy sakkozó értéke nem egyetlen torna eredményeinek a függvénye. 9 Minden idők ranglistáját hogyan állítaná össze? — Nehéz dolog, mégis: Fischer, Aljehln, Lasher, Capablanca, Murphy. Ennyi elég is. • Kitől tanult a legtöbbet? —- Ez is nehéz kérdés. Lasker, Fischer, Petroszjan (amikor még csúcsformában játszott). • Milyen tényező a szerencse a sakkban? — Jelen van. A döntő azonban mégiscsak az akaraterő, a céltudatosság. A tehetség és a munka az magától értetődik. 9 Kevés szabad ideje van, hogyan használja azt ki? — Imádok sétálgatni. Szeretem a Jő könyveket, szívesen teniszezek, és általában szeretem az olyan Játékqkat, melyekben elérhető valamilyen cél. Nem azért, hogy mindenáron győzzek, hanem, hogy kikapcsolódjak. Eljárok a színházba, ritkábban moziba is, habár szeretem a jő filmeket. 9 Jár-e labdarúgó-mérkőzésekre? ^ Csak ha vérbeli profik látszanak. Egyébként magam is focizok, de csak úgy a haverokkal, kispályán. • Mi a legnehezebb egy játszmában? — Sok benne a nehézség. Mégis a legnehezebb: győzni egy olyan szituációban, amikor már reálisan nézve nyert állása van a sakkozónak. Megköszönve Riblinek a beszélgetést, ismételten megállapítottuk, hogy kivívhatja magának a világbajnoki selejtezők során az elődöntőt. Talán többet is, ha nem most, a következő versenycikinsban. Elvégre még fiatal, az ő ideje még csak ezután jön el. A. S.
